Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-07-27 / 60. szám
Sátoraljaujhely, 19í0. Julius 27. 60. (4971.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkin# kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 40 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. ~~~ Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Uj perspektívák.- jul. 27. A miniszterelnök parlamenti beszédéből erős kontúrokban rajzolódik ki a nemzeti alkotómunka nagyszerű perspektívája. Akik nem tudtak megnyugodni a nemzet józan Ítéletében, akik kétséget támasztottak a kormány magasabb eredetű hivatása iránt, a kik firtatták a programmot, mely masszív pilléreken nyugszik, a tónbeszédben és a többség feliratában, igenis, még az ellenzéki pártok se tudnak szabadulni a miniszterelnök beszédének sug- gesztiv hatása alól, ha nyíltan nem is vallják, de harcmodoruk már is észlelhető mérséklete arra enged következtetni, hogy a párttekinteten felül álló hazafias böl- cseség erősen rezonál a lelkek legmélyén. Ez nagyon érthető, ha figyelemmel kisérjük a miniszterelnök beszédét. Nem hadi üzenet, noha erőtől duzzadó, nem a győzedelmes párt hivalkodása, nem a hatalom kérlelhetetlen manifesz- tuma az, amit Khuen-Héderváry mondott, hanem egy eszményi színvonalon mozgó tanítás, mely kronológikus pontossággal állapítja meg, hogy a koalíciós aerá- ból miért józanodott ki a nemzet s votumával miért szavazott a sérelmi politika ellen s miért tért vissza az egyedül kipróbált 67-es alapra. A cselekvő erő, a hatalom és igazság ilyen sérthetetlen fegyverzetében könnyű munka lett volna jobbra-balra csapásokat osztogatni, a miniszterelnök azonban megérezvén az idők parancsát és rendeltetésének nagy felelőségét, nem az elválasztó momentumokkal foglalkozott, hanem azt kereste, ami egyesit, a miben közreműködni — párttekintet nélkül — az egész parlamentnek kötelessége. Békét hirdetett, hogy dolgozhassák az országgyűlés. Békét, hogy kitatarozhassák a politikai viharok verte házunk táját. Békét, mert csak ez lehet a nemzet fejlesztésének egyetlen biztositéka. A képviselőház most tárgyalta le az indemnitást. Költségvetési felhatalmazást kért a kormány, hogy az ország pénzügyeit a törvénytelen állapotból kivezesse. A szombaton benyújtott javaslat már a tegnapi napon, kedden elintézést nyert s ezzel az ország felszabadult a pénzügyi lekötöttség lidércnyomásától. Figyelemreméltó szimptoma, hogy az ellenzéki pártok nem akadékoskodtak az indemniti javaslattal szemben. A leggyorsabb tempóban végezte el a parlament ezt az ország érdekeit mélyen érintő feladatot. Lehetetlen ebből nem látni, hogy itt a miniszterelnök tanításának a hatása is kiütközik Nagy érdeme van abban, hogy a parlamentet sikerült a meddő viták bódulatából kimozdítani és tettekre sarkalni. És itt egy uj perspektíva nyílik meg. Ez a parlament, ha szakit a sérelmi politikával, a lehetőségek keretében óriási fel lendülésbe viheti az országot. Hiszen majdnem egy évtized óta, a parlament közjogi harcokra pazarolta idejét. A koalíció, mig a bomlás benne ki nem csírázott, az első két esztendőben komoly alkotásokkal örökítette meg létét, de az egyenetlenség kitörése megbénította a parlament akció képességét és elintézésre váró nagy feladatok a párttusák martalékául estek. Évtizedes restancia, egy uj Magyarország türelmetlen követelése kér bebocsátást a törvényhozásba és hogy nem eredménytelenül, abból is kitűnik, hogy a miniszterelnök szívesen fogadta és a parlament előtt bemutatta a kívánságokat. A nemzet boldogulása, erejének növelése, pozíciójának fokozása rejlik a felsorolt javaslatokban. Az indemniti tárgyalásával megemberelte magát a képviselőház. Mi más óhajtásunk lehetne a jövőre nézve, minthogy a törvényhozást ne a gyűlölködés, ne a pártvetélkedés, ne a ferdítő kritizálás, hanem a tettekre való komoly és céltudatos eltökéltség vezesse. Nagy csaták után. — Az ipartestületi tisztujitás. — Hónapok óta izgatja a közvéleményt és szítja az érdeklődést az ipar- testületi tisztujitás ténye. A túlsó oldal — Búza Barna vezérletével — pártpolitikai kérdést csinált abból, hogy az ipartestük vezetése a függetlenségi párt kezeibe kerüljön és elkeseredett csatázás folyt hónapokon át azok ellen az igyekezetek ellen, melyek az ipartestületet csak a maga hivatásának és nem politikai ambícióknak akarták kiszolgáltatni. Vasárnap egy izgalmas fináléval azután a végére értünk ennek az áldatlan, hosszan húzódó küzdelemnek. Az ipartestület élére Hericz Sándor került és jelenti ez a tény azt, hogy a függetlenségi pártnak — a maga pártpolitikai igyekezetei számára — sikerült kiárendálnia az ipartestületet is. Hogy az újhelyi iparosságnak olyan keservesen és végsőkig fokozott energiákkal s minden erejét hadba küldve, kell megküzdenie a mindennapi robottal, annak egyetlen magyarázatát az örökkön való politizálás adja. Politikai ambíciók törnek arra i a hatalomra és azokra az értékekre, amiket egy város életében az iparosság jelent és az ipartestület vasárnap utat nyitott azoknak az igyekvések- nek, amelyek — ha a fölzaklatott nyugalmak, a megbontott béke árán is — de a maguk hatalmi aspirációit kergetik csak. Ma nem firtatjuk egy szóval sem, hogy mit rejt magában az a munkaprogramm, amelylyel Hericz Sándor vállalja az elnöki tisztet és nem kutatunk azok után az értékek után, amelyekkel a többségre jutott párt akarja az ipartestület munkásságát uj mesgyékre átvinni: csak hangsúlyozzuk újból, hogy keserves tények elé állítja majd az idő az iparosságot, ha legelső teendőjének továbbra is a politizálást tudja csak és behunyt szemekkel, öntudatlanul adja oda magát továbbra is azoknak az ambícióknak, amelyek az iparosok erején át, az iparosok vállairól akarnak magasra hágni. Másodszor jöttek össze most vasárnapon az újhelyi ipartestület tagjai, hogy a tisztujitást lefolytassák. Első Ízben formai okokon akadt el a tisztujitás, majd közbe jött a maga szenvedélyes, lázas izgalmaival a képviselőválasztás s most vasárnapon azután sor kerülhetett a tisztújító közgyűlésre. A városi tanács határozatából a választást Pataky Miklós főjegyző vezette és részt vett azon Éhlert Gyula iparhatósági biztos is. Pataky Miklós nehány szives szóval üdvözölve a megjelenteket, konstatálta, hogy az összehívás szabályszerűen történt, az közgyűlés határozat- képes s jegyzőkönyvvezetőül Zöldi Nándor ideiglenes ipartestületi titkárt s jegyzőkönyvhitelesitőül Reichard Ármint és Goócs Ignácot kérte fel. A betöltendő állásokra két párt: Móré Dániel, a volt elnök és a Hericz Sándor pártja állított össze választási lisztákat. A Móré párt részéről Klein Izidor és Kovaicsik János, a Hericz párt részéről Domokos Imre és Schvarbarth Lipót lettek a bizalmi férfiak. A szavazás az irodai helyiségben folyt le és ötös turnusokban adták le az iparosok — nyilvános, hangos szóval való szavazás utján — a szavazataikatA közgyűlés délután 4 órakor vette kezdetét. A függetlenségi kör nagy apparátussal vonult fel és hol kérő, szives szóval, hol meg fenyegető hangon folytak a kapacitációk. A szavazás eközben csöndesen, minden zaj és minden lárma nélkül tört előre és délután 6 órakor a Hericz pártnak mintegy 110 főnyi többsége volt, mire a Móré párt visszalépett. Most már egyhangúan folyt tovább a választás: elnök lett Hericz Sándor ; választmányi tagok: Bánóczy Kálmán pék, Bobik Pál cipész, ii'j. Bodnár János csizmadia, Baumann Simon bádogos, Fazekas Pál csima- dia, Főző József lakatos, Gócs Ignác csizmadia, Groszmann Gábor szabó, Kótits László kovács, Lászlófi Henrik szabó, Majoros András asztalos, Papp Gyula csizmadia, Rimár József kőműves, Schwarcz N. József asztalos, Szőilősy Endre borbély, Stern Lajos mészáros, Tarpay István csizmadia, Vaszily József szabó, Windt Jakab kápitos, Zsihovics Bertalan szűcs; póttagok: Tóth István festő, Szabó Sándor csizmadia, Tóth József csizmadia, Lévai Gyula kalapos, Nagy György bodnár, Groszmann Adolf cipész s számvizsgálók : Domokos Imre építész, Kesztenbaum Lajos bádogos, Lomniczer József tímár lettek. Vidám mosolygások telepedtek a függetlenségi szájak köré és lelkesen, harsogó kedvvel köszöntötték a győzelmet. Majd útra kerekedett a függetlenségi párt és harsányan éljenez- getve, büszkén vonult fel — a Búza Barna vezérlete alatt — a függetlenségi körbe. Hz izgalmait napja. — Városi közgyűlés. — Napi renden a csatornázás. — Miklóssy István támad. — — jul. 27. A hét szenzációjává forrott ki a tegnap délutáni városi közgyűlés. A nagy s zavartalan kánikula idején minden izgalmak forrásává tegnap a városháza csapott fel és a csöndes, szürke ülések helyett tegnap egy olyan lármás s olyan harcias kedvű közgyűlést produkált, amilyennel a városháza annalesei eddig nem igen dicsekedhettek. S ehhez a szenzációhoz a Miklóssy István jóvoltából jutottunk, aki hosszú idő óta tegnap jelent meg először a városháza tanácstermében és egy éles, szokatlanul agresszív hangú beszéddel ugyancsak fölzavarta az álmos nyári kedélyeket. És ezt a lármás, kíméletlen hangú finálét sokatjelentő és minden apró részletig gondos tanácskozások vezették be. A nagy probléma — a csatornázás kérdése — újból a közgyűlés elé került. Odasodorta a közigazgatási bizottságnak az az ismeretes határozata, melyben energikus szavakkal hívja fel a várost a kanalizáció megépítésére. De kell is, hogy állandóan foglalkoztassák a képviselőtestületet azok a nagy érdekek, melyek sürgetően követelik, hogy kicsinyes argumentumok kedvéért ne huzza s ne halogassa a város a kanalizáció tető alá juttatását. Azzal le kell számol- molnunk, hogy nagy anyagi áldozatokról van szó, de le kell számolnunk azzal is, hogy a csatornázás továbbra már halaszthatatlan. Egzisztenciális érdekek szólnak mellette és ha komolyan és lelkiismeretesen veszi a képviselőtestület a várossal szemben vállalt kötelezettségeit, akkor — körültekintő gondossággal s megfontoltan — mielőbb meg kell oldania ezt a nagy kérdést. Nem tudjuk helyeselni azokat a hangokat sem, melyek a közigazgatási bizottság szóban forgó határozatát félremagyarázzák és nem annak az aggódó, lelkiismeretes gondosságnak tudják be, mely- lyel a közigazgatási bizottság karolja fel mindenkoron a város érdekeit. Szenzációsan, mélyen szántva hatott — a közgyűlés során — a Miklóssy István szereplése. Hogy nem a rendes nyári recipékhez igazodik majd a tegnapi gyűlés, azt előre tudtuk: tömött sorokban vonultak fel a tanácsterembe a függetlenségi párt hívei és a levegőben állandóan ott lógott a nagy izgalmak láza. Miklóssy Székely Elek ellen támadt és tette ezt olyan agresszív, éles hangon, ami ha polgárjogot nyer a városháza tanácstermében, hát az ököllel való argumentálásra is sort kerittethet majd. A Miklóssy István támadása — a távollevő Székely Elek ellen —- olyan példátlanul erős hangú volt, annyira magáuhordta a személyes JLapnnJc mai nzftima 4 oldal.
