Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-10-31 / 86. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1923. okt. 31, jövendőt megbünhödött nemzet nevében küldött föl százévvel ezelőtt a látnok költő a Mindenható trónusának zsámolyához. 0 jogforrás csfirgedezésc. Friedrich István hallatta szavát most legutóbb egy vacsorán s két ember ellen fordult. Az egyik Mikes püspök, a másik az ország miniszterelnöke: Bethlen István gróf. A Mikes elleni támadásra az a nyilatkozat adott okot, amely a Reichspost hasábjain jelent meg. Ebben a püspök nagyon is nyíltan célzott a „felelőtlen elemek rakoncátlankodásaira, amelyek útját vágják gazdasági talpraállá- sunknak és minden külpolitikai kapcsolódásainak.“ Szembeötlőnek tartjuk, hogy Friedrich válaszolt Mikesnek, tehát magára vette a püspök kijelentéseit s hogy miért tette ezt, azt ő bizonyára jobban tudja mint mi. A főpásztor nyilatkozata határozottan rokonszenves. Elvi alapokon mozog s bár szigorúan leszögezi a legitimizmus álláspontját, mégis rögtön utána a magyar hazafi szólal meg, aki felismerve az ország katasztrófálisan súlyos helyzetét, kötelezve érzi magát elfordulni az érzelmi politikától és a reálpolitika útjára térni. Természetes, hogy a püspöknek ez az álláspontja szinte szükségszerüleg maga után vonta a keresztény túlzók politikájának megbélyegzését, hiszen ha a saját maga irányzatúnál most nem tartja aktuálisnak az érzelmi politikát, hoHazatérve falusi birtokára, Cse- kére, elhunyt fivérének családja volt legfőbb gondja és irodalmi munkálkodása, melyet az újonnan alakult Akadémia ügyében fejtett ki. Élete minden idejét a hütlen- ségi perbe fogott Wesselényi Miklós védelmére szentelte. De védőiratát nem fejezhette mert 1838. aug. 24-én hirtelen elhunyt. Kölcsey emberhez méltóan, nemes eszme érdekében töltvén éjjelét nappalát, lankadatlan munkában végezte pályafutását. S az eszme nem kisebb, mint amely a legnagyobbak közé tartozik: a nemzeti eszme. Ami nemes, fölemelő, magasztos és örökéletü csak van az emberi lélekben: mind ez eszme köré csoportosul. Más eszmekör is lehet megragadó, de oda, abba a rajongó eszményi világba, ahol minden szent lelkesedés árjában olvadozik, nem tud fölemelni soha. Kölcsey ép ennek az eszmének volt szószólója írásban, szóban és tettben egyaránt. Az ifjú, kivel a sors oly mostohán bánt élete virágjában, ifjan lemondott a boldogságáról és szive végtelen sze- reieíének tárgyat keresett és talált hazájában. „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt.“ (Vége köv.) gyan tarthatná helyénvalónak azoknál, akiknek sokkal kevesebb joguk van érzelmi politikát folytatni, mert hiszen nincs meg az a tárgyi alapjuk, mint a legitimistáknak, hanem viselkedésüket sokszor kifürkészhetetlen indokok irányítják. Friedrich válasza, a szokott kissé demagogikus elmemü, amely a védekezést az ellentámadásban keresi. Ravasz fogással próbálja szembeállítani Mikessel Prohász- kát, de persze arra nem gondol,* hogy Prohászka püspök sokkal nagyobb alak, semhogy sakkfigurának engedné magát felhasználni egy politikai ütközetben. Friedrich beszéde során jobbra balra vág, intrikus módjára vonultat egymás ellen személyeket s persze a végén odaüt Bethlen Istvánhoz is, akinek szemére hányja, hogy szolnoki beszédében politikai vonatkozásban említette az államfő személyét. Kétségbe vonja Bethlennek erre való jogosultságát s leszögezi, hogy a fajvédők és a kormányzó egymáshoz való viszonyáról többet mondott, mint szabad lett volna E kérdésről mi nem akarunk vitázni, de annyi tény, hogy a fajvédők és a hozzájuk közel állók, a múltban igen szívesen tettek homályos kijelentéseket és öltöttek fel titokzatos allűröket, amelyek mögül épen azt akarták sejtetni, amit Friedrich most Bethlennek mint vádat vág a szeme közé. Egyébként nem állhatjuk meg, hogy szószerint ne idézzük a miniszterelnök szolnoki beszédének egy rövid mondatát, mely a következőket mondja: „Fölhatalmazva érzem magamat annak kijelentésére, hogy a kormány a kormányzó ur őfőméltóságának teljes bizalmát birja.“ E kijelentésre sem szóbeli, sem tettbeli cáfolat nem jött. Különben pedig Bethlen mint miniszterelnök ilyen fontos nyilatkozatot nem kockáztatott volna meg, ha e kérdésben az lenne az igazság, ami után Friedrichék oly hévvel áhítoznak. Reméljük, arra mégsem gondolnak, hogy végül már a kormányzóval is polemizáljanak. fi temetőben. A sirhantok virágain játszik a napsugár és a mezők jókedve elkacag a sírok fölött. Az ősz díszeit egymásután szedi le az enyészet s a megtörhetetlen Hatalom malomkövei őrölnek meg mindent. Lelkünk elfogódik s szivünk összeszorul. Enyhülést keres. Mert elhagytak a havas bércek, a sóhajtó völgyek, a rívó patakok, a tükrös | tavak, földünk mélye . . . Mert I temetőben vagyunk, hogy reája j bői üljünk a síi hantokra, kcreszekre, fej fákra és megcsókoljuk szent imánkkal, szent megemlékezéssel azokat, akik vérünkből valók, hozzánk valók: a jó apát, anyát, fiút testvért, hitvest, rokont, a Kárpátokat, Doberdót, az Adriát, halot- tainkat. Temetőben vagyunk. Enyhülést keresünk, de nem találunk.. Szivünk mindinkább összeszorul nagy fájdalmában. Hiszen még mindig zokog az özvegy, sir az anya, oz árva, sírnak és zokognak jobban mint valaha. Minden sötét és borongó, bár tudjuk: „aki Isten akardtát teljesíti, marad örökké“ és bár hisz- szük: „eljö az óra ... az élet feltámadására. “ Megnyugvásra vágyunk és a fagyos november hangulata száll a lelkünkre. Irigy és gomolygó ködpára borit mindent. „Messziről jött csupa könny, kárpáti felhő sirdogál künn a kis kertek alatt.“ És a mindennapi gondok súlya alatt kétkedve kérdezzük és töprengve gondoljuk: „Ki visz virágot halottak napján A kakul füves temetőkbe, Mit a bujdosók messzire hagytak? Mindent sűrű köd, nehéz köd fed be ... — Uram, add vissza halottainkat !l A fájdalmak, mint a tengerek zúgása bennünk. De telítve van fölséges alázattal: adj, Uram, örök nyugalmat ... így van. És úgy érezzük, hogy e szomorúság szép szomorúság. Olyan, mint a lefátyolozott, gyászbaborult angyalarc. | Mert ez a szomorúság az örök boldogság tornácában ül és a szívben hordozza az örök öröm, a feltámadás öntudatát. Nyugodjatok hát kakukfüves temetőtökben, jeltelen sírokban pihenők! NyugodjatokI A ti nyugalmatok a mi enyhülésünk és bár sziveink boldogító szeretetére árnyak esnek ... a temetőben hisz- szük, hogy lesz még feltámadás és boldog viszontlátás. Novák János. — Szomorú évfordulót, a magyar történelem leggyászosabb évfordulóját értük meg október 30-án. Öt évvel ezelőtt ezen a napon jutottak hatalomra azok, akik hangzatos és hamis jelszavakkal félrevezették a közvéleménynek egy tekintélyes részét s teljes katonai, politikai és gazdasági összeomlásba döntötték az országot, megásva az ezeréves Nagy-Magyarország sírját. Keserű érzésekkel gyászolunk ezen a napon s ökölbe szorított kezekkel gondolunk a gyászos októbervég nemzetboütó felforgatóira, akik szerteszórva ma is a hazaárulásuk aljas kamataiból táplálkozva állnak lesben megcsonkított hazánk határain. — A hősök sírjánál november 1-én délután három órakor kezdődik a gyászünnepély. Az ipartestületi Dalárdának Hiszekegy énekét a róm. kath. és gör. kath. egyházi szertartások követik. Az ünnepi beszédet Dómján Elek főesperes tartja, Enyedy Andor ref. lelkész pedig imát mond a hősök sírjai fölött. Az ünnepséget a Himnusz eléneklése fejezi be. — Rendkívüli városi közgyűlés összehívását kérte 45 képj visrlőtestületi tag a polgármestertől, hogy a város állást foglalhasson a kereseti adók itteni kivetése ellen. — Rémhír kapott szárnyra a napokban, hogy a temető kapujában megadóztatják a kegye- letes emlékezésnek a sírokra szánt virágait. A pénzügyigazgatéság sietett megcáfolni ezt a rosszakaratú hirterjesztést s módunkban van megnyugtatni a közönséget, hogy kegyeletes érzéseinek nyilvánításában semmiféle profán aktus sem fogja megzavarni. — Létszámcsökkentés a pénzügyigazgatóságnál. Az 1923. évi XXXV. t.-c. alapján elrendelt létszámcsökkentés végrehajtásaként a sátoraljaújhelyi m. kir. pénz- Ugyigazgatóságnál a következő tisztviselők szabadságoltattak: Székely József főtanácsos, Gamauf Ferenc dr. segédtitkár, Klein Ferenc állampénztári igazgató, Bodor Izsák állampénztári főtiszt, Novák Gyula és Buday Pál számvevőségi tanácsosok, Rácz Rezső járási számvevő és Schweiger Miklós számtiszt. A szabadságoltak részint nyugdijaztattak, részint vég! kielégítést kapnak. — A belföldi bor értékhatára. A pénzügyminisztérium 1923. évi 133303. számú rendeletével a fényüzési, forgalmi adó alá eső belföldi bor értékhatárát újból szabályozza és 1923. október hó 7-től a kimért belföldi borok literenkénti értékhatárát 2500 koronában, a palackban eladott belföldi borok literenkénti értékhatárát 3000 koronában állapította meg. — Városi mozgó. Bemutatásra kerül november hó 1-én csütörtökön este 6 és 8 órakor „Carmen“ Filmdráma 5 felvonásban. — November hó 3-án szombaton este 6 és 8 órakor Bobby. Kalandostörténet 5 felvonásban. November 4-én vasárnap este 4 és 6 órakor „Hetedik szentség“ Amerikai film 4 felvonásban. — Seff mint riporter. Vígjáték 2 felvonásban. — Száz millió koronát, hatvan millió, ötven millió, negyven millió koronát is nyerhet az uj m. kir. osztálysorsjátékon. Hivatalos árak: egész 4000 korona, fél 2000 kor, negyed 1000 kor. Rendeljen levelező lapon november 15-ig, mert a sorsjegykészlet a nagy kereslet folytán húzás előtt elfogy. A rendelt sorsjegyeket és hivatalos játéktervet azonnal küldi „Benkő Bank Részv. Társ.“ Budapest, VI., Andrássy-ut 60.
