Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-10-31 / 86. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 86. Ezám Sátoraljaújhely, 1923. október 3f. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely Széohenyl-tér 9. sz. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 42. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 42. BX&m. A főgimnázium irodalmi ünnepsége a Himnusz százéves évfordulóján A magyar éjszaka centenná- riumos égboltozatán ragyogó fényben tündöklő üstököspár közelében egy szelíd fényű csillag gyűlt ki és sugároz át a múlt ködös homályán: Kölcsey Ferenc, nemzeti imádságunk örök emlékezetű köl- ; tője. Egy szemével, roskatag véznaságával mily egyszerű, igénytelen és törékeny alakja a nagy század robusztus gárdájának s mégis mily büszkén, obeliszkként emelkedik ki magyar lánglelküségével, egyöntetű, egy kőből vágott klasszikus életével fejlődésünk aranykorának tüneményes nagyságú magyar lelkiségei közül. Száz éve, hogy a látnok költő csekei kis birtokának magányában megirta a Himnuszt, nem sejtvén, hogy nemzetének imádságát irta meg s nem is gondolván arra, hogy nem a költői tehetség, hanem az isteni sugallatból megihletett intuitiv erő adja tolla alá a magyar imádság magasztos igéit, a magyar léleknek az örökhatalmú Isten trónusáig fölkuszó fohászkodását. Bensőséges, nagyon szépsikerü s magas színvonalú irodalmi ünnepség keretében hódolt a kegyesrendi főgimnázium a Himnusz százéves születési évfordulóján a látnok költő és az ihlet egy kivételes kegyelmű órájában megszületett nemzeti imádságunk emlékezetének. A legnagyobb tisztelettel és hálával kell az újhelyi közönségnek ez irodalmi ünnepség tanulságai nyomán szeretetébe és megértő gondosságába fogadni azt a kegyesrendi főgimnáziumot, melynek igazgatója s minden jó és nemes ügy iránt gazdag fogé- konyságu tanári kara mindennél ékesebben beszélő bizonyságát szolgáltatta hétfő este annak, milyen szellemben gondozza és ápolja a kulturmagyarság történelmi hivatásának jövendő hordozóit. Hivő és bizakodó magyarságunk megértő szeretetével próbáljuk ennek az estének rövid méltatását papírra tenni, segítve mégis az ott szerzett lelki élménytől, hogy azon az estén, szegényes színpadunkról, a jövő Magyarország uj lelke beszélt hozzánk. A programot Kabina György tanuló szavalata vezette be. Pósa Lajos — Kölcsey című költeményét mondotta el jól hangsúlyozott közvetlen előadásban. A főgimnázium ének- és zenekara Korcsiák Ede tanár vezetése alatt Kölcsey—Sz. Nagy József: Remény és emlékezet c. darabjának előadásával aratott zajos sikert. Majtényi Géza tanár Kölcsey Ferenc emlékezete címen tartott felolvasást, történetiró vonásokkal jellemezve Kölcsey életét és munkásságát. A klasszikus szépségű, mélyenjáró s az elismerés minden jelével honorált felolvasás után Győry Sándor, majd Szesz- lér Ödön tanulók szavalták el Kölcsey két költeményét megérdemelt sikert aratva. Korcsiák Ede tanár precíz művészi stilusu, tömör dinamikájú hegedű játéka alkalmat adott a közönségnek, hogy hangos tetszésnyilvánításokkal tüntessen Korcsiák tanár mellett, aki fáradhatatlan és sokoldalú tevékenységet fejt ki a gimnáziumi tanuló ifjúság zenei kép zése terén. Vidákovich Dániel igazgató a nemzeti himnuszokról tartott igen sok érdekes adatban bővelkedő, gondos tanulmányozást igényelt felolvasást. A mindvégig érdekes és gazdag tartalmú felolvasásban említett nemzeti himnuszokat mind annyiszor eljátszotta a diák-zenekar, stílusosan fokozva és színesítve az igazgató tanulságos előadását. Kölcsey himnuszát, melyet a főgimnázium ének- és zenekara adott elő állva és megille- tődve hallgatta végig a színházat zsúfolásig megtöltő közönség. Szünet után Kontraszty Dezső tanár tartott bevezető magyarázatot a magyar nemzet viszontagságait megszemélyesítő nagy csoportképről. A közönség elismerésének minden közvetlen jelével tüntetett Kontraszty tanár mellett, akinek lelkét, hitét, vágyait, gondolatkörét, munkakedvét hordozta végig ez a mostani őszinte és mély sikerű előadása is. A remekül beállított, színes, meleg tónusu csoportkép a történelmi Magyarország egykori nagyságát, fényét, hatalmát, dicsőségét mutatta be, mint egy álmot, történelmi gazdag múltúnk legszebb emlékeit, a világ legszebb fajtáját, a magyar nőt. A közönséget valósággal frappirozta a gyönyörű csoportkép a legszebb újhelyi asszonyok és leányok korhű jelmezes-együttese. * Halhatatlanság és örök emlékezet a