Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-11-01 / 87. szám
Ötvenötödik évfolyam. 87. szám Sátoraljaújhely, 1924. november 1. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : (szerkesztőség) 63. szám • FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiizek Magyarország feltámadásában. Amen. Októbervég A magyar történelemnek legszomorubb időszaka tér vissza a bús-szomorú októbervégi napokon: a nagy összeomlás komor, sötét szinti, szorító emlékezete. Hat év múltán szeretnénk már ez emlékektől szabadulni, szeretnénk, ha már elmosódnának valamennyire amaz észvesztőén bódult óráknak víziói, szeretnénk ha már nem kellene felütni a hat év előtti októbervég krónikájának lapjait s ne kellene a jelen nyomorúságaitól csak ádázabbá tett gyűlölettel gondolni arra, hogy a mi ezeresztendös történelmünk véres-könnyes napjaival megszentelt országunk micsoda embereknek s milyen szégyenterhes napoknak lehetett áldozatává azon az októbervégi éjjelen, mikor megjelent a lázadás szelleme az uccákon s vele együtt az ösz- szeomlás, a vég. Nem szabadulhatunk ez emlékektől ma sem, mert újra kopogtatnak szenvedéses magyar életünk ajtaján a bennünket megsemmisülésbe kergetett október jelenségei. Pedig mily szívesen felednénk már mindent, ami akkor és azóta sokáig történt. Milyen örömmel csapnánk be az októberi gyászos krónika lapjait, törölnénk ki mindent az emlékezet sötét lapjairól, ha nem merülnének föl újból a múlt kisértetei. Hiába, ha ezeket a hat év után megújuló jelenségeket látjuk, nemcsak hogy felednünk nem szabad, hanem föl kell idéznünk annak az októbervégnek minden tanulságát, hogy útjába állhassunk a végzet újabb próbájának. Nem szabad elfelednünk, hogy valamikor boldogok voltunk s másoknak is pazarul adhattunk belőle: kultúrát, aranyat, hitet és vért. Rá kell emlékeznünk, hogy valamikor a székely bérceknél volt kelet, Dévénynél nyugat, a Kárpátoknál észak és az Adriánál dél. Nem lehet elfeledni, hogy mindezt az az októbervég ra- ! bolta el tőlünk, amelyik lázadás volt az oltár, az állam, a trón s a polgári rend törvényei ellen. Ma újra rá kell emlékeznünk a gonosztettek, a 9 hónapos rémuralom megindítóira, a demagógokra, a bűn héroszaira, mert a szégyenből, a romlásból tanulni és okulni kell s mert példát és erőt kell merítenünk onnan, hogy nem szabad gyöngének lenni, mikor erőre van szükség s nem szabad az elkoptatott álkuruc- kodás hirdetői után szaladni, amikor az apostolok szavára hallgatni s a szerint csekedni volna szükséges. Az októbervég erre int, vágyakozásra késztet az igazi morál, az egész emberek után és megtanít dolgozni a békés boldogságért, tenni és cselekedni a jövőért, a lábbal tiport magyar igazságok diadaláért. Értekezlet a városházán a mapr-cseh kereskedelmi szerződések anyagáról Tokajhegyalja és Ujhely speciális érdekei a tárgyalásoknál (Saját tudósitónktól). Küszöbön állnak a Csehszlovák állammal a kereskedelmi szerződések megkötésére vonatkozó tárgyalások. A nyakunkra nőtt és bennünket ugyancsak körülhorkoló utódállammal kötendő szerződéseknek mai gazdasági helyzetünkben tagadhatatlanul óriási jelentősége van, mely egyaránt kihat nemcsak a termelési főágak mindegyikére, hanem különösen azokra a gazdasági egzisztenciákra, melyeket az erőszakosan megvont Saujhely, október 30. határ közelében találnak a továbbra elodázhatatlan szerződéses tárgyalások. Legközelebbről érintik létének további feltételeiben ezek a tárgyalások s a majdan létrejövő szerződések a határmentén fekvő területek, városok, községek gazdasági helyzetét, köztük a Tokaj- hegyalját s minden másnál nehezebb helyzetben sínylődő Ujhely városát. Kereskedelmi kormányunk nagyon helyes meglátással különös gondot kíván fordítani azokra a speciális érdekekre, melyekhez a Tokajhegyalja borkereskedelmének s a határmentén fekvő területeknek gazdasági boldogulási lehetőségei fűződnek s közvetlen tájékozódást óhajtott szerezni azokról a szempontokról, melyek a tárgyalások alkalmából megfontolást és figyelembe vételt igényelnek. A kereskedelmi szerződések körül meginduló tárgyalások magyar delegációjának két tagja, dr. Fe- renczy Izsó min. tanácsos és dr. Schlick István min. oszt. tanácsos a kereskedelmi minisztériumból ma felkeresték Ujhely városát, hogy az itteni kereskedelmi és ipari érdekeltségekkel való tárgyalás utján gyüjsenek anyagot a tárgyalásokra s meghallgassák azokat az információkat, melyek a tokajhegyaljai borkereskedelem s általában az itt meghúzott határmenti terület gazdasági érdekeit felölelik. Az értekezlet a Kereskedelmi Társulat nagyszámú tagjainak s az ipari érdeltségek részvételével délelőtt 10 órakor kezdődött a városháza tanácstermében. Részt vett azon Orbán Kálmán dr. polgármester, dr. Görgey István nemzetgyűlési képviselő s Wittich Andor főtitkár a miskolci kereskedelmi és iparkamara képviseletében. Az értekezletet a polgármester nyitotta meg, üdvözölve a minisztérium képviselőit s a megjelenteket, ismertette az értekezlet célA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (90) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A direktórium nem vette tréfára a Quttmann jelentését, telefonon azt üzente neki; „főnök elvtárs, főbe lövetjük, mint egy kutyát, ha nem lesz elegendő szén és mozdony“. Erre az üzenetre Kovács József pincér és Markovics András kalauz — mint a direktórium ellenőrző közegei — ellenőrzésével az üzletvezetőségtől kért az állomás mozdonyt és szenet. Hogy az eltoloncoltatást elviselhetőbbé tegye az állomásfőnök, mindjárt reggel a direktóriumhoz fordult azon kérelemmel, hogy engedje meg a túszoknak harmadik osztályú kocsiba való beszállását. Mikor ez a kérelme is durva visszautasításra talált, akkor csa- toltatott egy marhakocsit a két zsúfolt után, hogy ahogy lehet könnyítsen a baromi rendelkezés okozta nyomorúságon. (A pót- marhakocsiba való átszállást — amint láttuk — Kovács akadályozta meg) Guttmannt különben a túszok érdekében kifejtett buzgalmáért emigy fenyegette meg a direktórium: „még egy üzenet és elvtárs is beszállhat a marhakocsiba 1“ Meg kell emlékeznünk arról is, hogy amikor a túszvonat az állomáson vesztegelt a direktórium tagjainak egyes hozzátartozói fel, alá sétálva a perronon, cinikus mosollyal, sőt olykor durva röhögéssel szemlélték a nyomorúságos helyzetbe taszitottakat és mosolyogni voltak képesek a túszok hozzátartozóinak kétségbeesés sajtolta könnyein. A tűszvonat ápr. 26-ának délutáni négy órájáig vesztegelt az állomáson, miközben a túszokkal zsúfolt marhakocsikat ide-oda tologatták, vonszolták, azzal is tetézve a maszakrirozás brutalitását. A csaknem egy napig tartó ácsor- gás oka az volt, hogy a direktórium pénzügyi biztosa, Boros Samu nem volt képes rövidebb idő alatt az összeharácsolt aranypénzt és elkobozott értéktárgyakat ösz- szegyüjteni és az elszállításra előkészíteni. Négy óra tajban végül elindult a túszvonat. Az újhelyi állomás a szó legkeserübb érlelmében a „sóhajok hídja“ lett. Kínzó aggodalmak között indultak, nem embereknek való elhelyezkedésben méltán kétségbeejtőnek tetsző végzetük elé az elhurcoltak s még két- ségbeejtőbb volt a hon hagyott hozzátartozók lelki állapottá, akik övéik életéért remegtek. De mig az elhurcoltak férfiak voltak, akiknek túlnyomó többsége férfiasán is viselte kegyetlen sorsát és lelki erőt adhatott azoknak is, akiken erőt vett a gyöngeség, a honhagyott hitvesek, anyák és gyermekek gyötrő kínját nem enyhítette semmi sem, pláne a rémhírek hatása alatt, amelyek a bolsevizmus által ellopott országmaradék különböző helyein végbement gyilkosságokról szólották. (Az újhelyi túszok elhurcoltatását megelőzőleg — ápr. 23-án — Budapesten lövették agyon Nikolényi Dezső, Várkonyi Bálint és dr. Stenczel János úri embereket a vörösök, ellenforradalmárság ürügye alatt. Ez a hir az újhelyi túszok elszállítását megelőző nap előestéjén terjedt el Ujhelyben s a fővárosi lapok is megerősítették. De hajmeresztő hírek keringtek Szabolcs, Borsod és Heves megyékből is, amelyek részben túlzottak voltak ugyan, de amint ma már hivatalos megállapítások alapján tudjuk, nem voltak alaptalanok.) (Folyt, köv.) Egr3r©s szár». ára lOOO Sí.
