Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-29 / 86. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

öktőber 29.

Boűrogközi dolgot

— Első közlemény,

(sp.) Emberi gyengeség soha jónak nem tartani azt, ami van, még ha valójában jó is. Túlozni a hibákat, a melyektől egyetlen emberi alkotás sem ment. De az már specifikus magyar hiba, sőt differenciálódott bodrogközi hiba, mely az intézmények való vagy képzelt fogyatékosságát a sanda gyanú fekete okulláréján át hajlandó vizsgálni. Mert jóllehet minden publikus intézmény tárgya a kritikának és az autonomikus gondolkozás alfája az, hogy aki pénzével, tehát végeredményében verítékével tart fenn egy intézményt, annak minden működését bírálhassa, ügyes-bajos dolgaihoz hozzászólhasson, de alapjában elvétettnek tartjuk, ha a bírálat a tárgyilagos meggyőződés pozitívuma helyett a képzelgés ingová- nyára, vagy pláne igen gyakran a sértett ambíciók által sugalt dajka mesékre épít.

A szabályozó társulattal szemben való elégületlenség igen régi keletű. Meggyőződésünk szerint, amely napon megszületett, megszületett az ellene irányuló antipathia is. Az első baj az lehetett, hogy pénzbe kerül, még pedig nem is kevésbe. Miért nem csinálják az ilyesmit ingyen ? A magyar sohasem kontribuált valami szives készséggel. Már pedig a társulat adóval fenyegetett akkor, amikor még a nemes embert az adó hírére is kilelte a hideg. Azután táplálta az elé- gületlenséget az, hogy nem mindenkinek vált a szabályozás hasznára, vagy nem egyformán vált hasznára másokkal szemben. A fejletlen gazdasági élet hozta magával, hogy a legeltetéssel beérő gazda fanyar biztatásnak tekintette azt, hogy legelőjéből és rétjéből szántóföldet alakíthat, amelyre sokan előkészülve és felszerelve sem voltak. Pláne mikor az eke alá került vad földek a magot sem adták vissza, akkor kívánták a szabályozás úttörőit oda, ahol a jó bors terem.

A paraszt meg éppen úgy gondolkozott, hogy ha a szabályozást az urak találták ki, azok meg is csináltatják, vagy megcsináltathatják azt a maguk költségén. Megterheltetésük- ben tehát igazságtalanságot láttak. De meg a föld népének jelentékeny részét csekély munkával tartotta el a mocsárvilág. Legeltetett, nádat, gyékényt vágott, csikót, halat fogott, a miriád vizi vad tojásait, fiókáit szedte el, csónakosnak szegődött a vadászok részére. Ebből a regényes pásztor, pákász életből keserves volt kibontakozni s megbarátkozni a rideg valósággal, hogy ami a másé, azt respektálni muszáj. A vizen nem látszott a mesgye, a határ, a tilalom, a szárazon mindezek kellemetlenkedtek. Azután a fentesebb, az áradásoknak kevésbbé kitett, vagy az áradás által rövid időre elborítani szokott területek tulajdonosai zúgolódtak, állitván: hogy ők nem veszik hasznát a szabályozásnak, mégis viselik terheit. Ellenben a lentebb fekvő területek tulajdonosai azt panaszolták, hogy ők kénytelenek a felülről lefutó belvizet birtokaikon raktározni, mely a szabályozás miatt le nem futhat.

De nagyobb bajok is következtek a fátumszerüség kérlelhetetlensé- gével. A drága és célját kielégítően szolgálni még sem képes mü tökéletlennek bizonyult. Alacsony, gyenge volt a töltés. A zseniális, mindennek számítható mérnöki tudása sem adhatott kellő direktívát mindenüvé. A maximálisnak képzelt vízálláshoz mért töltésen hol átcsapott, hol a töltést szakította át a felföldi erdőirtások következtében rohamosan olvadó hó és tulbő csapadék képezte ár. Élőiről kellett kezdeni a keserves, a zokott vett munkát. Újabb teher, újabb megterhelés. Mikoron pedig elkészült az uj töltés, bebizonyosodott, hogy a belvíztől való mentesítés nélkül a szabályozás tökéletlen valami. Drága és

hiábavaló. Nosza rajta a csatornázásnak, majd a szivattyútelepek felállításának. Végre, mint a Luca széke apránkint elkészült a mü, amely

180,000 katasztrális hold földet biztosit a kultúrának. Két nemzedék fáradt és bizony keservesen küzdött is érette. Nem csoda, ha a hosszas vajúdás okozta fájdalmak utóhatását még most is érezni.

(Dolgoznak a mende-mondák.)

Ebbe a halvány vázlatba szorítottuk be mindazt, ami az emberi dolgok természete szerint alkalmas, vagy alkalmasnak vélt ok és körülmény az elégedetlenségre s amit végül a teherviselés mikéntje táplált, sőt mérgesített el. Egy közel húsz négyzet mértföldnyi terület birtokosainak sok aprólékos okokból eredő ellentétes érdekeit csaknem lehetetlenség jól kiszolgálni a teherviselés kérdésénél. Lehet, hogy van jó adótörvény, de olyan adótörvény nincs, amelyet az adózók is jónak tartanának. A megszokás nivelláló ereje szükséges minden adózás elviselhetéséhez. Innét van, hogy a legméltányosabb közteher kirovás is nagy ellenszenvet vált ki. Ám az adott esetben a felszínre vetődött relációkhoz képest az egyik kirovást gyorsabb egymásutánban váltotta fel a másik, semhogy az előbbi türhetővé érhetett volna. Egyik kölcsönt a másik után kellett beruházni, egyik lényeges mü a másik után készült s mindez a teherviselés ingadozásával s pláne emelkedésével járt. Ezt a kelletlensóget képtelenség volt kikerülni a természetes következményeivel együtt. Ehhez járult aztán, hogy az avatatlanság még rossz akarat nélkül is másban kereste a szabályozási közteher fokozódásának okát, miüt ahol valóban rejlett s ha a körülményeket méltatjuk, nem fogunk rajta csodálkozni. Közismeretü dolog ugyanis, hogy a régi földadó kataszter nagyon igazságtalan volt, melynek alapján a paraszt viszonylag több adót fizetett földjéért, mint a községbeli földbirtokos ugyanolyan, sőt nem ritkán jobb minőségű s gazdaságilag kedvezőbb fekvésű földje után. így volt az országszerte s természetesen a Bodrogközön is. A nép aztán következtetett és általánosított. S noha a szabályozási közteher igazságos és méltányos volt is, befészkelte magát a köztudatba az a tévhit, hogy a nagybirtok ott is jogtalan előnyben részesül a parasztbirtokosság rovására. És amikor megszűnt az ok, nem szűnt meg az okozat. Jöttek a buj- togatók, a rosszmájuak, azok, akiknek nem az a bajok, mintha ők sokat fizetnének, hanem az, hogy véleményük szerint más keveset fizet, a kik nemcsak a saját földjüket keveslik, de a másokét sokalják, szóval az irigység, a kelletlenkedés, a személyes okokra visszavezethető elégedetlenség szították a tüzet. Nem egyszer tévedésbe ejtették a sajtót is. De higgadt, elfogulatlan emberek vélekedését is kedvezőtlenül befolyásolták.

Hogy a mendemondáknak se vége, se hossza nem volt, az arra vezethető vissza, hogy az érdekeltség közönynyel viseltetett a társulat ügyei iránt. Az pedig hiba! Duzzogni, a köpenyeg alatt, fügét mutogatni s inkább hitelt adni a világba való beszédnek, semhogy alaposan tájékoztassa magát az érdekelt, nem vall annak sem férfiasságra, sem az autonómiára méltó érettségre. Mi értelme sincs elégedetlenkedni olyasmi felett, amit ha akar, az illető ellenezhet s esetleg meg is változtathat. Aki azt akarja, hogy róla nélküle ne határozzanak, legyen ott, ahol határoznak. Az pedig egyenesen méltatlan okos emberhez, hogy utszéli pletykának adjon hitelt, ahelyett, hogy oda fordulna, ahol őt tájékoztatni kötelesség 8 ahol ezzel a kötelességgel szívesen élnek is. De meg, amint tudjuk, a társulat életének minden mozzanatáról kimerítő értesítést ad minden szavazatra jogosított tagjának s minden

érdekelt község elöljáróságának. Úgy látszik kárbaveszett a nyomda költség.

(A társulat Ismertetése.)

Érdekkel lapoztuk át a társulat amaz „ismertetését“, amelyben a teherviselés kérdését világítja meg. Helyes módszerrel, kimerítő tájékozást nyújt s végeredményében nemcsak az alaptalan ráfogásokat cáfolja meg, hanem meggyőz arról is, hogy a teherviselés mai megállapítása ellen alapos panasznak helye nincsen. Hogy a teher elosztás ellen imitt-amott kifogások merülhetnek fel, az lehet, de olyan elosztást, amely minden érdekelt tetszésével találkozzék, semmi tudomány elő nem teremthet. Ugyanis huszonkét relatio szerint igazodik a teherviselés, amelyeknek szigorú érvényesítése csak azt eredményezhetné, hogy itt-ott fillérekre menő különbség mutatkoznék egy-egy könyvecskében, amely helyesbbités azonban százezrekbe kerülő haszontalan munkával járna. Mikoron pedig elkészülne a drága mü, ott lenne a társulat, a hol a mádi polgártárs, mivelhogy az imitt-amott mutatkozó csekély differenciát az egyik keveselné, a másik sokallaná, ahogy most cselekszik.

Ha áttekintjük a teherelosztást, szemünkbe ötlik, hogy a legtöbbe kerülő föld becsholdanként 3 kor. 83 fillérrel van megterhelve, mig a leg- kevésbbé megterhelt 1 kor. 5 fillért visel. A 2 és 3 korona közé eső terhet viseli a legtöbb község, de nem a terület túlnyomó része, ellenben a 3 koronával nagyobb teherrel van megróva a bodrogközi uradalmak legnagyobb része s igy a terület nagyobb fele is.

Az általános tájékozás két, — a Bodrogközön sokat hangoztatott panaszt oszlat el. Az első: hogy súlyos lenne a szabályozási közteher. Mert ha összehasonlítjuk a bodrogközi közterhet a 40 tiszai társulat közterhó- vel, kitűnik, hogy a társulatoknak majdnem a fele nagyobb teherrel rója meg érdekeltségét. Ez a körülmény ugyan egymagában nem eléggé fokmérő, de ha figyelembe vesszük az általános gazdasági körülményeket, az ingatlanok fokozódó értékét, a földjáradék emelkedését, a tagadhatlanul növekedő jólétet, elfogultság nélkül senki sem állíthatja, hogy 50 krajcártól 1 frt 65 kr.-ig emelkedő holdanként közteher sok lenne azért, a mit biztosit, azért, hogy gazdája búzát, repcét arathat azon földjén, mely ha azt a terhet jnem visel, szattyin- kórót, kutyatejet, bürköt és sást teremne, mig a ma egészséges lakosság nagy hányadrésze felpuffadt hassal, dagadt májjal fetrengene nyaranként malarikus láztól gyötörve a falak tövében.

A második: hogy a nagybirtok jogtalan előnyt élvezne szemben a kisbirtokkal. Mert az „ismertetés“ szerint a védett terület alsórésze, tehát éppen az, melyen a nagybirtokok terülnek el, viseli a maximális terhet.

A 2—3 koronával megterhelt községek birtokossága köréből hangzott fel leginkább a panasz, hogy a Bodrogköz felsőrésze (a Bodroghoz közel eső) kevés hasznát látja a szabályozásnak és sokalja annak terhét. Szerintük a védett terület jelzett részét a szabályozás előtt sem mindig borította el az ár s ha elborította is, hamarosan lefutott róla, mig most állandóan rajta van — a szerintük aránytalanul nagy — közteher. Mi ebben a felfogásban az elmúlt iránt való optimizmust látjuk. Mert hiszen láttuk, hogy a hetvenes évek végén ezt a területet is elborította a földárja s bizony „szárcsa, lúd, vöcsök tanyája“ volt a ma virágzó mezők nagyrésze. Hogy egyes gerindek, homokok s magaslatok szigetet képeztek, abban sem sok köszönet lehetett, ha a tövében hónaljig ért a viz és csolnakon volt megközelíthető. — Egyébiránt a közös védekezés természete hozza magával, hogy a védekezésre fordított erő és biztonságért cserébe adott áldozat hajszál pontossággal fel nem mérhető. Annyi bizonyos, hogy mindkét folyót szabályozni kellett, az is bizonyos, hogy a belvíz levezetése nélkül a szabályozás tökéletlen lett volna. Különben is abból, hogy a felső Bodrogköz érdekeltsége soha konkrét formában elő nem terjesztette nehózményét, arra lehet következtetni, hogy megterheltetését aránytalanul súlyosnak nem tekintette.

é\ szabad liceum.

Az ezidei évfolyam. — Az egyesületté való átszervezés elmarad. — A munkarend.

A szabad liceum az idei évfolyammal a negyedik évfolyamát kezdi meg. Az idén is ugyanazt a célt tűzte ki, amelyet az intézmény létesítésekor kitűzött Kertész Ödön polgáisko- lai igazgató, t. i. felvilágosítani és tanítani az érdeklődőket. Hogy pedig a felvilágosítás minél könnyebb s a tanítás minél eredményesebb legyen, az előadók előadásaik tárgyainak megválasztásánál kettős szempontot tűztek ki és pedig, hogy azok nagy gyakorlati irányúak legyenek, vagy pedig ha nem azok, úgy olyanok, a melyekről bővebb tájékozottságra szert tenni bárkire nézve is hasznos, de sőt szükséges.

A szabad líceumi előadások az utóbbi két évfolyamon a városháza tanácstermében tartattak. A szabad líceumnak tavalyi vezetősége, amelynek tagjai voltak Gyulai Károly leánypolgári iskolai igazgató, dr. Jámbor György gimnáziumi tanár, Kertész Ödön fiúpolgári iskolai igazgató és dr. Visegrádi János gimnáziumi tanár, belátta azt, hogy a városháza tanácsterme nem eléggé alkalmas az előadások megtartási helyéül. A vezetőség tehát akként döntött, hogy az idei évfolyamban az előadások a főgimnáziumnak ügyesen berendezett és eléggé nagy fizikai előadó termében fognak megtartatni, mivel igy a fizikai és természetrajzi előadásoknál a bemutatandó eszközök és tárgyak mintegy kéznél lesznek. A hely változtatásával kapcsolatban megoldódott a tavalyi vezetőségnek az a régi óhajtása, hogy az intézmény vezetését a főgimnázium igazgatója, Nyilassy Károly vegye át, ami tényleg meg is történt. Hogy hivatalos elfoglaltság miatt az előadásokról senki se legyen kénytelen elmaradni, azokat az idei évfolyamban is vasárnap fogjuk tartani és pedig délután öt órakor. Az előadások átlagos tartama egy óra lesz. Egy-egy alkalommal vagy egy hosz- szabb, vagy két rövidebb előadást fogunk tartani.

Hogy előadásainkat minél inkább érthetőbbé és élvezhetőbbé tegyük, törekvésünk oda fog irányulni, hogy — hacsak léhetséges — előadásaink tárgyát valóságban, vagy vetített képekben bemutassuk.

Hogy a beléptidij senkit az előadások meghallgatásától vissza ne tartson, belépti dijat szedni általában nem fogunk. De, minthogy a vetítéses előadásokkal kapcsolatban némi kiadások merülnek fel, azokat a belépti díjból fogjuk fedezni, amely azonban mindenkor igen csekélység lesz. Tervbe volt véve, hogy a szabad liceum társadalmi egyesületté szervezkedik, de az idő előrehaladottsága tekintetéből a terv megvalósítását a jövő évre halasztotta a vezetőség.

Még a hallgatósághoz van némi megjegyzésem. A tavalyi évfolyam alatt állandóan figyelemmel kisértem a hallgatóságot s mint ennek eredményét azt említhetem fel, hogy a szabad líceumi előadásoknak állandó hallgató közönsége még nincs. Az előadók és az előadások tárgyának változása szerint változott a hallgatóság. De erős a reményünk, hogy az idei évfolyam alatt ki fog alakulni az állandó hallgatóság és pedig városunk tanulni vágyó jeleméiből, akiket tehát az a felfogás fog vezérelni, hogy fáradságuk és időveszteségük szellemi tartalmuk gyarapodása által kárpótolva lesz.

Df. Visegrádi János,