Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-12-24 / 102. szám

December 24. ZEMPLÉN 7. oldal. A város közgyűlése. — Egyetlen pályázó. — Az uj polgármester: Farkas Andor. — dec. 24. Sátoraljaújhely r. t. város kép- viselőtestüléte csütörtökön délután újból polgármestert választott és rö­vid egynéhány esztendő alatt har­madszor kellett megbirkóznia azzal a kérdéssel, hogy ki legyen a polgár- mester? Pártvillongások, a fórumra feltóit kicsinyes igyekezetek tették akuttá a bajt és napról-napra keser­vesebben kellett éreznünk, hogy ránk­nehezedik az élet. A város éléről hiányzott az az állandó s legfőbb energia, mely irányt szabhat a mind­annyiunk munkájának és tudatosan, hozzáértéssel segíti át a várost azokon a meredekeken, melyek a jobb időket, az egyetértő s békés fejlődést zárják el előlünk. A képviselőtestület Farkas Andor árvaszéki ülnököt, h. polgár- mestert emelte a polgármesteri székbe : ez a csütörtöki közgyűlés eredménye. S Farkas Andor — megköszön­vén a bizalmat — azzal vállalta a polgármesteri tisztet, hogy őszinte s igaz munkása lesz a város élén is a mindannyiunk igyekezeteinek. A képviselőtestület bizalma kötelez: munkára s a város érdekeiért való becsületes készségre kötelez és Far­kas Andornak férfias akaratokkal s a város érdekeiért hevülve csak, kell viselnie annak az állásnak minden méltóságát és minden terhét. Sokszo­ros erővel szakadtak ránk a nyomo­rúságok : a képviselőtestület munka- képességét idegen s illetéktelen igye­kezetek aknázták alá, fölbomlott minden rend és megőrlődött minden produktivitás, az adminisztráció tehe­tetlen s messziről sem áll azon a színvonalon, melyet egy húszezer lakosú város igényei követelnek meg. S ezenközben az élet egyre nehezebb s nehezebb lesz, minden fejlődésben elakadt a város és sivár nagyon az a perspektíva, mely a ma látószögéből tárul elénk. Farkas Andor tudja na­gyon jól mindezt és amikor vállalta a polgármesteri tisztséget, számot kellett vetnie az erejével. Ha a pol­gármesteri székből őszintén, becsü­letesen s eredményes akaratokkal fogja munkálni a város javát, szikla- szilárdan áll majd meg mellette a képviselőtestület s a város polgársága. Máskülönben — soha. Részletes tudósításunkat a kö­vetkezőkben adjuk: (A választás.) Dókus Gyula alispán csütörtök délután 3 órára polgármestert választó közgyűlésre hívta össze a képviselő- testület tagjait s amint már a válasz­tásoknál szokás, ugyancsak eleven, izgalmas várakozással vágott neki a közgyűlés a nagy aktusnak. Az ered­mény kétségtelen volt, egyedül Far­kas Andor h. polgármester adta be a pályázatát s igy hors concours ke­rült a város élére. A képviselőtestület tagjai nagy — s az utóbbi időkben már szokatlanul nagy — számmal jöttek fel a város tanácstermébe és bűz góan, sok érdeklődéssel vitatták meg azokat az esélyeket, melyekkel a kö­zeljövőben kell majd megbirkóznia a városnak. Dókus Gyula alispán szives sza­vakkal üdvözölve a megjelenteket, be­jelentette, hogy a közgyűlésnek egyet­len tárgya a polgármesterválasztás. Bizalmi férfiak lettek: Schiller Kál­mán, Némethy Bertalan, dr. Nyo- márkay Ödön és Izsépy István. A kijelölő bizottságba beválasztattak: Matolai Etele, Bessenyei István, Len­gyel Manó és dr. Reichard Salamon. Miután a polgármesteri állásra egye­dül Farkas Andor árvaszéki ülnök, h. polgármester adta be a pályázatát és a kijelölő bizottság a pályázati kérvényét rendben találta, az alispán Farkas Andort egyhangúlag megvá­lasztott polgármesternek jelentette ki. Farkas Andort öttagú küldöttség hívta meg a közgyűlésbe és az uj polgár- mester Pataky Miklós főjegyző elő­olvasása mellett nyomban le is tette a hivatali esküt. Dókus Gyula alispán a képviselő- testület nevében üdvözölte most Far­kas Andort. A legszebb bizalmával tisztelte meg — úgymond — a kép­viselőtestület a polgármestert, amikor a város élére állította és hiszi, reméli, hogy minden tudását, szorgalmát s legjobb igyekezeteit — díszes állásá­ban — a város javára fogja értékesí­teni. A polgármester szellemi vezetője a városnak és tőle függ a város szellemiekben és anyagiakban való előrehaladása. A város édekeit kell a szivén viselnie és az a feladata, hogy a hivatalában és a hivatalán kívül, minden alkalommal foglalkoz­zék azokkal a teendőkkel, amelyek a közjót, a polgárság boldogulását eredményezhetik. Hiszi, hogy az uj polgármester minden energiáját s minden tehetségét a városnak fogja szentelni és rá fog szolgálni arra a bizalomra, melylyel a képviselőtestü­let polgármesterré választotta. Megindultan mondott köszönetét Farkas Andor. Tudja nagyon jól, hogy az a bizalom, melylyel aj kép­viselőtestület emelte a polgármesteri székbe, csak egyoldalú. De legfőbb kötelességének tudja, hogy ezt a bi­zalmat a munkásságával általánosít­hassa. Nehéz körülmények között., nehéz időkben vállalkozott a polgár- mesteri tisztségre és ez az elhatáro­zása azt jelenti, hogy minden erejé­vel, ambíciói, munkabírása s tudása teljességével akar dolgozni a város javán. Módot fog nyújtani arra, hogy kifejthesse majd a részletes programm- ját a képviselőtestület előtt. Hálás szívvel köszöni a bizalmat és kéri a képviselőtestület, hogy jóindulatúan, jóakarattal karolja föl nehéz munká­jában s akkor — azt hiszi — elfog­juk érni a célt; a nyugodt s békés fejlődést. (Az adminisztráció bajai.) Most Fejes István kért szót. A polgármester a képviselőtestület bi­zalmát, jóakaratu pártfogását kérte s mint régi polgár Ígéri, hogy támo­gatni fogja, ha legfőbb kötelességé­nek azokat a szempontokat ismeri majd el, amiket az elnöklő alispán fejtett ki az üdvözlő beszédében. A képviselőtestület osztatlan bizalmához egy ut vezet és ez az adminisztráció egészséges alapon való reorganizáció­jának az útja. Unos-untalan hallunk hí­reket arról, hogy az adminisztráció csőd előtt áll s ezeknek a híreknek hallattán, lehetetlen, hogy a szégyen- pir ne borítsa el az újhelyi polgár arcát. Arra kéri hát a polgármestert, hogy fordítsa minden figyelmét az adminisztráció bajaira. Álljon min­denki a maga helyén, végezze a leg­jobb tudása szerint, becsületesen a munkáját s akkor lehetetlen, hogy az adminisztráció ne feleljen meg az igényeknek. Tartson minél gyakrab­ban vizsgálatot a polgármester és az adminisztráció rendbehozatalának munkáját vigye végig szeretettel, a város érdekeit szolgálva: ezt várja tőle a képviselőtestület. A polgármesteri hivatal átadá­sára a közgyűlés Matolai Etele elnök­lete alatt a képviselőtestület szakbi­zottságainak elnökeit delegálta. Végül Dókus Gyula alispán tett egy érdekes bejelentést. A város ügyeit a legutóbb behatóan megvizsgálta" és az adminisztráció kerékkötője az, hogy a városnak nincs ügykezelése. Nem lehet a vármegyében jó admi­nisztráció addig, amig nincs egyön­tetűség. A város pedig csak egy nagy s jelentős szerve a vármegyének és igazódnia kell a vármegye adminisz­trációjához. Legközelebb át fog Írni a város képviselőtestületéhez, hogy alkossa meg a ügykezelési szabály­rendeletet és vázolnia fogja azokat a kereteket is, amelyek közt kell meg­valósulnia a szabályrendeletnek. Arra kéri a képviselőtestületet, hogy úgy fogadja azt az átiratot, mint amit a város egy régi polgára küld. Módot és eszközöket kell nyújtanunk az al­kalmazottaknak ahhoz, hogy híven s teljes erejükkel szolgálhassák a város érdekeit, aki pedig erre nem kapható, az vonja le a konzekvenciákat és áll­jon félre. Addig azonban nem lehet elitélni senkit, mig nem adta a kép­viselőtestület a kezeibe azokat az esz­közöket, amelyekkel dolgozhatik csak sikeresen. Hatalmas éljenzés fogadta az al­ispán bejelentését, majd — véget ér­vén a közgyűlés — a város tiszti­kara üdvözölte szeretetteljes szavak­kal az uj polgármestert. a HÖZÖHSÉBHEZ! A jövő 1911. évi januárral negyven­kettedik évfolyamát kezdi meg a ZEMPLÉN. S az a negyvenegy esz­tendő, mely elmarad mögöttünk, a köz­érdekekért való folytonos küzdelem volt. Becsületes elszántsággal, buzgóan tör előre, immár negyvenegy esztendeje a ZEMPLÉN azon a mesgyén, ami a magyarság diadalmas előrehaladását és a vármegye erkölcsiekben s anyagiak­ban való gyarapodását jelenti. Politikai hitvallásával a Zemplén minden megalkuvás nélkül, energikusan harcol a reális nemzeti politika eszmé­nyeiért. A hatvanhetes alap őszinte hive és cikkeiből becsületes nyíltsággal árad a lelkesedés, mely mindig az első so­rokban juttat a Zemplénnek helyet, mi­kor a köz érdekeiért kell csatáznunk. Minden társadalmi, vármegyei és városi érdek elszánt harcosra talál bennünk és a toll, mely ezeket a hasábokat írja, mindenkoron előljár az igaz ügyek szolgálatában. Hűséges krónikása a Zemplén az eseményeknek s megbízható, színvo­nalas tudósításokban ad számot mind­arról, amikről való értesülésekhez a nyilvánosság jogot formálhat. Messze távol áll a hasábjainktól minden magán­érdek s szentnek tudjuk — az újabban divatos s az igaz ösvényről letérült újságírás egynémely sablonjai ellenében is — a magánbecsületet Fokozott becs- vágygyal buzgólkodunk a közönség igé­nyeinek kielégítésén és közléseinkkel, melyek mindenkor megbízhatók s a va­lósághoz híven, minden torzítás nélkül megírtak, elől kívánunk járni a nyilvá­nosság informálásában. S a 42-ik évfolyam jöttével kérjük továbbra is a közönség jóaka­ratát. Programmot nem adunk: azok maradunk, akik voltunk. Becsületes har­cosai a magyar nemzeti érdekeknek, munkásai a vármegye és a város to­vábbfejlődésének és féltve őrizzük to­vábbra is azt az egyetlen értéket, mely becsülést adhat az újságnak: a toll tisztaságát. fi ZEMPLÉN előfizetési ára: Egészévre 10 K. Fél évre 5 K. Negyed évre 2 kor. 50 fill. Hirdetéseket és előfizetéseket elfogad a Zemplén kiadóhivatala: Sátoraljaújhely, Széchényi-tér 9. sz. Telefon szám: 42. Mérlegen ... Az év végével. — Kulturális előreha­ladás. — Sátoraljaújhely iskolái. — — decz. 24. Az év vége, a mérlegek szezonja. Ebből állapítja meg mindenki, hogy mije van, vagy hogy van-e egyáltalán emelkedés, hogy nem hiányokkal zárul-e az esztendő? A város fejlődését jelölő mérleg kétféle tételt tartalmaz : úgymint gazdaságit és kulturálist. És bizony szomorúan tapasztalhatjuk mindkét tételnél a hanyatlást: a leg­kedvezőbb megvilágításban pedig azt, hogyha visszaesés nincs is, de előre sem jutottunk egy lépéssel sem. Tény az, hogy a kulturális hala­dás együtt jár a gazdasági fejlődés­sel, sőt ez utóbbi nélkül kultúráról beszélni sem lehet. Épen azért, ami­dőn nehány igénytelen sorban váro­sunk jelenlegi tanügyi állapotából kiindulva a jövőnek 1—2 tanügyi szükségletét pendítem meg, a reális határok közt maradok. Mit ér az, ha szép utazásokat tervezünk a felkelő nap országába, vagy a Provance dal­telt vidékére, ha aztán zsebünkre ütünk s szépen itthon maradunk. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy úgy a középiskolai, mint a népiskolai állapotaink kielégítők. Bár a főgimná­ziumunk felekezeti jellegű, úgy külső­ségekben, mint az iskola belóletében, annak tanítási és nevelési szellemé­ben az állami iskolai viszonyokat találhatjuk meg, mely egyrészről ab­ban leli magyarázatát, hogy nagyrész­ben az állam a fenntartó, másrészről az oktatásügy modern s egyben áldásos szellői semmiféle jellegű iskolát érin­tetlenül nem hagyhatnak. Felhaszná­lunk minden újkori eszközt a nevelés­oktatás céljaira (szemléltetés, tanul­mányi kirándulások, helyes irányban vezetett ifjúsági könyvtár, testedzés stb. stb.) De a jól indult fejlődés utjá­nak még nem vagyunk a végénél. Főgimnáziumunk még önmagát töké­letesítheti. Cikkem kerete nem engedi, hogy erre kiterjeszkedhessem, majd egy más alkalommal. (A polgári iskolák.) Mindkét nembeli ifjúságunk ren­delkezik oly iskolával is, mely nem az egyetemi előképzést teszi feladatául, hanem a gyakorlati életre készíti elő őket. A polgári fiúiskola IV. osztályát évről-évre 40—50 tanuló hagyja el s nagy örömmel konstatálhatjuk, hogy ezen — az általános müvetséget meg­szerzett — ifjak közvetlenül műhe­lyeinkbe s üzleteinkbe kerülnek s igy remélhetjük, hogy már egy évtizeden belül emelkedni fog kereskedőink és iparosaink színvonala, már pedig az intelligencia a boldogulás melegágya. A város vezetőségének jóvoltából már a közeljövőben tisztességes hajlékot kaphat e fontos intézmény. Ez lesz az első komoly lépés a további fejlő­déshez. Mindkét polgári leányiskolánkban meg van már honosítva az uj tanterv, mely a gyakorlati irányzatnak hódol. A nőnevelés kérdése azonban még teljesen nincs megoldva. Leányaink­nak javarésze — kik egyébként csak a szülői tűzhelynél maradva, élet­pályára nem lépnek — csak 13—14 éves korig vehet részt az iskolai életben. A polgári leányiskolát be kell tetőzni kézimunka tanfolyammal. Ez az állami polgári leányiskola igazgatójának, Gyulay Károlynak rég­óta hő törekvése. A 2 éves tanfolyam igen hasznos és szép tantervet tartal­maz és bizonyára igen sok szülő hálával fogadná ennek megvalósítását. A szomszéd Ungvárott ez már rég megvan s nálunk is igen könnyen meglehetne valósítani. A polgári leányiskola igazgatójának indokolt felterjesztése alapján a közoktatásügyi kormány ezt feltétlenül engedélyezi, csak a helyiség kérdése legyen ren­dezve, amelyre módot — kis jóakarat­tal — igen könnyen lehetne találni, mert legfeljebb 2 tanteremre van szükség. (A népiskolák.) Áttérve elemi iskoláinkra, itt is örömmel tapasztalhatjuk, hogy nép­oktatásunk eme leghőbb, de egyben legfontosabb tagozata igen rendezett viszonyokat mutat fel. Nagy érdeme van ebben az itt székelő kir. tanfelü­gyelőségnek, élén Beregszászy István kir. tan., tanfelügyelővel, kinek min­den törekvése oda irányul, hogy Sátoraljaújhely iskoláira, mint minta­iskolákra lehessen a vármegyében rá­mutatni. Az állami iskola immár kettős vezetés alatt áll, de a létszám oly nagy, hogy a jövőnek egyik ko­moly feladata az leend, miszerint egy másik állami iskolai épület is feláll» tandó városunk egy másik részét* '

Next

/
Oldalképek
Tartalom