Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-09-21 / 75. szám

Negyvenegyedik évfolyam. Sátoraljaújhely, 19í0. Szeptember 2í. 75. (4986.) Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiittérben minden garmond sor 40 fill. POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám éra 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A szezon elölt. — szept. 21. (p. t.) Most, mikor néhány nappal a nagy politikai szezon kezdete előtt, az ember kezébe veszi a tollat, hogy a politikai, helyzetről Írjon, azt veszi észre, hogy voltaképen nincs is miről Írnia. Közvetlen a szezon elején csönd van mindenütt. A kormány a nagy kölcsön felvételével van elfoglalva, a nemzet pedig, vé­gére jutván az eksz-leksznek, nehezen ugyan, de türelemmel és zúgolódás nélkül fizeti az adót. Hála Istennek! Az igaz öröm érzete tölti el lelkünket, hogy nincs miről Írni, mert ez azt mu­tatja, hogy bekövetkeztek a nor­mális viszonyok a sok zavar és hányattatás után. Az egész nem­zet megkönnyebbülten lélekzik fel s bizalommal tekint a jövőbe. Már a gazdasági fellendülés nyo­mai is érezhetők. Mintha a jó Isten is megakarta volna jutal­mazni a magyar nemzetet azért, hogy elővette a jobbik eszét, az idén kitűnő és bő termést adott, sőt már az ipari és kereskedelmi vállalkozási kedv is emelkedőben van. Csak éppen a kolerától való aggodalom zavarja meg a normá­lis viszonyokat s ha a Gondvi­selés ettól a csapástól is meg­óvja a magyarok földjét, akkor igazán reményünk lehet arra, hogy ez a nemzet rövid időn belül kiheveri és helyrehozza a múlt könnyelműségek pusztításait. S a mikor erről elgondolko­zunk, mint a rossz álom lidérc­nyomása, úgy tűnik fel előttünk a nemzeti hősök szerencsétlen emlékű vitézkedése. Pedig iga­zán nem régen volt. Még most esztendeje is súlyos aggodalom­mal tekintettünk a jövő alakulása elé. Egy mindennél nagyobb csa­pás fenyegette a nemzetet, a Justh Gyuláék uralma, a kik ak­koriban már nagyon közel állot­tak a miniszteri székekhez. A diszfokos, a mindent leheDgerelés jelszava és a függetlenségi párt dölyfö3 terrorizmusa lebegtek a nemzet feje felett s már éppen csak arról volt szó, hogy Justhék közül kerüljön-e ki a belügymi­niszter, a legnagyobb hatalom birtokosa, vagy valamelyik sem­leges politikus töltse be ezt az exponált helyet. Csak most lát­juk a veszedelmet egész rettentő nagyságában, a mikor visszate­kintünk rá s eszünkbe jut, hogy milyen közel is voltunk akkor hozzá. Mi pedig szorongó szívvel vártuk a történendőket. Vártuk, hogy vájjon nem történik-e csoda, ennek a sokat szenvedett nem­zetnek a megmentésére. A csoda, hála Istennek, meg­történt. Akadt egy bátor ember, aki belevetette magát a vesze­delembe párt és támogatás nélkül, egyedül a nemzet jó belátásában bizva és — nem csalatkozott. A hazafias vakmerőség annyira im­ponált a félelmes ellenfélnek is, hogy az egyik baklövést követte el a másik után, míg végre be­következett az egésznek koronája, az emlékezetes tintatartó hecc. Ez az undorító dolog aztán egé­szen leleplezte a nemzet előtt a terror bőseit, a kik felett ször­nyűséges Ítéletet tartott a teljesen kiábrándult nemzet. Nem használt többé sem a fokos, sem a záp­tojás, de még a szitkozódás és a régi jelszavak puffogtatása sem, — a magyar nemzet csak egy kis töredékét bocsátotta be a parlamentbe a letört tábornak. És azóta szépen kezd vissza- állani a régóta nélkülözött nor­mális helyzet. A bukott tábor ugyan még próbálkozik egy kis zavart csinálni, de mint a lefolyt rövid országgyűlési ülésszak mu­tatja, sikertelenül. Fenyegetőznek ugyan a jövőre is, de már nem a régi dölyfös bátorsággal, hiszen érzik, hogy az erkölcsi támasz, a nemzet rokonszenve nincs töb­bé mögöttük. Sikerült azt elját- szaniok, reméljük, nagyon hosz- szu időre. Nincs ugyan még helyén a nagy optimizmus s megvagyunk győződve, hogy a bukott tábor fog még kellemetlenkedni a kor­mánynak, hiszen egyebet sem tud, de a történtek után nem hisszük, hogy ez a kellemetlen­kedés veszedelmes is volna. A nemzet kiadta a jelszót, hogy dolgozni akar, hogy békében akar élni a sok zavar után s ez ellen lehet rugdalódzui. A fokos és a nemzetiszinü terror ideje lejárt. Óh milyen jól esik ezekre a dolgokra visszagondolni ilyenkor a politikai szezon kezdete előtt. Milyen jól is esik az, hogy nincs politikai vezércikk téma, legalább el lehet gondolkozni a közelmúlt eseményei felett s újra meg újra le lehet szűrni azokból a tanul­ságokat. Annak a hatalmas, kompakt és a szezon munkájához duzzadó erővel készülő pártnak pedig jusson eszébe, hogy mit jelent reá nézve a nemzetnek ez a ki­vételes, szinte példátlanul jött bizalma. Munkát Ígértek a nem­zetnek, nem jelszavakat és a nemzet tényleg munkát vár tőlük, hiszen ennek most minden elő­feltétele a kezükben van. S ha az önző érdekek politikája és a bzéthuzás be nem férkőzik soraik közé, úgy tényleg jó és áldásos munkát is fognak végezni. Veze­tőik régi, kipróbált hazafisága és okossága teljes garanciát nyújt erre. fiz ügyvédi kamara előtt. Dr. Reichard Salamon fegyelmi ügye. — szept. 21. A városházi állapotok minden vonalon szomorú dekadenciát mutat­nak és nem először hangsúlyozzuk, hogy ennek a sajnálatos állapotnak az okát a városházára betört pártpoli­tikai gyűlölködésben kell keresnünk. Az elsuhant dicsőségen való kesergés némely szemekkel furcsán láttatja az igazságot és a szárnyuk tépett poli­tikai nagyságok sehogyan sem tud­nak beletörődni abba, hogy a föld akkor is forog, ha nem ők üdvözíte­nek a parlamentben. A politikai szintérről leszorította őket a nemzet öntudata, folytatják hát itthon — szü- kebb körben — a mesterkedéseiket és gyanús gyülölséggel, kíméletlenül támadnak mindenki ellen, aki nem a szájuk ize szerint vallja a maga po­litikai hitét. El kellett mondanunk mindezt most, amikor a kassai ügyvédi ka­mara nagyszerű elégtételt szolgáltatott dr. Reichard Salamon polgármester­nek az őt ért támadásokkal szemben. Dr. Reichard ellen fokozott indula­tossággal tör a Búza Barna pártja és még a városháza tanácstermében sem tudják megbocsájtani neki, hogy a munkapárt hive. Lehetetlen ürügye­ket vonultattak föl, csakhogy ellene támadhassanak és csak néhány héttel ezelőtt állt a közgyűlés színe elé dr. Búza Barna azzal a megállapítással, hogy a város méltóságát sérti, ha vád alatt álló polgármestere van. Arra a fegyelmire célzott ugyanis Búza Barna, amit az ügyvédi kamara indított dr. Reichard ellen ama vád alapján, hogy a polgármesteri funkciókkal egyidejű­leg ügyvédi gyakorlatot folytat. És most az ügyvédi kamara vette az élét annak a kevélykedő mondatnak és megállapítva magatartásának kor­rektségét, dr. Reichardot az ellene emelt vád alól felmentette. A fegyelmi választmány előtt. Szombaton délután ítélkezett dr. Reichard fegyelmi ügyében a kassai ügyvédi kamara fegyelmi választ­mánya. SteÁ/íer Károly elnöklete alatt a választmány Csuka Ödön, dr. Nyu- lászi János, dr. Glück Lipót és dr. Zicherman Ignác választmányi tagok­ból alakult meg. A vádat dr. Blanár Béla kamarai ügyész terjesztette elő. A választmány előtt dr. Reichardon kívül a tanukul beidézett dr. Búza Barna, dr. Grosz Dezső és Widder Gyula jelentek meg. A vád ez volt, hogy dr. Reichard Salamon részéről — miután az inkompatibilitást több­szöri fölszólitás dacára sem szüntette meg — a képviselőtestülettel való bűnös összejátszás gyanúja forog fenn, csakhogy egyidejűleg polgármester is legyen és ügyvédi gyakorlatot is folytathasson. Dr. Reichard Salamon előadta, hogy ő még hónapokkal ez­előtt beadta a lemondását. A képvi­selőtestület el is fogadta azt, az a határozat azonban felebbezéssel lett megtámadva és mig az végérvényesen elintézést nem nyer, a szóbanforgó képviselőtestületi határozat nem jog­erős s igy ő az állását nem is hagy­hatja el. Nem hagyhatja el annál kevésbbé, mert a képviselőtestület határozatilag kötelezte rá, hogy a határozat jogerőre emelkedéséig vigye tpvább a polgármesteri teendőket. — Óvást emel az ellen a föltevés ellen, mintha a képviselőtestülettel össze­játszott volna vagy legtávolabbról is része lenne abban, hogy a képviselő- testület határozata felebbezéssel lett megtámadva. Dr. Búza Barna vallomása szürke, jelentéktelen impressziókká zsugoro­dott. Pozitív bizonysággal nem tud semmit és csak az itt-ott összeszedett impressziói szólnak amellett, hogy dr. Reichard minden lemondása ellenére sem akarja elhagyni a polgármesteri széket. Dr. Grosz Dezső és Widder Gyula, mint a szóbanforgó képviselő- testületi határozat ellen beadott feleb- bezés értelmi szerzői, tanúvallomásaik­ban előadták, hogy a felebbezési ak­ciótól dr. Reichard teljesen távol ál­lott s az ő tudta és hozzájárulása nél­kül felebbezték meg a képviselőtestü­leti határozatot. Dr. Blanár Béla a legenyhébb büntetési fokot: a megintóst hozta javaslatba, a fegyelmi választmány azonban felszólítva dr. Reichardot az inkompatibilitás mielőbb való meg­szüntetésére, az ellene emelt vád alól egyhangúlag felmentette. Az indoko­lásban fölhozza a választmány, hogy a dr. Reichard ügyvéd múltja annyira tiszteletteljes és annyira becsülést ér­demlő, hogy föl sem tételezhető róla a bűnös összejátszás ténye, de más­részről a viszonyokból eredő kény­szerűség annyira nyomatékos volt, hogy másként, amint eljárt, nem is járhatott el. Az Ítélet tanúságai. Ez az ítélet olyan tanúságokat rejt magában, amelyeknek konstatá- lása elől nem zárkózhatunk el. Az volt dr. Reichard Salamon ellen Búza Barnának a legélesebb kifogása, hogy egy fegyelmi eljárás vádja alatt áll és a város méltóságát sérti az a gyanú, amely — mint most is látjuk, minden alap nélkül és teljesen indokolatlanul — dr. Reichard ellen merült föl. Nem a városházán folytatott munkásságát tette kritika tárgyává, nem a dr. Reichard közhivatali ténykedései el­len vonultatta föl a maga érveit, de egy lehetetlen szempontot rángatott elő és azon át tört dr. Reichard ellen. Mi már akkor hangsúlyoztuk, hogy dr. Reichardnak teljesen magánügye Az őszi és téli szezonra való bevásárlásaimról visszatérve szives tudomásukra hozom, hogy fáradságot nem kiméivé, női kalap divatáru üzletemet a szezon leg­szebb és legdivatosabb kalapjaival láttam el. Szives pártfogásukat kérve maradtam teljes tisztelettel GROSZ GIZELLA PBTÓPI-TTTOZA 1. SZ a Schön és Barna céggel szemben. Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom