Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-12-24 / 102. szám

December 24. ZEMPLÉN 3. oldal. Moskovitz Géza. — A vármegyei sze­gényalapra ügyelő választmányba: Fejes István, Miklóssy István, dr. Szepesi Arnold és Osváth Ferenc. — A vármegyei rendelkezési alapra ügyelő választmányba: Fejes István, Gruska Lajos, Kincsessy Péter, dr. Rosenthal Sándor, Malonyay Gyula és dr. Kellner Soma. — A várme­gyei nyugdíjalapra ügyelő választ­mányba : Görgey Gyula. — A Buko- vinszky József-féle alapítványra ügye­lő választmányba: Fejes István, Hi­szem Kálmán, Hönsch Dezső, dr. Farkas Róbert, Miklóssy István és dr. Adriányi Béla. — A Käsztenbaum Márton-féle alapítványba: Keresztessy Lajos táblabiró. — A báró Sennyey János-féle alapra ügyelő választmány­ba : Csuka Ödön, báró Sennyey Géza báró és Sennyey Miklós. — A lóavató bizottságba : Elnökökül: 1. Sátoralja­újhely város és a sátoraljaújhelyi já­rásban : báró Sennyey Géza 2. a szerencsi járásba : Potoezky Kálmán, 3. a tokaji és sárospataki járásokba: Bogyay Zsigmond, 4. A bodrogközi járásba: báró Sennyey Miklós, 5. a nagymihály járásba: Haidinger Ist­ván, 5. a gálszécsi járásba: Malo­nyay Ferenc, 7. a varannói járásba: Ganzaugh Miklós, 8. a homonnai, szinnai mezőlaborczi és sztropkói já­rásokba : Haidinger Ottó. — Az 1873. évi XX. t -c. 6. §-a alapján a főispán a maga részéről kinevezte becslőkül és állatorvosokul: Sátoraljaújhely r. t. város és a sátoraljaújhelyi járásba becslőkül: báró Sennyey Istvánt, Ber- náth Győzőt, Lengyel Manót, állat­orvosul : Hlavathy Kálmánt. — A tokaji és sárospataki járásba becs­lőkül : báró Sennyey Istvánt, Bernáth Győzőt, Nagy Barnát, állatorvosul: Smeringa Szylvesztert. A szerencsi járásba becslőkül: Görgey Gyulát, Zalay Andort és báró Maillott Nán­dort, állatorvosul: Tatay Imrét. A bodrogközi járásba becslőkül: Boron- kay Farkast, Bárczy Balázst, dr. Lö cherer Lőrinc, állatorvosul: Czéklássy Sándort. A gálszécsi járásba becs­lőkül : Cseley Lajos, dr. Molnár Béla, Szemere Gáspár, állatorvosul: Pikna Pál. A nagymihályi járásban becslők : Görgey Pál, Thuránszky Tihamér, S'épán Aladár, állatorvosul: Gálfalvy Jsnos. A varannói járásba becslőkül: Pereszlényi István, Mauks Árpád, dr Csőke József, állatorvosul: Altmann Aladárt, a homonnai, szinnai, mező­laborczi és sztropkói járásokba becs lökül: Kelemen Kálmánt, Apáti Já­majd megmondom.) Mert tudni kell és tudni méltó, hogy Mocsári Miklós történetiró, uj irodalmi vállalatot indított „500 hét“-re tervezett, tehát tíz évhossznyi pálya­futásnak ős Ungvárról; indította pedig az idő rokkájának járása szerint az ez évi okt. hó 29-ikétől: a havonkint egy­szer (július és augusztus hónapok ki­vételével) jelenő, de saját szavai szerint az „express vonat" iramával röpülő Ungmegyei Századok-at. Hogy e röpke sorokat irom (dec. 15.) már is az 1. és 2. száma fekszik előttem. Nem csak átfutottam, de ki is olvastam őket. Azért nem is „express11 sietéssel, hanem — azt tartván, mit a példabeszéd, hogy lassan megyünk messzire — a „bumli cúg“ döcögősé­vel adok felőle ösmertetést. * Kik és mit írtak az „U. Sz.“-nak ezekbe az 1. és 2. számaiba ? A szerkesztő-kiadó nem mondja meg, hogy; kik ? Úgy vélem azt tartja : „non quis — séd quid ?“ (Ezt én gyakorlatiatlannak vélem. Hát kitől kér­dezzem a miért-eket, hisz’ ezeknek a kik a legjobban tudói!) Törzsmunkatársai az „U. Sz.