költőnek, akinek szelleme élt közöttünk és lebegett fölöttünk ezen a felejthetetlen szép estén. A vérrel megszentelt ezredév szavát hallatta ez az est a trianoni gyász közelségéből s lelkűnkben uj szárnyakat kapott nemzeti imádságunk, a Himnusz, melyet egy múltat és Kölcsey ferene emlékezete. A Himnusz százéves évfordulójára rendezett ünnepségre irta és felolvasta: Majtényi Géza főgimn. tanár. A lélek jobb része az, hogy a derék munka sikerére föllángol; örömittasan kiséri léptein a fáradhatatlan munka emberét; kivívott eredményein együtt örvend a szellem bajnokának törekvéseit mél- tánylókkal; a közrészvétlenségben az elismerés adóját nyújtja a csüggedő harcosnak. Azonban nemes törekvésű férfiak életemésztő munkásságának nemcsak példaadónak, hanem hálára kötelezőnek is kell lennie. Akik a szellem örök javaiért küzdenek csüggedetlenül, fáradhatatlan munkában, szívós kitartással, szent lelkesedéssel, a meggyőződés rendithetetlenségével: mindenkor nagy áldásai az emberiségnek. Ilyen férfiú, kinek kiváló szellemi munkálkodása eredményeiből nemcsak gazdagodhatunk, hanem rajtuk lelkesedni, példáján okulni tanulhatunk, Kölcsey Ferenc, a költő, akinek lantján a hazaszeretet oly kétségbeejtően szólalt meg; a kritikus, kit az igazság ereje heves túlzásba ragadott nem egyszer; a szónok, kit nagy eszmék nagy célokért hevítenek; a tapasztalatokban bölcs ember, aki az élet minden körülményeire, változásaira tud gazdag oktatást nyújtani a fiatal s tapasztalatlan lélek tévedései ellen. Kölcsey Ferenc 1790. aug. 8-án született Sződemeteren, akkor Közép-Szolnok,, jelenleg Szilágyvármegyében. Ősrégi nemes család sarjadéka volt, mint maga is énekli: „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöké fámnak.' A Kölcseyek a megyei élet szereplői voltak mindig s őt is ott látjuk a megyegyülésen, majd az országgyűlésen később, mint Szat- mármegye követét. Gyermekkora szomorú volt. Atyját korán elvesztvén, anyja gondozta őt s még a fiú 6 éves sem volt, amikor a debreczeni kollégiumba került, a melyet sohasem tudott megszeretni. Egyrészt a tanárok ridegsége, másrészt a tanulók szilaj- sága, de meg az iskolai élet sivársága is elkedvtelenitették a különben magábavonuló, félénk és zárkózott természetű ifjút, aki közben még balszemét is elvesztette. A természet eme mostohasága s a szülői szeretet melegének hiánya az értelmes gyermeket a magány és a könyvek szerete- tére utalta s mig pajtásai diákcsi- nyeken törték fejőket, ő „egyik gyermek barátjával Athenaet vázolta a fövenyben, a görögök nagyjainak csontokból emlékpsz- lopokat állogatott s felettök emlékbeszédeket tartott,“ mondja egyik életirója. 1802-ig maradt a debreczeni kollégiumban s addig elsajátította a latin, német és francia nyelveket, lapozgatta a francia encyclopedistákat és szárnypróbálgatásokat tett a költészet terén is. 18 éves volt, amikor Kazinczyval, irodalmunk szent öregjével levelezni kezdett, aki csakhamar mestere és barátja lett. 1810-ben törvénygyakorlatra Pestre megy, ahol megismerkedik Kazinczy triászával, Vitkovics Mihállyal, Horvát Istvánnal és Szemere Pállal — és korának minden számottevő írójával. Ez a környezet s még inkább az a harc, amelyben a széphalmi mesternek védelmére kel Szemere társaságában a nyelvújítási harc diadalra juttatására a Mondolatra szóló Feleletével, nevét népszerűvé tették. Irodalmi pályáját azonban hathatósabban kritikai dolgozataival kezdte meg. A Csokonairól, Berzsenyiről és Kis Jánosról szóló bírálatai eszmékben gazdag és művészi kidolgozásúak ugyan, de túlságos szigoruk ellenségévé tette a debreczeni és dunántúli írókat, akik nem tudták feledni azt a kíméletlen hangnemet, amellyel viselkedett a kor kedvelt költőivel szemben. Esztétikai dolgozatai inestermüvül szolgáltak a későbbi generáció tagjainak is. Politikai pályára a 20-as évek országos közéleli mozgalma sodorta. 1832-ben már szatmárme- gyei főjegyző; 1832—36-ig a pozsonyi országgyűlés követe, ahol szónoki kiválóságáért és aranytolláért széliében dicsérték. Széchenyi, Wesselényi, Deák Ferenc, Felsőbüki Nagy Pál mellett a legtekintélyesebb politikusok egyike. Amikor Szatmármegyében a konzervatív nemesek kerekedtek fölül, Kölcsey visszaadja követi megbízatását és búcsúbeszédével any- nyira magával ragadja a pozsonyi rendeket, hogy az ifjúság gyász- fátyolt kötött kalapjára s Kossuth Lajos e napon gyászkeretben küldte szét az országgyűlési tudósításokat. Eg'yes szám ara 200 33Z,
