Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-11-02 / 87. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 2. tékony egyletek szólittassanak fel a tömörülésre, ahol pedig ilyen egyle­tek nincsenek, ott a községi elöljáró­ságok vállalják társadalmi utón is a védekezés elősegítését. (A vándortárlat Ujhelyben.) Nagyszámú s előkelő hölgykö­zönség részvétele mellett folyt le — ugyancsak hétfő délután 4 órakor, a vármegyeháza nagytermében — a felvidéki vándortárlat újhelyi sikeré­nek biztosítása érdekében összehívott értekezlet. Meczner Gyula főispán meg­nyitva a gyűlést, szives szavakkal üdvözli a megjelent hölgyeket. A Képzőművészeti társulat által rende­zett vándorlat november 12-én érke­zik Sátoraljaújhelybe és a cél, melyet a tárlat munkál, annyira fennkölt és minden izében annyira magyar, hogy minden erőnkkel síkra kell szállnunk a siker érdekében. Éppen azért for­dult Zemplénvármegye hölgyeihez: hiszen'propagandát csinálni és lelke­sedést kelteni minden szép s nemes cél érdekében, a hölgyek tudnak leg­jobban. Kéri hát a tárlat munkássá­gához a vármegye hölgyközönségének szives készségét, nemes lelkesedését. Balogh Bertalan, a tárlat veze­tője szólt most hosszasan. Mindenek előtt parancsa van a társulat elnö­kétől, gróf Andrássy Gyulától, hogy üdvözölje az ő nevében is a hölgye­ket és előre is köszönetét mondjon a szives támogatásukért. Minden kiál­lításnak kettős a célja: a nemzeti irányt és a magyar kultúrát akarja elörefejleszteni és fokozottan szolgál­ják ezt a nemes célt a képkiállitások. Evek óta dolgoznak a kormányok azon, hogy a külföldnek rólunk való rossz véleménye megváltozzék s a mi az államhatalomnak politikai és dip­lomáciai utón sem sikerült, azt ered- ménynyel munkálják a képkiállitások. Tíz év óta, mikor először állítottak ki a magyar festők a párisi világki­állításon, vannak a külföldön sike­reink. Az argentin iái kormány hat­százezer kormát ajánlott fel arra a célra, hogy a magyar festők az ar- gentiniai kiállításon részt vehessenek, a magyar kormány azonban az aján­latot — nem tudja milyen okból, de — nem fogadta el. Tavaly Veneziá- ban és Münchenben voltak a magyar festőknek nagy sikerei, sőt Yeneziá- ban már állandó kiállításunk is van. Ugyancsak tavaly a Szinnyey-Merse Pál képeit vitték ki Münchenbe és a Münchner Allgem. Zeutung is — mely addig vezetett a magyar gyalázásá­bán — csak dicsérettel tudott szólni a magyar pikturáról. Az ezidei ber­lini kiállításon az összes nemzetek egy-egy termet kaptak, a magyar nemzet 2 és fél termet kapott s a berlini sajtó az a része, mely eddig támadott minket, szintén elismerte faji kiválóságunkat. Mikor a külföl­dön már elismertek s becsülnek min­ket, jó volna, ha a magyar piktura benne volna már magyar nemzet sze- retetében is. A magyar tanrendszer nem vette programmjába a művésze­tek ápolását, ezt a hiányt azzal akar­juk pótolni, hogy a vidéki gócponto­kat felkeressük s a legsikerültebb ké­peket állítjuk ki. Ezt a célt szolgálni, támogatni honfiúi kötelesség. Részle­tesen foglalkozott ezután azzal, hogy a művészet milyen átalakító hatással van a lelkekre, majd az elért ered­mények illusztrálására megemlítette, hogy a vásárlási kedv folyton foko­zódik, a látogatás kétszeressé lett s mig 4 évvel ezelőtt 15 nap alatt Kassán belépti dijakból 1658 kor. folyt be, most 12 nap alatt 3400 korona volt a bevétel. S ezeket a sikereket a tár­lat a hölgyeknek köszönheti. Kéri a zemplénvármegyei hölgyek támogatá­sát, kéri hogy csináljanak propagandát a tárlatnak. Ez a munka annál köny- nyebb, mert a legjobb 134 magyar művész kiállítását köteles mindenki támogatni. Javasolja végül, hogy a tárlat sikere érdekében alakuljon meg Zemplénvármegyében js a hölgybi­zottság. A megjelent hölgyek — az ele­ven sikerű, színvonalas beszéd ha­tása alatt — egyhangú lelkesedéssel ki is mondták a zemplénvármegyei hölgybizottság megalakulását és a bi­zottság védnöknőjévó gróf Andrássy Gyulánét, elnöknőivé gróf Andrássy Sándornét, Dókus Ernőnét, Dókus Gyulánét, gróf Hadik-Barkóczy End- rénét, özv. Kazinczy Arthurnét, gróf Mailáth Józsefnét, Meczner Gyulánét, Z. Moskovitz Gézánót, dr. Rosenthal Sándornét, báró Sennyey Pálnét, gróf Széchenyi Lászlónét, gróf Sztáray Sándornét, herceg Windisch-Grätz Lajosnét, gróf Wolkenstein Osvaldnét és báró Waldbott Frigyesnőt, műve­zető titkárrá dr. Kontz Endrét és vá­lasztmányi tagokká a vármegye ösz- szes intelligens hölgyeit megválasz­tották. Az értekezlet a főispán zár­szavaival ért véget. A kulisszák mögül. Az ipartestület bajai. — Egy érdekes feleb- bezés. — A székház ügye. — Revízió előtt. — nov. 2. Az ipartestületi válság nem akar elülni. A választás, mely Móré Dániel helyett Hericz Sándort emelte az el­nöki székbe, nem volt elég ahhoz, hogy a szenvedélyek lecsillapodjanak, és elpihenjen az az áldatlan, elkese­redett harc, mely már évek óta ga­rázdálkodik az újhelyi iparosok kö­zött. A csatározások tovább folynak és aligha jósolunk rosszul, amikor azt írjuk, hogy azok az uj idők, me­lyekkel az ipartestület mostani veze­tősége cifrázta föl a programmját, sem a békés, megértő munkát fogják majd jelenteni. Azokról a vizekről, ahonnan mindenhova, még a városi tanácsterembe is a pártpolitika árad, olyan sugallatok kerülgetik a mostani vezetőséget, melyek sokkal közelebb állnak a személyes ambíciókhoz, mint a köz érdekeihez. S kétséges, hogy lesz e az uj rezsimben annyi életerő, hogy utat tud majd mutatni a kicsi­nyes kultuszoknak és minden erejével, egészséges ösztönökkel száll majd síkra azokért az érdekekért, amiknek az iparososztály előre fejlődését, anya­giakban és szellemiekben való gya­rapodását tudjuk. Hogy az ipartestület ügyei csehül állanak, az ma már nyílt titok. A köztudat nem ül föl a frázisoknak és látja, hogy az egészséges, becsületes reorganizációja hijján tönkre sorvad. S mégis jellógzetes információkkal szolgál az a felebbezés, melyet Móré Dániel képviseletében dr. Grósz De­zső juttatott a főispán utján a keres­kedelemügyi kormány elő. Az uj rend ugyanis legutóbb elhatározta, hogy a székházat eladja és az ipartestület régebbi adósságaiért felelősséget nem vállal; ennek a határozatnak szegzi szembe a maga érveit az itt követ­kező felebbezés: Idegen ösvényen. Á sátoraljaújhelyi általános ipar­testület beléletében az utóbbi időkben az alábbiakban kifejtett okokból olyan fordulat állott be, amely nemcsak közvetlenül az én személyemre, mint az általános ipartestületnek volt el­nökére hat ki jog és törvény ellene­sen, erkölcsileg és anyagilag károsan, hanem anyagi és erkölcsi kárral fe­nyegeti az elnökségem alatt működött tisztviselőket és elöljáróságot, sőt az egész intézményt a züllés, esetleg tel­jes feloszlás esélyének teszi ki. Méltóságod előtt közvetlenül is­mert tény az, hogy a helybeli álta­lános ipartestület dr. Búza Barna cél­jainak melegágyává lett- Az iparos elemnek a függetlenségi körbe történt bevonásával megszűnt az ipartestület azon magasztos cél szolgálatában ál- lani, amelyet részére az 1884. évi XVII. t.