“-nak, anticipátó pedig Ungvármegyének mo­nográfiáin!) társasága: Buday István, Deák Gyula, Dudinszky István, Gálocsy Zoltán, Iványi Béla dr., Kárffy Ödön dr., nőst, Géczy Istvánt, állatorvosul: Borgos Vilmost. — A ménlő vizsgá­latok foganatosítására kiküldött já­rási bizottságokba és pedig: 1. a sá­toraljaújhelyi, sárospataki járásokba és Sátoraljaújhely r. t. városba: báró Sennyey Géza, Lengyel Manó, 2. a szerencsi járásba : Potoczky Kálmán és Spóner Sándor, 3. a tokaji járásba ; Spóner Sándor és Waltherr László, 4. a bodrogközi járásba: id. Miklós Béla és dr. Szmrecsányi Béla, 5. a gálszécsi járásba: Tahy György és Cseley Lajos, 6. a nagymihályi já­rásba : dr. Perenczy Elek és Malo- nyay Ferenc, 7. a varannói járásba: Muks Árpád és Weinberger Arthur, 8. a homonnai járásba: Persenszky Lajos ős Kelemen Kálmán, 9. aszin-J nai járásba : Lehóczky Endre és Hai- dinger Ottó, 10. a sztropkói járásba: Saláta József és Kriskó Mihályt. — A lótenyész bizottmányba : elnökül: Dókus Gyula, alelnökül: hg. Win- disch-Grätz Lajos, tagjaiul: báró Maillott Nándor, Görgey Gyula, Ber- náth Győző, báró Sennyey Miklós, Thuránszky Tihamér, dr. Molnár Béla, Ganzaugh Miklós, Harmatta Andor, Probsztner N., gróf Lippe Herman, Szilassy György, Kazik József és Lengyel Manót. — A vármegyei föld­adó bizottságba: Guttmann Mór. — A varannói és sátoraljaújhelyi adóki­kivető bizottságba: Strompf Pál és Bodor Gábor. Póttagokul: Grünber- ger Ábrahám és Rudali Izráelt. — A sátoraljaújhelyi Erzsébet közkórházi választmányba : Dómján Eleket és dr. Reich ard Salamont. (Fontosabb ügyek.) A száznegyvenhét pontból álló tárgysort szerda estére dolgozta fel a törvényhatóság. Egy sereg apróbb érdekű ügy kapcsán, a közgyűlés a homonna—takesányi helyiérdekű vasút kérelmére a takcsány—cziróka—ófalui vonal átépítésének költségeihez 15000 korona hozzájárulást szavazott meg. A homonnai uj kórház kibővítés előtt áll s hogy a restauráció annuitásai fedezhetők legyenek, a törvényható­ság beleegyezett abba, hogy az ápo­lási dijak felemeltessenek. A belügyi kormány azonban nem hagyta jóvá ezt a határozatot, a közgyűlés elha­tározta tehát, hogy a költségek fede­zésére államsegélyt kér a kormány­tól. A homonna—göröginye—lukácsi —jankóczi és a velejte—alsómiháíyi vicinális utak felvétettek a törvény- hatósági utak sorába. — Olvastatott Dókus Gyula alispán évnegyedes je­lentése, mely a hónapról-hónapra a közigazgatási bizottság elé utalt je­lentések összegezése. Tárgyalta a tör­vényhatóság a községek ezidei zár­számadásait és a jövő évi költség- előirányzatait. Az ungvár—-vaján — bánóczi helyiérdekű vasút azzal a ké­relemmel fordult a törvényhatóság­hoz, hogy a részére már megszava­zott segélyt emelje fel. A közgyűlés a kérelmet nem találta teljesíthető­nek. Az alispán javasolta, hogy a törvényhatóság tegye meg a szüksé­ges lépéseket odavonatkozóan, hogy e szerencsi és a bodrogközi járások területén — a jelenlegi körzetek nagy­ságára való tekintettel — egy-egy uj járási állatorvosi állás rendszeresit- tessék. A közgyűlés ilyen értelemben fog felírni a földművelésügyi minisz­tériumhoz. A tanácskozás — a vármegye tisztviselői karának s alig egy-két törvényhatósági bizottsági tagnak a részvétele mellett — szerdán, a késő délutáni órákban ért véget. Három eV. — A Kazinczy Kör munkássága. — Irta: Dr. Hornyay Béla. — decz. 24. A Kazinczy kör első ciklusa le­járt, azon néhányan, kik Meczner Gyula főispán ur hívására összejöt­tünk, hogy uj életre támasszuk ez aggóniában lévő egyesületet, 1906. októberben úgy éreztük, hogy merész vállalkozásba fogtunk, mint az