Zemplén, 1922. július-december (53. évfolyam, 78-133. szám)
1922-12-23 / 132. szám
Nagy karácsonyi és újévi vásár a Divatcsarnok-^ Úri é* női divatkülönlegességek. Sátoraljaújhely, Wekerle~tér 4. SS®*“ Árban és minőségben utó]érh®t©t!en. gyobb mennyiségű szeuut venne és fizstse ki előre. Búza Bála dr. indítványozza rgy vegyes bisortság kiküldését, araeíy tűzetne vizsgálat tárgyává tégy.:, hogy melyek a/ok a hibák, »melyek válságba sodorják a Közmüveket és me yek a módok, amelyekkel javítani lehet a kétségtelen — ebben minden felssóiaió egyetértett — hibákat. Dr. Groez Dszső indítványozza, hogy a kétszeres viiianydijfckat a novemberi fogyasztás után állapítsák meg, egyben tiltakozik a búr olt »gy^égár emelés ellen. Payer, dr. Fíizessóry Zoltán és dr. Chu- dovszky felszólalása után a közgyűlés elfogadja az üzemi bizottság előterjesztesét. Dr. Buzi indítványát visszavonta, a képviselőtestület erre von&tkozökg úgy döntött, hogy az üzemi bizottság a szükséghez képest magát kiegészítve tartozik megvizsgál ni a Közüzemek hibáit a Busa-féle indítvány értelmében. karácsony. Karácsonyest. Táncolva hull a hó, Vörös árnyékot vet a kandalló. A lámpa nem ég. Reszket a sötét: Könnyeket sir kün a decemberi ég. Emiékek éje i látogatni jár . . . Lágy szőnyegekre hamvas por szitál. Ül itt valaki? Rémlik: kéz mozog, Sírnak az éden, barna bútorok. Ernőd Tamás. Ugye bár, meri egy kis bonyodalom csak kell? Egy kis pikantériával fűszereivé. (Hölgyeim ne ijedjenek meg, kibírják.) Itt már bole fognak kicsit pillanthatni a cu- mor kulisszatitkaiba, itt már lesz egy kis esemény, egy kis cselekmény is . . . Érzem, hogy most kezd érdekes lenni kumoreaz- kem. Már kezdenek kiváncsiak is lenni. Már kipirul az arcuk is, a saemük fénylik és felcsigázott érdeklődéssel várják ígéretem bevallásai, humoreszkemből a humor kíesattanását, mert itt a legfőbb ideje, nőm lehet az olvasót annyi fejezeten keresztül csak biztatni, aztán meg az utolsó előtti fejezetheti mégis csak kellene valami ötletnek feirobbani, ebben a fejezetben migis csak kellene már valami humort kifejteni, ha az ember tényleg humorista, deltát sajnos az a baj, hogy amikor a legjobban kellene egy ötlet, egy kis humor, az embert el hagyja minden jó gondolái, éppen a végén, ami oseppet sem humoros. Mit tehet hát: az olső fejezetben még oly ezöpre- mőnyü humorista ? Atszökik az utolsó fejezetbe, amely már megszállott terület és ahol az olvasó bosszúja a felsüít szegény, szomorú humoristát utol nem érheti . . . Karácsonyi leVélMélyan tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves Barátom ! Felhívást kaptam tőled, hogy iriak valamit a Zemplén karácsonyi számába. Te tudod legjobban, hogy szives invitálásaidnak minden esetben kitértem és valami belső ösztöntől nógatva ezúttal rezgő kezembe vettem a ceruzát, hogy Írjak valamit, valamit, amit egy lázb tegségből felépülni látszó embernek száguldó gondolatai diiitáihöínak. Nehéz helyzet kedves Barátom ! Balhónom eljábaa a lázatérő, mely höemelkedésemet pontosan feltünteti. De hol a másik jekő, mely e lázas világban megszabná, hogy gondolataimat meddig vaíithfctem papirra ? Hogy tudjam a jelzést, mely a börtön kapuján túlra, vagy innensőjére mu at. Hiába, nem vagyok oiy gyáva legény, ne bet-geu még sím vágyom a rideg éa hideg cellába. No de mit beszélek bolondságokat, hisz karácsonyi cikkről van szó, amelyben csak kungeszteiődés, csak szeretet lehet. így volt ez valaha. Ma fájdalom, az ünnepi Gamütliehseit nem létezik. Ünnep lehet, de nincs igazi ünnepi érzés. Az ünneplés ma csak a kellemes szép múltra való visszaemlékezésből állhat. A jelen oly sivár, a jövő oly rejtélyes. Igen, megállapíthatom, hogy aki ma Magyarországban megelégedett, az nem tisztességei ember. Ép ma beszélgettünk errői az ujheiyi újságírói kar tiszteletreméltó nesztorával: liiósházi Endrével, ki megállapította, hogy a pezsgőző és dári- dózó haáimiiliomosok teljesen megelégedettek. Én ezt tévedésnek tartom, mert ezeket Machbetszerü rémlátomások gyötrik, hogy hát mi lesz végűi az ő óveken át becsületesen ápolt vagyonukkal. Kedves Barátom, közben pedig mi tünőduüK, tervezgetünk, sóhajtozunk, nogy nekünk nincs már ez országban keresni valónk és egy napon mégis csak kezünkbe keil venni a váadorbotot. Mi csak szenvedő alanyai voltunk e vószteijes időknek, végül még anyagiakban is iesujtv«. így ösztönzésedre a hajiam mar erősen nőtt bennem a kivándorláshoz, de nem az anyagiak miatt, harsam az önérzet teljes fcipuaz- titásáőrt. Dj betegágyamban kezembe kerül az újság és a í aj védő: Gömbös Gyula parlamenti beszédét olvasom és áttuzveit a főantiszemita azon megállapítása, h&gy a 48-as zsidók leszármazottjait polgártársainak tekinti. Jó reggelt Gömbös polgártárs l Itt vagyok, száműzött, eorsüídözölt, agyon- denuntiált zsidó magyar l A Reggel-ben, Lázár Miklós kitűnő lapjában olvastam, hogy mint tévesztettek ösaze az óriás nagyságú Grücwaldot Grünsteinna!. Hisz ez oly mindegy a fajvédőknek. Hát én, amikor leemelem kalapomat a nagy magyar történész előtt, egyben kijelentem, hogy az a bizonyos Grünstein is létezett. Az nem volt tudós, sz csak 48-as honvéd volt, az bs éa nagyapám voll. Felvidékről jött és ott harcolt Klapkáékka!. Vele volt a hozomány is: 600 osztrák forint és ő beváltotta az egész pénzét Kossuth Lajos bankóira. Ő :bbe bízott. Ilyen számító zsidó volt. A másik GrüEsíein: az apám, az 78 ban kapott obsiíoí. Ha a katonaságnál marad, legalább is ezredes lett volna, igy leit belőiB eyy sorsüldözött, anyagi és leiül fájdalmaktól agyoagyötört falusi zsidó, ki oly destruktiv voll, hogy évtizedeken át egy kocsin ment Udvardra szavazni a falu plébánosával. Csak ketten szavaztak rendszerint a Tisza-párt jelöltjére, amiért a nép őt káplánnak nevezte. Az 1918-as forradalomkor éjnek idején zavarták ki hajlékábói rabló raartalóeok. Mindenüket elrabolták az öreg názaeparnak, csak puszta életükkel menekültek Pestre. Nem sok időre lelki bánatában elköltözött e vad világból a szelíd lelkű Grünstein zsidó, aki fiát soviniszta gondolkodásáért mindig féltette, mert tudta, bogy ha a zsidó lelkületében feltűnően lobog a házbfisig tüze, úgy ezzel a tűzzel agyonógetik őt. Na haragudj kedves Barátom, hogy ennyire szubjektív vagyok, de általános emberi gondolatok és érzések, ízléses visz- szaemiékezésak ma távol vannak tőlem. Különben sem érzek jogot a morál pré- dikáiáshoz. Mert ha jogom lenne, ha pl. pap volnék, azt mondanám hiveimnak, hogy Szilveszterig mindennap teljes áhi- íatial legalább 2 órán át olvassák Petőfi költeményeit (de nem esik a szerelmes verseit, mert ezt már a Kazinezy-kör elintézte, hanam a szabadságot, jogegyenlőséget, demokráciát hirdető, továbbá a népért lelkesedő, a néphez intézett verseit) és Szilveszter éjszakáján minden magyar lelket a három év előtt még kommunistának bélyegzett — nagy magyar Géniusz szelleme hassa át. Vezesse be a nagy és szent éjszakát a bűnösök mea culpája és aztán forrjon össze végíeg ez a szeizüiiesztait magyar társadalom. Kedves Barátom, tudod-a mi az én GAZDASÁGI LAPOK 75 esztendeje tanítja a magyar gazdaközönséget okszerű gazdálkodásra és többtermelésre. A P A7TAA^sí PT T APAIT-at me,y a P^'^íól teljesen távol ál!, az ország legkivá- A IjAZjJJAuAvJi LAlUiV J lóbb szakemberei és legelső gyakorlati gazdái Írják. ELŐFIZETÉSIÁRA: GAZDASÁGI LAPOK Félévre .... 800 kor, kiadóhivatala Egy negyedévre 400 kor. Budapest, VIII., József-utca IS.
