Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-10-29 / 86. szám
Október 29. ZÉMPLEN 3. oldal. AZ AöAFJÁSZVEFJSEN?. — okt 29. Szerdán délelőtt enyhe, bágyadt verőfények ömlőitek végig az utcákon. S az őszi ragyogásokban — amint az októberi napsütés szitálta tele a maga aranyjával Ujhelyt — nagy városias elevenségek törték meg a csöndet. Automobilok suhantak végig az utcákon és az ördöngős masinák nyomán, sürü rajban fogatok robogtak : csupa szokatlan elevenség volt minden s a gazdag előkelőség, a ragyogó elegancia csillogtatta meg nehány órára a maga pompás színeit Ujhelyben. A zemplénmegyei agarásztársulat — mint azt már megírtuk — agarász- versenyt rendezett és a verseny az Ujhelylyel szomszédos Karla tanyán szerdán vette kezdetét. Az izgalmas, érdekes torna nagy s előkelő közönséget vonzott: s Ujhely tövében a végtelenbe nyúló mezőségek kellős közepében frappáns, festői színek elevenedtek meg. A levegőben ott kószált az izgalmas várakozások láza, szenvedélyesen folytak a tippelések és ennek az érdekes, eleven sürgésforgásnak az eleganciájában ragyogó, előkelő közönség adott keretet. — Mintha a pesti versenyek egy — a tribünök mellől való darabja — kelt volna életre : pompás toalettek, nagy- városias zűrzavar mindenfelé és a tarka, színes összevisszaságban mintha a nagyvárosi versenyekből ismert fotográfiákra bukkantunk volna. Publikum nagy számmal, tömött sorokban volt. Ujhely azonban — ha az érdeklődésről van szó — nem igen tett ki magáért. Egy sportlarát újhelyi meg is jegyezte : — Ujhely úgy van az agarászversenyekkel, mint a perzsa sah volt a lóversennyel. Mikor Magyarországon járt, gróf Nádasdy meghívta az alagi lóversenyre. A sah finom mosolylyal felelte : ugyan kérem, minek menjek a lóversenyre ? Hiszen tudom, hogy az egyik ló jobban tud futni, mint a másik. így volt Ujhely is az agarászversennyel. Minek menjen ki, mikor tudja, hogy az egyik agár jobban tud futni, mint a másik s tudja azt is, hogy a legjobban a nyúl tud futni. És gúnyos, ironikus mosolyok honorálták az elmésséget. A verseny három napon át tartott. Szerdán délelőtt a Karla-tanyán, csütörtökön Sárospatak mellett: Halászhomokon és pénteken ismét a Karla-tanyán zajlott le. Versenybíró herceg Windischgrätz Lajos volt. A gyepvezéri tisztet báró Vécsey Alfonz látta el és a verseny rendezése körül a titkári funkciókat Dókus Gyula vállalta magára. A versenyre 19 agár lett benevezve. A vándordijat Szontagh Zoltán gömörmegyei nagybirtokos agara vitte el. Érdekes, hogy az előző két évben báró Vécsey Alfonz agarai voltak a győztesek s igy csak egy egység kellett hozzá, hogy a vándordijat báró Vécsey kaphassa meg. A Szontágh Zoltán agarainak még kétizben kell a versenyt megnyerniük, hogy a vándordíj a Szontagh tulajdonába mehessen át. A II. dijat — a tétek felét s herceg Windischgrätz diját — Lelbach Gyula bácskai földbirtokos agara vitte el. A versenyen résztvevő lovasok voltak: Gróf Andrássy Sándor, gróf Andrássy Mihály, gróf Andrássy Imre, Bernáth Béla, dr. Cseley Andor, Cse- ley Márton, Dókus Gyula, dr. Horváth Dezső, gróf Lónyay Menyhért, ifj. gróf Lónyay Gábor, dr. Meczner Béla, dr. Molnár Béla, ifjú Molnár Béla, ifj. Molnár Viktor, Mogyo- róssy János, dr. Molnár János, Marnó Tivadar, Maionyay Tamás, Neubauer Miksa, ifj. Orosz Sándor, br. Sennyey Géza s 3 fia, Spillenberg Béla, Téglássy Andor, ifj. Thuránszky László, báró Vécsey Alfonz, Vitéz Árpád, hereeg Windischgrätz Lajos, herceg Windischgrätz Lajosné, gróf Way Mikiós és Wiczmándy Gyula. Szerdán déli egy órakor Thuránszky László főjegyző látta vendégeiül toronyai szőlőjében a verseny közönséget. A magyaros, szives vendégszeretet s a pompás szüreti villásreggeli csak fokozták a jókedvet. Este a megyeháza nagytermében társasvacsora volt, mely lassan-lassan táncos, vidám mulatozásba olvadt át. Jóókedvü, érzelmes muzsikákkal lett tele az ódon nagyterem s ha valamelyik szeszélyes piktor képet akart volna festeni: hát finom parföm-illatokba meg lágy, édes asszonyi kacagásba kellett volna mártania az ecsetjét. A cigányok nótásfájából hajnalig ömlöttek a jókedvű melódiák és állt a tánc és folyt a mulatozás kivilágos kivirradtig. És a versenyek epilogjául: Windischgrätz Lajos herceg a sárospataki várban lunchöt adott. Nagy s előkelő vendégsereg kereste fel a főúri hajlékot és jókedvűen, kedves kedélyességgel zárta le a háromnapos s minden részletében sikerült aga- rászversenyt. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Közszemlén. Dr. Reichard Salamon polgármester értesíti a város polgárságát, hogy Sátoraljaújhely város adótárgyváltozási jegyzéke (szőlők adómentességének megszűnése) a városi adóügyosztályban közszemlére ki van téve s folyó évi október 27-től november 12-ig megtekinthető s az ellen az érdekeltek felszólamlással élhetnek. )( A mikóházai segédjegyzőség. A mikóházai körjegyzőségben rendszeresített, de lemondás folytán megüresedett, évi 1000 kor. fizetéssel és 120 kor. lakáspénzzel javadalmazott segédjegyzői állásra Dókus László főszolgabíró pályázatot hirdet és felhívja a pályázni szándékozókat, hogy a kellően felszerelt pályázati kérvényeiket a sátoraljaújhelyi főszolgabírói hivatalhoz legkésőbb 1910. évi október hó 31-én délelőtt 10 óráig annyival is inkább adják be, mert az elkésetten, vagy nem kellően felszerelt kérvények figyelembe nem fognak vétetni. A választás Mikóházán 1910. évi október hó 31-én délelőtt 11 órakor a körjegyzői hivatalban fog megtartatni. JEGYZETEK A HÉTRŐL. A Kossuth-szobor. A főutcának néhány nap óta érdekes látványossága van. Közvetlenül az inzurgens-emlék előtt épül a Kossuth-szobor és hatalmas állványok, eleven, munkás mozgalmasság jelzi, hogy rövidesen testet ölt Zemplén- vármegyének Kossuth Lajos históriai nagyságára való hálás visszaemlékezése. Az alapzat már meg van építve és a nagy, hatalmas kőtömbbe faragott 2 mellékalak — egy harcos katona és egy széles vállu, acélos magyar munkás — már fel is került az alapzatra. A munka lassan, gondos óvatossággal folyik, egy sereg ember szorgoskodik a felállítás körül és folytou- folyvást nagy közönség állja körül — kíváncsian, bámész tekintettel — a készülő monumentumot. A leleplezés tavasszal lesz meg és az illatos, verőfényes márciusi napok egy régi, sok évtizedes álmunkat keltik majd életre: állni fog az ódon, históriai emlékezetű vármegyeháza előtt a Kossuth Lajos szobra és hirdeti majd kőbe faragva, diadalmas erővel az örökkön élő, szent hazaszeretetei. Hallunk azonban városszerte szárnyaló aggodalmakról. Arról van szó, hogy a nagy templom előtt ott egy egyházi emlék, néhány lépésnyire attól az insurgens-emlék eleveníti meg a históriát. Közvetlenül az insurgens- emlék elébe kerül a Kossuth-szobor és — s azt meséli a hir — a szobortól néhány méternyire, antik formába öltöztetve megmarad mai helyén a megyei kút is. És ez a zsúfoltság, az emlékeknek ez az egymásra halmozása — mondja a fáma — megrontja majd a tér aesthetikai értékét. Általános gyakorlat — s csak ebbeD a keretben színesedhetnek meg az impresszióink — hogy a szobrok lehetőleg szabadon álló, kevéssé beépített térre kerüljenek. S mi egy kis térségen, egymáshoz közel, összezsúfolva négy emlékművet is kapunk. — Az azután meg egyenesen lehetetlen, hogy az egyik mü a másik hatását, a másikról való impressziókat meg ne zavarja. A hir azonban nem fedi a valóságot. Röviddel ezelőtt a képviselő- testület felvetette a kérdést: nem lenne-e célszerű, hogy a megye kút a mai helyéről kevésbbé igénybe vett helyre kerüljön ? A vize mindenképen megőrzendő; ez azonban nem lehet akadálya, hogy a megyekut máshova való helyezésével, a Kossuth-szobor összhatását minden zavaró momentumtól meg ne tisztítsuk. S el is határozta a képviselőtestület, hogy az antik formákba átkonstruált megyekut a régi napipiac térre, egy kedvesen s ötletesen megcsinált park közepére kerüljön. ... És épül a szobor. A história elevenedik majd meg az újhelyi főtéren és az emlékezésünk, az elsuhant diadalakon való lelkesedés hálás kegyelettel járul majd a Kossuth Lajos szobra elé. Az a szobor a legnemesebb, a legtisztább hazafiságnak lesz a dicsőítése és tanúsága annak, hogy a Zemplén földjéről útnak indult és kálváriát járt Megváltó nem élt hiába ... Csak egy virág-szálat. Pusztító betegségek tizedelik meg az emberek sokaságát és e betegségek közt a magyar glóbuszon is a iegrémesebben pusztít a tüdőbetegség. Az Auguszta főhercegnő védnöksége alatt álló József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület e pusztító rém ellen harcot indított. Nagy és magasztos harc ez, igazi nemzetmentő munka. Közel millió ember sínylődik Magyar- országon tüdővészben és nyolcvanezer ember pusztul el évente. Halottak napján forduljon kegyeletes részvétünk a halál e jegyesei felé. Virágos lesz halottak napján minden sir. Csak egy szál virággal kössön mindenki kevesebbet a drága halottnak szánt koszorúba és ennek a virágszálnak árát hullajtsa az irgalmasság tarsólyába. Az igy összegyűlt összegekből sok ezer és ezer tüdővészben sínylődő halálnak eljegyzett ember egészségét adhatjuk vissza. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a maga szanatóriumával, tüdőbeteggondozó intézeteivel már sok száz és száz embert rántott vissza a pusztulás széléről s minél több eredménye van jótékony munkálkodásának, annál boldogabb örömmel és lelkesedéssel küzd tovább. Kérjük a jószivü embereket, a temető szomorú zarándokait, akik halottak napján a maguk drága halottait siratják, fizessék le e szent vámot, a mely az élet innenső partjára segíti vissza azokat, akik már közelednek a túlsó parthoz. Csak egy virágszál árát az irgalmasság gyüjtőtarsólyaiba! A megdicsőült szellemű Mikszáth irta egyszer a mi halottak napi gyűjtésünkről : „Fizessétek le ezt a szent vámot és úgy menjetek el a többi virágaitokkal a kedves halottatokhoz. Tudni fog ő arról. De ha anélkül mentek ki hozzá, tudni fog arról is.“ Jószivü emberek 1 Csak egy virágszálat 1 S annak az egyetlen virágszálnak árát juttassuk a szerencsétlen tüdőbetegek megmentésére! Az adományok József Kir. Herceg Szanatórium Egyesületnek Budapestre, VII., Akácfa-utca 30. sz. alá küldendők. HÍREK. it siker jegyében. A felvidéki ” képzőművészeti vándor-kiállt tás, mely négy év előtt annyi műélvezetet és gyönyörűséget szerzett intelligenciánknak, folyó évi nov. hó 12 én ismét városunkba ér s ezen a napon a vármegyeháza termeiben ünnepélyesen megnyílik. A kiállítás eddigi sikerei annak útját a magyar nemzeti művészet valóságos diadalmenetévé avatták! — Egerben, Miskolcon, Kassán a közönség szinte tüntetőén karolta fel művészetünket s Eperjesen, hol a kiállítás most van, hasonló fogadtatásban van része. A nagy sikert az eddigi városokban úgyszólván kizárólag a hölgyek biztositoták. Minden városban hölgy bizottságok alakultak, a melyek hagyományos lel- kesültségükkel, minden szép iránt állandóan megnyilatkozó szeretetük- kel megbecsülhetetlen szolgálatokat tettek a hazai művészeti kultúrának, Debrecenben, hová a kiállítás Sátoraljaújhelyről megy, már szintén megalakult a hölgybizottság. Ezen szép és nemes példák által indítva, de különösen teljes bizalommal hölgyeinknek minden közművelődési mozgalom iránt mindenkor megnyilatkozott előszeretete iránt, Zemplén- vármegye és Sátoraljaújhely város hölgyeit arra kéri Meczner Gyula főispán, hogy a zemplénvármegyei hölgybizottság megalakítása végett f. évi október hó 31-én d. u. 3 órakor a vármegyeháza nagytermébe elfáradni, sőt ezen értekezletre családtagjaikat és hölgyösmerőseiket is meghívni és a megjelenésre fölkérni szíveskedjenek. Az értekezlet Balogh Bertalan a vándor-kiállitás igazgatója is meg fog jelenni s ös- mertetni fogja a kiállítás össszes ügyeit. Értesüléseink szerint a vándortárlat védnöknője gróf Andrássy Gyuláné lesz. — A honvédelmi miniszter előléptetése. Őfelsége altábornagygyá léptette elő — a novemberi kinevezések során — Hazai Samu honvédelmi minisztert. És ez a tény kell, hogy a legőszintébb örömmel találkozzék vármegyeszerte. A miniszter a 80-as években Ujhelyben állomásozott s a daliás, rendkívül rokonszenves, minden izében gavallér tiszt — innen való eltávozásakor— magával vitte a zempléni társadalom szimpátiáit. Azóta Hazai Samuból miniszter lett és katonai erényei, emberi érzékei méltán juttatták ehhez a hatalmas sarzsihoz: s most, hogy az uralkodó altábornagygyá nevezte ki, fokozott örömmel köszönti Hazai Samut Zemplénvármegye közönsége. — Pekáry Gyula temetése. Csütörtökön temették el óriási részvét mellett Pekáry Gyulát. A temetésen nagy közönség vett részt s a részvéttel teljes sorokban ott volt a vármegyei tisztikar élén Dókus Gyula alispán, az ügyvédi kar s a pénzintézetek küldöttségei, a közkórház választmánya s igazgatósága. A koporsót teljesen elfödték a hatalmas koszorúk. A gyászházban Matolai Etele mondott beszédet, a temetőben meg dr. Búza Barna vett búcsút a felejthetetlen emlékű halottól. Ls aztán el nyelte a sir a koporsót, mely a közérdekek egy őszinte, becsületes harcosát, egy izig-vérig nemes embert rejt örök némasággal magába. — A Fm. Hírlap és Székely Elek. Ez esztendő júniusában egy bankett során Székely Elek bankigazgató odanyilatkozott, hogy a Felsőmagyar*
