Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-12-05 / 96. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 96. szám Sátoraljaújhely, 1923. december 5. Megjelenik hetenként kétszer ■serdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár; Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. Fejes István emléke Megnyitó beszéd. A Kazinczy-Kör Fejes emlékünnepén elmondotta Enyedy Andor A mi korunknak igazi hanyatlása nein a külső viszonyaink leromlásában, hanem abban a mindinkább szembeötlő fájdalmas és szomorú tényben van, hogy kezdenek ritkulni, elfogyni az igazi nagy embereink. Az a kultusz pl., amely a halott Tisza István emléke körül kifejlődött, nemcsak az ő nagy egyéniségének az utóhatásából, hanem abból a lehangoló beismerésből is táplálkozik, hogy az ő kidőltével a közéletben olyan tir támadt, amit talán évtizedek alatt se lesz képes ennek a nemzetnek a regeneráló ereje betölteni ; ő vele a magyar Géniusznak olyan megtestesitője hullott el, amilyet még „tucat“ számra sem lehet egykönnyen kitermelni és felmutatni. Az a hódoló tisztelet, amellyel az Amerikát járó Apponyi Albertet körülvesszük, szinte féltő remegéssé le«z, ha arra gondolunk, ha ő itthagy bennünket, jön-e utána valak', aki a magyar szónoki művészetnek, áilamférfiui képességnek, emberi nagyságnak olyan osztatlan megbecsülést és elismerést tud szerezni a külföld előtt, amilyet ő szerzett. A nemzet pedig a nagy embereiben él. Mi volna a zsidók törté nete Mózes nélkül; a kereszténység Péter és Pál apostol nélkül; a magyar szabadság Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos nélkül? A nagy emberekben a nemzet lelke él s egy nemzetnek nem lehet nagyobb tévedése, sötétebb tragikuma, mintha félreismeri, üldözi, megöli a nagy embereit; s nem lehet nagyobb szegénysége, mintha nem termel nagy embereket. De hogy lehet nagy embereket termelni ? A nagy emberek kultusza által. A nagy emberek emléke int, utal az egyéniségünk, képességeink nagyobb, merészebb lehetőségei felé; példájuk sarjaz- tatja, terjeszti, sokasitja az ő nagy, kiemelkedő jellemvonásaikat, szüli az utódaikat. Egy 10 évvel ezelőtt Istenben boldogult sátoraljaújhelyi nagy embernek, néhai Fejes Istvánnak az emlékét óhajtjuk a mai estén feleleveníteni. Mint író és költő fogjuk őt itt, az irodalmi estén, méltatni. Azonban méltóztatnak tudni, hogy az igazi irót és költőt nem a toliforgatás ügyessége, nem a rimfaragás készsége, hanem lelki életének, érzés és gondolatvilágának rendkívüli gazdagsága, feszítőereje teszi. Fejes István költő volt, mert gazdag, a közönségesnél nagyobb méretű lelki életet élő egyéniség volt. Költővé lett, mert magas szilieken járt, az eszmények csapongó hullámain ringatózott. Költővé lett, mert többet érzett meg másoknál az életből, a világból, a sorsból, a természetből, az emberekből, önmagából. Költővé lett, mert jobban, mélyebben, igazabban szeretett; többet szenvedett, mint a prózai lelkek. Költővé lett, mert a szive titkos világában csak a nagyoknak, a választottaknak kijáró sebek fakadtak, látások nyíltak, vajúdások folytak, harcok harcolódtak. Költővé lett, mert meg volt telve a lelke dús, gazdag kifejezésre vágyó tartalommal; költővé tette a világ, amelyet hordozott s amely kényszeritelte, hogy a tolmácsa, közlője, írója és lantosa legyen. A Fejes István nagy lelke, szelleme járjon itt ma közöttünk. Járuljon e mai ünnepi este is ahoz, hogy ez a csodás termékenységü, nagy ihletéseket adó zempléni talaj, zempléni levegő még sok őhozzá hasonló nagy egyéniséget adjon ennek a városnak, a nemzetnek, a világnak, amely szakadatlan sóvárgással várja a nagy embereknek, az Isten gyermekeinek megjelenését. Városi közgyűlés Sátoraljaújhely, dec. 4. Kedden délután négy órára rendes közgyűlésre hivta össze dr. Orbán Kálmán polgármester a város képviselőtestületét. A tárgy- sorozat legfontosabb tétele az 1923. évi költségvetés volt, László Ferenc főszámvevő nagy munkával és gondos hozzáértéssel készített munkálata, melynek rentabilitását az bizonyítja legjobban, hogy a közgyűlés egyhangúlag, bizalmának és elismerésének nyilvánítása mellett fogadta el. A költségvetés a 270,373,877 kor. szükséglettel szemben 258.024,418 korona fedezetet biztosit s igy a költségvetési hiány: 12,349,304 korona. A gyámpénztári számadás akceptálása után a létszámcsökkentés tárgyában kelt belügyminiszteri leiratot s Karsa Sándor végkielégítésére vonatkozólag tett intézkedéseket vette tudomásul a képviselőtestület. Az újabban alkotott törvényeknek megfelelően módosította a város szervezési szabály- rendeletét s a vigalmi adóval kapcsolatban fölemelte a kártyajáték vigalmi adóját. A kéményseprési dijakat dec. hótól kezdve 500 koronára emelte s hozzájárult ahoz, hogy a mesterek a dijakat havonta utólagosan szedjék. A nyilvános házak hatósági engedélyét annak idején a városi tanács megtagadta, mert a város fejlődése folytán ezen helyiségek a város forgalmasabb részébe jutottak. Alispán! határozat feloldotta a tanács ezen intézkedését s ezen határozatot a képviselő- testület megfelebbezi a belügyminisztériumhoz. A pénzügyi bizottság javaslata alapján megszavazta a közgyűlés a tisztviselők és alkalmazottak magasabb illetményeit s perrel támadja meg a pénzügyi kincstárt a régi kórház telek vételárának nem fizetése miatt. Fölemelte tegette. Ámde a világháború kitörésekor, majd Románia beavatkozásakor se Péter, se Károly királyok manifesztumának nem volt foganatja s ami embertelenséget láttunk 1918-ban oláh és szerb részről, azokért a győzők lelkiismeretét terheli a felelősség. A német, osztrák-magyar haditerv szerint reánk az orosz haderő letörésének a feladata várt. Véres, nehéz küzdelem volt s a feltartatás csak a Kárpát-vonalon sikerült, amely az orosz haderő jelentékeny részének felemésztésével járt. De milyen áron 1 Már a harc kezdete valóságos emberpo- csékolás volt a mi részünkről. Az orosz hadsereg számbeli és különösen tüzérségi fölénye elijesztő volt, amely a deffenzivára alkalmatlan Galicziában szertelen áldozatokat követelt. Sok szép magyar zászlóaljnak az első csatája jóformán az utolsó is volt, a többi közt a 10-es honvédek 3-ik zászlóaljáé, amelynek csak a roncsa maradt meg s várta a kiegésziEg'yes szám ára 200 20 A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (7) I. Bevezetés: A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. Az antant a monarchia hadseregének értékelésénél a nemzeti ellentétek kiélesedésére számitott, mint bomlasztó, tehát energia csökkentő tényezőre. A szlávok — feltevésük és óhajtásuk szerint — vagy lanyhán, vagy sehogysem fognak verekedni. Itt-ott belső villongások láza fogja emészteni a kettős birodalmat, ami Németország szlávjaira sem maradhat hatás nélkül. Feltevésük Ausztriára nézve nem is bizonyult alaptalannak, ahol már a mozgósítás elején gyanús, vagy legalább is elkedvetlenítő jelenségek előzték meg annak a tályognak felfaka- dását, amely Csehországot fokozatosan az ellenségek közé sorakoztatta, végül vér nélküli diadal részesévé és északnyugati Magyar- ország urává tette. Magyarország azonban szilárd maradt a háború alatt. Egyetlen nemzetisége sem tagadta meg a hűséget. A tót együtt veritékezett és vérzett, majd együtt könnyezett magyar testvérével. Sőt egyebet is tett. Mikor a magyar lélek aláha- nyatlott az oktobrizmus dögvészétől, a tótok — már ahol és amint lehetett — fegyvert fogtak és vé- reztek magyar hazájukén. Vésse azt minden magyar ember a leikébe, hogy tót testvéreinken nem fogott se a hűtlenségre való csá- bitás, eredt légyen akár Benestől, akár Károlyitól, se a Kun Béla dögszagu lobogója s ha egyesek meg is tántorodtak, legalább megmaradtak férfiaknak. A horvátok, bár politikai kérdésekben sok ellentét zavarta meg a magyarokkal való jó viszonyt, de az ellenség előtt osztoztak hő siességben a magyarokkal, akárcsak a Zrínyiek daliás korszakában. A bosnyákok, akik a szent korona jogcímén csatoltattak a birodalomhoz, hősök voltak min- denik arcvonalban. A hiencek, határszéli horvátok, németek még a reménytelenségben is kitartottak a magyar hazához való hűségűkben s akiket elszakított Trianon, ma is visszasírnak. Az oláh és szerb nemzetiségek sem igazolták be az oláh és szerb kormányok részéről hangoztatott elszakadási vágyat a csatatereken, ahol kifogástalanul teljesítették a kötelességüket. Hazugság volt a magyar zsarnokságról elterjesztett hir s az, hogy a nemzetiségeket az elszakadás vágya sarkalja. Az 1848/9-iki példa hamis történelmi analógiára adott alkalmat. Akkor sikerült az osztrák szoldateszká- nak — főleg azért, mert a volt katonai Határőrvidék kész katonai szervezetére támaszkodott — Kni- csanint zsoldosként pénzzel megvásárolni, aki martalócz hadát prédaszomjának kielégítésével hi-
