Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-12-17 / 100. szám
o 'D ^ ™~"S' ^r^^^t'Tmr^r7rr Sátoraljaujhely, 1910 December Í7. 100. (5011 ) rrr Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njiltlórben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona. —■ Egyes szám ára 10 fillér. —Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A magyar karácsony. — dec. 17. Elmondhatjuk, hogy az első lehulló hópehelylyel, amely a tél hírnöke, szárnyrakelnek azok a lelkes felhívások, amelyek mindenféle formában oda tendálnak, hogy a karácsonyi ünnepek szokásos bevásárlásainál — pártoljuk a hazai ipart! Különböző egyesületek minden esztendőben karácsony előtt felhívásokat szoktak közölni, hogy a közönség karácsonyi ajándékul csakis magyar cikket vásároljon. És bár e felhívás évről- évre figyelmezteti a közönséget, a karácsonyi vásár rendszerint a kereskedő és iparosvilág elégedetlenségével és panaszával szokott végződni. A kereskedő és iparos azt panaszolja, hogy a magyar vevőközönség nem vásáról magyar iparcikket és alig akad valaki, aki a kereskedőtől megkérdezné, hogy tart-e magyar iparterméket raktáron ? A közönség azzal védekezik, hogy magyar iparterméket alig lehet kapni és ha az ember be is téved olyan boltba, mely hazai forrásokból szerzi be szükségleteit, a kereskedő a magyar iparpártolás ürügye alatt horribilis árakat követel, holott a minőség sokban kifogásolható. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Egy tudományos munka tévedései. Irta Péter Mihály, gálszócsi ref. lelkész. E napokban Balogh Pálnak: „A népfajok Magyarországon“ c. munkájában lapozgattam, mely még 1902- ben jelent meg. Kétségtelenül nagy fáradsággal megirt jeles munka a Balogh munkája, amint ezt annak idején a szakbirálat is kiemelte, de nehány tévedése mégis kikerülte a kritikusok figyelmét. Érre akarok én most rámutatni s gondolom, nem időszerűtlenül, hiszen éppen egy uj népszámlálás előtt állunk. A jeles tudós Zem- plénvármegye népfajairól is Írván: a Tokaj-Hegyalja, Konyva-vöigy, Gálszécs-Hegyalja tótságáról azt állítja, hogy „itt a mai tótság legnagyobb része eltótosodott orosz“ (568. 1.) Tovább, az 572-ik lapon a Rony va- Ondova, az Ondóvá és az Olykavölgy 41 falujáról szintén ezt mondja. Ez eddig igaz, de később azt írja, „hogy e változásnak az utóbbi 50 év alatt kellett végbemenni.“ Ez utóbbi állítás engem, mivel az itteni viszonyokat közvetlen ismerem, annyira meglepett, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Mire alapítja Balogh Pá) eme nézetét? Arra, hogy Fényes Elek, az ő 1851-ben kiadott Van igazság ezekben a panaszokban. A főbaj azonban nem itt van. A főbaj az ország szegénységében és szegény iparában rejlik. Szegény a kereskedő és azért ott szerzi be áruraktárának szükségleteit, hol hosszabb lejáratú hitelt kaphat. Az osztrák i ipar ellátja bőven olcsó iparcikkekkel és — hitelez is neki. Ezért a magyar kereskedő nem is töri magát azután, hogy magyar iparterméket beszerezve, a magyar iparpártolás tényezőjévé legyen. Beéri azzal, hogy az osztrák nagykereskedőnek bizományosa. Szegény a vevőközönség is. A mai nagy drágaság mellett a legjobb iparkodással is alig jut valami karácsonyi ajándékra. De mivel mindenki, férj feleségének, szülő gyermekeinek, jó barát jó barátnak karácsonyi ajándékot akar adui, mindenki beéri azzal, bogy tetszetős és olcsó ajándékkal kedveskedjék. Erre az osztrák iparcikk mintegy predesztinálva van. Akik azután tartós, de drágább magyar iparcikket keresnek, vagy csak a legnagyobb utánjárás mellett, vagy egyáltalában nem találnak rá. A meglevő magyar iparcikket rekla- mirozni kell. Csakhogy épen ezzel a gyártással vagyunk nagyon statisztikájában az említett lakosságot orosznak mondja, az 1891-ben megejtett népszámlálás pedig már tótoknak említi őket. Igaz, hogy azon csodálatos jelenség láttára, hogy 50 óv alatt egy nagy vidék népfaja átváltozzék, elsőben magának Balogh Pálnak is kétségei támadnak és felteszi a kérdést: „Vájjon nem-e a régi statisztika egy óriási tévedésével állunk szemben, vájjon Fényes Elek nem nézett-e orosznak minden tótot, akinek g. kath. vallása volt“; de később megnyugtatja magát, mondván: „E kétségnek ellene mond a Fényes Elek nagy lelkiismeretessége s az a tény, hogy ő az anyakönyvek s a lelkészek becslése alapján dolgozott. Az anyakönyvekből a felekezetek ló lekszámát pontosan tudta, a lelkészek pedig bizonynyal nem jelentették neki falujok népességét orosznak, ha az csakugyan tótul érintkezik velők. A mily jól ismerte ő a gör. kath. hitü s magyar ajkú községeket, oly jól kellett ismernie, ha lettek volna, a g. kath. tót községeket is. Ilyenek akkor az ő tanuságtétele szerint e vidéken nem voltak, ha ma vannak, csak azóta lettek.“ A könyv további részében Ungmegyéről írván, még többet mond. Itt már 8 ref. többségű községről azt állitja, hogy ezek meg 50 év alatt magyarokból lettek tótokká* E nézetét is Fényes Elek statisztikáfurcsa helyzetben. Alig-alig megyünk előre az iparfejlesztés terén, Pedig van hatalmas iparfejlesztési törvényünk, mely szubvenciót és adómentességet biztosit. Városok és községek ingyenes telekkel és egyéb kedvezményekkel sietnek a gyáripar fejlesztésére. Es mégse haladunk úgy, a hogy kellene előre. Mi ennek az oka ? Egyik oka, hogy mi nem akarjuk belátni, hogy legelőször is mezőgazdasági ipart kell megteremtenünk és csak azután térhetünk át egyéb iparok megteremtésére. Mert ma még ott tartunk, hogy nyersterményeink feldolgozására Magyarország területén nem igen gondolunk. Külföldre szállítjuk a fát, mely aztán mint impregnált fából készült képráma vagy gyermekjáték kerül hozzánk vissza, a tőlünk kiszállított kendert, mint a kül- íöldi textilipar kiváló termékét vásároljuk meg, a magyar birka gyapjúja pedig külföldi fonalként jut a magyar posztógyárak szövőszékére. Az iparfejlesztési törvény a múlt években nem egy tőkepénzes embert, vagy csoportot hozott be az országba. Mikor meggyőződést szereztek az ország viszonyairól, elmentek a kereskedelmi minisztériumba és azt mondották, hogy ők szívesen jára alapítja, mint amelyben azon 8 község még magyarnak emlittetik, az 1891-ik népszámláláskor ellenben tótoknak vallották magukat. Mindkét állítás tévedésen alapul, különösen ez utolsó oly súlyos, hogy okvetlenül meg kell cáfolnom. Aki egy tekintetet vet Fényes Elek statisztikájára, azonnal tisztán áll előtte, hogy midőn idegen nyelv- területről volt szó, Fényes Elek valóban orosznak nézett minden g. kath. vallásut, tótnak a rom. katholikust, ág. evangélikust és magyarnak reformátust. Ezt Fényes Élek egész rendszerességgel alkalmazza könyvében, amit mindenütt lehet látni, de különösen kitűnik ez a következő példából. A zemplénmegyei Cirova- völgyben minden g. k. vallásu falut orosznak említ, a rom. katholikust pedig tótnak, hiába beszélik mindketten még ma is az egyazon ruthón nyelvet. Az az argumentum, hogy a lelkészek nem jelentették volna falujok népességét orosznak, ha az csakugyan tótul érintkezik velük: a viszonyokkal ismerős előtt távolról sem állhat meg; mert még ma is rusz- nyáknak, orosznak neveztetik itt a g. katholikus, igy nevezi őt sokszor papja is, hiába beszéli ugyanazon tót nyelvet, melyet a r. kath. tót, hiába érintkezik vele papja is tót nyelven. Ha ez igy van ma, mennyivel inkább bejönnek az országba és itt me zőgazdasági ipart honosítanak meg, csak kapjanak szubvenciót. A felelet a kereskedelmi minisztériumban az volt, hogy mező- gazdasági iparra nincs szubvenció. Egy másik nagy oka ipari elmaradottságuknak az, hogy nincs elegendő számmal ipari munkásunk. A keletkező ipartelepek előmunkásainak nagyrésze idegen. És ezek sem maradnak soká itt, mert mint ők mondják, nálunk drága a sör. Ezzel azt akarják mondani, hogy nálunk az összes háztartási cikkek méregdrágák. És igazuk van. Drága a só, a dohány, a szesz, a sör, a petróleum, a szén, a cukor, a lakás. Szóval mindaz, ami a munkás megélhetésére nélkülözhetetlen. Az idézett háztartási cikkek azért drágák, mert nagy fogyasztási adó terheli őket és termelői kar- tellirozva vannak. Útmutatás ez azoknak, kik a drágaság okait őszintén keresik. A magyar ipar társadalmi feladata tehát, hogy legyen elegendő számmal magyar ipari munkás és az tudjon keze munkája után tisztességesen megélni. Lesz akkor olcsóság és minőség tekintetében elég magyar iparcikk, lesz magyar karácsony, olyan, a melyik még ebben a tekintetben is szeretettől áthatott ünnep lesz. igy lehetett ezelőtt 60 évvel; hiszen az ezen időtájban kelt iratokban is a g. katholikus következetesen mindig orosznak mondatik. Fényes Elek tehát egészen jóhiszemüleg járt el akkor, midőn lelkészeik közlése nyomán orosznak irta a gör. katholikust, tótnak a róm. katholikust és magyarnak, bizonyosan lelkészeik önérzetes közlése nyomán az ungi református tótokat. Nem ismervén ő a helyi viszonyokat, a reformátusokról fel sem tételezhette, hogy közöttük még tótok is akadnak, vagy legalább község- számra akadnak. Az, hogy Fényes Elek g. kath. magyarokat is talált, a fenti érvelést nem dönti meg, mert ezek papjai viszont magyarnak jelentették híveiket, hiszeD a magyarság közé voltak ékelve, teljesen meg is voltak már magyaros )dva, mást tehát nem is jelenthetett róluk. Hogy áll hát ez az egész ügy valójában? Így. Balogh Pálnak egy dologban kétségtelen igazsága van, abban, hogy Zemplén szóban forgó lakossága oroszból tényleg tóttá lett. De a továbbiakban nincs igazsága. Nincs abban, hogy ez a változás az utóbbi 50, most már 60 óv alatt ment végbe. Ez a nagy változás ugyanis a 18-ik század folyamán történt meg. Zemplénmegye eme vidékén ugyanis legelőbb tótfaju nép lakott, vallására nézve róm. katholikus, majd a reforNagy karácsonyi vásár mélyen leszállított árakon Müller Dezső ÜSTÖI- és TTZRI Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca (Kjs-piac).----- Minden vasárnap kirakat-kiállítás. ----Lapunk mai szórna 8 oldal.
