Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-12-03 / 96. szám

December 3. ZEMPLÉN 3. oldal. kimaradt onnan a „nyugdíjba menesz­tett ex-darabont“ szövegű kitétel, amit pedig a főispán ur használt nyilatko­zattételközben. Az pedig, mintha én olyasmit ál­lítottam volna Illésházi előtt, hogy a Zemplénben megjelent cikknek Mecz- ner Gyula a szerzője, pimasz, perfid hazugság. S itt nagyon ostobán bot- ük a NAGY PURITÁN. Azt mondja, hogy déli 12 órakor megjelentem a boltjában, kivettem a zsebemből a cikket s felolvastam neki. Lánczi Aladár, a Fm. Hírlap szerkesztője előtt és előttem jelentette ki a legha­tározottabban s kijelentette ezt Deutsch Lajos, az üzlettársa is, hogy egy nagy árkus papiroson, ceruzával ,irt irat volt aznap a kezemben. — És ezzel szemben egy sereg ember bizonyít­hatja, hogy a kézirat — mely ma is meg van — tentával, egy keskeny kutyanyelven lett megírva s azonmód, ahogy elkészült, le is került a nyom­dába. Az amit Illésházi látott nálam, az a főispán ur szavai után készült jegyzet volt; azt, amit pedig szedés alá adtam, dr. Adriányi diktálta s igy ő is a szerzője annak. Lényegében való differenciák — az ,,agent Provoka­teur“ és a „nyugdíjba menesztett ekszdarabont“ kitételektől eltekintve — nem voltak, de igenis voltak nagy s jelentős differenciák a megszövege­zésben. S van még az Illésházi nyi­latkozatában egy sereg olyan állítás, amelyek mindannyia komisz, bántó és — hazug. (Ki az az Illésházi.) S most nézzük, kóccal van-e a bábu bélelve ? Egy kevés jellemzetes- ség a NAGY PURITÁN fotográfiájá­ról. Illésházi Endre fölháborodik azon, hogy egy apró közlemény szerzősé­gét sehogy sem a főispán, de dr, Ad­riányi Béla vállalja. Az öreg szemér­mes. Hát én bizonyítani tudom és kívánom, hogy Illésházi Endre alá irta a nevét egy olyan cikk alá, melyet elejétől végig én Írtam. Még abban az időben esett meg, amikor a Sá­toraljaújhely társszerkesztője voltam. Nem állt tótágast benne a szemérme- tesség s minden lelki háborgás és minden pirulás nélkül hozta a nyil­vánosság tudomására, hogy azt a cik­ket, mely az utolsó betűig az én tol­iam alól került ki, Illésházi Endre irta. Es ott fogadta előttünk — egy nehány ember előtt — a gratuláció­kat s ott hajlongott azon az üdvöz­lésen, melyet azért a cikkért aratott le. És ez az ember áll most elő és nagyképü kenetteljességgel prédiká­ciót mond a toll tisztességéről. Ö, risum teneatis amici. De menjünk tovább. Nézzük még közelebbről meg, hogy mivel van bélelve ez a jeles s vakmerőén virtuóz közéleti csepürágó ? Dr. Búza Barna, Lánczi Aladár előtt és előttem jelentette ki, hogy tisztességtelen, inkorrekt s piszkos dolog, ha az új­ság a szövegrészben közreadott köz­lésért — nem a hirdetésért — pénzt fogad el. S kijelentette mindezt anél­kül, hogy egy arcizma is megrándult volna s kijelentette olyan önteli, ke- vély hangon, ami egy Napóleonnak jól állhatott, de amihez egy illésházi- endre nagyon kevés ember. És ugyan­ez a NAGY PURITÁN tudósítást ir az ujjárestaurált római katholikus templom fölszenteléséről és a tudó­sítás kétharmadát az adja, hogy agyba-főbe dicsér egy soproni céget. Azt a céget, mely az oltárt készítette és mely elég figyelmes volt ahhoz, hogy nehány kemény forinttal kedves­kedjék Iilésházi Endrének. Kleine Fische, gute Fische. Illésházi hát nagy mohón zsebre gyúrta — nőmén et omen — a forintokat és nehány hét múlva kijelenti, hogy tisztesség­telen, inkorrekt dolog, ha az újságíró a maga közléseiért pénzt fogad el. Hát mi mást müveit akkor a NAGY PURITÁN? Két apró, de jellegzetes részlet az Illésházy Endre fotográfiájából. Klasszikus hűséggel mintázzák és isten látja lelkem, kedvem ellenére van, 'hogy elő kellett hozakodnom mindezzel. És most várom nyugodtan a dör­gést. Illésházi Endrének egy tanúja már van: Deutsch Lajos nyomdász, a minden haszonban ötven százalékig való társa. S egyet száz ellen : jelent­kezik majd a harmadik tanúja is. Az a legény, aki ott áll a boltjában a szedőszekrény előtt és aki bizonyára fonografikus hűséggel emlékezik min­den szóra, amit közel négy hónappal ezelőtt Illésházi Endrével váltottam. Hja, abban a levegőben akklimatizá- lódik a memoria és hadba vonulnak majd mindannyian ellenem. Csak ne érzelegjünk uraim. Tudom nagyon jól, hogy a szerdai nyilatkozatnak meg­jelentét is hosszas tanácskozások előz­ték meg és sűrűén vitatták az én egzisztenciális érdekeimet. Urak — ott a túlsó oldalon — fölösleges minden lira. Az én egzisztenciámat a toliam adja s az a toll tiszta és becsületes. Ne kíméljenek hát, de jöjjenek ellenem nyíltan és brutálisan. Semmi okom nincs arra, hogy az igazságtól féljek, a hazugságokkal meg le fogok tudni számolni. Roboz Hugó. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Egy alorvosi állás. A nagy- mihályi közkórháznál üresedésben lévő 1200 korona fizetéssel, szabad lakás, fűtés, világítás és élelmezéssel javadalmazott alorvosi állásra Dókus Gyula, alispán pályázatot hirdet. A pályázni szándékozók az 1876. évi XIV. t.-c. 43., illetve a 1883. évi I. t.-c. 1 és 9. §-aiban előirt képesített­ségüket és eddigi alkalmaztatásukat igazoló okmányokkal felszerelt pályá­zati kérvényeiket f. évi dec. hó 19-ik napjáig terjesszék be az aüspáni hi­vatalhoz. Az állás 1911. évi jan. hó 1-én lesz elfoglalandó. )( Az erdőhorvátii körjegyzőség­ből. A tokaji járáshoz tartozó erdő­horvátii körjegyzői hivatalnál a kö­vetkező állásokra hirdet Füzesséry ÖdöD, tokaji főszolgabíró pályázatot: 1. A rendszeresített segédjegyzői ál­lásra, melylyel 1000 korona évi fize­tés jár a tokaji adóhivatalnál előleges havi részletekben, melyre csakis jegy­zői, illetve közigazgatási tanfolyami oklevéllel bíró egyének pályázhatnak. 2. A körirnoki állásra, melylyel 720 korona évi fizetés jár, a községi pénz­tárból utólagos havi részletekben s ezzel kapcsolatban a körgyámi állásra, mely 240 korona évi fizetés és 120 korona fuvarátalánynyal van egybe­kötve, a községi pénztárból szintén utólagos havi részletekben, mely ál­láshoz oklevél nem feltétlenül szük­séges, csak a jegyzői és körgyámi teendőkben való jártasság és gyakor­lat kimutatása és legalább 4 közép­iskola sikeres elvégzése. A pályázni óhajtók kellően felszerelt kérvényei­ket, melyhez születési és legutóbbi alkalmaztatásukat igazoló működési bizonyítványok is csatolandók, leg­később folyó évi dee.lhó 15-éig nyújt­sák be. A választás 1910. évi december hó 28-án délelőtt 10 órakor Erdőhor­váti községházánál fog megejtetni. fiz emberiség őstörténelme. Részlet a vasárnap, december hó 4-én a szabad líceumban tartandó előadásból. Az emberiség őstörténelméről ló­vén szó, először is azzal kell tisztá­ban lennünk, hogy mit értünk álta­lában történelem alatt, mi annak a tárgya, miből merítjük a történelem anyagát és miképen tagoljuk részekre. Történelem alatt az emberiség életét értjük e földön való megjelenésének első pillanatától napjainkig. Tárgyalja tehát az egyes embert, a több ember­ből kialakult családot s a családból kialakult nemzeteket uey önmaguk­ban, mint egymáshoz való viszonyuk­ban. Hogy a történelem anyagát mik­ből ismerjük meg, azaz mik annok a forrásai, azt egy példából láthatjuk legvilágosabban. Arról lehetne szó, hogy az ezer évvel ezelőtt mai hazá­jába beköltöző magyar nép életét mikből ismerjük meg? Ha beköltöző eleink az Írást ismerték volna, akad valaki, aki közülük mindenesetre le­írta volna beköltözésüket, akkori al­kotmányformájukat, hadászatukat stb. De minthogy ők az irás mesterségét nem ismerték, tehát ezekre vonatko­zólag tőlük származó felvilágosítással nem rendelkezünk, de a szomszédos népek és pedig a németek és görögök ismerték az irás mesterségét s igy, minthogy őséinkkel békés és ellen­séges összeköttetéseik révén ismeret­ségben voltak, ők Írták le eleink, az ősmagyarok beköltözését, alkotmányát, hadügyét stb. De azért beköltöző őseinktől is maradtak fenn olyan em­lékek, amelyek életükre egy-más te­kintetben világot vetnek. Vármegyénk déli és Szabolcsvármegye északi ré­szén a homokhalmokban olyan sí­rokra bukkantak, melyek honfoglaló őseinktől származnak s ezek az u. n. honfoglaláskorabeli sirok. Ezekben az emberi csontok mellett kardokat, dárda- és nyílhegyeket, kengyeleket, ruhadiszitéseket is találtak s néme­lyekben kutya és ló-csontokat is. E sirletetek alapján tehát megismerjük honfoglaló őseink fegyvereit, némi fogalmunk van ruházatukról s meg­ismerjük azt a bár nem általános szokásukat, hogy halottaik mellé te­mették kedvenc állataikat: a kutyát és lovat. Ezekből tehát azt láthatjuk, hogy az emberiség életét egyrészről az írásbeli feljegyzések, másrészről egyéb, az embertől származó alakítá­sok világítják meg. Az emberiség életének minél ré­gibb szakát tekintjük, annál kevesebb az Írásbeli feljegyzés és annál inkább rá vagyunk utalva az Íratlan emlé­kekre. S az emberiség életének azt a — és pedig legrégibb — szakát, a melyről Írásbeli feljegyzések egyálta­lán nem maradtak fenn, nevezzük őskorszaknak és a történelemnek erre a korszakra vonatkozó részét őstör­ténelemnek. Az emberiség őstörténetével kap­csolatban elsősorban is az a kérdés merül fel, hogy mikor és hol jelenik meg az első ember? A szélsőséges állításokat mellőzve, azt kell elfogad­nunk, amit a biblia is támogat, hogy földünkön vagy 6000 évvel ezelőtt jelent meg az első ember. A kutatók egyértelmű megállapodása az, hogy az emberiség őshazáját Ázsiában a Tigris és Eufrates folyók környékén kell keresnünk, innen terjedt el idők folytán megszaporodott emberiség Ázsia egyéb részeire és a többi vi­lágrészekre. Az emberiség őskorát még más szempontbői kiindulva is megvizsgál­hatjuk. A biblia elbeszélése szerint az első emberpár kiváló lelki és testi tulajdonságokkal rendelkezett és rend­kívüli boldogságnak volt részese. De a bűn által kiváló lelki és testi tu­lajdonságaik megromlottak és életü­ket csak nehéz munkával tudták föl­tartani. De az Isten azért nem taszí­totta le teljesen a bűnös embereket az állatok színvonalára; meghagyva bennük az észt, az értelmet, a fejlő­dés e foDtos tényezőit. És épen az őskor emlékei: azok az egyszerű kő és agyagtárgyak tárják elénk a leg­világosabban a fokozatos fejlődést, tanúságot téve arról, hogy van ben­nünk valami, ami által az állatoktól különbözünk, sőt magához az Isten­hez hasonlítunk és ez az ész, az ér­telem 1 Dj, vlBeg.rádl ján08. HÍREK. F ejes István beiktatása. Nemes fónynyel s maga köré sűrítve minden érdeklődést, fog lefolyni de­cember hó 11-én, a jövő vasárnapon Fejes Istvánnak a tiszáninneni refor­mátus egyházkerület püspöki méltó­ságába való beiktatása. Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok és Vad&szy Pál esperes, püspökhelyettes már széj­jel is küldték az istallációra vonat­kozó meghívókat és a hivatalos meg­állapítás szerint Sárospatakon iktat­ják nemes méltóságába az uj püspö­köt. Az egyházkerületi közgyűlés tag­jai és a megjelent vendégek december 11-én d. e. 9 órakor a főiskola ima termében összegyűlvén, onnan a ha­rangjelre a templomba vonulnak. A templomban közéneklés után meg­nyitó imádságot mond Révész Kál­mán abauji esperes. Ima után énekel a főiskolai énekkar s az ének elhang­zása után Dókus Ernő egyházkerü­leti főgondnok a közgyűlést meg­nyitja, a szavazatszedő küldöttség elnökét jelentésének megtételére fel­hívja, a választás eredményét meg­állapítja, azt megerősíti s a megvá­lasztott püspököt az eskü letételére felkéri. Fejes István püspök az esküt Radácsi György egyházkerületi lel­kész! főjegyző előolvasása mellett le­teszi. Az egyházkerületi főgondnok üdvözli a püspököt s a hivatali pe­csétet átadja, mire a püspök válaszol. Ezután Vadászy Pál legidősebb es­peres, püspökhelyettes, a püspököt hivatalába beiktatottnak nyivánitja, reá rövid imában áldást kér és székét átadja. A főiskolai énekkar a gyüle­kezettel együtt az uj énekes könyv­ből énekel s éneklés közben a püspök az urasztala körül álló főgondnokkal, esperesi és gondnoki karral, egyház­kerületi tanácsbirákkal kezet fog és a szószékre megy. Az ének elhangzása után a püspök a szószékről elmondja székfoglaló beszédét és áldó imádsá­gát. Az ima végeztével gyülekezeti ének s Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok a rendkívüli közgyűlés be­rekesztését indítványozza. Közgyűlés után püspök a templomban fogadja a jelentkező küldöttségeket, a megál­lapítandó sorrendben. Á lelkészek a templomi ünnepélyen papi diszöltöny- ben, a világiak meg lehetőleg magyar díszruhában való megjelenésre ké­retnek.-- Kinevezés és áthelyezés. Az igazságügyminiszter Truszka Sándor nagymihályi telekkönyvvezetőt a kas­sai kir. törvényszékhez áthelyezte. Helyére nagymihályi telekkönyvveze­tőnek Francz Miklós kassai törvény- széki írnok neveztetett ki. — Ügyészségi megbizott. A hi­vatalos lap közli, hogy Engel Emil tokaji ügyvédjelöltet a tokaji kir. já­rásbírósághoz állandó ügyészségi meg­bízott-helyettesnek nevezte ki az igaz­ságügyminiszter. — Egy fiatal asszony öngyilkos- sági kísérlete. A pletykának, ennek a divatos kórnak lett az áldozata f. hó 2-án egy szép fiatal asszony. Illés Józsefné szül. Jakab Juliánná, ungvári máv. kalauz 21 éves neje tegnap délelőtt 10 óra tájban fivéré­nek vadászfegyverével az Apponyi- utcai 31. számú házban öngyilkos- sági szándékból magára lőtt. A fiatal asszonyka egy jelentéktelen családi összetűzés után tegnapelőtt Ungvár- ról Sátoraljaújhelybe lakó fivéréhez jött. Másnap megérkezett férje is és sógora lakásán szállott meg. Tegnap reggel, mikor hazulról mindenki eltá­vozott, a fiatal asszony elővette fivére vadászfegyverét és megtöltötte, majd az asztalhoz ült és mialatt bal kar­jára támasztotta a töltött fegyvert, gyorsan megirt egy levelet, melyben férjétől érzékeny szavakkal elbucsu­Minden valódi doboz 25 darabot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 darabot tartalmaz. Minden tab ettán rajta van e két szó Vissza a hamisít al.mert kártékonyak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom