Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-29 / 86. szám

Sátoraljaujhely, 19í0. Október 29. 86. (4997.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Kyilttérben minden garmond sor 40 fill. POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —- Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. !«a—T Helyőrséget — okt. 29. Ujhelynek soha sem volt je­lentékenyebb helyőrsége. Amint öreg emberektől hallottuk, az abszolút korszakban hol egy es- kadron uhlanus, hol egy-két szá­zad cserepár tartotta megszállva a várost, amely csekély létszá­mot hébe-hóba adóegzekució vé­gett növelték meg ideig, óráig. Az alkotmány helyreállítása, he­lyesebben a honvédség szerve­zése után nyert a város egy gyönge létszámú honvédzászló- aljat, amely a honvédségnek ez- redekbe történt tömörítése után is megmaradt. A nyolcvanas évek­ben állomásozott Zemplénben egy ezred uhlanus, majd később egy ezred huszár szétszórva a vár­megye felsőbb városaiban — leginkább Nagymihályban —se két lovas ezredből szállásolt Uj- helyben néhány lovas század. A forradalom előtt Sárospa­takon állomásozott állandóan egy lovas ezred, valószínűleg a várur kedvéért, aki német ember lévén régebben oltalmat, később e tiszti karban állandó társaságot talált. Tudjuk, hogy a 31-ki pór­lázadás elfojtásában, különösen pedig a terebesi kastélyt ostrom­lott lázadók szétugratásában a Sárospatakon állomásozott lovas­ság is közreműködött. Vájjon a forradalom után visszatért e Sá­rospatak helyőrsége: azt nem tudjuk, de valószínűleg nem, mi­vel Ujhely alkalmasabbnak mu­tatkozott, mint az abauji, rongyva- völgyi, cékei, bodrogközi, mis­kolci útvonalak csomópontja egy megszálló császári helyőrség ré­szére, de meg hg. Bretzemheim a forradalom után már keveset tartózkodott Magyarországon, nem volt tehát szükség társaságra. Mindezekből látható, hogy Zem- plénvármegye állandóan el volt hanyagolva a katonaság részéről s el van ma is. Valószínű, hogy az egész országban — a kis Ugocsa vármegyét kivéve — nincs még egy vármegye, amely­nek olyan csekélyke helyőrsége lenne, mint Zemplénnek, holott Zemplén egyike az ország leg­nagyobb vármegyéinek. Keresve az okot, azt részben abban vél­jük feltalálhatni, hogy Zemplén­nek egyetlen valamire való vá­rosa sem volt. Apró mezőváros­káit alkalmatlanoknak találták Ujhelynek. helyőrségre annál is inkább, mert kaszárnyává átalakítható régi épületei nem voltak, aminthogy például Ujhelyben sem volt. A kis sárfészkektől pedig a finyás német oficérok idegenkedtek. — Mig például Eperjesnek, Bártfá- nak, Lőcsének, Iglónak, Késmárk­nak régen is volt, ma is vau viszonylag elég jelentékeny hely­őrsége, de vagyon Ungvárnak, Munkácsnak, Szigetnek, Szatmár- nak, Nyíregyházának is, Ujhely anélkül maradt volna, hogyha a honvédség szervezésekor, mint megyei központ a zászlóalji szer­vezésnek megfelelően szükség­ből nem kapja meg a neki kom- petáló zászlóalját. Mig tehát Szepesvármegyé- ben három egymáshoz közel fekvő városban van jelentékeny helyőrség, noha Szepesmegye Zemplénnek a felénél alig na­gyobb, addig nálunk a honvéd­ség szervezésekor szükségképen ide került zászlóaljon kívül egy fia bakát sem találhatni. Ujhely tehát azt sínyli e tekintetben, hogy nemrégen falu volt még, értve nem régen alatt legalább is a múlt század elejét, amikor a Napóleoni háborúk bevégződ- tével az állandó hadsereget el­helyezték. Persze, hogy az a komisszió, amely avégből jött Ujhelybe, hogy itt esetleg kato­náiknak helyet nézzen, ijjedten, kiabálva futott Kassára. Kü­lönösen ha télviz idején tén- fergett itten. Mert Ízelítőül ami bagariáink is kaptak még az új­helyi latyakból, akik pedig nem is öregedtünk meg végképen — hát még milyen lehetett az anno 1818—20. Mikor aztán Ujhely várossá cseperedett, akkor már „besezt“ volt minden helyőrségre alkalmas város, amelyek közül egyetlen egy sem mondana le a maga katonaságáról, lévén az nagyon kedves boltosnak, mészárosnak, korcsmárosnak, kofának, fiakke- resnek, cigánynak, háziúrnak, bálozó kisasszonyoknak stb. Egy helyőrség igazi bőségszaruja a városnak. Azonkívül társadalmi életének élénkitője. A legszor­galmasabb színház látogató, a legfáradhatatlanabb táncos, a leg­jobb cimbora a katonatiszt. Nem is város a város megfelelő számú katonaság nélkül. Még a cseléd­mizeriákat is enyhíti. Volt is, van is, lesz is tehát versengés a vá­rosok közt a helyőrség mián, Arain azonban csak okkal, mód- ual lehet segíteni. * A nyolcvanas években közel ál­lott Ujhely ahhoz, hegy lovas ezre­det kapjon. Csakhogy a politika — ez a mi átkunk — elrontott mindent s aztán a hosszas tülekedésnek az lett a vége, bogy a regimentet ő min­den javaival és város fejlesztő elő­nyeivel elvitte az orrunk előtt — Nyír­egyháza. Pedig egy lovas ezred egy millió forintot jelent évenkint, amit a jég sem ver el. Most ismét kedvező szelek fujdo- gálnak, csak a város vezetősége igye­kezzék a vitorlákat ellene feszíteni. Küszöbön áll ugyanis a hadsereg reorganizációja, ami kapcsolatban a két éves katonai szolgálattal jelenté­keny létszámemelést jelent. Tehát sokkal nagyobb lesz a békelétszám. A honvédség is tüzérséget kap. Szó­val az eddigi helyőrségek nem lesz­nek képesek befogadni a szaporulatot s uj helyőrségekről kell gondoskodni, esetleg uj és sok laktanya és katonai férhely építése válik szükségessé. Az igazság és a méltányosság azt hoznák magukkal, hogy azok a városok ré­szesüljenek a katonai elhelyezés elő­nyeiben, amelyek azokat ideáig nél­külözték. Ujhelynek tehát eldisputál- hatlan jogcíme volna. Mert most már nem falu Ujhely. És fontos misz- sziót tölt be a nyelvhatáron. Szegény város is, amely a jelentékeny rész­ben állami közigazgatási feladatokat súlyos pótadókból fedezi. Tehát job­ban rá van a segítségre szorulva, mint sok szerencsésebb vetélytársa. Mindezek azonban semmit sem érnek, ha össze dugott kézzel fogunk bámulni a semmibe, vagy béka-egér- harcokkal fecséreljük el a drága időt s elszalasztjuk a kedvező alkalmat, mit, ba most ki nem használunk, úgy a most ólő generáció kedves, de kevés honvédeinken kívül csak át- masirozó katonát fog Ujhelyben lát­hatni. Mert — ismételjük — a kato­naság szeme fénye minden városnak 1 És hiába van belőle sok, még többet kíván a kapzsiság. Tehát akkora tü lekedés várható az uj regimentekért, aminőt még nem láttunk, de könnyen elképzelhetünk, ha eszünkbe jut, hogy mennyire irigykedünk Sárospatakra azért a semmiért, hogy néhány száz sommás perrel, esetleg itt kevesebbet fognak tárgyalhatni. Sajnos, de való, hogy erősen fa­vorizált városokkal kell megküzdenünk de éppen, mert úgy van, kettőzött buzgalommal lássunk a dologhoz és ami fő azonnal. Periculum in mora 1 * Van egy kedvező auspiciu- munk is ! A jelenlegi honvédelmi mi­niszter : Hazai Samu, mint fiatal hadnagy Ujhelyben szolgált. Bi­zonyára sokan visszaemlékeznek, még pedig igen kedvesen, a fi­nom modorú, ízig vérig gavallér tisztre, aki nagyon jól érezte magát Ujhelyben. A fiatal kor emlékei felejthetetlenek s ami­lyen rokonszenvesen hontakozik ki az ő alakja a mi emlékezé­sünkben, valószínű, hogy ő sem felejtette el, hogy hol hadnagyos- kodott, hol volt fiatal ember. — Nagyon becses összeköttetés uj- jitható fel s ha nem mindent is, de tagadhatatlan, hogy egy mi­niszter igen sokat tehet. Pláne Hazai Samu, aki tekintély a gene- ralatusban s akit nem a minisz­tersége tett kiváló emberré. Akinek nyomós szava van a kor­mányban, akinek a képviselőház is osztatlan tetszéssel fogadta első debutjét, mint sokoldalúsá­gának kétségtelen bizonyitékát. De ha a szubjektív momen­tumok nem is nyomnának sokat a latban, Hazai Samu ismeri Új­helyi, ami tárgyilagos szempont­ból sokat jelent. Szóval városunk kedvező előjelek között pályáz­hat helyőrségért, miután a döntő faktorok egyike aligha szorul bővebb információra s bizonyára jóindulattal viseltetik a város iránt. Nem hangsúlyozhatjuk azonban eléggé a sietést, mert kevés a fóka és sok az eszkimó. Jót me­rünk állani, hogy a nagyobb helyőrségre éhes, de Ujhelynél sokkal kevesebb jogcímmel bitó városok már is megmozgattak minden követ. Egyébként, amint tudjuk évekkel ezelőtt Ujhely is mozgott már ez érdekben s mint­ha akkor azt a biztatást vette volna, hogy a reorganizáció fo­lyamán egy honvéd gyalogezred ide helyezése terveztetett. Csak­hogy az a biztatás már régen volt. Az ilyesmit nem tartja és nem is tarthatja evidenciában egy későbbi miniszter, aki talán tu­domással sem bir elődjének — amúgy se valami komolyan ve­hető — ígéretéről. Aztán meg igen sok csinja-binja van a ka­tonaság elhelyezésének, amin a jóakarat sem segíthet, ha a procedura nem kellő szakában hivják fel a figyelmet. De min­denek előtt informálni kell a ke­rület országos képviselőjét, aki­nek első sorban kötelessége ilyen evidens közérdekben min­dent elkövetni s akiről nincs okunk feltételezni, hogy ezt a kötelésségét ne ismerné, vagy annak megfelelni ne akarna. IWF* Legújabb divata kalapok Habig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók Szenes liipót nritliYai azlatakn Sátoraljaujhelyaii. Különlegességek: Nyakkendők és fehérnemüekben. = Angol szabású őszi kabátok mérték szerint készítve ... 11. jutányos árakban. __________________ liupinik. mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom