Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-12-12 / 98. szám

Ötvejmegyedik évfolyam. 98. sssám Sátoraljaújhely, 1923. december 12. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) MPLEN POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négy zetcentiméteren ként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. ssám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. Harmadik út Bethlen István gróf, minisz­terelnök harmadszor indult el külföldre, hogy a külföldi kölcsön dolgában azokon a helyeken, amelyeken illetéke­seknek tartják magukat a kölcsön engedélyezése felől dönteni, képviselje Magyar- ország kívánságait. Valóban nagyon helyes do­log, hogy a miniszterelnök a személyes jelenlét kérdését annyira fontosnak tartja, mert ezáltal sok olyan — esetleg felmerülő -- gátló körülmény­nek lehet az elháritója, amik talán a tárgyalások során spontán is felmerülhetnek. De külpolitikaiag is nagyon fon­tos az, hogy a személyes érintkezések kapcsán a kül­föld vezető politikusaival nexust tartsunk. A kisantant politikusai soha egy alkalmat nem szalasztanak el, hogy ott, ahol módjuk nyílik, sze­mélyes felszólalásukkal s meg­jelenésükkel érvényt ne igye­kezzenek szerezni kívánsá­guknak. Mennyivel fontosabb ugyan­ekkor reánk nézve Bethlen István miniszterelnök résen- léte, amikor is nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy olyan eszközök birto­kába jussunk, amelyekkel mód nyílik számunkra arra, hogy gazdaságilag rendbeszedjük magunkat. Bethlen István kormány­elnöki mivoltában, eddig le­zajlott három külföldi útja között fontosság tekintetében nem lehet megkülönbözteté­seket tenni, mert mind a há­rom külföldi utazása a maga nemében igen fontos célzattal történik. A két előző, a vá­rakozásnak megfelelő ered­ménnyel is végződött s kü­lönös nagy érdemük, hogy ezeknek a nyomában megtört a külföldi rosszindulat irá­nyunkban. Már az első út alkalmával nemcsak szóbaáll- tak velünk egyes nagy nem­zetek, de határozottan segít­ségünkre is igyekeztek jönni. Úgy tűnik, mintha ez a harmadik út lenne a magyar igazság igazi útja, amikor per- fektuálódni fog a valóságban is mindaz a jóindulat, ami eddig elvi megállapodásokban már mutatkozott. Ezért na­gyon fontos Bethlen István miniszterelnöknek ez a párizsi útja, ahol az elközelgő na­pokban fog dönteni a Nép- szövetség, az eddigi bizott­sági tárgyalások és javaslatok után a magyar kölcsön dol­gában. Amennyire fontos tehát ez a külföldi út, százszorta fon­tosabb, hogy ez alatt ne me­rüljön fel semmiféle olyan belföldi egyenetlenség, ami veszélyeztetné ennek a kor­szakos jelentőségű akciónak a sikerét. Ha nem is sikerült a magyar pártok agyarkodó viaskodása közepette megte­remteni a nagyon kívánatos pártközi békét, mégis elvárja a magyar közvélemény, hogy ha nem is kimondottan, de hallgatólagosan jöjjön létre a Treuga Dei, némuljanak el az oktalan s nagyon kárté kony hadakozások, mindenki azon legyen, hogy ha nem is aktive, de passzíve szol­gálja azt a nagy akciót, ame­lyet a kormány indított meg s amelytől várja az ország a jobb napokra való ébredését. Ifovember havi közigazgatás Sátoraljaújhely, dec. 10. Hétfő délelőtt tartotta a vár­megye közigazgatási bizottsága Thuránszky László főispán elnök­lete alatt december havi rendes ülését. Az alispáni jelentés elsősorban a személyi változásokról emléke­zett meg s a november hó 19-én megtartott rendkívüli közgyűlés intézkedéseiről, a létszámcsökken­tésre vonatkozó törvény és bel­ügyminiszteri rendelet végrehajtá­sát illetőleg. A közlekedésüggyel kapcsolatban a Sátoraljaújhely— hollóházai kisvasút november hó 30-án foganatosított közigazgatási pótbejárásáról tett kimeritő jelen­tést az alispán, megemlítve, hogy a kisvasút építés-vezetősége min­den lehetőt elkövet arra nézve, hogy a város lakosságának kíván­ságai teljesittessenek és kedvező időjárás esetén a munkálatok még december hó folyamán befejez­tessenek. A Bodrogközi Gazdasági Vasút szanálása érdekében pedig felhí­vást intézett az alispán az érde­kelt községek képviselőtestületé­hez, valamint az érdekelt birto­kosokhoz és vállalatokhoz, hogy a reájuk kivetett buzaértéknek megfelelő összegek befizetése iránt a legsürgősebben intézkedjenek. A mezőgazdasági munkálatok a heteken át tartó folytonos esőzé­sek miatt szüneteltek s a szépen fejlődött őszi vetések az alanta­sabb helyeken viz alá kerültek. Takarmányhiány folytán az állat- állomány téli eltartása nagy gon­dok elé állítja az állattulajdono­sokat. A november hóra rendelkezésre bocsátott hatósági liszt és 1400 mm. étkezési só szétosztása iránt intézkedett az alispán s megálla­pította az árakat. A lakosság általános egészségi állapota úgy a járásokban, mint Sátoraljaújhely város területén A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (9) I. Bevezetés: A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése. 1918-ik év nyarán, dacára a francia és olasz csatatereken ki­vívott fényes győzelmeknek, a helyzet mindinkább komorabbá vált. Az antant egyesült erejének nyomása a középeurópai hatal­makat védekezésre kényszeritette s erőre kapott az az aggodalom, hogy azok túl fogják őket szár­nyalni. A hanyatlás jelei az osz­trák-magyar hadsereg hiányos el­látásában is kezdettek mutatkozni. Éheztek a katonák a lövészárok­ban, ahol a kenyéradagokat is meg kellett szűkíteni. A pótlások­ban zavar, rendetlenség mutatkoz­tak. Majd a fegyelem lazulása következett be. A régi — harcban is kipróbált — tisztek nagy része elesett vagy harcképtelenné vált, akiket a katonai szellem és ki- j képzésben hiányos újonc-tisztek ! kellőképen nem pótolhattak. Dög- j leletes tanokat és híreket csempész- \ tek be agitátorok a katonák közzé ! készülő forradalomról, amely uj világot ígért a harcot megszün- j tetni kész katonáknak. Végzetes j hiba volt a hadsereg szellemi j züllésének meg nem akadályozása, ! mely nem menthető azzal, amivel ! menteni próbálják, hogy t. i. a züllés együtt jár a vereséggel s hogy a szertelen nyomás — ha hozzá még a legelemibb szükség­letek is hiányoznak — megbontja a fegyelmet. Mert a hadsereg se­hol döntő vereséget nem szenve­dett. S ha kemény kezű ember áll a sereg élén, még súlyosabb körülmények között is biztosítja a fegyelmet. Szerencsétlenségünkre a főha­talom volt gyenge, ami annál vég­zetesebbé vált, mert egész erejé­vel kitörőiéiben volt az ősi faji átok: a pártoskodás, amely lap­pangott az egész háború alatt. Gróf Tisza István rettenetes jós­latát: ha megoszlunk „mindnyá­jan nyomorultul elveszünk“, a pártdüh süketen fogadta, hogy ; teljesedésbe mehessen. Mikor — ! a balkáni front összeomlása után j — a katasztrófa orkánszerü erő- ) vei és gyorsasággal közeledett, j a magyar kormány élén egy nagy és sikerekben gazdag múltú — de elaggott — államférfi állott a tuléltség tehetetlenségével terhel­ten. Gyászos végzetünk volt az­után, hogy amig ellenségeink egy- től-egyig nagyszabású, az időkhöz mért, rendkívüli akaraterejü ál­lamférfiakkal bírtak, mi Károlyi Mihályt kaptuk. A balsors müve volt, hogy az egyetlen hivatott férfi Cassandrája lehessen nemze­tének, mielőtt a nemzetet pártos- kodásának ősi átka miatt lesújtó sorsharag mártír koszorúval tisz­telte volna meg. A gyászos színen megjelent gr. Károlyi Mihály a már előbb han­goztatott, később közhellyé nyütt pacifizmusával. A gyökeretlen op­timizmus színes szappanbuborék­jai keringtek körülötte. Az a hir szárnyalt országszerte, hogy nagy befolyása van a nagyantantnál, különösen a francia vezető poli­tikusok s különösen Clemenceau ■ . is, súlyos szavú, hivatásos állam- ! férfiúnak tartják és rokonszenvük- kel tisztelték meg. Nem hiányoz­tak az aláfestések sem. Az év egy ! részében Párizst lakta meg, már régibb idők óta, ahol a gazdag magyar mágnás előkelő társadalmi összeköltetésekre tett szert. Sokan fűztek kedvező magya­rázatot ahoz is, hogy őt bocsá­tották a franciák el az internált- ságból elsőnek, mig társait so­káig sanyargatták a fogvatartással. Amint a Károlyi Mihály emlék­irataiból tudjuk, az optimizmus abból az audienciából sarjadzott ki, amelyen Poincaré a háború kitörését megelőző évben őt fo­gadta s amelyen Károlyi a hár- masszöveiség ellenes magyar párt támogatását kérte. Hihető, hogy az okos francia szívesen hallgatta azt, ami neki tetszett s örömmel pillantott a kártyákba, amelyhez kombinációit fűzhette. Ámde az emlékirat hallgat arról, a későbbi fejlemények pedig egyenesen el­lentmondanak annak, hogy az udvariasság aprópénzén kivül Ká­rolyi egyebet is hozott volna a tarsolyában a Poincaré audien­Eg'37*es szára, ára, QOO ZHZ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom