Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-12-05 / 96. szám

£2. oldal. ZEMPLÉN az iparostanonciskolai tanítók óra­diját, elintézte a fizetésemelési kérvényeket, a felső kereskedelmi iskolai költségvetést s a város kötelékébe való felvétel s illető­ség megállapítás iránti kérelmeket. A Fejes-emlékünnepély Sátoraljaújhely, dec 1. Az tette a Fejes István emlékére rendezett szombat esti kulturün- nepséget olyan meleggé és köz­vetlenné, hogy legnagyobb rész­ben ahoz a nemzedékhez tartozók sereglettek össze, amelyik még ismerte, látta Fejes István tiszte­letreméltó nemes alakját, hiszen csak tiz éve annak, hogy megadta magát közös sorsunknak — a természet örökérvényű parancsá­nak. A tiszta és erős meggyőződések embere volt Fejes püspök, akinek törhetetlen hite keresztül sugárzott egész egyéniségén s akinek elő­kelő lelke a gyakorlati élet durva matériájától úgy fordult el, mint a mocsoktól s az ünnepség sze­replőinek legnagyobb dicséretére válik, hogy megérezték és kife­jezték mindazt a finomságot, mely egyéniségének lényegét alkotta. A régi tanítványok, barátok, tisztelők, hozzátartozók sereglettek össze a szombat esti emlékün­nepségre a vármegyeháza nagy­termébe, hogy kegyelettel áldoz­zanak a magyar szellem kivételes ihletettségü egyéniségének. Az ünnepséget a kör alelnöké- nek, Enyedy Andornak megnyitó beszéde vezette be. Az ő meleg tést. A sebesült szállító vonatok egymást érték, a hősi halottak száma egyre nagyobbodott. Lem­berg eleste után, midőn az orosz haderő a Kárpátok felé hömpöly- gött, nehéz aggodalom szállta meg különösen Északkeleti Ma­gyarország lakosságát, melyet fo­kozott az a hir, hogy a német had vezetőség Felsőm agyarországot harcszíntérnek szánta, amiről — amint az később kitudódott, volt is szó. Ujhelyből már a nyár vége felé kezdtek szórványosan mene­külni, különösen mikor a tehető­sebb galicziai menekültek mind sűrűbben érkeztek Ujhelybe s rém hírekkel nasztgatták a külön­ben is idegessé vált lakosságot. Az aggodalom és zűrzavar no­vember és december elején há­gott tetőfokára, amidőn az oroszok az Erdős-Kárpátokon keresztül < törve Homonnáig nyomultak. Em­lékezetes maiad az Újhelyiek előtt a trén átvonulása, amely órákon keresztül tartott s ijesztő hatást kelteti. A rémhírek egymást érték s akadtak híradók, akik már Bá- nócz, sőt Upor tájékán is látni vélték a rettenetes kozákot. ■ tónusu beszédmüvészetével raj­zolta meg az ünnepség kereteit, a tanítvány áhítatával mesterének vonzó és tiszta portréját. Gulyás József ódái szárnyalásu alkalmi költeményben rakta le nyelvünk nagy művésze elé az elismerés pálmáját s glóriás disz­szel fonta körül a költő-püspök alakját, akinek emléke lobogó lánggal virraszt fölöttünk még a ma annyira csillagtalan magyar éjszakában is Novák Sándor mondotta az ün­nepi beszédet a tudás és az érte­lem világosságával, a lelki közös ■ ség megértésével és a magyar lelkiség történelmi erejű meglátá­sával. A magyar szellemmel, a magyar élettel való kapcsolatot emelte ki Fejes István életének és irodalmi működésének méltatásá­ban. Tanulmánya szabatosan és biztos erővel jellemezte a költőt és az embert, az irót, akinek munkássága nemcsak esztétikai­lag, hanem etikailag is méltány­landó fejezetet alkot irodalmunk történetében. A főiskolai énekkar Bathó Já­nos énektanár vezetésével adott elő Fejes vonatkozású énekszá­mokat azzal az összhanggal, pre­cizitással és tiszta stílussal, ame­lyek az énekkar szereplésének ál­landó kísérői. Kovács Sándor és Nagy Sándor főiskolai hallgatók pedig Fejes István költeményeiből szavaltak nehányat, nagy hatás­sal és kifejező erővel. Az egész harmonikus sikerű est egy az eddigieknél is mele­gebb kézszoritás volt a Kazinczy- Kör elnöke, Emödy László és a közönség között. Emődy László agilitásának, minden akadályt le- biró fáradozásainak eredménye volt a bensőséges sikerű ünnep­ség s a kultúrát szerető s annak hatásait megértő közönség háláját fejezzük ki itt vele szemben, ami­ért a magyarság északi kapujánál a mélygyökerü magyar kultúra forrását buzogtatta elő Fejes Ist­ván emlékezetének megszentelé­sével. Tnűkedvelői előadást rendezett Sárospatakon f. hó 1-én és 2-án a sárospataki leányok Mária-kongregációja. A r. kath. fiúiskola kettős nagyterme mind­két napon zsúfolásig megtelt úgy, hogy sokaknak még álló hely sem ! jutott. Ez a nagy érdeklődés bi­zonyítja az anyagi sikert, mely a szegény sorsú iskolás gyermekek ! karácsonyi felruházását van hi- j vatva biztosítani. De ennél sok- ■ kai nagyobb az az erkölcsi siker, melyet Gruska Lajos pápai pre- látus, apátplebános, a kongregá­ció prézese, a nemes szivü és jó­tékonyságáról ismeretes sárospa­taki plébános ért el a polgári le­ányiskola tanári karával, főleg Klacskó Béla igazgató, Dax Au­guszta tanárnő és a kongregáció szereplő tagjaival. A két felvo- násos vígjátékban bemutatott ala­kítások nagy tetszést arattak, de a „Két bábu históriák“ cimü dal­játék művészi előadása szűnni nem akaró tetszést váltottak ki a közönségből. Mély benyomást gyakorolt a szivekre Lippe Ilona gyönyörű szavalata „Az ezüst fá­tyol legendája“ c. melodráma. Előadás után megnyílt a baba­vásár s a közönség a szomszédos teremben a kongregáció tagjai ál­tal készített és művészies érzék­kel konstruált babákat, krampu­szokat, mikulásokat, nyuszikat és maczkókat szinte egymás ellené­ben igyekezett megvásárolni. Min­den asztalnál ott voltak az eláru­sító leányok, legtöbbje abban a jelmezben, melyben a színpadról lekerült. Nem volt nagy szükség a kinálgatásra, mert a közönség úgy vette az egyes tárgyakat, mintha ingyen adták volna. TT* T 15?" J^L mL mSX) J^l Nagybányai Horthy Miklós kormányzó névnapját ünnepeli holnap a csonkaország a ma­gyar lélek sugárzó melegével s hódolatos tisztelettel köszönti a budai vár nagy lakóját, aki há­lás nemzetének szeretetétől kör­nyezve dolgozik megértőén Árpád népének jobb sorsán. A többinél is melegebb Zem- plénvármegye és e város közön­ségének üdvözlete, hiszen még elevenen él azoknak a szép na­poknak emléke, mikor alig né­hány hete eljött az ősi Zemplén földjére, hogy lángolóbbá tegye itt is a tüzet a honszeretet oltá­rán s hirdesse erős hittel a magyarság örök evangéliumát: Magyarország feltámadásál. Ezen a kedves napon a Nagy­imra tekint innen is minden ma­gyar szem a bizalom őszintén sugárzó hűségével-, a nemzeti akaratnak élő és hivatott meg­testesítőjére repes föl minden szív s lelkünk imádságos fohászko­dása kér a Magasságbeiiiöl: „fényt nevére, áldást életére. “ 1923. dec. 5. — A „Zemplén" l*gkö*elebbi száma a szombati ünnepnapra való tekintettel pénteken este jelenik meg1. —Istentisztelet a kormányzó névnapján. A kormányzó ne- venapján csütörtökön, folyó hó 6- án, a református templomban reg­gel 8 órakor lesz istentisztelet. — Aranylakodalom. Id. deteki és tengerfalvi Meaner Béla főrendiházi tag, ny. fő­ispán és neje miklósvári Miklós Lujza december 9-én ünnep­ük kiterjedt családjuk körében házasságuknak ötven éves év­fordulóját. Ez alkalomból a református templomban dél­előtt 10 órakor istentisztelet lesz. A vármegyénk és váro­sunk társadalmának általános tiszteletétől és nagyrabecsü­lésétől övezett családnak a Gondviselés különös kegyel­mére mutaló ezen örömünne­pében osztatlan melegséggel vesz részt a közönség is és őszinte szerencsekivánataival keresi föl a jubilánsokat csa­ládi élesüknek megható szép­ségű évfordulóján. — A „Gazda“ Bank építke­zése. A budapesti Kossuth Lajos- utcában, a Nemzeti Kaszinó és Országos Kaszinó tőszomszédsá­gában uj bankpalota körvonalai bontakoznak ki. A nemrégiben alakult „Gazda“ Bank részvény- társaság ugyanis megvásárolta a Magyar-Világ kávéházat és az ehhez kapcsolódó helyiségeket és tárgyalásokat foktat a házban megszerezhető egyéb helyiségek bekapcsolása tárgyában. A ház- tulajdonossal kötött szerződés ér­telmében a bank saját számára biztosította a házban későbbi idő­pontban megürülő összes lakáso­kat és helyiségeket. Az átépítés munkálatait Hegedűs műszaki fő­tanácsos, a Gellért szálló terve­zője készíti. — Püspök helyett földönfutó lett Kirchknopf Gusztáv. Az erdélyi sajtó a legnagyobb felhá­borodással foglalkozik Kirchknopf Gusztáv kolozsvári evangélikus magyar lelkész tragédiájával. Ti­zenegy évig volt lelkésze ő a ko­lozsvári magyar református egyház­nak, akit a magyar envangéliktis- ság abban a mozgalmukban, a mellyel a szászoktól elkülönülten külön magyar püspökséget akar­tak létesíteni, püspöknek szemel­tek ki, most kénytelen elhagyni Kolozsvárt s már búcsúzott is hí­veitől, mert az oláh hatóságok rendőrileg megfosztották állásától és mint munkanélkülit kiutasitot­(Folyt, köv.) a Sólymost műkeres­kedő által rendezett nagy karácsanyi |jÍpMÉlÜfÉS dec. 6-tól dec. lV-ig az úri Kaszinó és Kereskedelmi kör nagytermében amely nagy művészeknek munkáiból áll, u. m.: Komáromi Katz, Mihálovics, Dudics Andor, Neogrády A., Ujváry I., Edvi Illés Aladár, Berkes A., Hayer A. stb. — A művészpártoló közönség el ne mulassza ezen szép kiállítást meg­tekinteni, mert a festmények nemcsak művésziek, hanem egyúttal a legszebblegszebb karácsonyi ajándékok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom