Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-01 / 18. szám
Ötvenötödik évfolyam. 18. SEám Säfcraliatijhely, 1924 máreiifs 1. Megjelenik hetenként kétszer saerdán és asombatort Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I í Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előflsetéel ár: Negyedévre . . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttór soronként 800 K. Telefon: (szerkesztőség) 63, i.sám. i ' .íüüHPliRMR FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. jYteglepő taktikaváltoztatás Az izzó nemzetgyűlési támadások után alig két napra az ellenzék berkeiből megfigyelő ballont bocsátottak fel a pártközi konferencia szükségének hirdetésével és várták, vájjon vált-e ki hatást a kormány és a nemzettöbbségét képviselő parlamenti majoritás részéről a sok rejtett célt elleplező kísérlet. "Sajtóvélemények alakjában úgy adták be a közvéleménynek a pártközi konferencia izes süteményét, mintha kormányrészről tartanák időszerűnek a köl- csöntárgyalások idejére a nyugodt atmoszféra megteremtésére irányuló megbeszéléseket, A közvélemény azonban átlát a szitán. Arról van itt sző, hogy az az ellenzék, mely napokon keresztül tetézte nemzetgyűlési szereplésével a koronaromlás felidézte pánikot s amelyben egy szemernyi törekvés sem volt az egész idő alatt az ország megnyugtatására és lecsillapítására segitőkezet nyújtani, egyszerre előáll és nyugodt atmoszférát emleget és harsogva üdvözli a pártközi konferencia eszméjét. Most egyszerre igen fontos lett, sőt igen sürgős lett az ellenzéknek a nyugodt atmoszféra, az okjektiv megfontolás és annak a külföldi kölcsönnek sima letárgyaldsa, mely ellen addig, amig biztosítva nem látszott, egyebet sem tudott, mint lekicsinylő gáncsot vetni. Elképzelhető-e emberileg, hogy azt a vívmányt, amelyet annyi megnem- értéssel és annyi belpolitikai ku- vikolás mellett harcolt ki az ország javára Bethlen István gróf kabinetje, alku tárgyává tegye ellenfeleivel és pártkérdéssé ala- csonyitva egy államérdeket, disz- kreditálja evvel önmagát. Mert vagy önként adódik mindenki részéről, legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki politikus, az a szükséges jobb belátás, melyre az országnak égető szüksége van s mely a nemzetgyűlésen nem lépi át unos-untalan az objektivitás határát — és ekkor máris biztosítva van a törvényalkotó munkához szükségelt politikai nyugalom — • vagy pedig hiányzik az egyik oldalon, az ellenzéken a pártszem- tokon való felülemelkedés és ekkor hozhat-e egy pártközi értekezlet mást, minthogy még jobban felfedi az ellenzéki törekvések valódiságát : a taktikázást pozicio- nális előnyökért, engedmények kikicsikarását cserébe a nemzetgyűlési csendért. Hogy most az ellenzék, sajtó- orgánumaik bevallása szerint, az egész zöme hajlandónak mutatkoznék bizonyos elvi és gyakorlati kontroverziák ügyében tárgyalásokba bocsátkozni, nyíltan mutatja, hogy taktikaváltozásról van szó, miután nem sikerült botrányokozással, Rupert-féle forradalmi indítvánnyal és obstrukciós rohammal való fenyegetőzéssel megingatni az eseményektől mindenben igazolt Bethlen-politikát. Megelégednének „korszerű kibontakozással“, mely alatt természetesen egy koncentrációs kabinet értendő, amelyben helyet foglal FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. asám. nának mindazok, akik eddig egyetlen építő követ sem hoztak a külföldi kölcsön monumentális müvéhez. Ha eddig nem volt sürgős az ellenzéknek tárgyilag és idő- belileg programszerűen működni a kölcsöniigyi tárgyalásokra való tekintettel, nem hihetünk ezután sem az őszinteségében az ellenzéki ,nyugodt atmoszféra“ hirdetésének. Ne gondoljuk azt, ha illetékes körök elhárítják maguktól az ilyen körülmények között születendő pártközi békét, hogy evvel keztyüt akarnak dobni az ellenzéknek. Csupán nem látják a szükségét a saját sikerük fölött való alkudozásnak s még kevésbé a szükségét annak, hogy kelepcébe lépjenek és átengedjék a terepet ojyan irányok és párttörekvések előretörésének, amelyeknek csak kárát vallhatja az ország. Visszafelé sült el a fegyver; Bethlen István gróf kabinetjének és nemzetgyűlési többségének, mely annyiszor szólította fel az országot egyetemes lelki megbékélésre és munkára való összefogásra s mely mindeddig sajnálatosan nélkülözte az ellenzék ma oly hangosan hangoztatott békességét, nem lehet a kezéből kicsavarni a politikai igazoltság hatalmas fegyverét és elvitatni tőle a nemzet osztatlan bizalmát. fi kölcsönelőleg befizetése a postánál A pénzügyigazgatóságokhoz már megérkezett az állami kölcsönelö- legre teljesített befizetések elszámolásáról szóló végrehajtási körrendelet. A körrendelet intézkedéseit az alábbiakban ismertetjük: Az állami kölcsönelőleget taka- Tékkoionában vetik ki: .4 takarék- -j korona csupán számolási érték, ■ de nem külön pénznem. A taka- i rékkoronában előirt állami köl- csönelőlegre szóló befizetések alkalmával a postatakarékpénztári befizetési lapot (csekk-lapot) mindenkor annyi takarékkoronáról kell kiállítani, amennyit a fél az állami kölcsönelöleg tartozásából törleszteni kíván, a postahivatalnál azonban a takarékkoronának megfelelő összegű papirkoronát kell befizetni. A befizetési lapon, a „Könyvelési szelvényu-en fel kell tüntetni azt is, hogy a takarékkoronában feltüntetett Összeg fejében tényleg hány papír korona lett befizetve. A közvetítő postahivatal a befizetés elfogadása előtt megállapítja, hogy a takarékkoronának papir- koronára való átszámítása helyes-e, vagy sem. Ha a számítás téves, úgy a papirkorona összegét kiigazítja és a helyes összeget fizetteti be a féllel, ha pedig a papirkoro- nában befizetett összeg a könyvelési szelvényen nincs feltüntetve, azt arra pótlólag feljegyzi. Az átmenet megkönnyítése céljából azonban, a március 10-ig A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (30) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. Majd a szocializálás — helyesebben kommunizálás — kerül napirendre. Nem éri be a „végrehajtó bizottság“ a tanácskozással, hanem hozzá lát a parancsoláshoz, mitsem törődve a kormánybiztos ama — falragaszokon is közzé tett — kijelentésével, hogy a munkástanács nem hatóság, tehát annak a végrehajtó bizottsága sem arrogálhat magának hatósági jogokat. A zavaros íogaimazványu jegyzőkönyvek elárulják, hogy a tanácskozók és parancsolók a francia forradalom történelmének meg nem emésztett részleteit próbálják csömörletes kotyvaiékba feltálalni. Hol a jacobinusok, hol a konvent tagjai közt képzelik magukat, ki Marat, ki Danton, ki Robespierre maszkjába búvik, mint Esopus szamara az oroszlánbőrbe, amibe addig ijesztett is, amig el nem bőd ült. A tulajdon, legyen az iiáz, lakás, termőföld, árukészlet, vagy bármi aminek a szimatja a csőcselék orrát ingerelni képes, vörös posztó a szemükben. Megformulázza az anathémáját is, hogyha bitang parancsa teljesedésbe nem menne a „különben vér fog folyni!* fenyegetésben. Ugyanekkor meglapul, ha férfi szavát hallja. Féltudákos, sőt eszelős vezetők után menve a képtelen ostobaságok labyrinthusába tévednek. Beavatkoznak a közoktatás dolgaiba is. Egy buta ember indítványára elrendelik (december közepén), hogy a saujhelyi főgimnáziumban a leánytanulók „azonnal" felveendők. December 22-én dr. Stein a „végrehajtó bizottság“ ülésén azt indítványozta, hogy a vármegyeház tanácsterméből 1. Ferenc József király és Erzsébet királyné olajba festett arcképei távolittassa- nak el Kétség sem férhet ahoz, hogy Stein az arcképek eltávolit- tatása alatt azok megsemmisitte- tését értette. Az indítvány vitát keltett. Mert bármennyire kirostálták is Csutáék és Beítelheímék a munkástanácsból a tisztessége gondolkozásu munkásokat, nem voltak képesek elérni azt, hogy ne maradjon kö zülök magnak, akikben a nemzeti érzést és a tekintély tiszteletet kiölni nem lehetett. A heves vitába Bettelheim is hangot adott, s valószínű, hogy az ő érvei döntöttek a festmények javára. Bettelheim érve pedig az volt, hogy; „nem a képek tárgyait, hanem a munkát kell tekinteni s a művészi képek drágák, tehát nem volna helyes a proletár állam vagyonát csökkenteni. Különben ezen alkalomból indítványt is tett Betteiheim, hogy „miután Zemplénvármegyét a munkástanács képviseli, rendelje el a Marx, Engels, Dózsa György és Lenin művészi arcképeinek a megfestetését és a vármegyeháza tanácstermében való kifüggesztését.“ Ezt a határozatot a tanács egyhangúlag fogadta el. Később, mikor a proletárdiktatúra már nemcsak Zem- plénvármegyére, de az egész maradék Magyarországra kiterjedt, tényleg a vármegyeház falára került néhány uj apostol arcképe, ha nem is olajfestmény, de acélmetszet alakjában. Megbokrosodtak különben Bettelheimék a vármegyeház termeinek falait ékesítő többi festményektől is. A Dudits Andor hires képe: „II. Rákóczi Ferenc a körömi mezőn is izgatta a rüpőkök ellenszenvét, aminthogy sok pimasz a milleniumi bandériumot ábrázoló festményt nézte görbe szemmel, mint amelyek „a régi kizsákmányoló rendszerre emlékeztettek. Valószínű, hogy a festmények — köztük több főispán és alispán olajfestésü arcképei is — azért kerülték el sorsukat, mert a Bettelheim elméletét tették magukévá az „elvtársak“, amely szerint a képek „pénzt értek.“ December hó vége felé a nemzetőrség fizetése nehézségekbe ütközött, amin segítendő, a munkás- tanács egyik ülésén Bettelheim eredeti indítvánnyal hozakodott elő. „Rá kell, de alaposan, ijeszteni a burzsoára — úgymond — majd megoldja az erszényét.“ Ajánlotta, hogy esteli népgyülést tartsanak, amelyre a munkásság fegyveresen vonuljon ki s a levegőbe való lövöldözéssel rémítse meg a lakosságot. 'Folyt, kftv szám ara SCO IEC
