Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-11-24 / 93. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 93. szám Sátoraljaújhely, 1923. november 24 Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjheiy Széohenyl-tér 9. sz. EMPLEN POLITIKAI HÍRLAP / Elöttzetésl ár; Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyílttólsoronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: (szerkesztőség) 63. ezám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. házott vezető egyéniségek, azt követeli az ország érdeke, hogy arrnak a kormányzatnak teremtsük meg a nyugodt politikai atmoszférát, amelyiknek nemcsak legjobb szándéka van a nemzetet a gazdasági helyreállítás és a társadalmi béke útjára vezetni, hanem amelyiknek eddigi munkásságával és tevékenységével szerzett jogai is vannak ahoz, hogy egy mindennél fontosabb probléma megoldása érdekében tárgyalhasson a külfölddel. „Veszedelemben a tót Zemplén!“ Pártközi béke Olyan képviselők, akik teljesen átérzik és józanul mérlegelik a külföldi kölcsönnek jelentőségét, akciót indítottak, hogy a kölcsön-tárgya- lások befejeztéig a kormány és az ellenzék Treuga Dei-t kössenek egymással. Ezt az akciót csak helyeselni tudjuk s csak helyeselheti minden parlamenti tényező, amelyik többre értékeli az ország pénzügyi helyzetének rendezését s gazdasági életének újjászervezését ami a külföldi kölcsön nélkül meg nem valósítható — az országveszejtő politikai kicsinyes pártérdekeknél s a politikai zsibvásár hangulat- keltő vagy sarat fröccsente civódásainál. Azoknak a politikusoknak, akik a kölcsön-tárgyalások idejére a nyugodtabb politikai atmoszférát akarják megteremteni, fölébredt a politikai lelkiismerete s jobb belátásra akarják bírni azokat is, akik a pártintrika és a személyeskedés mérges gázait gomo- lyitják a közélet felett. A történelem sorsdöntő óráiban mindig egymásra talált a magyar s a nemzeti élei súlyos válságaiban mindig úrrá lett a fórumon a politikai felelősségérzés, a mely nélkül nemcsak kormányozni, hanem elleuzékies- kedni sem lehet. Ma nem a kormány, hanem az ország sorsáról van szó s a józan belátásnak any- nyiban kell számot vetnie a kormány helyzetével, ameny- nyiben az elválaszthatatlan a gazdasági kibontakozás alapfeltételétől, a külföldi kölcsön megszerzésétől. Az ellenzéknek nem lehet most célja — mikor külön- j ben is hiányzik ehez a közvélemény biztatása a mindenáron való kormánybuktatás s a pártközi békének adva van az alapja, ha egy. kis magukbaszállással seregszemlét tartanak a széleken s eljutnak ahoz a nagyon is kézenfekvő beismeréshez, hogy sem a szélső jobb, sem a szélső baloldalon nincs egyetlen olyan vezető egyéniség, akiben az ország a maga vezérét elismerné. Hogy nincs a politikai perifériákon annyi és olyan politikai, gazdasági, kulturális, pénzügyi, közigazgatási vagy külügyi tekintély, akire a kibontakozás nagy munkáját nyugodt lelkiisme rettel reá lehetne bízni. S ha amott nincsenek ilyen politikai képességekkel felin(Felvidéki tudósítónktól.) Ilyen címen irt vezércikket legutóbb a kormánypárti „Venkov“ cinni p»á- ; gai lap, amelyben igen jellemzően szószerint a következők foglaltatnak : „Zemplén vármegye Csehszlovákiához csatolt területén különösképen nincs semmi látszata annak, hogy ott cseh uralom van. Ezen a csonka részen 150000 tót lakik, akikkel elkeveredve egészen jelentéktelen számú magyar is él. És mégis, csudálalosképen ez a 150 ezer tót a magyarok kulturális és gazdasági kényszerbefolyása alatt áll. Vannak községek, amelyekben legfeljebb a nagybirtokos magyar, kívüle a község lakossága szin tót és mégis ezekben a községekben úgy folyik a magyarosítás — iskoláikban magyar tanítók tanítanak, a papoknak külön érdemük, ha magyarul mondanak misét — mint akár a felszabadító fordulat előtt. Felhívjuk tehát kormányhatóságaink figyelmét arra, hogy ne hanyagolják el Zemplén területét továbbra is, mert egy napon váratlanul nagy meglepetések törhetnek elő a köztársaság területének e keleti sarkából.“ így ir a kormánypárti Venkov. De vájjon csudálkozott volna-e vezércikkében a zempléni állapo- potokon, ha bevárta volna Kör- mendy-Ékes Lajos felvidéki kisgazdapárti képviselőnek a cseh nemzetgyűlésben szerdán tartott beszédét, amely egyenesen felelet a Venkovnak a tót Zemplént illető aggodalmaira. — A köztársaság területén élő magyarságnak — mondotta beszédjében Körmendy-Ékes Lajos — úgy kulturális, mint gazdasági érdekei ezer szállal vannak a ha- tárontuli magyarsággal összenőve, sőt a gazdasági érdekek területén a Felvidék és az Erdős Kárpátok egész lakosságának érdekei szét- választhatatlan szerves összefüggésben állanak Magyarország gazdasági életével. A békeszerződés A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (4) I. Bevezetés: A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. Ferencz Ferdinánd a trón első várományosa, az orkán első áldozata volt. Nem lévén gyermekkorától trónörökösnek nevelve, előkészítése hézagos ma- iadt. Se nyelvünket, se történelmünket nem tanulta meg úgy, ahogy kellett és lehetett volna. A jelleméről keringő híresztelések reánk magyarokra nézve nein voltak biztatóak. Marschalkó József, aki Károly Lajos főherceg fiainak magyar tanítója volt akkor — a midőn az estei főhercegeknek nem sok reményük lehetett a trónutódlásra — a fiatal Ferencz Ferdi- nándban a gőgös akaratosság és fukarság jeleit vélte észlelhetni, amely alapvonások ellenszenvesek ugyan, de az akaraterő elemei lévén, erős egyéniséget Ígértek. Mayerling után mennyiben sikerült, mennyiben nem, a magyar trón várományosát arra rátermetté tenni, az ellentmondó híresztelések között megállapítani nem lehet. Tartotta, sőt tartja is még j magát vélekedés, amely szerint a j főherceg nemcsak a Habsburg- | ház összbirodalmi tradícióit örö- i költe, hanem azonkívül szenvedé- ; lyes magyargyiilölő is volt. Mások szerint, a főherceg, ha különösebb vonzalommal nem is viseltetett a magyarok iránt, de nagybátyja útmutatása fogott rajta s mindinkább megerősödött az a meggyőződés, hogy lelkileg elő volt készítve a nagybátyja szellemében való uralkodásra. Életének két mozzanata, két elhatározása enged mélyebb bepillantást a Ferencz Ferdinánd főh&rceg leikébe s az mindkettő biztató volt arra, hogy erős akaratú, rettenhetetlen férfi volt. Leküzdött minden nehézséget, amelyet születés, előítélet, megcsontosodott konzervatizmus, sőt kötelező házi és alaptörvény okoztak, és hajlamát követve nősült. A rangján alul való házasság nem | volt ugyan szokatlan a Habsburg- házban, de trónörökösnél nem fordult elő s minden korlát és szigor éppen a trónörökös házassága tekintetében a legkérlelhetetlenebb, mert be nem tartása közjogi bonyodalmak forrása is lehet. Akaraterejét s a veszéllyel szemben való rettenhetetlenségét bizonyította be a szörnyű következmények előhírnökéül szegődött halálával is. Általánosan ösmert I tény, hogy a szerajevói rendőrség | jóelőre figyelmeztette a főherceget I az életét fenyegető veszélyre, ame- ! lyet a forrongó Balkán poklában ; és éppen a szerajevói ut kihívás* nak vagy fenyegetésnek való mi- nősithetése mellett alig lehet elhárítani. A trónörökös a köteles- ségteljesités útjában fekvőnek ítélve a látogatást, amelynek ab- banhagyása gyávaságnak tűnhetett volna fel, nem törődött a veszéllyel s hősi bátorságát a maga és hitvese életével fizette meg. Ferencz Ferdinánd kemény akaratú, hősies lelkű férfiú volt. IV. Károly, noha nagybátyja nem egyenrangú házassága után a trón közeli várományosa lett, esak évtizedek múlva remélhette, hogy trónra jut. Se reánevelése nem volt teljes, se lelki diszpozíciója nem volt alkalmas arra, hogy vihartépte hajó kormányrudjához álljon. A legboldogabb családi élet enyhelyét a vérzivataros fergeteg- gel kellett felcserélnie, jóformán átmenet nélkül. Súlyos horderejű kérdésekben kellett határoznia s ahoz hiányzott a tapasztalatokra alapított higgadt ítélőképesség. Ellentétes áramlatok sodrába került) amelyekben nemritkán zord cselekvésre lett volna szükség. Szelid lelkülete tétovázóvá tette ott, ahol egy órai mulasztás helyrehozhatatlan s nyomába a romlás járhat. Annyira fiatal uralkodó volt, hogy a viharos összevisszaságban a nehéz helyzetnek megfelelő tanácsadókat sem volt képes megválogatni, vagy a leghivatottabbat megtartani. Két végzetes hibát követett el. Elhagyta trónját, mikor a viszonyok és alattvalói a legkevésbbé nélkülözhették az erős kezű uralkodót. Ha I-ső Frigyes, vagy Eg'yes esám ára 200
