Zemplén, 1922. július-december (53. évfolyam, 78-133. szám)
1922-12-23 / 132. szám
Hétfőn 3 előadás: ISzépHelénaz. bä ■ 3. CsQhpiPDlák. érzésem ma, most e cikk befajeztakor ? Ha Magyarország így marad, körülmészárolva és a megmaradt hustömogsn sorvasztó, mérgező tevékenységgel, úgy pusztuljak e! (most itt a kedvező alkalom), mert legalább az anyaföldbe nem őrnek a mérget okádó férgek. Ds ha Petőfi Sándor éjszakája meghozza a lelki átalakulást, amiből a gyűlölet baoihusainsk teljes elpusztulásával egyetlen érzís: Magyarország visszaszerzésének vágya születik meg, úgy még élni akarok. Hátba egy kis szerephez juthat a 48-as Grünstein legutolsó ivadéka is. Baráti üdvözlettel Kertész Ödön. Egy kis vers. Irta: Szép Ernő. Hajó megy messzi Az óceánon De állni látszik, Mint alvó álom. Az élet sokszor Nem áll igy véled ? Jaj pedig múlton Múlik az élet. zésemmel kívántam reparálni, teljes elégtétellel állapíthatom meg, hogy mindaz, amitől féltem, bekövetkezett. A közüzemi vezetőség legújabb kívánságé, hogy cca 5 millió forgótőke rendelkezésre boci ájtásával biztosíttassák az üzem teljesítőképessége, szerény nézetem szerint csak pillanatnyi enyhülést fog eredményezni. Ez a javaslat a képviselőtestület tárgyalási keretéből, a nagy nyilvánosság kritikája alá tartozik. A torv első pillanatra tetszetős, végeredményében hibás. Első tekintetre úgy tetszik, hogy 5 millió forgótőkével sok eddig felmerült nehézség fog eliminálódni. így például iehetővé válnék nagyobb szőnmennyiség- nek előre történő kifizetés által való biztosítása, az esetleges fekbérek, lopások stb. megtakarítása, vagyis az üzem olcsóbbá tétele. Ámde mennyi időre?! Csak addig, amíg a beszedett pénzek amortizálása meg nem kezdődik. Az előre beszedett áramdijak a folyó bevételeket az amortizálás időpontjától lényegesen fogják csökkenteni. A csökkenés arányában fog apadni a forgótőke. Alig néhány hónap múlva tehát újra elfogyott a forgótőke, melyet különben az üz8m deficitje amúgy is bizonyosan fel fog emészteni. Rövid idő múlva an a fogunk tehát ébredni, hogy az üzem megeue az előre bevett áramdijakat és se forgótőkéje, se rendes bevétele nem lesz. Az ilyen injekciókkal a haldokló életét szokták hosszabbítani, a gyógyítás reménye nélkül. A terv még az esetben sem kecsegtet eredménnyel, ha ezzel a szanálás keresztül vihető volna. Nem hiszek benne, hogy & mai általános közgazdasági pangás, üzlettelenség és kereseti lehetőségek hiányának idejében az áramiogyasztó közönségtől 5 millió kor. belső kölcsön előteremthető volna. Utóvégre, ha vannak is olyanok, akik 2 havi áramdijat előiegesen befizetni tudnak és akarnak, ez a feltételezés az egész közönségre meg nem áll. Olyan kényszereszköz pedig, hogy aki ennek a jogtalanul rárótt kötelezettségnek eleget nem tesz, attól az árumszoigáltétás megtagadtunk, ellenkezik a város, mint erkölcsi testületnek a polgárságával szemben tartozó kötelességeivel. Ilyen kényszereszköz alkalmazása a város részéről erkölcstelen volna. Nem marad itt egyéb hátra, mint ettől a szerencsétlen vállakózástól megszabadulni. Ntm mondom, hogy a viliauygyár eíadassék, mert hiszen a mai változó valutádé viszonyok között annak későbbi értéke meg nem mérhető. De igenis helyesnek tartanám, úgy a villany gyárnak, mint a Diana fürdőnek és vizmütelepnek bérbeadás utján való értékesítését. Ezáltal megszabadulna a város a terhes és felette költséges admmieztrációtól, deficit helyett biztos jövedelemhez jutna. Oly n&gy fix jövedelem várna a városra, mely elegendő lehetne a vágóhíd, kövezet stb. időszerű átalakításának költségeire szolgáié kölcsön amortizációs kamataira. A bérlő lehetne magánszemély, de lehetne a közönség köréből rekrutálódé tőkeerős rész- véoytársaság, vagy olyan, amelyben maga a város is előkelő és döntő szerepet biztosíthatna magának. Jelen soraimmal az a célom, hogy ezt a most aktuális kérdést a közérdeklődés homlokterébe állítsam és utolsó percben gondolkodóba ejtve a város közönségét 6s képviselőtestületét, újabb hibás lépés elkövetésének útját álljam. Madách. Hosszúkás, halk és hervadt ujjai, Mint sirkövek közt lengő nagy virágok, Elsiklottak a véa papir fölött Es simogatták ezt a bús világot. Nagy homlokával úgy hajolt fölé A verssoroknak, mint Paulus arca, Mig átvonult a Könyvtárszobán London zenéje, Páris utcaharca. Az elhagyott kastély Ádámja várt, Künn áriák és órák tűnve zengtek, — Keppler képe kopott... És hullt a hó... (Nógrádban akkor vigan éltek kendtekl) Évára gondolt. Hervadt ujjai Nyugodni tértek lassan az ölébe; Ave . . . betűzte visszáján a szót, S egy „Ave* szót irt a papir fölébe I Ernőd Tamás. íí »export it|iissy.,bb akadálya Irta: Széchenyi Ödön, a Magyar Borkereskedők Országos Egyesülete titkára. A békeszerződés meghagyta bortermő vidékeink háromnegyed részét, elleaben a magyar bor belföldi fogyasztóinak számát a volt monarchia ötvenmiliiós lakosságáról Csonka-Magyarország hót és félmillió lakosságára csökkentette. Ez a két szám élesen rávilágít arra, hogy bortermelésünknek iéikerdiae a borexport. Fajdalom, a borexport nagy akadályokba ütközik részint Ausztria, Németország és Cseh-Szlovákia, Lengyelország tilalmai és lehetetlenül magas borvámjai, részint pedig a devizaforgalom korlátozott volta miatt. Hegedűs Lóránt annak idejen szabaddá tette a bor exportját. Az utána jövő pénzügyminiszterek azonban valósággal gúzsba kötötték a borexportot, mert a devizaforgalom korlátozásáról szóló kormány- rendelet értőimében, az exportáló cégek kötelesek a kivitt borok ellenértékéül kapott valutát záros határidőn belül a De- vizaközpontnak oesxolgáltatni. Tudni kell ohez, hogy a borexport technikája lényegein elüt a többi áruétól. A hazai borexport-cégek lengyel és ausztriai pincékbe raktározzák el boraikat, ott érlelik éa kezsémsüwm® Karácsonyi és újévi ajándékait Szabó Pál könyv, zenemű, és papirkereskedésében vásárolja. SíCsT Imakönyvek ! Ifjúsági iratok! Képeskönyvekből nagy választék mindkét nembeli ifjúság részére. Társas- *Üt>3 játékok, sakkfigurák és táblák. Dobozos levélpapírok. Emlékkönyvek. Levelezőlap albumok. Festékek dobozokban. Magyar festőművészek képeinek másolatai keretezve. Hegedűk, hurok, hegedütokok stb. “Üt)® 14 karátos arany töltőtollak! DísztárgyakI Iróászíaíkészletek a legfinomabb kivitelig! A városi Közüzemekről. Irta: Dr. Grosz Dezső. A villamos aram szolgáltatása Körül mind sűrűbben felmerülő zavarok és nehézségek már azokat is gondolkodóba ejtik a városi kezelés helyességét illetőleg, akik annak idején leghevesebb szószólói voltak a villaoygyár megváltásának. A villanygyár megvétele és a Közmüvek létesítése nemcsak hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött anyagi reményeket, nemcsak hogy a várt jövedelmezőség helyett állandó nagy deficitet jelentenek a város háztartásában, de még az állandó zavartalan üzemmenet; iránt táplált remények is szétoszlottak. Ha az áramszolgáltatás folytonossága biztosított maradt volna, ha a zavartalan világitás a közbiztonságot és közegészséget, a polgárság kényelmét megalakítás nélkül szolgálni tudta volna, akkor még deficit árán is fenniartandónak volna mondható a közüzemi kezelés, ámde nagy áldozatokat hozni, a polgárság vállára nehezedő súlyos közterheket fokozni anélkül, hogy a kívánt eredmények bekövetkeznének, ellenkezik a józan városi politika legelemibb követelményeivel. Én, aki a villanygyár megváltását, a Közüzemeknek ezzel való kibővítését a legvehe- mensebben elleneztem, sőt amikor álláspontommá! egyedül maradva, a képviselőtestület idevonatkozó határozatát feicbbe-
