Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-12-17 / 100. szám
2. oldal. z e;mpp L'E> December 17. — dec. 17. A visszavont petíció. A sátoraljaújhelyi választókerületben munkapárti programmal megválasztott Kazy József államtitkár mandátumát a kisebbségben maradt Búza Barna pártja kérvénynyel támadta meg. A petíció tárgyalása dec. 20-ára, keddre volt kitűzve, a kérvényezők azonban a beadott petíciót visz- szavonták és erről a védelem képviselőit már értesítették is. Polgármester választás előtt. — A város érdekei. — Uj pártalakulások. — Hírek a polgármesteri jelöltségekről. — — dec. 17. Dókus Gyula alispán — mint azt már megírtuk — a polgármesteri állásra pályázatot hirdetett, a pályázati határidő december huszonketedi- kén délben jár le és ugyanezen a napon fogja a képviselőtestület is lefolytatni a nagy aktust. Eminens városi érdekekről van szó: értjük hát azt az érdeklődést, melylyel a város polgársága néz a december huszon- kettediki közgyűlés elé. Rövid egynéhány esztendő alatt már harmadszor érjük meg a polgármesterválasztással járó izgalmakat, harmadszor kerül sor arra, hogy ugyanegy ciklusban gazdát kapjon a polgármesteri szék. Akkor, amidőn mindenfe- lőlről érezzük a ránk nehezedő életet és amikor szomorú stagnálás következett be minden vonalon, a polgármesterválság úgyszólván állandóan napirenden van és napirenden van ezzel a bizonytalanság, az a tétova határozatlanság is, mely kerékkötője kell, hogy legyen minden rendszeresen való munkának és minden logikusan megépített, eredményes fejlődésnek. Uj strófákat a városházi állapotokról nem tudunk. Megírtuk minden alkalommal, hogy az az ut, melyre a városi adminisztráció átsiklott, csak a csőd elé vezethet. A pótadó 34%- ról 50%-ra szökött fel és semmi jóval nem biztathat minket a holnap. Megoldásra vár a csatornázás kérdése és megoldásra vár egy sereg olyan probléma, melyek eleven vért s mesz- szeérő eredményeket vihetnek bele a város életébe. Az adminisztráció csak máció bejöttével református is, bár ez utóbbiak között akadtak magyarok is. De a 18. század elején dühöngött pestis, a háborúk, végül a reformációt ért üldözés a lakosságot megritkitot- ták, hozzájárult ehez azon körülmény is, hogy a török kiűzetése után az Alföld megnyílt: ez a kedvező helyzet sokakat oda vonzott mind a tótokból, mint a magyarságból, ez utóbbiak közül különben is számosán voltak olyanok, akik az Alföldre csak visszaköltöztek; hiszen a török uralom idején menekültek Zemplénbe. Az ekképen megritkult falvakat azonban pótolni kellett és a földesurak pótolták is, még pedig a Zemplén legfelső részeiből ideszállitott azon fajbeli oroszsággal, akiket valamikor még Koriatovics Tódor herceg telepített oda. Ekkor származott ide a mostani gör. katholikus lakosság legnagyobb része; amit fényesen igazol az, hogy az itteni gör. kath. egyházak majdnem kivétel nélkül a 18-ik század folyamán keletkeztek. Ekkor ment végbe az asszimiláció, ekkor ment végbe az orosz faj nép tóttá válása, nem tehát az utóbbi 6 tized alatt. Ám ez sem úgy volt, ahogy Balog Pál gondolja, hogy t. i. „a tót fajnép újabb vándorelemek letelepedése folytán többségre emelkedett, az éppen hogy ellátja a maga teendőit és ahhoz sem ereje, sem akarata nincs, hogy meglássa a nagy koncepciókat. Nemes versengéssel törnek előre a vidéki városok, fokozott erőkkel szállnak hadba a maguk nagy érdekeiért és mi az apró érdekű viaskodá- soknál tovább még nem jutottunk. A szenvedélyek, az indulatok lettek úrrá a képviselőtestületen éz a városházának nekivetettette magát — a túlsó oldalról — a pártpolitikai ambíció is. Jelentkeztek a személyi szempontok, szót kórt a felekezeti elfogultság és nehány erejét vesztett kiskirály se- hogysem tud belenyugodni abba, hogy nem az akaratukhoz igazodik a városháza elhatározása. Egy erejében megbontott, frakciókra tört képviselőtestület és egy akaratlan, erőnélküli adminisztráció: egyfelőlről ez esik a mérlegre, a másik oldalon meg ott állítja elénk a maga nagy, véresen komoly problémáit az élet. S lehetetlen, hogy ne fokozódjék sötétté az ember látása és ne kutasson azok után a megoldások után, melyek uj szellem s uj idők jöttét jelentik majd. (Fárt alakulások.) A képviselőtestület látja, érzi, hogy veszedelmes utakra tévedtünk. Néhány héttel ezelőtt — közel negyven városatya — „városi polgári párt“ névvel egy táborba tömörült és egységes harcvonalban, egygyé tömörített erőkkel kíván hadba szállni. Mi még annak idején megírtuk, hogy tisztelet becsület az uj pártnak, de éppen ettől az alakulástól — nem várhatjuk a város reneszánszát. Miklóssy István és dr. Búza Barna állanak a háttérben és a maguk akarataihoz kívánják megnyergelni az uj pártot. Ez a tény pedig semmiesetre sem jelentheti azoknak az időknek jöttét, mikor az egyetértő munka és a város javáért való eredményes igyek- vés ideje következik majd el. Hatalmi szempontok csak a Miklóssy István és a Búza Barna szempontjai és ezekből az aspirációkból éppen elég volt. S karakterisztikusan jellemző a megalakulásnak az a módja is, melylyel az uj párt megszületett. A város érdekeit akarja önzetlenül és minden más szempont elmellőzésóvel szolgálni : ez a papírra tett pártprogramul és az alakulásra a képviselőtestület, 132 tagja közül 40—45 városatya hivatalos. Előáll hát az uj párt — már a kezdet-kezdetén — azzal feltevéssel, hogy csak negyven-negyvenöt emberben látja a városi érdekek önorosszal összeházasodott, maga az orosz templomhoz szokott, mert rom. kath., vagy ág. ev. paphoz e vidéken nem igen jutott s a ruthónt hozzászoktatta a tót nyelvhez, mert ebben a faji öntudat aludt, csak újabban ébredez“. Tekintsünk el attól, hogy a fenti sorokban mily eilenmondás van, midőn előbb a tót fajnép eloro- szosodásáról beszél, később az orosz eltótosodásáról, mondom ez az aszi- míláció sem akkép ment végbe, hogy valamelyik felekezet a másiknak templomához szokott volna, hiszen a róm. kath., vagy ág. tótnak mindig volt temploma, az ideszállitott ru- thénség számára pedig mindjárt gondoskodtak arról; hanem egyszerűen ugv, hogy társadalmi érintkezés s megengedem, összeházasodás folytán is az orosz nyelv idiómái lassanként lekoptak, ami könnyen is mehetett, hiszen a felvidéki orosz és az itteni tót nyelv közt csaknem oly kevés a külömbség, mint — teszem fel — a palóc és a tiszai nyelvjárás közt. Abban pedig, hogy az ungme- gyei 8 ref. vallásu község, Kissze- retva, Nagyszeretva, Pályin, Felső- reviscse, Szenteske, Kezeszt, Jenke, Tasolya magyarból lett volna tóttá, abszolúte nem áll meg. Azon községek ref. köznépe, sajnos, mint minzetlen munkását és a zártkörűen való, titokzatosan lefolyt megalakulással azt kívánja demonstrálni, hogy csak a párt katonái azok a csodatévő puritánok, akik megválthatnak minket minden bajunktól és minden szenvedésünkből. A város érdekeinek önzetlen, becsületes szolgálata nem lehet senkinek sem a monopóliuma és nem nevezheti ki magát az ujpárt annak az egyedül üdvözítő alakulatnak, melylyel vagy állnak, vagy buknak a város érdekei. S éppen ez a tudat ösztökélte a képviselőtestületnek a polgári párton kívül álló tagjait arra, hogy szervezkedjenek és egységesen szánjanak síkra — ha kell a polgári párttal szemben is — a mindany- nyiunk.nagy céljaiért. Nincs helye a városháza tanácstermében a pártpolitikának, kívül kell, hogy maradjon minden felekezeti elfogultság és minden személyi szempont: a legfőbb ur az a tudat legyen, hogy a képviselő- testületi mandátum nem kicsinyes ambícióknak a hajszolására, de a város érdekeinek önzetlen és minden erőnkkel való szolgálatára kötelez. A dr. Nyomárkay Ödön elnökete alatt megalakult városi párt a maga munkássága alfájának tudja mindezt és az akarataiban, az erejével oda kíván hatni, hogy rend következzék be minden vonalon és egymást megértve, egyazon erővel és egyazon elszántsággal vállaljuk a munkát. A uj alakulás mindenfelé élénk rokonszenvvel találkozik és a tagjainak száma napról napra nő: hisszük is, hogy győzelmesen és a maga megizmosodott- ságának tudatában minden kímélet nélkül sepri majd ki a városháza tanácsterméből a pártpolitikát, a felekezeti elfogultságot és a személyi szempontokat. (Hírek a pályázatokról.) Közvetlenül a választás előtt áll- ván, egy sereg kombináció járja be nap-nap után a várost. A polgári párt Bernáth Aladár tb. vármegyei főjegyzőt kérte fel, hogy vállalja a jelöltséget, Bernáth azonban kitért a kérelem teljesítése elől. Tegnap a leghatározottabban kolportálták, hogy dr. Nagy Béla ügyvéd is pályázik a polgármesteri állásra, dr. Nagy azonban kijelentette, hogy semmi szin alatt sem adja be a pályázatát. A dr. Nyomárkay Ödön elnöklete alatt megalakult városi párt ma délután 5 órakor a „Magyar Király1* szálloda udvari termében párlértekezletet tart dig tótajku volt, amit ezt kétségtelen adatok igazolják ; ezért nem is lehetett módja magyarból tóttá lenni. Hiszen még gondolatnak is szörnyűség volna az, ha 8 község ref. népe tótosodott volna el szemeink előtt és épen most, épen az utóbbi tizedek alatt, midőn a nemzeti érzés olyan erős, olyan intenzive működik. A dolog, amint tudjuk úgy van, hogy a reformáció nemcsak a színtiszta magyar tájakon, de Ung és Zemplén felső vidékein is tért hódított; meghódította a tótajku hivek jórészét is. Ezt okiratokkal lehet igazolni. Ez a a tótból lett református aztán nyelvét századok folyamán megtartotta; meg, részint azért, mert a múlt századokban — sajnálatramóltó dolog ez — semmi súlyt nem helyezett a közfelfogás a köznép megmagyarosi- tására, vagy ha a reformátusoknál mutatkozott is hajlandóság arra, hogy nyelvében is magyarokká tegyék egyházuk e nehány tótajku községét, magyarokká az iskolák és a szószék által, ám ez a szép törekvés eddigelé mindig csődöt mondott. Miért ? Azért, mert itt sikert csak a többi egyházakkal karöltve lehetett volna elérni. Ezért vannak mind máig, úgy Ung, mint Zemplén felső részein tótajku reformátusok. a következő tárgysorral: 1. A meg alakult párt elnevezése. 2. Dr. Rei" chard Salamon polgármester-jelör felkérésére kiküldendő küldöttség megválasztása. 3. Szervezkedésre vonatkozó előterjesztések. Ugyancsak itt említjük, hogy Farkas Andor h. polgármester kör- levélileg értesitette a város képviselő- testület tagjait, hogy a lemondás folytán megüresedett polgármesteri állásra pályázik. Kulturális utakon. A Kazinczy körről. — Az ezldel közgyűlés. — A közeljövő feladatai. — dec. 17. A Kazinczy kör december húszadikán tartja ezidei közgyűlését. A tárgysort más helyen találja az olvasó s itt csak némely reflekszióra kívánunk sort keríteni. Nem vezeti elfogódottság a toliunkat és minden sza- vunkal respektálni akarjuk a tárgyilagosságot. Készséggel ösmerünk el minden érdemet, de visszont arra sem vagyunk kaphatók, hogy szemet hunyjunk a hiányok és a hézagok fölött. A Kazinczy kör mélyen bele- gyökeredzett a közönség szeretetébe. vannak igyekezetei, melyeket a mindannyiunkénak kell valani és felmutathat olyan eredményeket, amelyekről csak az elismerés hangján szólhatunk. Gyönyörű hivatás áll előtte : a kultúra szolgálatát vállalta és ehhez a munkához a vármegye közönségének jóindulatát kérte. S az első sugallat, mely megmozgatta a társadalmat és utat hasított a Kazinczy kör munkásságának, abból a mindany- nyiunk elhatározásából eredt, hogy össze kell fogniok az erőknek és vállvetett munkával kell törnünk a kultúra népszerűsítésére. Az uj Magyarországot a kulturális megújhodás hozza majd magával és éppen azért elő kell segítenünk minden igyekezetei, mely a kultúra jegyében akarja beilleszteni a maga erejét a nemzet elevenébe. Zemplénvármegye határszéli vármegye és a nemzetiségi velleitások egész közelről súrolnak minket. Kétszeres érdek hát, hogy a magyar kultúra minél diadalmasabban törjön előre és az utján söpörjön el minden olyan akaratot, mely nem tud összeforrni a magyar államiság eszméjével. Ma a Kazinczy kör az egyetlen olyan Balogh Pálnak a fent elsorolt tévedéseit akarom ez Írásommal eloszlatni. De e sorokkal egy másik célt is elakarnék érni. Tekintve azt, hogy a Zemplén, Ung, Beregmegyé- ben lakó ruthónség, valamint az előbbi 2 megye felsőrészein szórványosan élő tótajku reformátusok jórésze, 1891 óta már nyelvében is magyarrá lett: a közelgő népszámlálás alkalmából volna egy alázatos inditványom. A népszámlálás végrehajtóinak nagyobb lelkiismeretességet ajánlanék a nemzetiség megállapításakor. Ne tekintsék ugyanis a népet általában tótnak fajtája és eredete szerint, hanem aki közülök magyarul is beszól s magái magyarnak vallja, tekintsék a magyarsághoz tartozónak, hiszen a magyarsághoz való tartozásunkat nem az eredet, (hiszen akkor kevesen volnánk magyarok), hanem a nemzeti érzés és a nemzeti nyelvhez való ragaszkodás után számítjuk. Ez az eljárás szaporítani fogja a magyarságot s meg fog felelni a tényleges állapotnak is. Jövőre pedig népiskoláink hatalmas munkálkodása után reméljük, hogy a vidéken egyetlen egy gör. kath., még kevésbé ref. vallásu tót sem találtatik majd, aki tótnak vallaná magát. Még a véradásnál“«olcsóbban kerülnek eladásra férfi ruha szövetek, téli kabát kelmék és női costüm szövetek. nérték szerint Ivállaltatnak Rákóczi-u. 6. (Kispiacz.)
