Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-11 / 18. szám

Sfefötfkii ftirfäp. Előfizetési dijak: Egész évr* . . 220 K. Félévre . . . . 110 K. Negyedévre . . 60 K. Egy hóra ... 20 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkiut számíttatnak. FŐSZERKESZTŐ : KROÓ JÓZSEF Ötvenharmadik évf. 18. s?ám (6225.) Megjelenik hetenkínt háromszor kedden, csütörtökön ás szamba lan. Szerkesztőség és kiadóéi» Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szánt ■^9—« 11 Sátoraljaújhely, 1922. Február 11. ín 3 fiöFona. 9n 3 korona. Van-e még hitünk? Könnyű roll a Ulket feszitő bizony­talanság égő kábulatában daeoal, hittel, fenyegető ököllel Nyugat felá sújtani: nem, nem, soha 1 Könnyű Tolt még ősi lélekkel, Nagy- magyarorsaág meg nem gyilkolt öntuda­tára), régi életűnket OraŐ képestek töme­gére! elménkben daeolni egy égési világ- 8*1» hinni a lehetetlenben, biaui a ssássaor megpróbált magyar erőben, várni, — lo­bogó lélekkel Tárni: a csodát. Hitfiak, a ránk rohanó csapások és gonota megesufoi tatások pörölycsapásai alatt is órásáén lengte rissia ai tesloa magyar akaratot. Csonka nem volt ei a hit. Lelkünket a Kárpátok büszke bérsei kossorusták. Önérzetünk as eget karcoló csúcsok köst trónolt. Ekkor, ebben aa állapotban, a bizony­talanság álmokat óró ködében, töretlen hittel, ép bosasuálléssal talán csudát tud­tunk rolna tanai, ha egyetlen pillanatban egymásra találunk, egy testté forrunk s egyetlen jeUeőfa megindulunk, mint a súgó fargetsg . . . Most már, fagyot! józansággal, kesd kialakulni a metsző bizonyosság. Hiába akarjuk a múltba ringatni, hirö álomra erőltetni dérüiOtt képzeletünket — megráz- senre ébredünk a slrár raióságrs. ▲ mindennapi gondok szöges korbác­csal tanítanak való helyaatünkre. A hi­tünkkel való birkózás kőiben egymásután »töknek el lelkünk kárpitjáról a csillogó csillagok. Es a csonka, megtépett, kióhss­Juhász Géza halasi könyvéről Halasi Andornak, a „Zemplén* volt »lelkesí­tőjének Ojhelyen megjelent kritikai könyvé­ről a „Tiszántúli Újság* legutóbbi számában Juhász Géza, az újabb generáció egyik nagy- tehatségü taglónak Imertetézét hozza, me­lyet az alábbiakban késiünk. Ab utolsó napokban sgy Ízléses ki­állítású kötet tűnt fai a könyrkirakatokban egy eiőkelö förárosl rállaiat kiadráaya, mely más, ae irodalom Iránt éberebben érdeklődő rárosokban rég köskésen forog s melyről a Ugssámottsrőbb pesti lapos és pedig Uj Idők, Nyugat, a Hét épusy, mint a napisajtó, osstatlan elismeréssel emlékestek meg. Kosstolányi Dsssőnek igazat kell ad­nunk, midőn aat mondja Halasi Andor kritikai Írásairól, hogy as élet ssiunitől forrősk, hogy es a kötet, maly az utó só értlsedok legkimagaslóbb alakjairól, leg­égetőbb problémáiról ssámol be: már ma la irodalomtörténeti értékű munka s el- mtllőshetetlen dokumentum. S ép esért, mert a mi álláspontunk is ss, bármily kösretlen kapocs köt is ben­nünket a sserzőhöz: nem térhetünk ki előle, hogy a lap hasábjain, melynek kö­telessége ssárnon tartani irodalmunk min­tataít, elklnsott ország tükröződik benne. E« felien a szűk valóság ellen riadtan védekezünk. Ebbe belenyugodni nem lehet. Hitre, ístó akaratra, frenetikus ellenmon­dásra van szüksége szírünknek, sskatoló agyunknak. Erőt adj Uram, hogy Jogunkat hittel Srissük. Olyan erői, «moly melistt eltörpül minden feladat. Hitat, amely nagyobb, mint títáni tragédiánk, Hitet, amelyben végze­tünk föle eme kedhetünk s mosolyogra indulunk egy uj ezredév beláthatatlan mun­kájának. — M rt — bárhogy is titkoljuk — a hitetlenség az, amely miett pártharcokkal, ez«mélye«k®dő, meddő marakodásokkal galvanizáljuk Cftüggadssünkst. Valami na­gyot akarunk. És sorsunk szűk ketraeében igytbeí asm csinálunk, mint ordítunk és e .ymáet harapjuk. Vannak közöltünk, akiknek hite és alkotó munkakedve el mim apadott. Esek sugárzó energiával hirdetik az Csssotartás, a becsületes egyetértés, a kő­sói köteicsségteljeaités éa testvéri megérti' ■ forró igéit. Mert érzik as erő jogát, t. munka képessegét és kedvét, a munkában a múlt visssstaréz-’t, a jövő rsmécyét. Sorvadt helyzatünkfcsn a k*ttő közt kall válaoatanu k: vagy m génjük nzt a hangot, amely a hitet hírd* ti és megváltó munkára akarja egyesíteni as össn-u becsü­letes erfiket és törekvéseket, vagy azokra haliga unk, aki minden hit és tnunkatarv híján a saját bömbölő hangjában adja ki mind n erejét, pártoskodást szil, személyi harcokat veset s a könnyen kerülő elva­d»n Jelentős eseményét — fel ne hívjuk a debreoB-sui közönség érdeklődését e könyvre. A kritika mindig szükséges, kiegészítő szerva as egásssóges irodalmi életnek. Nem­csak as olvasók szempontjából fontos, hogy legyenek világos itéletü vesttői, kik ráte­reljék figyelmét az igazán méltó alkotá­sokra ; a művésznők is szüksége ran rá, hogy folyton érezze: nem a vak véletlennek dolgozik, bansm a iaghivaiottabb szellemek kisérik szerelő érdeklődéssel becsületes munkáját, hivatott kritikusok állnak őrt az egymásba kavargó élet felett, kik külde­tésük szentségének tudatában irgalmatla­nul bályegsik meg a -iker tolvajokat, gon­dolat kalózokat, lélekmórgasőket s ujjongó örömmel szállnak síkra minden igazi nagy­ság, tehetség érvényesülő éért. Valamikor, nem is túl régen, volt is ilyen vezetés Magyarországon. Az uj szá­zad beköasöntekor aaonban minden szép rend ösaieborult. Tekintélyek, szabályok suhanva omlottak porba. Minden ssabad lett s a túlságos szabadság >ser nyegle­ségnek, ízléstelenségnek adott teret. Har­sogó elevenség lüktetett fel mindenütt, uj lombokat hajtott száradó líránk,; lassan­ként alakulni kezdett a magyar regény, sőt a dráma is. kultságot a maroknyi magyarság saétcís- rabol- sára használja fel. Durcásan, duzzogva, bizalmatlanul ás kedvetlenül néznek ma merev fark assza- met egymással csoportok és tömegek. Egyik sem enged a maga elfogultságaiból. Holott a kösös célban, kösös hitben, közös muo- knkedvben rá tudnának találni egymásra. Ezt az egymás megismerést és egy­más megértést kell ma egyengetnie min­den politikának és minden ielkiismerotnek. A tönkrement, nyomorgó hásasfeltk- hez hasonlítunk, akik tépő gondjaikat — nagy hitetlen« gűkben és tehetetlenségűk­ben — azzal tetézik, hogy naphosszat po­rai c'; és civakodnak. Egymást okolják a 8^#b árt. Pedig a rosea sorsot könnyen győzhetnék le: hittel, egymás megértésé­vel, közös; munkával. Bennünket os»k as emberfeletti munka tud kiemelni nyomorunk mélyéről. Ezért kell összefognunk. Erre kell a hit. Á hit, »mely tragédiánknál erősebb. H. A. | Legjobb férfi és női BVAPlU-SZOüETEK legolcsóbban BRÜNNER LAJOSNÁL szerezhetők be. SÁTORALJAÚJHELY, FÓ-UTCA 10. (Mtgy.hászai *»»mb«ii.) Kérem cégemre ügyelni 1 Csak a kritika halt meg a pártélet durva lábaitól eltiprottan, Meghalt pedig ép akkor, midőn leginkább szüksége lett volna rá közönségnek s íróknak egyaránt. Akik arra lettek rolna hivatva, hogy Irá­nyítói legyenek a hirtelen beállt, n sm- lobogós, vak éjszakának, kioltották őrfak- iyáikat s leszálltak a botorkálók közé, mega.kudtak s pártijasságosokDak adták bérbe ajkukat. Akik pedig meg akart*k őrizni tár­gyilagosságukat, akik érteni és élvesni akartak mindent, azok járatták le legjob­ban a kritikát. Mert nincs ugyan maga­sabb cél, mint minden embert magunkba olvasztani, — de jaj, ha nincs elég erős egyéniségünk s szivacs módjára hagyjuk átfolyni pórusainkon a legkülönbözőbb kí­nok, szenvedélyek, örömök édes és keeerü levél b fekete iszapját. Kritika ürügye alatt jöttek a langyos lirásások, gerinctelen lel­kek pubány toreszülöttei. A müvéss pedig várt az igáéi znéitatóra, ki felfedez, verek­szik s előlegezi a jövendők Ítéletét. Hasz­talan várt. Pedig volt egy kritikus. Nem üveg- bura alatt, légmentesen záródó tanterem katedrájáról itéikesatt. Bann élt az élet megrendülései, gyötrelmek és ujjongások — Menérkeztek az ®5Zi zs ayapjuszaist ujdanságoii i _ Iwü Állandó nagy választék öltöny és felöltő — szövetekben. Legújabb női costume és kabát kelmék. — Fekete — és kék szövetek a legjobb minőségben kaphatók. — Szabott árak! Mosiovits Herman posztó is m/apjuszöBBí diuatáruháza S ».toralj auj hely, Rákóci-u. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom