Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-28 / 12. szám

Megjelenik hetenkínt háromszor kedden., csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadóéi» Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. 3*cfáiikaiTúF%Qpí Előfizetési d'jalr: Egész évre Félévre . . Negyedévre Egy hóra . 220 K. 110 K. 60 K. 20 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkint számíttatnak. Ifi ifi II Ilik ifimül Iif iiAiiiTIt^i Ült iárfarflilflwfnl Sátoraljaújhely, 1922. Január 28. FŐSZERKESZTŐ : KROÓJÓZSEF Ötvenharmadik évi. 12. szám (6219.) Éra 3 korona. 9ra 3 korona. Záróra éjjel két érakor, de villany csak tizenkettőig. A legújabb ujhelji csodabogár. — Nyilatkoznak a közmü­veknél. — Magyarázat, amely minden, csak nem indokolás. A belügyminiszter az uj sárórát éjjeli két órában állapította meg az eddigi tizen­kettő helyett, Ujhely azonban ugylátszik, ebben kivétel. Mi őszintén szólva, az egész táróradologban azt találtuk a legörvende tesebbnek, hogy most már bizonyosnak véltük, hogy megszűnik a villanyáram- szolgáltatás korlátozása, amelyről már a múltkor kifejtettük, hogy a közbiztonság szempontjából mennyire botrányosnak tartjuk. Ezzel szemben éppen az történt, hogy az éjíélulán két óráig való nyitva- tartás városunkban éppen a közmüvek el­zárkózásán feneklett meg, ugyanis a mi­niszteri rendeletet figyelmen kívül hagyva, továbbra is csak tisenkét óráig szolgáltat áramot. Így válik tehát a miniszteri ren­delet Ujhelyen irottmalaszttá, a kávésok ugyanis a sötétben nem tarthatnak nyitva. Felkerestük a városi közmüvek igaz­gatóságát, hogy — mint a legilletékesebb helyről — magyarázatát kérjük ennek az érthetetlen be^ombolkózásnak. lit ast a választj.kaptuk, hogy a vá­rosi villanytelep bőségesen el van látva szénnel és igy az üzemszolgáltatás zavar­talansága még akkor is biztosítva lenne, hz éjjel két óráig, vagy azon túl is szol­gáltatnak áramot. Nem az anyaggal taka­rékoskodnak tehát, haoem csupán a rezsit nem akarják növelni. Az előfizetők legna­gyobb része ugyanis pauzáiéban rójja le a viilanydijat, igy tehát árammérők hiányá­ban a közmüvek nem ellenőrizhetné a fo­gyasztást. Az árrammérők felszerelése négy millió koronába kerülne, erre pedig nin­csen fedezet és nem is fizetődnék ki. így tehát, hogy rá na fizessenek, meg kell ma­radni a ? tizenkét órai üzemkikaposolás mellett. Ez a közmüvek álláspontja, a mi álláspontunk ellenben az, hogy valami mó­don, de meg kell oldani ezt a közérdekű problémát. Az ország többi városaiban mindenütt ismeretlen fogalom a világítás korlátozás;?, még Mezőkövesd községben is egész éjjel az ivlámpák vakító fénye szórja sugarait, egyedül Ujhely rendezett tanácsú város kevésbbó rendezett viszonyaira borul a mindent befedő sötétség késsel vágható Biuroksiine. „Mehr Lioht“ — suttogta öcethe, a nagy költő halálos ágyán. Több világos­ságot 1 kiáltjuk mi az illetékesek felé. Több világosságot az utcákra és több vi­lágosságot az elmékbe 1 . . . Vagy már az utcákra és lakásainkba is be akarják lopni a sötétséget? . . . Honmentő akcióra váiaikoxott a kor­mány. Csakhogy végre rájöttak, hogy mi kell a nemzetnek’ mi segíti ki a kátyúból az ország sz k .rót, mi oldja meg rögtön a súlyos gazdasági válságot, mi szünteti meg a jogrendettenséget. Nem lesz nyomor, drá­gaság többé, de lesz rend, társadalmi béke, fellendül a termilő munka, egyszeriben ki­virágzik az ország, mint reggelenként fü- tetien szobánk jégvirágos ablaka. Egy csa­pásra lesz kenyér, konszolidáció és min­den, ami rég nem volt, — mert a kormány százezer példányban kinyomatja Bethlen miniszterelnök beszédét. A kormanyzó- pártnsk eme beszédes gesztusa f lé a nem­zet osztatlan tömege páratlan és soha nem tapasztalt érdeklődéssel tekint. Ez — ugye­bár — kétségtelen ? Kétségtelen viszont az is, hogy ez a nemes akció csinos kis össsegekbe fog ke­rülni. Apponyi történelmi jelentőségű be­szédének kinyomatására nem volt pénz, pedig erre a beszédre egész Európa felfi­gyelt. Erre azonban van. Végre is nem ez a fontos, a fő, hogy megérj« a heco az ál­dozatot, amit érte hozta*. Néhány százezer koronával több, vagy keveebu már igazán nem számit, a fő, hogy Bethlen pozícióját biztosítsák, Ez minden pénzt megér. Zuhanás. Irta Rákos Arnold. Sietett. .. rohant végig a Dunapar- ton, hogy elérje a hídfőt... felmásszék a a korlátra és aztán ... aztán vége legyen mindennek ... megsemmisüljön ... boldog legyen. A boldogság ssámára már csak az eltűnésben ... a nagy és örök pihenésben létesett, mint égő, kioithatatlan vágyban. Még sohasem vágyott ennyire, még soha­sem érezte az elmúlás gondolatát oly nagy- Bzsrünek, fenségesnek, mint épen ezen a ködös novembsri estén ... Meghalni — most es a gondolat úgy tetasett neki, mint •gy sóváran kívánt éden ... osodás meg­váltás. Abban az őrült száguldásban — a Bazilikától a Fereno-hidig — a meghalni vágyók éleslátásánál még egysser végig­gondolta azt az egész nagy nyomorúságot, azt a bűzös soha le nem vakarható szeny- nyst, melyet as élet rákent és mely most úgy kívánkozik le róla, mint az ő teste, az életről. Végig kellett sienveduie a sorsnak legkegyetlenebb irónóját abban, hogy ak­kor rabolja el az élethez való jogát, mikor az elvirágozni készülő, de még mindig hó­ditó nagystílű félvilági nőt a már öregedő és megállapodott szerető menti meg attól, hogy most már végleg le ne csússzék ar­ról a lejtőről, melynek végén a betegségek ós kórházak hűl í «kamráiban az ilyen nők. majd mind végezni szokták .. . Most mi­kor végre a biztosnak hitt révbe evezett bele, mikor szeretője asztalánál végigjátsz- hatta az ilyen nők életének utolsó komé­diáját, a romlott nőkből háziasszonnyá vedlettek szomorú szatíráját, most vágott rajta végig a végzet... ... Csak most oly későn ... jött . . . amikor nsm is kívánta és rég eltemetett álmai közé tartosott... most jött meg a mindeneket ssétrobbantó esztelen szerelem — a leggyássosabb irónia. Jött a férfi ... az ő férfin ... hogy az iránta való vég is­ién nagy érzés köayörtelenül aláírja az ő halálos ítéletét. ... Ahogy érezte volba nemének vég­zetét — a sötét poklok fenekére női lélek­nek kétségbeesett hiába való jajkiáltásai1, melyeknek rettenetes visszhangja a kár­örvendő, velőket rázó, mefisztói kaoagáe... Oly csalhatatlanul érezte mozt és ez a fáj­dalom volt neki a legnehezebb, hogy az erős férfinek még legmélyebb szerelmében is egészséges ömése ezen a csodával ha­táros férfi és női kor határain támadt öröknek hitt szereimen átsegíti . . . De mi lesz ő vele — vele — a nővel ki most utolsó kártyájára tette fel min­denét s aki tudja előre, hogy a biztosan elvesztem ő jáiékot n égi» végig kell ját­szania . . . Ökölbe szói ült a keze, mikor arra gondolt, ho^y neki is viselnie kell as ilyen nőknek azt a közös h. zug végzetét, mely sokszor az égig emel, hogy aztán a sárba tiport elhasznált rongyként eldobott női testet még a sajnálkozásra se mél­tassa ... Mélyen utálta igy a férfiak alá­való önzését, kik ideálok és szerevők ke­resésében mégis csak a női testet — a gyönyört keresik . . . Eszébe jutott a szülői ház a kis adó- hivatalnok szürke lakása és élete, melybe csak az ő ragyogó szépsége és esze vitt bele napfényt és derűt. És hogy nőm ma­radt tisztességes, ennek is csak a kispol­gári ostoba önzés volt az oka, mert a gyermeke szépségétől el ve ki tolt szülő fel­legvárakat épített annak jövőjéről és hitt esalhatatlanságában ... A színésznő . . . az első bukás ... az siső szerető . . . aztán tovább végig a brilliánsokkal teieaggatott mondán pezsgőtől és parfőmtől bénult és őrült gyönyöröket ígérő éjszakái ... óh ez a sok sablon mily halálos fáradtsággal nehezedett reá erre a rongyokká tépedt lélakra . . . Es mégis voltak életének olyan mo­mentumai és ezek között «gy, mikor a si­ker elején a nagystílű mondén pompába jlíegérkeztek JÄjySSSÄ Moskovits Herman szövetekben. Legújabb női costume és kabát kelmék. — Fekete posztó ÉS ppjUSZQVBt diDitáPUháza és kék szövetek a legjobb minőségben kaphatók. — Szabott árak! Sátoraljaújhely,Rákóci-u.6 &>*«**& ü&sJ isim 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom