Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-28 / 52. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1924 junius 28. bénáknak, a szemük világát sírotoknak, a testvéreik sírján zokogó újhelyi elhagyottaknak megsegítéséért, istápolásáért e város társadalmának hálája kell, hogy felkeresse őt boldog családi otthonában. De eljut hozzá bizonyára az újhelyi szegények szivének repesése, lelkűknek halk imája is, amely áldást kér fölülről életére és boldogságot a Magasságbélitől. Bár külsőségeiben szerény, de annál bensőségesebb és mélyebb érzésektől indított volt a szerda délutáni ünnepség. A népkonyha udvarát zöld gallyakkal díszítették föl ez alkalomra s a bejáratnál végig a 238-as cserkészek álltak sorfalat. Gróf Széchenyiné Wan- derbilt Gladys arcképét egy virágokkal, csokrokkal dúsan megrakott asztal fölött helyezték el virágfüzérrel fonva körül a keretet. Megjelentek az ünnepségen a védnöknő Gróf Széchenyi- Wolken- tein Ernőnével s az ügyvezető el nöknő özv. Juhász Jenőnével együtt a Stefánia Szövetség s a Jóléti Bizottság tagjai; ott láttuk Payer Ferenc püspöki helynököt, Bernáth Aladár alispánt, dr. Chudovszky Móric közkórházi igazgatót, dr. Orbán Kálmán polgármestert és váró sunk társadalmának sok számottevő tagját, kiknek szivéhez-lelkéttez mindig közel állott a szegény-ügy iránti megértés. És ott sorakoztak fői a népkonyha áldásait és jótéteményeit, a szigorú télben az ingyen meleg ételt élvező szegények, a társadalom segítségére szorult sápadt gyermekek, meg-megzörrentve azt az edényt, melybe az ünnepi alkalomra dús vacsorát adott a gondos vezetőség. Az ünnepséget özv. Juhász Je- nőné elnöknő nyitotta meg, kifejezve a bizottság köszönetét azoknak, akik a szegények konyháján — ahol a nemes jótevő iránti hálát akarják leróni -- megjelentek. Ilyen volt a Karolyi-rezsim Kunfi Zsigmondja, miiyenné lett aztán a proletárforradalomban ? „Az uj szellemben április 10-én kezdődött meg a főváros iskoláiban a tanítás. Minden iskola kapott egy jó kommunista vezetőt, aki több kevesebb buzgalommal terjesztette intézetében a diktatúra eszméjét és vette üldözőbe gyanús kartársait. Többnyire a fiatalokból kerültek ki a vezetők, akik idősebb kartásaikkal szemben a legtöbb esetben igen durva modort tanúsítottak. „Valljon szint mindenki!“ Ez volt a jelszó s aki nem vallotta magát vörösnek, az a legjobb esetben szabadságra ment. A történelmet törülték a tantárgyak soraiból, a nemzeti vonatkozásokat mellőzték s a legtöbb időt a kommunizmus fejtegetésére fordítottak. Agitátorokat kutattak az iskolákban, minden osztályban „bizalmiakat“ választottak s ezeknek a tanárokat is ellenőrizniük kellett. Az iskola élére kerülő „direktóriumban“ s a tanári értekezleteken a tanulók bi- zalmiai is szóhoz jutottak. (Folyt, köv ) Majd üdvözölte gróf Széchenyi Wolkenstein Ernőné védnöknőt, mint aki ezúttal gróf Széchenyi Lászlóné Wanderbilt Gladys nevében és képviseletében jelent meg az ünnepségen és akinek közbenjárására vezethető vissza Széchenyi László grófnő azon tekintélyes adománya, amely lehetővé tette, hogy egész télen át 3 - 400 adag ételt oszthattak ki naponta s ezenkívül a betegeknek, munkaképteleneknek és nagy családdal biró munkanélkülieknek segélyeket oszthattak ki. Fölkérte végül a grófnőt, hogy tolmácsolja a messze idegenbe is a népkonyha vezetőségének és szegényeinek soha el nem múló háláját és köszönetét. Orbán Kálmán polgármester a város vezetőségének és társadalmának őszinte és mélységes háláját fejezte ki úgy Széchenyi Wolkenstein Ernőné grófnénak, mint általa gróf Széchenyi László- nénak azért az eléggé nem méltányolható önzetlen fáradozásért és áldozatkészségért, mellyel a város szegényeit egy Ínséges tél nyomorúságain, megpróbáltatásain átmentették. A beszédekre Széchenyi Wolkenstein Ernőné grófnő válaszolt: — „Uraim és Hölgyeim! Kedves jóbarátaim: a szegények! — Engedjék meg, hogy az elhangzott szép szavakért Széchenyi Wanderbilt Gladys grófnő helyett én mondjak mélyen érzett hálát és köszönetét! — Ne engem dicsérjenek; Ö, egyedül Ő mentette meg most már másodszor a népkonyhát, amikor már azt hittük, hogy lehetetlen lesz azt fentartani! I Ó adott olyan szép összeget, amelynek felhasználásával a nehéz télen keresztül most julius 1-éig naponta több mint 300 embernek adhattunk jó, meleg ételt. — Tudják hogyan lehet neki a jóságát visszafizetni ? Milyen valutában ? — Ismerünk koronát, idegen valutát, búza valutát, arany valutát. De van ennél egy még sokkal magasabb értékű valuta — a gyémánt valuta: az a szívből jövő hálatelt ima, amelyet mindig meghallgat a Mindenható! — Imádkozzatok tehát reggel, este jótevőtökért Széchenyi Wanderbilt Gladys grófnőért — férjéért, gyermekeiért, hiszen a szeretet és a hála érzelmek a legszebbek, a legnemesebbek ezen a világon. — Legyen a szivetek telve hálával és szeretettel — kérjétek a jó Istent: áldja meg őket, teljesítse kívánságát ez angyalszivü Nagyasszonynak — és ezzel kamatos-kamatokkal, gyémánt valutával fizetitek vissza adósságtokat l — íme, itt függ Széchenyi Wanderbilt Gladys grófnő arcképe a népkonya szerény hajlékában és én veletek kérem az Istent: áldja meg ótet és övéit minden áldásával.“ A nemes grófnő beszéde, kinek fáradhatatlanságánál, agilitásánál, minden szenvedés iránti jóságánál és áldozatkész könyörületénél csak lelkének, szivének jósága és nemessége nagyobb, mélyen meghatotta a közönséget. Frappáns volt és lelkekbe markoló, mikor a kezében levő fehér liliomszálakkal az égre mutatott föl, a gyémántvaluta trézorjára, a jóság, nemesség, könyörületesség kiapadhatatlan, örök forrására. A meginditóan szép ünnepséget a bizottság elnöknője, özv. Juhász Jenőné rendezte, gyarapítva ezáltal is azokat az elmulhatatlan érdemeit, melyeket az újhelyi társadalomban a szegényügy lelkes istápolásával, karitativ tevékenysé- vel szerzett magának. Mélyen a parlamenti színvonal alatt A nemzetgyűlésnek ismét viharos ülése volt. Röpködtek a személyes vádak, dúlt a rágalomhadjárat és az alkotó munka helyett, valóságos nyári kabarét rendezett az interpellációk leplébe burkolózó ellenzéki gyanu- sitgatás. Az ellenzék egyik szónoka, aki közismert leltünési hajlamaival a miniszterelnök osztatlanul tisztelt személyét válasz tóttá ki célpontjául politikai el- vakultságában ismeretes személyeskedő modorában, lelkiismeretlenül izgató anyaggal tulfötött beszédben rontott neki a kormánynak és a tisztán látó közvélemény által is elismert legjobb törekvéseinek. Vakmerő játék ez a nemzet türelmével, hogy a mikor egy képviselő, mégis mondhatjuk, Szilágyi Lajos, kifogy j akarnokságának nagyképü frázi- | saiból, átterelje a szót politikai ellenfeleinek rosszhiszemű meg- gyanusitására. Megkapta a méltó választ, de az ilyen Szilágyi-féle magatartás teszi most már na- 1 gyón is kívánatossá a házszabály- \ revíziót, melyet ha sürgősen nem I visznek keresztül, a törvényhozás komolysága fog áldozatul esni j ennek a botrányhajhászó parla- j menti rágalomhadjáratnak. hangverseny Szerencsen Kitünően sikerült, nívós hangverseny volt Szerencsen 21-én az „Apolló“ mozgószinház termében. A hangverseny — melynek létrehozása és sikere főként Gosztonyi István főszolgabíró, dr. Erőss György járásorvos, Radácsy György szolgabiró és Nyessey Géza jegyző érdeme — nagy és díszes közönséget vonzott nemcsak Szerencs környékéről, hanem Sátoraljaújhelyből is. A közönség elragadtatással hallgatta Császár Magda budapesti hangverseny-énekesnő pompás énekszámait, nagy elismeréssel fogadta Radácsy Györgyné mély érzésű szavalatát és az „Olchváry- tanitványok“ (dr. Rosenmüller Zoltán, Majsztura Ernő, Királyfalvi Tivadar, Jurcsó László, Pál és Andor) precíz összetanultságu magyar nótáit. Császár Magda remek énekszámait Szentandrássy Lenke kisérte nagy technikai készséggel. A hangverseny után hajnalig tartó tánc következett a Kaszinó kerthelyiségében. ZEiE H2E K. Egy koporsó előtt megállani, búcsúszókra nyitni az ajakat, akkor is erős férfit illető feladat, ha a hantok a szivünktől távolabb álló halottnak a befogadására készülnek. Mily nehéz azonban elparen- tálni azt, aki im : magával viszi lelkűnknek egy darabját... Sajgó lélekkel, könnybelábadt szemmel búcsúzunk Ádám Antaltól, a kollégától, küzdelmeink osztályosától, a munkásbiztositás rajongó harcosától. Nem is tudjuk a gyásznak e pillanatában, ki a nagyobb vesztes A csalad, mi avagy városunk képviselőtestülete, melyet egy erős gondolkodású, tisztalátásu, mindig munkára kész emberétől fosztott meg a halai. Mert Ádám Antal sokat dolgozott. Volt benne sok és erős akarás, bár nem minden akarása találkozott a inások akarásával. Tévedett. Ember volt . . . Égő szív dobogott széles vonalú testében, bársonyos tekintet sugárzott szemeiből. S most szemei lecsukódtak, szive megállott és mi döbbenettel állunk kihűlt teteme előtt. Fáj érte a szivünk. Mély űrt hagy benne maga után s érezzük, az idő is nehezen fogja tudni betölteni az űrt, melyet Ádám Antal halála nyitott benne. ___ F. — László-napja. A tegnapi László-nap alkalmából sokan keresték föl hivatalában Thuránszky László főispánt. A hivatalvezetők, a vármegye tisztviselői, tisztelői és barátai a legmelegebb érzésekkel adtak kifejezést, tiszteletüknek, ragaszkodásuknak őszinte szeren- csekivánataiknak. — Enyedy Andor beiktatása holnap délelőtt lesz Miskolczon a Kossuth-uccai templomban d. e. 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében. Enyedy Andor beszéde után a beiktatást Farkas István esperes végzi. — A városnál nem lesz B- liszta. A magyar városok kongresszusának választmányi ülését a hét elején tartották Budapesten. A választmánnyal közölte a kongresszusi vezetőség, hogy a városoknál nem lesz több B-liszta, de ha egy nélkülözhető állás elhalálozás vagy más'ok folytán megürül, azt többé nem töltik be. — Békeffy-Boros kabarétár sulata a Városi Színházban. A Kamara színház előadásai után újabb attrakcióban lesz része a szinházkedveiő közönségnek. A közmüvek vezetőségének nagy ál - dozatokkal sikerült két estére julius 4 (péntek) és julius 5-ére (szombat) lekötni. Békeffy-Boros bpesti vigszinpad kabaré társulatát, Közismert dolog, hogy elsőrendű KIEHC^I HEÜfiliCr tostűmöh, felöltök, spirt- és toDagló-ruháh ‘3" ™J™“[ L 1925 téli divatlapjai üzletemben megtekinthetők. készülnek. ret era rsa >4X3 E a c c a x c tr% /