Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-08 / 20. szám

Ötvenötödik évfolyam. 20. szám Sátoraljaújhely, 1924. március 8, Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre. . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 800 K. Telefon: (szerkesztőség) 63 szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. ■■■Hl Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Kglúny szó a testnevelés Meséhez {Mitsui céllovö egyesületeket Irta: dr. Mizsók József vármegyei főjegyző. A régi nagy Magyarország a maga természetes határaival, a határok mentén elterülő hegy- és dombvidékeivel, hadászati szem­pontból kitűnő védelmi vonalak­kal rendelkezett. A mai Csonkaország határait az antant hatalmak a kisautant kívánságára akként állapították meg, hogy az természetes határ­vonalak hijján minden részén nyit­va áll egy esetleges betörésnek. Természetes védelmi vonalak hiá­nyában az erős határokat polgá­raink szivében kell megalkotnunk Erős, edzett, a hazáért élni s ha kell meghalni tudó, sportkedvelő ifjúságot kell nevelni, mely a ha­záját jobban fogja tudni szeretni, mint mi, akik a Károlyi-forrada­lom és kommunizmus alatti gyáva viselkedésünkkel azt elvesztettük. Jól célzó Teli Vilmosokat kell ne- velnük, akik a velünk szemben már számbeli túlsúlyoknál fogva is fölénnyel biró ellenségeinkkel szemben megtámadtatásunk esetén képesek felvenni a harcot, akik­nek mindenike, ha arra szükség lenne, akár mint önálló harcos is j nemzete igaz ügyének védekezé­sében kész önmagát akár föl­áldozni is. Nemzeti öntudat, nemzeti érzés­sel kell átitatni népünket, amely büszke legyen magyar mivoltára. Hogy a zsidóság az Úristen kü- • lönös kiválasztott népének hiszi magát s ettől áthatva oly nagy teijesitményekre képes, az Mózes érdeme. Bele kell nevelni né­pünkbe, hogy ő az Úristen első katonai nemzete. Hogy a poroszság, illetve né­metség Königrätz és Sedán mel­lett a világháborúban is oly óriási katonai teljesítményekre volt képes, hogy a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat oly erősen él bennük, elsősorban a német tanítóság s a német középosztály érdeme. Én megtudom érteni a porosz junker büszke, gőgös mivoltát, mert hi­szen egy osztály, amely békében elsőrangú nemzetgazdákat, háború idején elsőrangú katonai vezetőket ad s amely osztálynak a fiatalsá­gában alig van valaki, aki a vi­lágháborúból derekasan ki nem vette volna a részét, büszke lehet magára, családjára, porosz mi­voltára. Tanuljunk tőlük. Hogy Anglia az általános véd- kötelezettség hiányában is mind­járt a világháború elején oly nagy tömegeket volt képes a hadszín­térre dobni, az annak tulajdonít­ható mert Anglia földjén a sport már a háború előtti években oly nagy méretben volt kifejlődve, amint falán sehol a föld kereksé­gén. A sport edz erősít az élet küz­delmeinek elviselésére, fejleszti az egyéni bátorságot, fürgeségre, erő­feszítésre szoktatja a testet, amely mint ilyen jó szolgája lehet az életben a léleknek. Bizonyára va­lamennyien ismerjük ezt a mon­dást ; Mens sana in corpore sano. Úgy is van. Ifjúságunk testi ne­velését a lehető legmagasabb fokra kell emelnük. A testnevelésről szóló 1921. évi Lili. törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott vallás- és köz- oktatásügyi miniszteri rendelet a napokban napvilágot látott. E kö­rülmény késztett engem e cikk megírására. Nálunk a múltban igen sok üdvös törvényt hoztak, amely a gyakorlati életben, nem lévén hozzá alkalmas végrehajtók, nem váltak be. Kívánom, hogy e törvénynek más legyen a sorsa. A törvény szerint az állam : 1. mindennemű iskolában gon­doskodik mindkét nembeli tanuló­ifjúság rendszeres testneveléséről, a főiskolák körében pedig ezt minden hallgató számára lehetővé teszi; 2. szervezi az iskolát elhagyó ifjúság testnevelését oly módon, hogy ebben 21-ik életévének be­töltéséig a nemzetnek minden férfitagja kötelezően részt vegyen ; 3. támogatja azokat a társadalmi alakulatokat, melyek testneveléssel komolyan foglalkoznak s műkö­désűk nemzeti irányával a támo­gatást megérdemlik. A törvény értelmében tehát az iskolánkivüli férfilakosság is 21 éves korának betöltéséig testneve­lési kötelezettség alatt áll. Hogy azonban e törvény ne írott ma­laszt legyen, hanem abból feltá­madás következzék be, vezetőkre van szükség, akik a közért haj­landók dolgozni, fáradni, áldozat­kész emberekre, akik a nemes cél érdekében anyagi áldozatokat is I készek hozni. A magyar katonanáció volt ! mindig, a magyar lovas nemzet | volt egy évezred óta. Ezt tudják, elismerik ellenségeink is. A harc- j téren német ember szájából hal­lottam, hogy a magyar közkato­nában, a magyar parasztban több gavalléria, több katonai érzék van, mint egy cseh tisztben, A magyar szeret katonáskodni, büszke ka­tonai mivoltára, népünk e katonai hajlamát kell kihasználnunk, hogy uj életre keltsük, hogy halottaiból feltámasszuk Magyarországot. Ma a trianoni béke folytán csak 35.000 főből álló hadsereget tart­hatunk Félő, hogy ez az állapot káros hatással lesz népünk kato­nai hajlamára. Ennek ellensúlyo­zására gondolok én a céllövő egyesületekre, amely ébren tartaná népünkben a katonai szellemet; nem kell hozzá községenkint csak egy jó fegyver, s lelkes vezető, aki jól lőni, s a fegyvert biz­tosan kezelni tanítaná meg a fiatalságot Alakítsunk tehát tiroli mintára céllövő egyesületeket. Én bizom a magyar lelkészi, tanítói és közigazgatási karban, hogy a törvényhozó és közokta­tásügyi minisztérium által hozzá­juk fűzött reményeket a törvény végrehajtását illetőleg be fogja vál­tani. Adja a Magyarok Istene, hogy úgy legyen. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (32) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertelése. Egyébiránt az említett közle­mény Írója nagy tévedésben volt, ha azt hitte, hogy a néptanács változtathatott volna a helyzeten. A Néptanácsot megszervezni annyi lett volna, mint a megnagyobbí­tott munkástanácsot szabadítani rá a városra. Mert az adott kö­rülmények között a közlemény megjelenése idejében csak azok lehettek volna már „néptanácso­sok“, akiket Csutáék engedtek volna. A kavarodást, amelyet a prole­tárdiktatúra felé közeledés jellem­zett s amelyet a forradalmi kor­mány ellensúlyozni nem volt ké­pes, a „Felsőmagyarországi Hírlap" 1919 évi 4. számában megjelent „Feljegyzések a hétről“ cimü cikk élénken illusztrálja. Ezen cikk egyik alcíme „A városháza kom­munistái* a következőképen szól: „A városházán a múlt szomba­ton (január 4) kikiáltották a kom­munizmust és a proletárdiktatúrát.“ Egy csoportja a városi tisztvise­lőknek „mint évtizedes meggyő- ződéses szociáldemokraták nem várhattak tovább és egybehívták a városi tisztviselők szakszerve­zetét. Nem használt ott semmi döntő érv. Beszélhettek jogtalan­ságról, demokráciáról a tisztvise­lők, mégis bolsevikiekké lettek.“ ... „A pálya azonban igen rövid volt, még félkörre sem terjedt. Pár nap múlva a szellő megfor­dult és a fuvallat a városnak ar­cát érte. Szombaton lettek kom­munisták, de már szerdán este újból határoztak. Mégpedig akként, hogy kilépnek a kommunista párt­ból. Nem veszítettek semmit . . . iskolát teremtettek arra, hogy ami­lyen könnyű egyik pártból a má­sikba belépni, ép oly könnyű a kilépés is.“ Ez a közlemény arra a gyors színváltozásra mutat reá, amelyre abban az időben nagyon is haj­landók voltak sokan. Ha Csutáék és Bettelheimék • zajosabb utcai i sikert arattak, emelkedett a presz- j tizsük, természetesen megszaporod- ! tak a párthivek is, mig az ellen­kező szél más irányú érdeklődést keltett. Az akarnokok, az önrek- lamirozók nyomukban voltak azok­nak, akiknek táborához volt op i purtunusabb csatlakozni. Mikor Bettelheimot Ujheiyből ! elűzték s a vasutasok férfias fel- ! lépésükkel ha csak néhány órára is derűt hoztak a városba, a kom- I munisták részvényei esni kezdtek az újhelyi börzén, hogy aztan is­mét emelkedjenek. Mindkét moz­zanat éreztette a hatását sokakra, akik igyekeztek leveses bögréjüket a kialvófélen lévő tűz mellől a most kigyulladt tűz mellé helyez­ni át. * * * Betíelheim a fővárosban — a hová Ujheiyből menekült — csak­hamar reátalaIt az igazi társasá­gára. A „Gólyavárának nevezett kávéház volt ugyanis — amint azóta hírhedté lett — a fővárosi, sőt részben a külföldi kommu­nista-anarchista banda főfészke. A sötétlelkü gazemberek a Károlyi uralom tehetetlenségébe elbiza­kodva bátran áshatták aknáikat s jóformán nyíltan toborozhatták újoncaikat a társadalomellenes romboló hadjáratra. A szocialisták — dacára hogy később tagadták a kommunistákkal való fegyver­társi viszonyt — a forradalmi szellem hevesebb feilobbanását vélték remélhetni a kommuniz­musban s inkább élesztették an­nak mohóságát. A szocialisták fé­kező tevékenysége néhány elcsé­pelt frázis eiharsogására szorítko­zott. (A dr. Vince Sándor újhelyi kiszállása is aféle kommunista fé­kező kísérlet volt. Ő is emlegette az „időelőttiséget“, az elsietés hátrányát. Amint láttuk, egyenlő volt a semmivel.) Mintha azt mondták volna, csen­desebben „elvtársak“, mert elta­láljátok hamarkodni a dolgot I De bizonnyal akként gondolkoztak, hogy tettre kerülvén a dolog, majd egyesülnek, a Marxi ideológia szellemében, amely szerint a szo­cializmus a világmegváltó akció egyik stációja s azt, a kommuniz­mustól lényegében megkülönböz­tetni nem lehet. (FolyL köv.) Eg*37-es szára ára 600 33Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom