Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-01 / 78. szám

Október 1. ZEMPLÉN 3. oldal. leim plántálták a szivembe és lel- kembe. Kemáromy József, Dókus József és Matolai Etele alispánok alatt szolgálva, ők vezettek és ok­tattak arra, hogy ne kötelességből dolgozzam, hanem a munka iránti benső szerétéiből, ők értették meg velem példájuk által azt is, hogy a magas állás adta hatalmat nem másra, mint polgártársaim és ez által hazánk javára használjam fel. A tekintetes törvényhatóság tagjai és tisztviselő társaim pedig mindig csak szeretettel támogattak s igy nem volt nehéz a reám bízottakat lelkiismeretem szerint elvégezni. Mély hálám és az érdem az övék, én magamnak abból csak egyet tarthatok meg, azt: hogy a vármegyének minden időben odaadó hü szolgája voltam. Ennek bizonyí­tása volt ifjúkorom vágya, férfi- korom törekvése és ma annak el­ismerése a legfényesebb és lelki­ismeretemet megnyugtató jutalma. Áldja meg a teremtés ura e vár­megye minden tagját teljes bol­dogsággal, hárítson el tőle minden bajt és veszedelmet, Méltóságodat, a tekintetes Törvényhatóságot és tiszttársaimat arra kérem, hogy mig az isteni kegyelem munkabíró erő­vel megáld és állásomat hasznosan betölteni képes leszek, ajándékoz­zanak meg igen nagyra értékelt bizalmukkal, támogatásukkal és sze- retetükkel. A meghatottan, valami elérzéke- nyült, gyönyörű páthoszsszal elmon­dott beszéd utolsó mondatai már az éljenzésbe fulladtak. Ott égett, ott tüzelt a levegőben az óváció és a leg­őszintébb, a legigazabb harmónia fogta át a lelkeket, amint a törvényható­ság tagjai egygyéforrtak a Dókus Gyula ünneplésében. Percekig zúgott az éljen és nagyszerű tanúságát adta a vármegye, hogy mennyi szeretettel és milyen bensőséges, igaz ragaszko­dással vallja magáénak Dókus Gyulát. A tisztikar köszöntése, A megyegyülést megelőzően, csü­törtökön délelőtt Thuránszky László főjegyző vezetése alatt a vármegyei tisztikar, segéd- és kezelőszemély­zet tisztelgett az alispán előtt. Thu­ránszky László nemesen szárnyaló beszéddel köszöntötte az alispánt, ki az üdvözlésre a következőkben vá­laszolt : Szivemben és lelkemben vagyok meghatva attól a szép és meleg be­szédtől, melyet első munkatársam és barátom nevetekben is hozzám inté­zett. Fogadjátok ezért a nekem igen becses üdvözlésért őszinte szeretettől áthatott köszönetemet. Köszönöm nektek azt is, hogy meghallgatva kérésemet, szolgálatom e nevezetes napján nem külsőségekben, hanem szivetekben emlékeztek meg rólam. Erre azért kértelek meg ben­neteket, mert én titeket, mint csalá­dom tagjait szeretlek tekinteni, már pedig a családtagoknak egymás iránti érzelme a szív és lélek összhangjá­ból ered és a szeretetben nyer kife­jezést. Az az őszinte pár szó, az a meleg kézszoritás, amelyet e nap em­lékére váltunk, kifejezi az őszinte bi­zalmat és igaz szeretetet. Ez pedig nekem tőletek mindennél értékesebb ajándék, mert elismerése annak, hogy én nektek tudva és akarva fájdalmat soha sem okoztam, veletek szemben méltánytalanságot el nem követtem és bizonysága annak is, hegy velem szemben nem éreztétek a felebbvalót, hanem a jó barátot, a testvért és sze­rető apát, a kit mindenkor és min­denben oldalaitoknál tudhattatok. Jól esik elismernem és bizonyí­tanom, hogy ti az én szolgálatomat megkönnyítettétek és öröm veletek az együttműködés, mert megértettetek, nem kényszerből, nem a törvényt féltve teljesítettétek elvállalt köteles­ségeiteket, hanem belső érzésből és követve a hivatás magaslatán álló tisztviselő kátéjának ama intő szavát: ne kelive, de vágyva dolgozzál, mert azzal hazánk boldogságát, felvirágzá­sát és függetlenségét munkálod. Szeretném még szivemet előtte­tek hosszasabban szólva kitárni, mert az te'e van irántatok érzett szeretet­te], de a kötelesség parancsszava fel­adataink teljesítésére szólít s igy kénytelen vagyok beszédemet befe­jezni, a mit azzal az őszinte óhajtás sál teszek, áldjon meg a jó Isten ti­teket, családaitokat zavartalan földi boldogsággal és megelégedéssel, en­gem pedig ajándékozzatok meg to­vábbra is azzal, a mi nekem a leg­becsesebb: őszinte igaz barátságtokkal. Riadó taps fogadta a beszédet, majd az alispán a tisztikarral, segéd- és kezelőszemélyzettel együttesen le­vétette magát. Előző napon a jegyzői egylet díszközgyűlését követően szin­tén egy képen örökítette meg magát az alispán a jegyzői egylet tagjaival. A jubileum alkalmából számos küldöttség s köztük a róm. kath. lelkészi kar Hiszem Kálmán főesperes, a gör. kath. lelkészi kar Miklóssy István apátplebános, a sárospataki íőiskola tanári kar Rácz Lajos aka­démiai közigazgató, a honvédtisztikar Dessewffy Géza őrnagy s a pénzügy­igazgatóság és a számvevőség tiszti­kara Nagy Tamás h. pénzügyigazgató s az újságírók küldöttsége Matolai Etele vezetése alatt kereste föl az alispánt. A jubileum alkalmából gr. Hadik Béla, a leleszi konvent, Kazy József földmivelé8Ügyi államtitkár, id. Molnár Viktor, gróf Andrássy Sándor, gr. Majlát József, Sulyovszky István és még számosán köszöntötték távirattal Dókus Gyulát. És az ünnepségek rendje s az ünneplésben megnyilvánuló őszinte ragaszkodás csak szorosabbra fűzik azt a kapcsolatot, mely Zemplénvár- megyét és Dókus Gyula alispánt a nagy s eszményi célra inspirálják: a közjóra való törekvésre. Tanácskozik a vármegye. Az őszi közgyűlés. — Izgalmas választások. — A megyei pótadók. — Hatalmas tárgysor.- okt. 1. Ünnepies szint öltött csütörtökön a város, az utcák kicsiny, halk léleg­zetű forgalmát nagyvárosias zsivaj váltotta föl. A házakról zászlók leng­tek s a járdákról nagy közönség nézte az egyre jobban fokozódó kocsi forgalmat, amint sürü egymásután ér­keztek a törvényhatóság tagjai a vár- megyeháza elé. Automobilok robogtak végig az utcákon, festői diszmagya- rokra vetődött mindenfelé a tekintet és ez a szokatlan, nagyobb stilü ele­venség olyan impressziókkal hatott, amik bizony még idegenül érezhették magukat Ujhely utcáin. A vármegye- házáról a hatalmas nemzetiszinü tri­kolor lengett alá, a kapu előtt nagy s fekete tömegekben gomolygott a közönség s minden külsőség erősen tanúskodott mellette, hogy a vármegye ünnepnapja volt a csütörtök. Tíz órára zsúfolásig megtelt a nagyterem. Az ablakokon beszikrázott a nap bágyadt, őszies ragyogása és szokatlan, káprázatos színekbe öltözött a nagyterem. A megyebizottság tagjai szokatlan számmal jöttek föl és ele­venen, halk zsibongással nyüzsgött a közönség. Az ünneplő feketék so­rait sűrűn törték meg a diszmagyarok, valami kellemes harmóniával ölelkőz- nek a színek és ebbe az ünnepies miliőbe kedvesen kacagott a karzat elegáns, diadalmas asszonyközönsége. Mintha megifjodtak volna azok az ódon falak, csupa frissesség s csupa fiatalos elevenség minden felőlről és a jókedvű zsibongást csak akkor váltja fel az éljen, amikor az alispán lép a terembe. Néhány perc múltával megújul az ováció, a főispán foglalja el a helyét és néhány szives szóval üdvözölve a megjelenteket, megnyitja az ülést. A kétnapos közgyűlésről részle­tes tudósításunkat a következőkben adjuk: A tanácskozást az alispán ünnep­lése vezette be. A lélekemelő aktus­ról más helyen számolunk be. S alig­hogy elcsendesedtek az alispánt ün­neplő éljenek, sor került a halálozás folytán megüresedett árvaszéki ülnöki állás betöltésére. Két pályázó volt: Pilisy László, szolgabiró és Mattya- sovszky Kálmán aljegyző. A kijelölő bizottság tagjai lettek : br. Folkenstein Öszvald, gr. Majláth József, zempléni Moskovitz Géza, Dókus Ernő, dr. Molnár Béla, és Dessewffy Tamás. Miután Mattyasovszky Kálmán a pályázattól időközben visszalépett, a törvényhatóság egyhangúlag Pilisy Lászlót választotta meg árvaszéki ülnökké. A Pilisy megválasztásával megüresedett szolgabirói állásra Spil- lenberg Béla és Bálint Dezső pályáz­tak. Két szavazatszedő bizottság ala­kult meg : az egyik elnöke Lehoczky Endre, tagjai Éhlert Gyula és Izsépy Tihamér dr., a másik elnöke Füzes- séry Tamás s tagjai dr. Keiner Soma s Fuchs Jenő voltak. A jegyzői te­endőket Osváth Dezső és Görgey G. látták el. A hosszú aktus során 301 szavazat adódott le, Spillenbergre esett 244, Bálintra 57 s igy 187 szó­többséggel Spillenberg Béla lett a szolgabiró. Az esküdtbirósági tagok névjegyzékének kiigazítására hivatott küldöttségek tagjai maradtak a régiek, majd a tokajhegyaljai segélyakció dolgára került a sor. Az itt kifejlődött vitáról más helyen adunk tudósítást. Névszerinti szavazással sorjában meg­szavazta még a törvényhatóság a vár­megyei pótadókat, Meczner Gyula főispán kegyeletes szavakkal elparen- tálta a tiszáninneni ref. egyház most elhunyt püspökét: dr. Kun Bertalant s azután csak egy-két törvényhatósági bizottsági tag jelenlétében folyt tovább a tanácskozás. (Az alispánt jelentés.) Az alispán évnegyedes jelentésé­ből a következőket közöljük: A kassai m. kir. IV-ik számú csendőrkerületi parancsnokság értesí­tése szerint folyó évi junius hó 1-től aug. hó 31-ig a vármegye területén a következő bűnesetek fordultak elő: Hatóság elleni erőszak 12, magáno­sok elleni erőszak 4, vallás és annak szabad gyakorlata elleni bűntett 1, hamis tanuzás 1, hamis vád 5, sze­mélyes szabadság megsértése 1, szem­érem elleni büntettek 13, rágalmazás és becsületsértés 48, ember élete el­leni büntettek 24, testi sértés 238, párviadal 2, magánlak megsértése 24, levéltitok 1, lopás 221, rablás és zsa­rolás 18, sikkasztás 5, jogtalan elsa­játítás 14, orgazdaság, bűnpártolás 20, csalás 16, okirathamisitás 1, más va­gyonának megrongálása 56, gyújto­gatás 71, fegyvereserő elleni bűncse­lekmények 1, egyéb törvénybe üt­köző bűncselekmények 4, kir. járás­bíróságok hatáskörébe utalt kihágás 59, közig, hatóságok hatáskörébe utalt kihágások 847 esetben. Sátoraljaúj­hely r. t. város területén a személy- és vagyonbiztonság kielégítő volt. Lopás büntette 15, lopás vétsége 31, egyéb bűncselekmény 45 esetben for­dult el, illetve ennyiszer foganatosít­tatott nyomozás. Baleset bejelentés 44 történt nagyobbára jelentéktelen sérülésekről. Kiutasittatott, kitiltatott illetve eltoloncoltatott 34 a közbiz­tonságra veszélyes idegen illetőségű egyén. Az országos lapokban szellőz­tetett nagykövesdi vérvád ügyében a nyomozást megejtette az alispán, mely­nek során kiderült, hogy a hiresztelt vérvád valótlan híresztelés s misem igaz abból, mintha Nagykövesden és a szomszédos községekben a lakos­ság között a vérvádra való hivatko­zással zsidóellenes izgatások történ­tek volna. Amerikába kivándorolt Sátoralja­újhely r. t. városból 13, a szerencsi járásból 41, a tokajiból 10, a sáros­patakiból 17, a sátoraljaújhelyiből 42, a bodrogköziből 111, a gálszécsiből 110, a nagymihályiból 135, a varan- nőiből 98, a homonnaiból 105, a szin- naiból 105, a sztropkóiból 49, a mező- laborciból 76, összesen 912 egyén. — Amerikából visszatért Sátoraljaújhely r. t. város területére 3, a szerencsi járásba 22, a tokajiba 13, a sárospa­takiba 13, a sátoraljaújhelyibe 43, a bodrogközibe 13, a gálszécsibe 34, a nagymihályiba 50, a varannóiba 58, a homonnaiba 32, a szinnaiba 44, a sztropkóiba 39, a mezőlaboreiba 42, összesen 406 egyén. — Útlevél iránti kérelem a lefolyt három hó alatt 811 érkezett be az alispánhoz s 802 drb. útlevél állíttatott ki. Junius és julius hónapok alatt az állami, törvényhatósági és községi adók behajtása tekintettel a törvényen alapuló állapotra, nem eszközöltetett. A lefolyt évnegyed alatt befolyt ál­lami egyenes adóban: junius hóban 38,893 kor. 25 f., júliusban 114,116 kor., augusztusban 353,045 kor., ösz- szesen 506,054 kor. 25 fillér. — Had­mentességi díjban: Júniusban 1812 kor. 36 f., júliusban 698 kor., aug.-ban 1675 kor., összesen 4185 kor. 36 f. Az alispáni iktatóba junius 1-től aug. 31-ig beérkezett 7743, a köz- igazgatási bizottsági iktatóba 1454, az elnöki iktatóba 45, a központi vá­lasztmányi iktatóba 22, vagyis össze­sen 9264 ügydarab. Az itt felsorolt ügyek 804 ügydarab kivételével szept. 1-ig feldolgoztattak. A szept. hó 1-ig elintézetlenül maradt ügyek szept. hóban, valamint a folyó hóban tartott közig, bizottsági és egyéb albizottsági ülésekben nyertek illetve nyernek el­intézést. A közigazgatási kiadóban hátralék nincsen, az elintézett ügyek legfeljebb 1—2 nap alatt kiadmá- nyoztatnab. A járásokban: Sátoraljaújhely r. t. városnál beérkezett 10,125, hát­ralék 628, a szerencsi szolgabirói hi­vatalnál beérkezett 2398, a tokajinál beérkezett 2072, a sárospatakinál be­érkezett 939, hátralék 5, a sátoralja­újhelyinél beérkezett 1647, a bodrog­közinél beérkezett 1749, a gálszécsi- nél beérkezett 1432, hátralék 10, a nagymihályinál beérkezett 1756, a a varannóinál beérkezett 1087, a ho- monnainál beérkezett 1281, a szinnai- nál beérkezett 1189, a sztropkóinál beérkezett 968, a mezőlaborcinál be­érkezett 1145, hátralék 15. (Ekszpressz sebességgel.) Az alispáni jelentés tudomásul vétele után sor került a 170 pontból álló tárgysor megvitatására. A hat uj szolgabirói és hét uj napidijasi állás szervezésére vonatkozó alispáni elő­terjesztéshez hozzájárult a törvény- hatóság. A községi és körjegyzők nyugdíjalapjának, valamint a vár­megyének jövő évi költségelőirányzata jóváhagyatott. Tárgyaltatott a vár­megye tűzifa szükségletének biztosí­tása tárgyában kelt előterjesztés és jóváhagyatott a sátoraljaújhelyi Erzsé­bet közkórház jövő évi költségvetése. A czirókahosszumezői és a szinnai vasúti állomásokhoz vezető hozzájáró utak tervei és költségvetései fölül­vizsgáltattak és gondoskodás történt a költségek felosztásáról. A megyei alapok a sátoraljaújhelyi pénzintéze­teknél, a gyámtárilag kezelt pénzek a zempléni pénzintézeteknél a múlt évi arányban lesznek elhelyezve. A volt fogház ma üresen áll, az alispán előterjesztésére megengedte a bizott­ság, hogy e helyiségeket a vármegyei W* Legújabb divata kalapok. *91 Habig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók Szenes Lipot nrifliTat üzleiélmn SáíoraljaujliBlyeii. JCülönlcaesséaek: Nvakkcnöők és MértipmiieMen Angol szabása őszi kabátok mártok '*—

Next

/
Oldalképek
Tartalom