az or­vos, ki már úgyszólván haldokló be­teghez lesz hiva s végső kisórletkép egy utolsó szert próbál. Ez utolsó szer volt az, hogy a 12 koronás tagsági dijat 2 koronára szállítottuk le s az alapszabályokat egyszerűsítettük. A gyógymód — úgy látszik — bevált, mert az első év végén a tagok száma már 400-an felül emelkedett s az esté­lyek látogatottsága úgyszólván az első 3 évi ciklus végéig emelkedőben volt s e látogatottság csak az utolsó 4—5 estélyen hanyatlott ismét vissza. A kör célja az alapszabályok sze­rint „A hazai irodalom és művészet ismertetése,“ mely célból „felolvasá­sokat, zene és szavalat! estélyeket“ stb. rendez, más hasonló egyesüle­tekkel szellemi összeköttetést tart fel, művészek s műkedvelők felléptét köz­vetíti, nemes irányú szellemi vállala­tokat pártol, irodalmi pályázatot nyújt. Hogy mennyiben igyekeztünk az alap­szabály e pontjainak megfelelni, azt e ciklus rövid ismertetése fogja leg­inkább bizonyítani. 1906. dec. 26-tól 1909. május 20-ig vagyis a tulajdonképeni első 3 évi ciklusban összesen 26 összejövetel lett rendezve, mig 1909 novembertől 1910 decemberig újabb 13 s igy eddig ösz- szesen 39 estélyt rendeztünk. 39 es­télyből volt vegyes estély 12, felolvasó 5, vetített képekkel tudományos elő­adás 15. zeneestély 7. Komolyabb tár­gyú felolvasások voltak: dr. Gold­berger Izidor az „Izlam köréből“, Gárdonyi Józsefnő pedagógiai, Cson­tos tanár : a Rákóczy kor, Perényi: a Rákóczy kor költészete. Kertész: a magyar népszínmű múltja s jövője, Lyka K. a renaissance ismertetése, Búza Barna a szociálizmusról, Ispa- novits S. Finnországról, Siegmeth Károly Rákóczi birodalmáról, Balogh Bertalan társadalmi értekezése, Chol* 1 * noky Jenő a chinai birodalomról, Lef- kovits Vilmos, az örök probléma, Ker­tész Ödön pedagógiai előadása, Mázy Engelberth az erkölcs a társadalom­ban, Czakó Elemér, az Ízlés az ott­honban, Négyessy László Kazinczy Ferenc élete s működésének befolyása a nemzet s annak irodalmára, dr. Hornyay Béla az égi testekről, Bánó Jenő Mexikóról, Bernolák Nándor a kiskorú társadalmi védelméről, Ispa- novits Sándor a lappokról. Útleírást felolvasott Zsigmond J. Tangeri él­mények, dr. Hornyay Konstantinápo­lyi úti képek és Olaszországi emlékek címen. Humoros felolvasásokat tartot­tak : dr. Búza Barna, Novák Sándor, Eiserth István, dr. Hornyay Béla, Ve­ress Ferenc. Saját költeményeiket olvasták fel: Fejes István, Szűcs Ibolyka, Juhász Jenő. Monológ s szavalattal szerepel­tek : Horkay (2), Rosenberg Erzsi, Bernáth Aladárné (2), Hönsch Ilona, Hollo Eszter, Barthos Vilma (3), Isépy Zoltánné, Mattyasovszky (3), Székely K., Perlstein Lujza, Prihoda Kató (2). Énekeltek: Fried Etelka, Kvirs- feldné urhölgyek és Piskothy s Vár- konyi Flóris. Énekmüvésznők : Svas- tics Eugenia, Svärdström nővérek, Szoyer Ilona. Fellépett 3 Ízben a sárospataki dalárda. Hangszereken játszottak : Vi­téz B.-né, gr. Majláth Józsefnó, Ek- kert Lujza, Plotényi Nándorné, Mol­nár Jánosné, Ambrózy Margit úrnők nádorispán is Ungvár vármegyé-hez (és nem Ungmegyéhez) intézte az ő hatal­mas hazafiúi szózatait. * Furcsa: a kálvinista Tiszának, mint b. ü. miniszter­nek, kellett rendelettel védelmére kélnie a Szt. István korabeli nemzeti intézmény­nek, hogy „vármegye“ az, kérem, nem „megye“ 1 Vár az mindenik, erős kőszál, a közszabadságnak egy-egy hatalmas várbástyája, amelyen „ne portae inferi!“ Még a pokol kapui sem vehetnek erőt. A „megye" az csak „járás“, kerület, de nem maga a „vármegye.“ Furcsább: hogy különben a „nonum prematur in annum“ dicséretes elvet valló és követő „U. Sz.“-nak történeti kritikája, már a cégjegyzésnél, ellenkezésbe került a ma­gyar közjog ősi terminológiával. Az én szerény kritikám pl. botlást lát abban az állításban is, hogy kő­várakat az Árpádok alatt Magyarország­ban még nem igen (mily ruganyos stylus!) emeltek volna (15. 1.) De biz’ igen is emeltek. Csak akkora kis darab földön, mint Kövesdtől, Sátoraljaújhelyen és Sárospatauon át, Diós-Győrig: csak én is tudok négyről. Ezt olvastam p. o. 1557-ből való írással és avas magyarság­gal : „... Macskasdy Domokos, Laczkfi Andrass. Ezek voltának Dijosgieor wara- nak, az belseó warnak rakatoij Lazlo Kyrall akarattyaboll. Matijas kiral rakatta * Akk. XVI. évf. 148. 1. Nagy karácsonyi vásár mélyen leszállított árakon Müller Dezső 3STÓI- és “CTZR! ZDI’V-^'X’.Á.IRTT házában Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca (Kis-piac).----- Minden vasárnap kirakat-kiállítás. 111 1 -"Ál Kovássy Elemér, Solcz Lajos és Zombory Dezső. — Erősödjék törzsük még tere­bélyesebbé ! Érdemes gárdájuk fejlődjék Ungvármegyének régészeti és történelmi társulatává 1 Főbb közleményei az „U. Sz.“ ez 1. és 2. számának: Az ungvári vár. A nyeviczkei vár. — Az „Ung“ ma­gyarázata. — Ruthéneink mai lakó­helyének a megszállása. — A szláv püspök. — A Budaházyak okmányai 1319—1526. — Mende-mondák stb. (Anonymus is csak ilyen mende mondász, már t. i. az „U. Sz.“ szerint. Ez fáj kabar-kúnmagyar szivünknek. Ezért az Anonymus becsületének leszállításáért, le a sárga földig, Adorján-püspök szel­lemét felidézzük. És erre az ő szelleme mondja: — Gólya csípje meg azokat a fránya „U. Sz.“-at. — Et tu mi fili Brute! Ami, kissé szabad fordításban azt jelenti, hogy: Már Te is ebrudalsz engemet, ük-öcsikém, Mikulás ? — —) Mi sors éri most már „Régi dicsősé­günk éji homályát?“ Hát nemzeti ős történetünk megszentelt mondáit, pl. Hadúr kardját, Emese álmát és a többit, mind profán mende-mondának, álmoskönyvi hüvelyezésnek, a regősök énekeit hülyeségnek, a tisztes szájhagyo­mányokat csupán csak sese-mese beszéd­nek tartsuk már ezután ? Hát a poézis meg a história, amit az összeegyeztető kritika eddig úgy viszonyított egymás­hoz, mint szépet az igazhoz: csupa merő csacsi teória lesz már a jövő realizmu­sában ? Ezeket nem Mocsári kollegám­tól, de a magyar nemzeti történelem atheistáitól kérdezem. Mielőtt pedig az „U. Sz.“ villogó taglója lesújtana Anonymus inkriminált XIII. „Caput“-jára: Őfőtiszteletűségének reszkető agykocsonya-tartójára: pardont kérünk az „U. Sz.“-tól számára. Pardont a magyar honfoglaláskori archeológia, a pinkóczi tumulus, meg a zempléni ezer éves temetők nevében 1 De még „Hung vára“ (nem az ungi új-vár, de az ó-vár, a pogánykori vár) jogán is, mely, hogy hallotta Árpád honfoglaló népének hadi robajlását: az „U. Sz.“ maga is elösmeri a 17. és 43. lapjain. Különben pedig készségesen egyet­értünk az „U. Sz.“-al abban, hogy „kritika nélkül nincs történetírás“ (15.1.) hanem lépten-nyomon csak csütlés' botlás. Az én igénytelen kritikám pl. csütlést lát az „Ung/ne^ye/“-ben is. Miért nem Ung vármegyei? Hiszen Ung vára körül és nem Ung körül alapította Szt. István az ungi vűrispánságot (16. 1.) vagyis a vár­megyét, mely ezeréves fogalomnak ben- szülött, törzsökös magyarságát Könyves Kálmán királyunknak, idegen szoba­tudósai rontották megyé-re „pars pro toto“-ra. Lám a nagy Wesselényi Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom