Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-02 / 87. szám
Sátoraljaiijhely, 19Í0. November 2. 87. (4998 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttórben minden garmond sorát) üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.60 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Strófák az életről. — nov. 2. November elseje szomorú dátum a szegény ember életében. Ekkor fogan meg rajta a nomád élet átka; ekkor válik esedékessége az ő nyomorúságának, hajléktalanságának, nihil habens voltának minden keserűsége; ekkor érzi legintenzivebben, hogy az ő élete provizórikus ideiglenességekből áll, amelyek végre is a teljes bukáshoz, a semmihez, az életuntsághoz vezet. Ekkor érzi az ő mindennapi tengődésé- nek, munkájának, ambíciójának hasztalan és sivár voltát. Mert ekkor érzi, hogy amit verejtékkel keres a hivatalban, az üzletben, a gyárban, vagy napszámban, az mind felszívódik és megsemmisül a létért való küzdelem csatáiban. Eszik, ruházkodik, lakik: ez az ő életének egész tartalma és jutalma. Drága pénzért rossz bust, régi tojást, fonyadt zöldséget, kemény, ízetlen kenyeret eszik, alkalmatlan, szűk, sötét, egészségtelen odúban lakik s erre rámegy a heti, havi, évi fizetése az utolsó fillérig. Szerzésről szó sincs. Házat venni: ez őrjöngő fantazmagória, házat építeni: nagyzási hóhort. De nyolcszáz, kilencszáz és ezer koronát fizetni évente azért az odúért, ami sohasem lesz az övé, az szigorú valóság és megfeleb- bezhetetlen Ítélet. Ez jut eszébe a szegény embernek november elsején, amikor vérrel, verejtékkel, hitelbe, drága részletfizetésre vásárolt gyenge, ízléstelen ócska holmiját szekérre rakja és áthordja egy másik, ugyanolyan rossz, egészségtelen, kényelmetlen viskóba, ami csak abban kü- lömbözik az előbbitől, hogy 25 százalékkal drágább. És ebben a helyzetben még az az elégtétele sincs meg szegény ördögnek, hogy szidja és átkozza a háziurat. Hogy káromkodjék egyet a házbéruzsora miatt, hogy tüntető felvonulásokat rendezzen a háziurak kapzsiságának letörésére ! Nem, mináluuk nincs szó házbéruzsoráról, nincs szó kiszipolyozásról, nincs szó kapzsiságról. Ha stejgerolásról akarunk beszélni, akkor beszélhetünk a lakók stejgerolásáról, akik árverési hiénák módjára élethalálra szóló licitációt rendeznek egy megüresedett lakás megkaparitására. Sátoraljaújhelyben is — mint az ország annyi városában — csak lakáshiányról lehet beszélni. Más szóval, ennél a mizériánál is úgy vagyunk, mint az élelmiszer drágaságnál. Kicsiny a kínálat, kevés a termelés. Igen is, kevés a ház, sok a lakásbérlő. Ez a magyarázata annak, hogy a lakás méregdrága. Ennek a faktumnak a megállapítása után nem volna egyéb hátra, mint megkezdeni az akciót a lakásépítés fellendítésére. írunk, ankéntezünk, költségvetéseket gyártunk tisztviselőtelepről — hiába. A magán- vállalkozás nem mozdult meg, vagy ha megmozdult, lehetetlen feltételeket szabott az építtetők elé. Pedig milyen világosan kimutatható, hogy a házbérfizetéssel, a négy-ötszáz forintos lakbéreinkkel egy 2—3 szobás családi ház amortizációs terhét szépen letörleszthetnénk s egy hat nyolc, tízezer forintos háznak is tulajdonosai lennénk. Ha húsz éven át házbérünket egy amortizációs kölcsön törlesztésére fordíthatnánk, 16—20 ezer koronás házra tehetnénk szert, most pedig húsz év után — ugyancsak lefizetvén a húszezer koronákat — november elsején mehetünk más lakásba, drágábba, rosszabbá, egészségtelenebbe s ha Isten éltet, kezdhetjük újra a házbérek fizetését. A háziurak, a tőkepénzesek sem építenek. Nem érdemes. A befektetett tőkéjüknek kis százalékát sem hozzák meg a lehetetlenségig felcsigázott házbérek. A hasznot elnyeli az adó, a pótadó, a reparatura, az aszfaltpénz, a szemétpénz, a kőműves, a pallér, az építőmester, a mérnök. A tőkét inkább elhelyezik bank- részvényekbe, értékpapírokba, járadékokba, vitaliciumokba, jelzálogkölcsönökbe, kertekbe, gyümölcsösbe, földbe és erdőbe. Csak házba nem, pedig tízezer forintos házért szívesen fizet a lakó jó nehányszáz forintot. Még sem érdemes. Ebből a zsákutcából kijutni csak egyetlen módon lehet. Ez a mód pedig az állam, a törvény- hatóságok és a városok kezében van. Ahogy Budapest mutatta, a ahogy ott a kormány és a város ezerszámra épiti a kis lakásokat és a családi házakat. Úgy látszik észrevétlenül, öntudatlanul közeledünk a szociálista állam berendezése felé. Ahol mindent a kö zönség legeszményibb megtestesítője : az állam csinál; állami húsvágót, kenyérszin árut, bérpalotát, családi házat, világítást, fűtést, ruhát, az állam ad orvost, patikát és koporsót, ha nagyon elfáradtunk és lefeküdtünk pihenésre. Állami és városi házakat kérünk, ha máskép nem kapunk helyet, ahol a fejünket lehajthassuk. Társadalmi utón. Két értekezlet. — A kolera ellen. — A képzőművészeti társulat Ujhelyben. — nov. 2. Az emberszeretet s a kultúra iránti vágyak mozgalmas, eleven sikerű napja volt a hétfő. Izig-vérig nemes elhatározások járultak Zemplén- vármegye társadalma elé és a munkásságát kérték olyan célokhoz, melyeket az élet s az eljövendő nagyságra való törekvés vetett fölszinre. S ez a vármegye nem lehet hűtlen azokhoz a hagyományokhoz, melyek mindenkoron vezetőszerepet juttattak Zemplénnek, valahányszor csak komoly nemzeti érdekek szólították csatasorba a magyarságot. S ezeknek a hagyományoknak jegyében folyt le a hétfő délután is, mely messze elágazó, komoly akcióknak adja majd meg a kiinduló pontját. Áz első kérdés, mely hétfőn délután került a vármegye közönsége elé, az a fekete eshetőség, melylyel még mindig fenyeget minket a kolera. Készen kell találnia a magyar társadalmat — ha újból felütné a fejét — az ázsiai rémnek és a védelmi szervezetek kiépítése olyan elodázhatatlan közegészségügyi érdek, melynek súlyát mindannyian érezzük. Á hatóságok mellett meg kell mozdulnia a társadalomnak is és együttes erővel kell gondoskodnunk azokról a hiányokról, melyeken át megsokszorozott erővel száguldhatna előre a fekete rém. S ezt a munkát nemcsak a közegészségügyi érdekek Írják elő, de diktálja az az emberbaráti szempont is, mely humanitárius téren is mértföldekkel akarja előre vinni az országot. Ugyancsak hétfőn vállalta Zem- plénvármegye a szolgálatát azoknak a kulturális értékeknek, amiket a felvidéki vándortárlat sikerének Sátoraljaújhelyben való biztosítása jelent. A tárlat november 12-én ér el hozzánk és minden tényezőnek össze kell fognia, hogy siker tekintetében ne maradjon Ujhely el a tárlat többi stációi mellett. Az kétségtelen, hogy a tárlat sikere a magyar kultúra megizmosodásával egy : nemzeti érdek hát, hogy egyre diadalmasabb törjön előre a magyar piktura. S a siker nem maradhat el, mert a siker érdekében Zemplénvármegye hölgyei fognak össze és minden nemesért való lelkesedésük és minden szépért, ideálisért való rajongásuk garantálja, hogy a tárlat újhelyi szezonja nem marad majd meddő. Gróf Andrássy Gyuláné védnöksége alatt a hölgybizottság már meg is alakult és őszinte lelkesedéssel vette kezébe a siker biztosításának ügyét. (A kolera eUen.) Hétfőn délután 2 órakor a jótékonysági egyletek vezetőinek részvétele mellett a vármegyeháza nagytermében értekezlet és alapos, megfontolt tanácskozás során kerültek vita alá a kolera elleni védekezés módozatai. Meczner Gyula főispán szives szavakkal üdvözli a megjelenteket és kifejti, hogy a kolera elleni védekezésnek, habár a veszedelem most már nem beszéltet magáról, elhallgatnia nem szabad. Minden eshetőségre készen kell lennünk és vértezetten, felfegyverkezve kell a magyar társadalomnak a rém elé állnia az esetben, ha újból felütné az országban fejét. Á védekezés javarésze közigazgatási utón folyik le, de vannak a védekezésnek olyan hathatós módjai is, melyek csak humanitárius utón valósithatók meg. így a legelső föltétel, hogy a szegényebb néposztályok tiszta ruhához, tiszta lakáshoz, fűtéshez s megfelelő táplálkozáshoz jussanak. Ennek a célnak a szolgálatában kell, hogy sorompóba álljon a zempléni társadalom is és ehhez a munkához a belügyi kormány a zempléDvármegyei jótékony egyesületek közreműködését kéri. Dr. Kontz Endre ismertette a belügyminiszternek leiratát, mely fölhívja a vármegyét, hogy társadalmi utón, a jótékony egyletek közrevoná- sával készítse elő a kolera elleni védekezést és szakelőadásokkal, népies ismertetésekkel igyekezzék a közönséget a védekezés gondolatának megnyerni. — Dr. Löcherer Lőrinc kifejti, hogy a nép fölvilágositásának kettős módja van. Munkálja ezt a célt az élőszóval való előadás, melyet a járás és körorvosok tarthatnak és az irodalmi utón való fölvilágositás, melyre a legalkalmasabb miskolci vármegyei főorvos népies nyelven megíró tt füzetének a terjesztése. Meczner Gyula főispán megköszönve a főorvos fölvilágositásait, szükségesnek tartja, hogy a jótékony egyletek járásonkint és városonkint — igy Szerencsen, Patakon, Ujhelyben, Nagymihályon s mindenhol, ahol jótékony egylet van — szervezzék a mozgalmat, a járás és körorvosokat kérjék föl a szakelőadások megtartására és a költségekről társadalmi utón gondoskodjanak. Megemlíti, hogy mig az izraelita társadalom mindent megtesz a szegényügy fölkarolására, addig a keresztény társadalom nagyon csekély mértékben szolgálja ezt a nemes célt. Vagy ha felekezeti különbség nélkül, osztatlanul állnak csatasorba az egész zemplénvármegyei társadalom akkor, amikor ilyen nagy humanitárius célokról van szó. Dókus Gyula alispán szerint a járási főszolgabiráknak kell kezükbe venniök az akció társadalmi utón való szervezését. A kolera most ugyan szünetel, de 1873-ban is ilyen időben tört ki a legdühösebben, éppen azért minden eshetőségre készen kell lennünk. Kívánatosnak tartja, hogy az említett célra az összes jótékony egyesületek egyesüljenek, de működésűket, nehogy előbb merülhessenek ki, csak a veszély esetén kezdjék meg. Minden nagyobb községben meg kell alakulnia a védelmi szervezetnek s kívánatos, hogy a lelkészek és a tanítók is vezetőszerepet vigyenek, ahol azonban jótékony egyesületek nincsenek, ott a községi elöljáróságok tömörüljenek védelmi szervezetekké. Meczer Gyula főispán csatlakozik az alispán azon előterjesztéséhez, hogy külső mozgató erők vegyék kezükbe az akció megindását és lelkesítsék, buzdítsák az egyleteket a hathatós munkára. A tanácskozás eredményének összegezéséül felkéri a főispán az alispánt, hogy 1) hivja fel a főszolgabirákat a mozgalom társadalmi utón való megindítására és segítse elő, hogy a kör- és járásorvosok felvilágosító előadásokat tartsanak és a főorvos által említett népies füzet nagy példányszámban terjesztessék a vármegyében: 2) hogy az összes jóLapunk mai száma 4 oldal.