Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-12-24 / 102. szám
2.'oldal. ZEMPLÉN. December 24. A vezér veresége. Irta: dr. Orosz Dezső A gyűlölet, a bosszúvágy sohasem volt jó tanácsadó. Megbénítja az ítélőképességet, megfoszt az objektivitástól, pőrére vetkőzted a legszebb ruhákkal eltakart hiányosságokat. A gyűlölet és bosszúvágy elvakitja az embert, úgy, hogy ezen szenvedélyek rabigájában minden érdeken keresztülgázolva, rohan a szomjuhozott édes bosszú után. Mióta dr. Búza Barna kezéből kiesett a vezéri jelvény, a képviselői mandátum, a bosszúvágy, a gyűlölet lobogó szenvedélye vezeti mindazok ellen, kik a bukásában tevékeny részt vettek. Azt a Meczner Gyula főispánt, akit az 1905. évi képviselőválasztáskor, mint ellenfelét a legféktelenebbül támadott, de akivel, mikor az ő érvényesülésének szárnyakat adhatott, megbékült s ezernyi égő fáklya világánál zengte dicsőségét, kit akkor Zemplénvármegye Deák Ferencjének nevezett, most, mert bukásának egyik okozóját látja benne, még mértéktelenebbül támadja. Politikai működésének elitélésére hiányzó érvek szűkében, magán jellemében, privát életében ront neki, unalomig elcsépelt, alaptalan, kicsinyes vádakkal. Székely Elekről csak akkor tudta meg, hogy királysértő és rossz polgármester volt, amidőn egy meghiúsult egyezségi ajánlat után, mint a munkapárt választási vezetője szerzett nagy érdemeket a Búza Barna bukása körül. Em- litsem-e dr. Reichard Salamont, kinek tiszta jelleméről, nagy tudásáról, a polgármesteri székre ter- mettségéről dithyrambuszok zengtek a függetlenségi párt érdemes vezérének szónoki formákra nagy képességű ajakáról, mindaddig, mig ki nem sült, hogy dr. ReiA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. TRiért is nem éltem réges-régen. Miért is nem éltem réges-régen én A szép vitézi énekek korába, Mikor az ember kardot hord vala S csordultig töltőit a boros kupába. Mikor szeretni s verekedni tudtak, Vad akarattal, meleg szívvel, bátran, Mikor a mi vér megmaradt a csókból Azt elprédálták viharos csatákban. Mikor a kell, a nem szabad, a törvény Gyengék voltak, mert férfi volt a férfi; Mikor a lángoló szív még tudott Akarni is és nem csupán remélni. Mikor az ifjú, a kit megtagadtak Nem adta fejét buta busulásnak, De elrabolta szíve asszonyát S elvitte valahova messze-messze Mesebeli királyleánynak. .. Juhász Jenő. chard meggyőződése szerint se Búza Barna hivatott bennünket az ország tanácsában képviselni. Hát még mi: a minorum gentium elátkozott hada, a munkapárt szerény, de öntudatos és befolyásol- hatlan közlegényei! A bodzásujlaki tótok becsületes magyar hazafiak voltak, mikor Búza Barnára szavaztak, de mióta elfordultak tőle, részeg tótok lettek. A munkapárthoz tartozó kedvezőtlen vallásfelekezetüek felé az antiszemitizmus mérgezett nyilaival lövöldöz és a groszok, klei- nok, lipschitzek uj fogalmának konstrukciójával, szembehelyezi a munkapárti zsidókat az egyedül üdvözítő Buza-szentelőkkel. A rendezett vallási viszonyok között élő és előkelőbb társadalmi állású párthiveinket a hatalom bérenc szolgáinak bélyegzi. A gyűlölettel és bosszúvágytól tajtékzó folytonos személyi támadásokkal már- már sikerült neki a társadalmi egyensúlyt a politikai nézetek eltérőségéből táplálkozó személyes gyűlölködéssel felbillenteni. — A rossz indulatoktól eltévelyedett vezér végre teljes és hosszú ideig helyrehozhatlan vereségbe kergette a most lezajlott törvényhatósági közgyűlésen saját pártját. Dacára annak, hogy Búza Barna a saját jelöltségével ment a harcba és a választás helyiségében is latba vetette személyes befolyásának egész súlyát, nemcsak ő bukott ki minden bizottságból, hanem bukásába magával rántotta az ellenzék összes jelöltjeit, kiváló vezéregyéniségeit. Matolai Etele, br. Sennyey Géza, Widder Gyula, Nagy Barna, id. Miklós Béla, Bernáth Béla, Kincsessy Péter, Fü- zesséry Tamás, Thuránszky Tihamér, dr. Kovács Gábor, Bálint Dezső stb., régi érdemes munkásai a vármegyei közéletnek, estek áldozatul a Búza Barna vezéri talentumát teljesen megbénitó szemé„Ungmegyei Századok.“ (Történelmi folyóirat.) Kivirúl a história tudásfája! Örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi egy-két év folyásán Felső-Magyar- országnak történeti literaturája „nem volt — de lesz.“ Feledésbe merült történeteit az egyes vármegyéknek külön-külön folyóiratok kezdik felszínre hozni és közre adni. Az „Adalékok“ után — példájától is buzdúlva talán — időrendben jöttek a „Közlemények“ Szepes- vármegye múltjából (1909. január óta), következtek a „Történelmi Közlemények“ Abaúj-Tornavármegye és Kassa múltjából (1910. május óta.) Most előttünk az „Ungmegyei Századok“ c. folyóirat. A vajúdás állapotában vannak, úgy hallatszik, Bereg és Máramaros történeti folyóiratai is és már csak rövid napok kérdése, hogy mi néven jegyezhessük be Felső-Magyarországnak beregi és máramarosi újszülöttjeit is a helytörténeti irodalom matrikulájába. Ily szép auspiciumok láttára örömtől repeső lélekkel hirdetem újfent: kivirúl a história tudásfája! Az „Ungmegyei Századok“ pláne úgy hat reánk, mintha volna az Anonymus „Gesta Hungarorum“-jának a magára vagy hétszáz esztendeig váratott és megjobbitott kiadása. Ezért is, másért is, minket zempléni magyarokat a legeslyes bosszúvágyának, határt nem ismerő személyes gyűlölködésének. A bosszúvágy és gyűlölettől elvakult vezér ekként rohant a bukás örvényébe s vezette maga után pártját a vereségbe. Az ellenzék ily gyökeres kiirtásának senki sem örülhet, mert hisz alkotó munkát csakis a kellő ellenzék ellenőrzése alatt álló többség fejthet ki. Nemcsak a kibukottak személyes érdemeinél fogva, hanem az alkotmányos működés sikere szempontjából is csak sajnálnunk lehet, hogy Búza Barna rossz pártvezérnek bizonyult. Ámde ha a választás a munkapárt óriási számbeli és értelmi túlsúlyát bizonyította is be, az ellenzék ily csúfos bukását nem Írhatjuk kizárólag annak számlájára, mintha ellenzéki beválasztható nem lett volna — hiszen a Búza trükkjének kiderültéig maga a munkapárt jelölt megfelelő számú ellenzékit — hanem ez a választás kizárólag a Búza Barna bukása volt. Ez a kiábrándító vereség remélhetőleg lehűti végre annyi balsikerrel találkozott bosszúvágyát és testet fog ölteni azon igéje, melyet legutóbbi vezércikkében helyez kilátásba: ,,nem akar itt már politizálni senki, csak békét, rendet, zavartalan közigazgatást akarunk“. Közvetlen karácsony előtt, a szeretet ünnepe előtt látott napvilágot Búza Barna eme mondása és igy bizalommal mehetünk a jövőbe, mert remélhetjük, hogy a karácsony ünnepén a szeretet valóban fel fogja oldani lelke hozzá nem illő indulatait s annyi harc és küzdelem s annyi veresége után kölcsönös bizalommal, egymás megbecsülésével vállvetve indulhatunk az uj esztendő nagy feladatainak mindnyájunk javát előmozdító megvalósítására. legközelebbről érdekel és kell is, hogy érdekeljen, mert hisz’ Zemplén és Ung két testben egy lélek. Úgynevezett ikervármegye. Mennyire az: hirtelenében el se bírom, de el se tudom mondani. Már a magyar honfoglalás előtt, és a „Cronica Hungarorum“ szerint, Ung egyik szöglete Zemeldeue (Zemerdeje), tehát Zem comesnek osztatlan erdeje ; a honfoglalás folyamán Cabaria provincia; a honfoglalás után afféle iker-vármegye, közös kúnok, birájával, Izsák mesterrel. * — Igen is: Zemplén és Ung nemcsak az ősi „kedves barátaink és atyánkfiái“ ethikájában, de, ami még ősibb, a magyar glóbusz topográfiájában is két jogi személy bár, de egy nemzeti karakter. A hegyek, völgyek, levegő, víz, föld — ezer évvel ezelőtt honfoglaló őseinknek ez istenféleségei — mindkettőjöknél annyira egyek, hogy, Petőfivel szólva, „különbözők csak a nevek.“ Valóban: a hittérítő szent Cyrilltől Firczák püspök őexciájáig, a Drugethek- től a herényiekig, a herényiektől a Zápolyákig, Fráter Györgytől Bercsényiig, Bercsényitől Héderváryig: mi nekünk fájt, nekik is fájt. Az évszázadok „vér* Szirmay: Not. Top. pag. 84. (Ennek hitelességét K. A. dr. megtámadta ugyan, de meg nem döntötte, — Szirmay A. nem volt, nem lehetett oklevél-hamisító, avagy épp ok- levél-koholó 1) 9 vármegye’ tenácsterméböl. Á törvényhatóság közgyűlése. — Egyhangú választások. — Fontosabb ügyek. — dec. 24. Zemplénvármegye törvényhatósága — mint azt már megírtuk — kedden és szerdán jött össze a téli közgyűlésre. Hatalmas, száznegyvenhét pontot felölelő tárgysor került a törvényhatóság elé és a két napos tanácskozás során, mindenre kiterjedő gondossággal dolgozta fel a közgyűlés a nagy anyaghalmazt. A kedd délelőttöt a választások foglalták le s csupa izgalmas, harcias indulat volt mindaz, amit a közgyűlés első órái mutattak. Éles elhatározottsággal kerültek szembe a pártok és a viasko- dás, mely a munkapárt minden vonalon való győzelmével nyert befejezést, bőségesen szolgált harcias kedvű jelenetekkel. S az a néhány óra, a mit a kedd délelőtti választások kötöttek le, valami tüzes, indulatos elszántsággal kapcsolódott bele a közgyűlés folyásába: minden energiájukkal, erőiket megfeszítve szálltak hadba a pártok, annál jelentősebb hát a győzelem, melylyel a munkapárt segítette többséghez a maga jelöltjeit. És a kedd délelőtti színekkel ellentétben, a higgadt nyugalom s a minden szenvedélyesség nélkül való megfontoltság adja a szerdai tanácskozás jellegzetességét. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk: (Egyhangú választások.) Előző számunkban beszámoltunk már a kedd délelőtti választásokról s itt folytatólagosan közöljük az egyhangúlag megalakított bizottságok névsorát: A közegészségügyi bizottságba: Bálint Dezső, Bernáth Győző, Czibur Bertalan,, dr. Csőke József, Dókus László, Ehlert Gyula, dr. Farkas Róbert, Fejes István, dr. Ferenczy Elek, dr. Friedmann Armin, Ganzaugh Miklós, dr. Hornyay Béla, dr. Chudovszky Móric, dr. Kovács Gábor, Székely Károly, dr. Kellner Soma, dr. Kova- liczky Elek, Kádár Gyula, Kinosessy Péter, dr. Kun Zoltán, dr. Ligeti József, dr. Marikovszky Pál, Miklóssy István, dr. Molnár János, dr. Nyo- márkay Ödön, dr. Rosenthal Sándor, dr. Szmrecsányi Béla, Radácsy György, dr. Moskovics Vilmos, Lengyel Manó, zivatarai “-ból feláradott ungi meg zempléni „vérpatakok“ egybefolytanak a mi Bodrogunknak honfoglaláskori vitézvérrel itatott vizében. Fent a Beszkidektől lent a Gyepélyekig (ma a szláv „Krajnya“) derűnk és borúnk szinte egyazonos. Nemzet-ősünk a „nyolcadik törzs“ is közös: zempléni és ungi kabar-kún- magyarok, ősi vérrokonok vagyunk. Az ősi, „gyepümögi“ (ultra indagines) közös ellenséget is, a IX. századnak nyakunkra nőtt szláv „duká“-ját (szöszke Laborcz vagy mi a szösz volt a neve), aki kétségtelenül egy sötét árnyékú szláv szuzerén-alakja korának és aki vad futásban keresett, de nem talált menedéket magának, Ung földvárából, a pogánykori várból, kurgatták el, Zemplén földvára táján végezték ki honfoglaló őseink-------őfőtiszteletűsége Adorjánpüspük (vulgo: Anonymus) előadása szerint. A Novgorodiában földönfutóvá lett Tódor herceget és az ő rutén-népét is két kitárt kar, Zemplén és Ung, ölelte hazánk keblére, ölelve tartja, a mára- marosiakkal együtt, mindmáig is édes gyermekeként. Mindezeknél a történeti viszontagság közös folyamatainál fogva négynegyed részt természetes, ha az újszülött „Ungmegyei Századokéra azt mondja az őszülő „Adalékok“ részéről a tisztelettel alulírott — ás: hozta isten — meg a Mikulás! (Miért a Mikulás is: ezt is Legn abb divata kalapok. Habig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók Szenes Lipót uriflivat ttzlBtMnmSátoraljaujíielyenKülönlegességek: Nyakkendők és Jehérnemüekben. = Angol szabású őszi kabátok mérték szerint készítve ................... . jutányos árakban. ....... n. ............
