Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-12-24 / 102. szám
4. oldal. ZEMPLÉN. December 24. s Kovács Dezső, Isépy Tihamér urak zongorán s mint művészek Morvay Zsuzsika, Csuka Margit, Márkus Dezső, Grosz Sándor (2) Hegedűn Kolozs Richard, Haas Imre (3), Olchváry Dezső, Dános Miklós (3), Gruschka Lajos (3), Orlovszki Frigyes és Plo- tényi Nándor s Füredi Sándor (2). Cimbalmon Lengyel Laura és Werner Sárika, phisharmóniumon : gróf Majláth József, Kovács Dezső és Perényi József. Cellon ; Olchváry Dezső, Orlovszki Frigyes s Csuka Béla művész. Tárogatón: Gödör és Sárkány. Hárfán: Moshammer Román. Tisztán zenei előadás volt 7. 2 kamara estély, továbbá, mint magas művészi nívón álló estélyek : a Szoyer s Morvay Zsuzsika föllépte, Svärd- ström nővérek éneke, Csuka testvérek s Moshammer Román hárfa művész fellépte és Füredi, Grosz játéka. Két nagyszabású ünnepélyt rendezett a kör s pedig a színházban a Rákóczi ünnepélyt s a Kazinczy ünnepélyt, mely utóbbi különösen impozáns lefolyású volt, melyen Négyessy László akadémiai tag tartott magas színvonalon álló értekezést Kazinczy Ferenc irodalmi működéséről s mely ünnepélyen képviselve volt a kultusz miniszter, az akadémia, a Kisfaludy társaság, a Petőfi társaság, Eperjes, Kassa és Ungvár közművelődési körei, mely ünnepély Kazinczy szobra és sírjának megkoszorúzásával Széphalmon ért véget. Terebesen tartott az egyesület egy estélyt, mely alkalommal gróf Andrássy Gyula sírjára koszorút helyeztünk s a legutóbbi választmány elhatározta 1911. január havában Nagymihály és Sárospatakon egy-egy estély rendezését. — A tanulságosabb estélyekre ingyen, vagy mérsékelt jegyeket kapott a tanuló ifjúság, sőt 4 vetített képes előadás kizárólag a tanuló ifjúság részére volt rendezve. 2 pályadij lett kitűzve, melyeket a Kazinczy ünnepély alkalmával osztottunk ki s pedig egy ódára 20 koronás aranyat Fekete Gyula sárospataki hallgató nyerte meg s a prózai pályázat; Kazinczy irodalmi működése ismertetése dija Kantha Géza és Tóth Ferenc Vili. osztályú hallgatók között lett megosztva. Megszavazott a választmány egy 100 koronás és egy 20 koronás dijat s Meezner Gyula, a kör elnöke 40 koronás dijat irodalmi pályázatokra, melyek azonban még kitűzve nem lettek. Az irodalom pártolásából megvettük Mikszáth ösz- szes müveit, melyek a választmány első határozata szerint a tagok között lettek volna kisorsolva, utóbb azonban a választmány akként határozott, hogy az az újonnan készítendő az kylseó warath.“ * Az pedig már csütlés-botlás egy személyben, mikor az „U. Sz.“ a mi Szerencs helynevünknek érteményét — Anonymus-szal pörölve — a szláv Seronicha (patak) szóból csörgedezteti. Ezt a szláv nyelvalapra épített feltevést alapostul ledönti a „Regestrum Vara- dinense“-nek 1219-bő\ (circiter az Anonymus korából) való hiteles bejegyzése (sub Nro. 202-o) ahol is a Szerencs neve igy van beprotokollálva: Serrach. ** Ez azt bizonyítja, hogy a mi Szerencs nevezetünk — mint pl. az ungi Szeretva is — két fogalomjegyből Szer -j- encs) van összetéve, és hogy 1219-ben az encs már elnémetesedett! Mert akkor már ottan is és Szerencs környékén a német (t. i. a német lovagrend) volt az ur. Az encs-et lefordította, asszimilálta a germán Ach-ra, e mely szó pedig azt jelenti, hogy „aqua“, vagyis : viz. Tehát: encs — viz! így már azt is megértjük, hogy Szerencs geográfiai körzetében mit jelent Forró—Encs ikerhelységeknek (és még sok más encs-végű országunkbeli helységnek s folyóvíznek is) az ősmagyar neve ? Pl. az ungi Szeln ncz (ősi névén : Zéletnenchj is ? — ■ Amiből fiz is következik, hogy orienta- iSta kell iue (és nem szlavista) a helyvármegyei könyvtárban helyeztessék el, hol a tagok részére rendelkezésre fog állani. A művészetet támogattuk azzal, hogy megvettük Neogrády egy olaj festményét s azt kisorsoltuk a tagok között. A szellemi összeköttetést más kultur egyesülettel fentartottuk, a mennyiben képviseltettük magunkat Budapesten az iskola egyesület s közművelődési tanács gyűlésein, hol önálló indítványt is tettünk, továbbá Eperjesen a Dayka s Kassán a Kazinczy ünnepélyen. A kör elnöke s igazgató alelnöke résztvettek Érsem- lyénben Kazinczy szobrának leleplezésén, hol koszorút helyeztek el a kör nevében. Dr. Löcherer Lőrincről. *) Aki Ujhely utcáin a reggeli órákban szokott megfordulni, gyakran találkozik egy elegáns úri fogattal. Többnyire fiatal, amerikai csikó-lovak, — hosszú farkakkal, kamáslis, sőt néha talán még pa- pucsos lábakkal, nyári időben szellős háló alatt — lépésben húzzák a gummirádlis hajtó kocsit, mely fel van szerelve mindennel, amit Kölber és a többi hires kocsigyárosok az utazás biztonsága és kényelme (no meg a maguk zsebe) kedvéért úgyszólván napnap után kitalálnak. Azt már említettem, hogy a kerekek zörgését gummitalpak tompítják. A rúd végén villamos reflektor, a spric- léderen óratartó, a bele tartozó órával. Az első és hátulsó ülés között egy vizsla kutya. Az időjárásnak megfelelően könnyű, világos lábtakarók, vagy drága ször- méjü lábzsákok egészítik ki a kocsi felszerelését. A lovakat egy érdekes arcú, öreg úr hajtja. Galamb fehér bajusz és szemöldök, üde, majdnem fiatalos arc. „Őszült ember — dalolná Fráter Lóránd — és meglátszik, hogy régi kocsis fajta.“ Már tudniillik „úrkocsis“, még pedig az igaziak közül. Akinek nincs gondja arra, hogy hányán állnak meg és kik nézik őt a gyalogjárón haladók és bámészkodók küzül, — nem árulja * Mutatvány a most megjelent 1911. évi Zemplén Naptárából. nevek magyarázásához. De még egyéb is következik: nevezetesen az is, hogy Anonymusz-papolását még csak ezután fogjuk tüzetesen megérteni, hogy ő költő és krónikairó egy személyben. Vagyis, amint Szemere Miklós „de ge- nere Huba“ írja: A poéta szinte: pap ! De nem mint a többi pap! Kit rég sírba tett a papja Azt ő a sírból kikapja, S újra lángot önt szivébe ... Soha, soha több ily pap! A régmúltba látó Szemere, ime, hirdette, amiben mi sem kételkedünk, hogy van messzelátds, nem csak előre, de hátra felé nézve is az idők rendjében. Hanem mindezektől most eltekintve : újra is őszintén örülünk a mi szépreményü kisöcsénk, az „U. Sz.“ világra jövetelének. Őrülünk önzésből is, hogy t. i. az „U. Sz.“ dúsgazdag abban, amiben az „Akk.“ szegény: a családtörténeti okiratok dolgában. Azok az ungi becses okiratok a zempléni nemes családok történeteivel is szoros vérbeli összefüggésben vannak. És ami legfőbb közös érdekünk: magyar nemzeti köztörténet is lakozik azokban a latin nyelvű okiratokban. Hogy úgy mondjam; sárarany. A létre jövendő nagy és szép műnek, a vár- egyei Monográfiának, becses nyers- íyaga, aminek mi (t. i. az „Akk.“) >ak összetalicskázói vagyunk. Ámde el, hogy észreveszi az irigykedő, vagy gúnyos tekinteteket, szóval aki nem a publikum, hanem a maga úri és okos passiója kedvéért kocsikázgat reggelenként, hogy megjártassa a csikóit is és maga is felfrissüljön a jó, egészséges reggeli levegőn. Ez az úrkocsis mindig a legutolsó divat szerint, de mindig a legpraktikusabban van felöltözve. A figyelmesebb szemlélő már az első tekintetre észreveszi, hogy ez a jól öltözködő úr nem divathős, hanem bölcs epikurens, aki ruhákéban is nem a feltűnőket, hanem a kényelmeseket, a jókat, a test ápolására előnyösöket válogatja ki magának, de mindig a divatosak közül. A fogat többnyire a Kazinczy- utcán a „Törvényház“ főbejárójánál szokott megállani. (A „törvényszéki palotái“ ugyanis hivatalosan „Törvényház“-nak keresztelte el a demokrata észjárású elnök, Fornszek Béla. Bizonyára ad nótám : borház.) Az őszbajuszu úrkocsis egyetlen ugrással pattan le a bakról s a törvényszék lépcsőháza elnyeli dr. Löcherer Lőrincet, Zemplén vármegye főfizikusát, aki fogházorvos is egyszersmind s aki az ő napi teendőit azzal szokta megkezdeni, hogy első sorban is a fogházat látogatja meg. Mert már most meg kell jegyeznem, hogy a milyen szigorúság jellemzi dr. Löcherert, a törvényszéki orvost, épp olyan meleg emberszeretet vezérli dr. Löcherernek, a fogházorvosnak működését. A bűnös és szimuláns, elvetemedett és hazu- dozó vádlott, mikor birái előtt áll és remegve lesi az „orvos-szakértő“ ajkáról, hogy beszámítható, vagy legalább mérsékelten beszámítható állapotban cselekedett-e, nem téveszti őt meg soha; szánalmat maga iránt kelteni az ő szivében nem tud. „Részeg voltam; nem tudtam, hogy mit csinálok“ — előtte nem mentség. Objektive, tisztán tudományosan, de mindig a legnagyobb szigorral analizálja a vádlott lelki állapotát és holmi divatos, a tudoa sarat kint hagyjuk, az aranyat behordjuk. Kár, hogy az „U. Sz.“ úgy beveszi, ahogy kapja: az aranyat a sárral, a latin okiratot rengeteg irás- hibával. * Sasszárnyakon, a magasra hivatás lendületével indul pályaröptére az „U. Sz.“, ez a Mocsári-féle „Gesta Hunga- rorum.“ Szellemi színvonal tekintetében már is rekordot ért el. Sokáig éljen. „Addig éljen, mig a honnak él.“ És legalább is „5000 hétig!“ Kívánjuk: motorhiba ne érje. „Sors bona“ kisérje. Közönsége megszeresse. Rokoni szeretettel ajánljuk az „Akk.“ nagyközönségének is ezt a mi „U. Sz.“ nevű kisöcsénket, erkölcsi és anyagi érdeklődésébe. A külsejével is vonzó „U. Sz.“-nak előfizetése egy évre tiz korona. A sok jóért, szépért, becsesért, amit ád; igazán potom ár. Mint már mondottam is: Mocsári Miklós szerkeszti, egész higgadtságával a tudásnak, kissé zavarosságával az előadásnak. Ez múló hiba, amaz maradandó érdem. Az „U. Sz.“-nak szép példája, amit nyújt, izgassa követésre már most Bereg-et is és Máramaros-1! Dongó Gy. Géza. mányosság cafrangjaiba öltöztetett szólamok az ő judiciumát ugyan meg nem vesztegetik. Szerettem volna látni a Haverda védőit dr. Löchererrel szemben ; ő tőle ugyan meghallották volna az igazat — vidéken is! Ám az elitéit, a börtönre vetett nyomorult ember egészsége felett messze a hivatalos kötelesség határain túl is őrködik. Én legalább úgy tudom, hogy első sorban is neki köszönhetik az újhelyi rabok, hogy büntetési idejüket az Isten szabad ege alatt az éltető levegőn dolgozva tölthetik ki már évek óta. A gazdasági érdekek — kevés a munkás, drága a napszám — még nem tudták volna magukban megtörni a hivatalos copfot, mely nem akart tágítani attól, hogy aki szabadságvesztésre van Ítélve, annak szabad ember módjára, a szabad természet ölén dolgozni — nem szabad. De Löcherernek sikerült kimutatni, hogy megfordítva: aki csak szabadságvésztésre van ítélve, még azért halálra Ítélve nincs. Már pedig a régi börtönhelyiség annyi halálos betegség csiráit tenyésztette, hogy aki ott egy-két esztendőt eltöltött, abból többé ép ember nem lehetett. Fáradhatatlan energiával sürgette azért, hogy rabjaink külső munkát végezhessenek s hogy uj fogházépület emeltessék. És sikerült elérnie mind a kettőt Már mint vármegyei főfizikusnak nincsenek ilyen szemmel látható sikerei. A zempléni egészség- ügyi intézményeken — az újhelyi kórháztól eltekintve — meglátszik, hogy nem a Löcherer alkotásai. Pedig Löcherer, amint elhagyja a Törvényházat, minden idejét a vármegye közegészségügyi állapotúnak javítására fordítja. Csak mintegy félórán át időzik még délelőttönként a Kincsessy Péter patikájában, komoly révedező, olykor elborult tekintettel figyelve az utca életét. Úgy szeretném néha kitalálni — mikor ott látom a patika üvegajtajában — miről gondolkozik ilyenkor ez a szomorú ember, micsoda csúnya féreg rág szivén ! ? Merthogy állandóan bántja valami, hogy Löcherer nem boldog, nem a megelégedett emberek közé tartozik, azt az analfebéta is leolvashatja az arcáról. Azután egész nap nem látja senki. Társaságba Ujhelyben egyáltalában nem jár. Egész napokon át bele temetkezik az aktái közé. A csúnya, kellemetlen akták, a szomorú, gyászos jelentések közé azokról a soha meg nem szűnő hevenyragályos betegségekről. A Bodrogközön fellépett a roncsoló toroklob; Szerencsen hasi hagymáz tünetei között halt meg valaki; Szinnán a vörheny pusztít, másutt kanyaró uralkodik; Mező- laborczra nem kapni körorvost, a községek bábáikkal civakodnak ; (nem akarva nekik tisztességes fizetést adni), nincs elég jelentkező a bába-tanfolyamra és mind ezek tetejébe jön Ujhely. Ujhelyben nem mozdul a csatornázás ügye, a Kazinczy-utcán állandó a dögleletes bűz, elmaradt, ósdi felfogás, vagy kicsinyes önérdek,