-c. 126. §-a ir elő, mivel ott nem az iparosok közötti rend és egyet­értés lett a kitűzött cél, hanem dr. Búza Barna irányítása alatt a politi­kai nézetek különbözőségéből eredő gyűlölködés vert tanyát. Ennek az irányzatnak szenvedé­lyes lángolását különösen a folyó év­ben lezajlott országgyűlési képviselő- választások idején tapasztaltuk, ami­dőn a Búza Barna helyi sajtójában ős a függetlenségi körben a legfékte­lenebb izgatás és terror fejtetett ki mindazon ipprosok ellen, akik nem a Búza Barna, mint képviselőjelölt zászlaja alá szegődtek, hanem a munkapárt diadaláért küzdöttek. An­nak illusztrálására, hogy az ipartes­tület tagjait miként terrorizálták, hogy minden munkapárti iparos milyen gya- lázásoknak, milyen megfélemlítések­nek és a társadalmi bojkott milyen hatalmas ostorcsapásainak volt kitéve, elégségesnek tartom szüksók esetén és kívánatra becsatolni a hónapok alatt megjelent Felsőmagyarországi Hírlap összes számait, hivatkozom Ozabiner István, Kaselyák János, Friedmann Lajos, Kucsera István, Majoros Gyula helybeli iparosokra, a kiknek ablakait verték be, akiket hir- lapilag legyaláztak, akiket társadal­milag boykottáltak. Ne móltóztassók azt hinni, hogy a helybeli iparosok annyira át volná­nak hatva a Búza Barna politikai nézeteinek igazságától s hogy igy meggyőződés szerinti követői neki, hanem a tény az, hogy egy állandóan szított terror nyomasztói béklyói alatt nyögnek s semhogy félrevezetett tár­saik gunyjának, gyalázásának legye­nek kitéve, a banditabecsület kény­szere alatt megdermedt politikai és testületi meggyőződésük szabad aka- tának nyilvánításától tartózkodnak. De hiszen ha a Búza Barna féktelen izgatása, melyben neki segítőtársa csupa ipartestületen kívül álló egyén éspedig egynéhány érvényesülni akaró fiatal fiskális, újságíró és más stréber, a függetlenségi körben és csupán po­litikai vonatkozásban nyilvánulna meg ; akkor nekem, mint ipartestületi tagnak az ellen szavam nem lehetne. Utóvégre,ha a politikai cirkusz porond­jára kicipeli az iparosokat Búza Barna és ott sikerül őket megnyergelni, hogy rajtuk politikai erőmutatványait gyakorolhassa és ezáltal a politikai erőmüvészet championjává legyen, ezt ipartestületi szempontból kritika tár­gyává tenni alig lehet. E helyütt ezen körülményekre csak azért mutatok rá, hogy megvi­lágítsam azt a politikai motívumot, a mely Búza Barnát és függetlenségi vezértársait irányitják, amidőn a po­litikai hatalom megszerzése érdeké­ben jogtalanul és törvényellenes in- gerenciát gyakorolnak az. ipartestület ügyeire. As uj irányzat. Méltóságos Főispán ur! Jól mél- tóztatik tudói, hogy amióta dr. Búza Barna kezéből a sátoraljaújhelyi vá­lasztókerület kiragadta a madátumot, azóta politikai ereje végső megfeszí­tésével törekszik arra, hogy Sátoralja ujhely városában biztosítsa magának az uralkodói szerepet. E végből elsősor­ban be kellett venni az ipartestület várát. A döntő mérkőzésre alkalmul kínálkozott folyó évi julius hó 24-őd lefolyt közgyűlésen megejtett elnök- választás és tisztujitás. Hogy ennek a választásnak eredményét milyen eszközökkel érték el, hogy abban dr. Búza Barna milyen szerepet játszott, sok szóval illusztrálni fölöslegesnek tartom, hanem e helyett becsatolom az igen számos ipartestületi tag által aláirt felebbezést. Látjuk ebből, hogy nem ipartestületi szempontok érvénye­sültek ott, látjuk, hogy az ipartestü­leti tagok szabad akarata nem nyil­vánulhatott meg, hanem diadalt ült a Búza Barna által mindenkor és min­denhová behurcolt politika, győzedel­meskedett a törvénytelen erőszakos­kodás, a hónapok óta kifejtett fékte­len izgatás, a minden más nézetű iparos feje felett állandóan fenyege­tően függő bojkott gyalázatos fegy­verzete. A választás eredménye He­ricz Sándor függetlenségi érzelmű iparos elnökké választása lett. Tiszt­viselővé, elöljáróvá csakis független­ségi polgár választatott, sőt aminek eddig ott sohasem volt helye, válasz­tottak ügyészt dr. Búza Barna sze­mélyében, választottak titkárt Zöldi Nándor exponált függetlenségi ügy­védsegéd személyében. S ezzel a győ­zelemmel együtt bevonult az ipartes­tületbe a politika, hogy ott teljes és kizárólagos uralmával rohamosan ker­gesse a megsemmisülésbe az ipartes­tületet. Ennek az uj iránynak teremnek már gyümölcsei. Az uj hivatalnok­sereg élén az elnökkel és ügyésszel egyoldalulag vették át a hivatalokat. Pénztárt, irattárt, elnöki iratokat mind birtokukba vették anélkül, hogy ezek­nek átadására az előző tisztviselőket felhívták volna. A pénztár átadásá­hoz a régi pénztárnokot, Kovalcsik Jánost, a régi számvevőket, Ármágyi Jánost, Páles Károlyt, Rolíny Adol­fot meg nem hívták, hanem a kul­csokat tőlük átvéve, a pénztárvizsgá­latot nélkülem és ezek nélkül foga­natosították. A hivatal átvételét és rovancsolását nélkülünk s meghiva- tásunk, értesítésünk nélkül eszközük Nómethy Bertalan, dr. Búza Barna, akik az ipartestületnek nein tagjai. Rósztvesz benne dr. Keiner Győző városi tanácsos anélkül, hogy az ő állítólagos kirendeléséről az elsőfokú iparhatóság bennünket értesített volna. Természetes dolog, hogy az ilyen egyoldalulag, politikai okokból ben­nünket társadalmilag is gyülölködők által illetéktelenül és nélkülünk foga­natosított hivatalátvétel és pénztár­vizsgálat eredménye bennünket nem köthet s ennek megállapításai ránk felelősséget nem háríthatnak. Hatezer korona. Hogy a politikai gyűlölködéstől elvakult vezetőség minden határon túl megy és bosszúból a volt elnök anyagi megrontására is tör, annak illusztrá­lására a következőket mondja a fe­lebbezés. Az ipartestületi székház költségeinek és kamatainak fedezése céljából az elöljáróság határozatára Móré a saját és előljárósági tagtársai aláírásával egy 2200, egy 1700 és három 700 koronás váltót Írtak alá és adtak át az ipartestület hitelezői­nek. Bárha a jegyzőkönyvekből két­ségkívül megállapítható, hogy a vál­tók az ipartestület megbízásából és annak adósságai fejében adattak, a váltók beváltását az uj rezsim meg­tagadta és engedte, hogy Mórén hajt­sák be azokat. A célzat az volt, hogy Móré anyagilag is tönkre menjen. — A 6000 koronát a hitelezők beke­belezték a Móré házára és Mórénak per utján kell visszakövetelni az ipar­testülettől a pénzét. Majd szóról-szóra igy folytatja a felebbezés: Amikor az ipartestület elnöksé­gem alatt a székház építését elhatá­rozta, költségvetésében a székház épí­tési költségének annuitása is fedeze­tet talált. Természetes dolog, hogy igy a székház építését helyes volt elha­tározni, mert az amortizáció vagyon­szerzést jelent; maga a székház a testület erkölcsi prestigét emelt?, a tagok önérzetét növelte s hatalmas tanácsterme lehetővé tette, hogy fel­olvasások, zeneestélyek és más szo­ciális műveltséget terjesztő összejöve­telek által az iparosok művelődésének s egészséges szórakoztatásának biztos helye legyen, nem is szólva arról, hogy az ily társas összejövetelek ál­tal a müveit érintkezés és kartársi szellem kifejlesztése kitűnő alkalmat talált. Történt azonban az, hogy épen dr. Búza Barna vezetése alatt eljárt deputáció panaszára az akkori kereske­delmi miniszter ur Török László min. titkár urat és Füzesséry számtanácsos urat leküldte az ipartestületi ügyek megvizsgálására. Ezek ugyan a pa­naszokat alaptalanoknak találták, de megállapították, hogy az ipartestület kötelékébe olyanok is fel vannak véve, akik a törvény szerint oda nem tartoznak, nevezetesen a vidéki ipa­rosok, dohánygyári munkások, hely­beli pincérek s borfiuk és a kaszir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom