Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-09-24 / 76. szám

2. oldal. Z EMPLÉN. Szeptember 24. kicsinyeim, meg nem becsülni vagy éppen támadni. Nem is teszi senki Magyarországon; a nemzet sem, a kormány sem, a melynek feje, Héderváry gróf nemrég is kijelentette, hogy a legkisebb okunk sincs változta­tásra gondolni külpolitikánkban. Eképen legfontosabb érdekeink követelményei teljes összhangban állanak rokonérzésünkkel, amely- lyel a hármas szövetséghez, a né­met birodalomhoz és annak ven­dégségben nálunk járt koronás fejéhez ragaszkodunk. A városháza tájáról. A csatornázás kérdése. — Restaurálni kell a vágóhidat. — Panaszkodnak a háziurak. — szept. 24. A városfejlesztés nagy s messzi perspektívákat nyitó kérdései nyugod­tan hevernek. A városházán kicsinyes harcok dúlnak, az adminisztráció — erősen megfogyatkozva, hiányosan — meg beéri azzal, hogy a közigazgatás gépézete funkcionáljon ugy-ahogy. A nagy problémák nem kisértenek a városháza táján ős a holnap nem nyugtalanít senkit. Az élettel való megbirkózás egyre keservesebb lesz és nap-nap után egyre jobban roska­dozik a polgárság a reánehezedő ter­hek alatt: mindenki érzi, tudja, hogy a dolgok rendjén változtatni kell s még sem akad kéz, mely energikus elha­tározottsággal és eredményt Ígérve Bzabna a városházi politikának uj irányt. Megy pedig minden a régi nyo­mon és sehogyan sem akarunk részt kérni abból a versenyből, melylyel a vidéki magyar városok harcolnak a maguk előrefejlődóseért. — Kicsinyes látókörök és az a konzervatív, gyá­moltalan huzódozás mindentől, mi a nagyvárosias stilt, a praktikus vállal­kozást jelenti: uraskodnak a fórumon és mi összetett kezekkel, nyugodtan nézünk, hogy mint nehezedik ránk egyre fojtóbb sulylyal az élet. Mi is nyugton hagyjuk ezúttal a problémákat; százrétüvó tagozódik a társadalom, kicsinyes elhatározáson sarkalnak az ambíciók s elszántan, tak. Időnk nagyon is ki lévén szabva, a misét — bár nagyon szerettük volna — végig nem hallgathattuk. Az Istenházából a tudományok templomába, a Nemzeti Múzeumba mentünk. Nagy érdeklődéssel szemlél­tük az előcsarnokban a rómaiktól származó hazánk területén lelt felira­tokkal és domborzatos diszitésekkel ékesített kőkoporsókat és sírköveket s egyéb szintén a rómaiaktól szár­mazó emlékeket. Az előcsarnokban a múltúnknak is számtalan becses emlékét szemlélhettük : igy Hunyadi Jánosnak, Thurzó Györgynek, Ápaf- fynak és sok másoknak érdekes sír­emlékét részben eredetiben, részben gipsz utánzatban. Az előcsarnok áttekintése után a termekben elhelyezett régiségek megtekintésére indultunk. Nemünk őstörténetének emlékeit, a csiszolat­lan, csiszolt és pattintott kőeszközö­ket, a réz és bronz eszközöket és az ezekkel kapcsolatos agyagedényeket és agyagból készített figurális tárgya­kat nagy érdeklődéssel nézegettük. Tanítványaink érdeklődésének külö­nös tárgyai voltak a Sátoraljaújhely környékén összegyűjtött s általam a Nemzeti Múzeumnak adományozott festett cserépedénytöredékek és pattin­tott obszidián nyílhegyek és pengék, amelyek a Brassó környéki szintén festett cserépedónytöredékekkel együtt az „Y“ jelzésű szekrényben vannak kiállítva. Különös lelki örömmel szem­fölösleges erélylyel lesnek egymásra a politikai indulatok, ez az idő nem lehet hát a nagy megoldások ideje, amikor érzésben s elhatározásban egygyé kell olvadnia az összességnek. Azokat a mindennapos szempontokat szedjük csak tollhegyre, amelyek kö­vetelőén sürgetik a megoldást és ame­lyek fölött nem nézhet el a város érdekei után kutató tekintet. A csatornázás ügyének — mint azt már a Zemplén is megírta — a legelevenebb lendületet a közigazga­tási bizottság adta. Ami addig történt, az csak jámbor tervezgetés. Mi értjük a halogatást, melylyel ugyancsak hú­zódozott a képviselőtestület attól, hogy mielőbb a dolog végére járjon; nincs ennek a városnak egy fölösle­ges fillére sem, melyet hiábavaló cé­lokra pazarolhatna, el. De ezzel a ténnyel szemközt áll a másik faktum: a csatornázás továbbra már elodáz­hatatlan és olyan jelentős közegész­ségügyi érdekekről van szó, melyeket —- ha mindjárt áldozatok árán is — de respektálni kell. Csatornázás nél­kül a vízvezeték csak félmunka és a munka másik fele oly annyira aktuá­lis, hogy kitérni előle nem lehet, de nem is szabad. Ezek a szempontok vezették a közigazgatási bizottságot, a mikor a legerélyesebb hangon szó­lította föl a város képviselőtestületét a csatornázási munkálatok mielőbb való megkezdésére. Időszerűvé tette — a sok közegészségügyi érdekeken fe­lül — a kérdést az a körülmény is, hogy a kolera letagadhatatlanul ka- lózkodik már az országban és a ve­szedelem ellene való eredményes vé­dekezést ugyancsak megbénítja a csatornázás hiánya. A közigazgatási bizottság felhí­vására a képviselőtestület fölszólította a főmérnököt, hogy készíttesse mie­lőbb el azoknak a főbb csatornázási vonalaknak a terveit és költségveté­sét, melyeket a közegészségügy nagy érdekei elsősorban követelnek meg. A mi értesülésünk szerint, a tervek és a költségvetés egy-két nap múltá­val elkészülnek és a képviselőtestület elé kerülnek majd. Az első stációt ilyenformán egy-kettőre beérjük. — Teljesen fiksz költségvetés és teljesen fiksz tervek alapján kell a képviselő- testületnek határoznia majd afölött, hogy hozzákezdet e a munkához és nem hisszük, hogy kicsinyes, röviden­lélték azok a tanítványaim, akik ma­gok is részt vettek ezek felkutatásá­ban és összegyűjtésében. Helyi szem­pontból megemlitendőnek tartom azt, hogy kőkorszaku festett cserépedény­töredékeket eleddig csupán az emlí­tett két helyről bir a Nemzeti Muzeum. Nagy érdeklődéssel szemlélték a dicső nemzeti felkelések idejéből szár­mazó hadi eszközöket és egyéb tár­gyakat. De mintegy természetesnek is tartjuk ezt annál az ifjúságnál, a mely abban a megyében született és nevekedett fel, amely a dicső harcok­ban mindig vezetőszerepet vitt s a mely dicső múlt hagyományaitól min­demnek lelke nagyon is át van hatva. A régiségtár hátralevő részét és az állat és növénytani osztályt sietve tekintettük át, mert közel volt már a záróra s különben is mindannyian megelégeltük a szellemi táplálékot és egyéb táplálék után vágyakoztunk. A délután folyamán az indulásig tartó időt a városligetben töltöttük el. Sok érdekes pesti kép és jelenet tá­rult elénk, amelyek ugyan nem nyúj­tottak anyagot szellemi tartalmunk gyarapításához, de nagyon is alkal­masak voltak arra, hogy jó kedvre hangolódjunk. A Balatontól reggel kilenc óra után érkeztünk meg a déli vasút ál­lomására. Innen Martinovics és tár­sainak kivégzési helye, a Vérmező mellett elhaladva felmentünk a várba. A Bástyasétányon végigsétálva gyö­látó skrupulusok útját állhatnák az első lépésnek. Józan megfontoltsággal, körültekintően tegye mérlegre a kép­viselőtestület a meghozandó áldozatok súlyát, de tegye mérlegre azokat az érdekeket is, melyek a legnyomaté­kosabban szolgáltatják az argumen­tumot a csatornázás mielőbb való megépítése mellett. S a csatornázással párhuzamo­san, napról-napra aktuálisabb lesz a vágóhíd restaurálásának a kérdése. Olyan mizériák torlódnak — itt ezen a ponton — egymás nyomába, ami­ken előbb-utóbb segíteni kell. Hatezer koronát szavazott meg a képviselő- testület a vágóhid rendbehozatalára, ez a pénz azonban csak arra elég, hogy tessék-lássék módra meszelni lehessen egyet a vágóhídon. Ott pe­dig alapos, a gyökerekig ható nagy takarításra van szükség. Megbízható információk alapján Írjuk, hogy a fölszerelésében elavult, hiányos, a méreteiben szűk és elsősorban hihe­tetlenül piszkos a vágóhid. Azt tán hangsúlyoznunk is fölösleges, hogy milyen érdekek szólnak a vágóhid alapos rendbehozatala mellett. Hiszen nem mondjuk mi, hogy egy uj vágó­hidat építsen a város: rendbe kell hozni a régit, ki kell bővíteni és fel kell szerelni — s ez már sokáig nem halasztható teendő — egy hűtőké­szülékkel. — Tavaly előtt közel 37 ezer korona tiszta jövedelmet haj­tott a városnak a vágóhíd, ez a summa mindenképen megérdemli hát, hogy fokozott figyelemmel karoljuk fel a vágóhid érdekeit. A mészárosok ne­hezen, ezer bajjal nélkülözhetik csak a hűtőkészüléket, de hogy mindmáig nélkülözik, azt ugyancsak megérzi a város is. Közegészségügyi szempon­tokból is meg van a hűtőkészülék hiányának a maga káros konzekven­ciája, Ugyanúgy, aminthogy a hús árát is jelentékenyen befolyásolná a hűtőkészülék felállítása. Meg volna adva a nagyobb kitermelés lehetősé­gének a módja és az uj konjukturák kétségkívül nyomnák a hús árát. S mindezek mellett, a befektetendő ösz- szeg évi annuitásait bőségesen fe­dezné a hűtőkészülék jövedelme és végső következésében, a vágóhid már most is tekintélyes jövedelmét csak fokozná S most, amikor a mindennapos érdekeket - szemügyre vesszük, kon­nyörködve nézte szemünk Budának rohamosan fejlődő modern részeit és a nyaralók százaival beépült budai hegyeket. Majd Budának történelmi nevezetességű épületeit néztük meg, amelyeket a Tudományos Akadémia emléktáblákkal láttatott el. Több időt töltöttünk a Mátyás templomban, a filigránszerü, de mindenesetre gyö­nyörű kilátással rendelkező halász- bástyán és a királyi várkertben. A délután folyamán megnéztük a királyi vár belsejét, a várkápolnát és a vár külső érdekességeit. Nehogy terjengőssé legyen is­mertetésem, csupán a felsorolásra fo­gok kiterjeszkedni. A következő nap délelőttjén megnéztük az országházat, a kúriát és a Szépművészeti Múzeumot. Az utóbbiban a történelmi képtár volt nyitva, de az igazgatóság szívességé­ből a modern képtárat is ingyen meg­tekinthettük. Nagy lelki élvezettel szemlélték tanítványaink a XYI. szá­zadi olasz és holland festők remek alkotásait, tanúságot téve eszthetikai érzékük fejlettségéről, de még inkább gyönyönyörködtek Munkácsynak, Zi- chynek és egyéb kiváló festőink re­mek alkotásaiban, beigazolva azt, hogy a szép, legyen az bárkinek is az al­kotása, képes az lelki gyönyörűséget ébreszteni bennünk, de mennyivel inkább képesek azok a szép tárgyak, amelyek a mi művészeink alkotásai. Dr. Visegrádi János. statálnuuk kell, hogy a rendőrség fo­kozott buzgalommal vetette neki ma­gát az udvarok megtisztításának. — Messziről szinte hihetetlen, hogy mennyire melegágya az újhelyi ud­varok javarésze minden fertőzésnek. A rendőrség sorra vizsgáltatja az ud­varokat és ahol szüksége forog fenn, ki is tisztittatja. Jellemző adatként hozzunk föl, hogy a felszólított házi­urak 8/io része semmi kedvet nem mutatott arra, hogy megtisztittassa az udvarát. S odáig vitték a dolgot, hogy v a rendőrkapitányságnak most bírsá­gok kirovásával kell rendet terem tonie. Uton-utfélen felhangzik hát a panasz s keserűen emlegetik a házi­urak a rendőrkapitányi szigort: azt a szigort, ami most is igazán dicsé­retes erélylyel szolgálja a közegész­ségügyi érdekeket. Negyven év múltával. — Dókus Gyula alispán jubileuma. — Őszinte szeretettel, lelkesen üd­vözli Zemplénvármegye társadalma Dókus Gyula alispánt a negyvenéves évforduló alkalmából. Igaz szimpátiák keresik iel mindenfelőlről és az ün­neplés nagyszerűn demonstrálja, hogy mennyi eleven, gazdag értéket rejt magában az a negyven esztendő, amit Dókus Gyula a vármegye szolgálatá­ban töltött idáig el. A vármegyei közigazgatási bizottság és a városi képviselőtestület után most a várme­gyei tisztikar, segéd- és kezelősze­mélyzet és egy díszközgyűlés keretén belül a zemplénvármegyei jegyzői egyesület fogja megünnepelni Dókus Gyula alispánt. A vármegyei tisztikar, segéd- és * kezelőszemélyzet folyó évi szeptember hó 29-én délelőtt 9 órakor fog tisz­telegni Thuránszky László, várme­gyei főjegyző vezetése alatt a jubiláló alispánnál. Ebből az alkalomból a vármegye főjegyzője a következő kör­levelet intézte a tisztikarhoz, a segéd- és kezelőszemélyzethez: Az alispán ur vármegyei szolgálatának 40-ik év­fordulója alkalmából a folyó évi aug. hó 31-én megtartott tiszti értekezle­tünk határozatához képest f. évi szept. hó 29-én d. e. 9 órakor fogunk a ju­biláló alispán urnái tisztelegni. Fel­kérem a vármegyei tisztikar, segéd- és kezelőszemélyzet t. tagjait, hogy a fent jelzett napon a vármegye szék­házában hivatalos helyiségemben reg­gel fél 9 órakor összegyüiekezni szí­veskedjenek. Tisztelgés után az alis­pán ur az egész tisztikarral, segéd- ós kezelőszemélyzettel együtt lefény- képezteti magát. Erre való tekintettel kérem az urakat, hogy aki teheti, diszmagyarban jelenjen meg, a többi urak pedig fekete szalon öltözetben. Thuránszky László várm. főjegyző. A zemplénvármegyei jegyzői egy­let által rendezendő díszközgyűlés programmja a következő: Déli 12 óra és 2 óra között az elnökség a vasúti állomáson fogadni fogja a szomszédos vármegyék egyle­teinek küldöttségét és a központi egy­let kiküldötteit. Fogadás után ebéd ä la carte a „Magyar Király“ szálloda éttermében. Két órakor eíőértekezlet ugyanott. Két és fél órakor veszi kez­detét a vármegyeháza tanácstermében a díszközgyűlés a következő sorrend­ben : 1. A jegyzői egylet elnöke meg­nyitja a diszgyülést, ismerteti a tár­gyat s indítványozza, hogy Rácz Já­nos tőketerebesi főjegyző vezetése alatt egy 12 tagú küldöttség kérje fel az ünnepeltet a díszközgyűlésen való megjelenésre. 2. A gyűlésen megje- « lenő alispánt a jegyzői egylet elnöke üdvözli. 3. Mankovics János méltatja Dókus Gyula alispán köztisztviselői működését. 4. Jászay Pál egyleti fő­jegyző indítványt terjeszt elő egy „Dókus Gyula“ nevét viselő alapít­vány létesítésére, felolvassa s elfoga­---- T7"a,rr örrrrelr rrrár t\rd.orrrstsa, arról, lrog:3r z= a legszebb fényképek az „ELITE“ fényirdában készülnek ? Mr olcsó árak! Sátoraljaújhely, petöji-utcza 14. sz. (az állami iskolával szemben.) wr* Művészi kivitel i

Next

/
Oldalképek
Tartalom