Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-12-24 / 101. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 101. szám Sátoraljaújhely, 1923. december 24. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 500 K. Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF ■HiimiTMwniM Telefon : (kiadóhivatal) 63. szám. nnanai Várjuk a karácsonyt Irta: Enyedy Andor Tudjuk, hogy ez a karácsony még nem lesz az igazi. Legfeljebb közeledés lesz a népek, a világ eljövendő szent karácsonyához. Büntetlenül nem lehet sokáig vétkezni a karácsony ellen sem. Amint a fölégetett hidakat, falvakat, városokat nem lehet egykönnyen visszaállítani, úgy nem áll vissza egyhamar a békének, a testvériségének, a szeretetnek az a felkavart, szinte gyökereiről kitépett világa sem, ami a karácsony tartalmát, ajándékát, szépségét jelenti. Nincs karácsonya ma még ennek a karácsonyi érzéseiből kivetkőzött emberiségnek. Az egyes lelkek mélyén nagyobb az önzés, a magának élés, a másoktól vaió idegenkedés, a közösség-ellenesség, az indulat, a szenvedély, a lázongás és háborúság, mint valaha volt. Csak egy kis inger, izgatás kell s belső forrongások viharfelhői ülnek a legnyugodtabb arcra. A családokban nem ül ott a mennyország csendje, mindent felszívó, megemésztő, legyőző harmóniája. Ha annyi irodalmi dráma születne, amennyi családi dráma naponként lejátszódik, a színházak száz évre el lennének látva előadási anyaggal. A mellé- és alárendeltség kötelékei a családokban erősen meglazultak. Ugyancsak meglazult az egymásért való felelősség, sőt még az egymáshoz való tartozás, a szolidaritás érzése is a társadalomban. Mindenütt, ahol az embereknek egymással dolguk van, ahol emberek egymásra lennének utalva, felrémlik a kaini vállrángatózás: Avagy, őrizője vagyok-e az én embertársaimnak ? Sőt folyik, szinte már soha véget nem érőn, a mindenki harca mindenki ellen. Háziurak és lakók, tisztviselők és iparosok, munkaadók és munkások, gazdagok és szegények, városiak és falusiak, mint ellenségek állanak egymással szemben. Az egyetemek tisztes csarnokaiba bevonult a verekedés, amit már falusi korcsmákban is szégyennel tűrtünk. S mi mást mutat a világ képe ? A német nép rettenetes szenvedésein, irtózatos nyomorán nem könyörül meg az a világ, amely majd karácsony napján Krisztus nevét veszi ajkaira. Mi tőlünk, sir szélén támolygó nemzettől, még jóvátételt követelnek, még tanácskoznak, vagyunk-e már annyira, hogy tényleg segíteni kell rajtunk s hogy kellene úgy segíteni, hogy a hitelezőink nyerjenek rajtunk, de azért valami nagyon rendbe ne jöjjünk. Mi azért várjuk a karácsonyt. Mert a karácsony jön. A kert alatt van már, mint a gyermekek mondják. Hófehér szakállának ezüst szálaival befonja, átszövi már a világhatalmasságok tárgyalásait. Hatalmas karjaival átöleli, összefogja, egymáshoz mindközelebb hozza az egymás ellen acsarkodó i nemzeteket, Bethlent leülteti a Benes teaasztalához. Józan, békítő szellemével mindjobban átjárja a nemzetek közvéleményét, mentalitását. Szeretetreméltó hatalmával családdá •forrasztja újra a nemzetet, szentéllyé emeli újra a családot. Nagy tarisznyájából reménységet oszt az emésztődőknek : Lesz még egyszer ünnep a világon ! Néhány szó a fiüdminelő ifjúság képzéséhez Ajánlva Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ur figyelmébe Irta: Dr. Mizsák József vármegyei főjegyző R. J. a világháborúban az orosz fronton hősi halált halt Sándor öccse emlékére idegen valutában mintegy 4—5 millió koronát érő összeget bocsátott rendelkezésemre, illetve ajánlott fel, egy Zemplén vármegye területén felállítandó földmives iskola céljait szolgáló alapítványra. Ez a körülmény adja kezembe a tollat s késztet az alábbi cikk megírására. * Csonkamagyarország lakossága 8.000,000, területe 92,000 km.2 Ennek a megcsonkított ország lakosságának — Budapest lakosgát figyelmen kívül hagyva — 70%-a földmiveléssel foglalkozik, vagy mondjuk abból él. Kimondottan földmivelő állam lévén tehát, intézményeinek is ehez kellene idomulni. És mégis mit lá- lunk ? Van ennek a csonka országnak 4 egyeteme, ugyanannyi orvosi és tanári fakultással. Az egyetemeken levő jogi fakultásokon kívül van még 4—5 felekezeti jogakadémiája is. Alig van valamire való városkánk, amelynek ha más nem, legA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (12) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. A harcoló katonáknak ingyenes földosztással való kecsegtetése is eltévesztette a célját. Alkalmas iévén a félremagyarázásra, félre is magyarázták. Társadalom- politikai szempontból abba a nagy hibába esett az ingyenes földigé- rés, hogy zavaros fogalmat plántált be a nép gondolkozásába a tulajdonjog tekintetében. De katonai szempontból is nagyon hibás volt. Mert egy nemzeti és néphadsereg szellemét, különösen á lét és nemlét kérdésében viselt háborúban semmiesetre se emelheti az a tudat, hogy a köteles- ségteljesitésért nagyobb bért kínálnak. A bátrat megdöbbenti a valónál is nagyobbnak tartott veszély, a poltront sarkantyuzza a , veszély kerülésére, nehogy a be- j igért és sóvárgott jutalmat kockáztassa. Egyben türelmetlenséget I ébreszt a sorokban, ahol a cél követelte kitartás nélkül minden elveszhet. Az úri birtokokra vásott egyszerre a földéhes parasztság foga s már 1918. év tavaszán észrevehető volt a mozgolódás, hallható az óhajtozás a jelentékenyebb birtoktestek közelébe eső falvakban a földek minél előbb való felmé- (etése és kiosztása iránt. A Vár- konyi-féle paraszt szocializmus hamu alá rejtőzött szikrái a nekik kedvező fuvallat hatása alatt felfel pislantak. Erdős vidékeken már akkor kezdetét vette a nagyobb mérvű falopás s az erdei kihágások formáiban jelentkező nem respektálása a tulajdonnak. A front katonáit inkább nyugtalanította, semmint csillapította a földosztás heigérése. Mennyit adnak, hol adják, mikor adják ? Tapasztalva, hogy a véradó lerovása körül minő egyenlőtlenség, igazságtalanság, protekció gras?- szál, a valóra nerrj váló kecsegte- tés szappanbuborékjának tekintették az ígéretet, hacsak ki nem erőszakolják azt. Ez volt az oka ! annak, hogy a fegyelem felhőm- ; lásaa után a fegyveresen szerte- ! csatangoló katonák nem a nekik I beígért földet követelték, hanem ahol csak tehették, neki álltak az idegen tulajdonnak s amint tudjuk, 1918. őszén már nem egy határban huzgálták a láncokat az idegen táblákon. Később a Károlyikormány földosztást hirdető demagógiája még szilajabbá tette a köznép megromlott rétegeinek martalék vágyát, mintha csak célzatosan a malmukra akarta volna hajtani a vizet a kommunistáknak, akik akkor még „szociáldemokrata* álarcot viselték. A jogrend hova inkább súlyosabb megtámadtatásoknak tétetett ki. Eleinte a vadászati kihágások szaporodtak el, amelyek néhány nap alatt a jól gondozott vadász- területek állományainak teljes ki- pusztitásáig vezettek. A bodrogközi járásban különösen a gr. Mailáth József hitbizományi uradalma szenvedett sokat a martalócok garázdálkodásaitól s dacára annak, hogy a gróf heroikus erófeszitéssel kísérletté meg az erdő és vadpusztitás megakadályozását, nem rettenve vissza attól sem, hogy éjjelenkint kerülőivel portyázza be a felfegyverzett csőcselék által veszélyeztetett leányvári erdőt, roppant károkat szenvedett úgy az erdő, mint vadállományának barbár pusztítása által s az őrhegyi vadaskert se kerülhette ki a sorsát. A grófi család egyébként is sok zaklatásnak volt kitéve, férfi tagjai pedig nem egyszer válságos helyzetbe jutottak, akik közül idb. és ifj. Mailáth József a túszság gyötrelmeit is átszenvedték. Nem a nép fordult ellenük, mert az még elbolonditott állapotában se vált hálátlanná, hanem a kommunista uralom. A Károlyi uralom a hivatalos panaszokra süket maradt, sőt valamelyik „miniszter“ állítólag cinikusan azt jegyezte volna meg, „örülhetnek az urak, ha a nép beéri a nyulakra és őzekre való lövöldözéssel.“ Nemsokára a fapusztításra, majd a rekvirálások cimén a rablásokra és fosztogatásokra került a sor, hogy mindezeket különösen a felvidéki járásokban a személybátorság súlyos megtámadása váltsa fel. Napról-napra érkeztek rémhírek rablásokról, erőszakoskodásokról, melyeket a nemzetőrség néhány bátor tiszt segítségével elnyomott ugyan, de hova tovább kiderült, hogy a jogbiztonság teljes felborulásának a réme fenyegetett. Aggasztó volt, hogy helyenkint, különösen a Hegyalja egyes közEg'37,©s szám ára 200 2SZ. ■=“----------------1----—
