Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-09-21 / 75. szám

í 2. oldal.

Z EMPLÉN.

Szeptember 21.

az a fegyelmi, amit az ügyvédi kamara folytatott ellene és ez a fegyelmi nem lehet mérvadó azoknak a törvényes szempontoknak ellenében, amik reászoritják dr Reichardot, hogy a szóbanforgó képviselőtestületi határozat jogerőre emelkedéséig ne hagyja el a polgármesteri széket. Most az ügyvédi kamara is aláírta ennek az álláspontnak a jogosságát s mig egyféléiről tanúságát kaptuk annak, hogy a dr. Reichard megtartása minden tekintetben a lehető legkorrektebb volt, másfeléiről meg Búza Barna is alapos leckét kapott abból, hogy mikor nem kell fájlalnia a város méltóságát.

A dr. Reichard Salamon nemes eltökéltségü, puritán egyénisége felül áll minden kicsinyes gyanún. S az a hajsza, mely a Búza Barna legfőbb vezérletével akasztott meg a városháza tanácstermében minden produktiv munkát, egy percig sem a dr. Reichard közhivatali munkásságának, de a politikai meggyőződésének szólt. Annál inkább megnyugvással vehetjük hát tudomásul a kamara fegyelmi választmányának ítélkezését, mely a dr. Reichard ellen fölsorakozott függetlenségi tábor egyetlen és legfőbb argumentumát töri le.

fi nyíregyházai kiállítás.

— Amit Zemplén produkál. — Beszámoló a kiállításról. — Beszédes impressziók. —

— szept. 21.

Országos érdeklődés mellett, a magyar gazdaközönség fokozott figyelmétől követve nyomon, nyitotta meg szombaton Kazy József földművelésügyi államtitkár a nyíregyházai mező- gazdasági kiállítást. Megmozdult a magyar mezőgazdaság és nagyszerű bizonyságát adta — a nyíregyházai kiállítással — annak a fejlődésnek, mely nap-nap után rohamos sietséggel viszi előre az érdekeinket. Már most is konstatálhatjuk, hogy amin- denfelőlről megnyilvánult várakozásnak mindenben megfelel a kiállítás s imponáló méreteivel, mezőgazdasági értékeivel egy biztatóbb perspektívára ad jogot.

A kiállítás területén, amely a város alatt fekvő tölgyerdőből mintegy harminc holdat foglal el, a kiállított tárgyak harmincnégy csoportba osztva nyertek elhelyezést a különböző paviilonokban. A kiállítók száma körülbelül hétszáz: e számban azonban a szőlő-, gyümölcs- és borászati kiállítás, valamint az országos baromfi- kiállitás résztvevői nincsenek benne. Az általános mezőgazdasági csoportban a többek között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a hevesvármegyei, a zempléni, a szatmári, a bars-, az ung-, a hajdú-, a szilágy-, a be- reg- és a szabolcsvármegyei gazdasági egyesületek is résztvesznek. — Ugyauezek a vármegyék s igy Zem- lén is kiállítottak a kertészeti és gyü- mölcsészeti, továbbá a szőlészeti és borászati, valamint a lótenyésztési, sertéstenyésztési, juhtenyésztési, baromfitenyésztési, mezőgazdasági gépek, háziipari és műkedvelők csoportjában. A mü- és háziipari csarnokban hatvanhét kiállító vesz részt. A női kézimunkák között a magyar védő-egyesület tőketerebesi, rákos- szentmihályi és temesvári fiókja és erdélyrészi osztálya, a nyíregyházai női ipariskola, a mándoki takarék- pénztár és a vármegyei gazdasági egyesület kosárfonótelepei, a nyíregyházai szalmafonó-tanfolyam, a nagybányai nőegyesület, a nyíregyházai ágostai evangélikus iskolák szlöjd- tanfolyama, a vasvármegyei árvaház, a magyar védő-egyesület budapesti tanfolyama vesznek részt a magán- kiállitók nagy gárdáján kívül.

Az általános mezőgazdasági csoportban a debreceni gazdasági aka- mián és az országos selyemtenyész- tenyésztési felügyelőségen kívül huszonnégy kiállító vesz részt. Az iparcsarnokban a szabó, szűcs, cipész, csizmadia, szíjgyártó, fakocsigyártó,

kő-, cserép- és cementáru, bádogos, kovács és lakatos, kötélverő, élelmezési és élvezeti cikkek, fényképészeti ipar vannak a mesterek, segédek és tanoncok kiállítási tárgyai kczt képviselve. A dohánytermelési csarnokban Szabolcsvármegye dohánytermelésének múlt évi dohánytermeléséből községenkint összeállított csomós dohányának gyűjteménye, termelési adatok statisztikája, grafikonjai, a dohánytermelésre vonatkozó rajzok, képek, modellek gyűjteményét állította ki a magyar királyi dohányjövedék és a debreceni dohánykisérleti állomás. E csarnokon kívül a dohány- termelés összes fázisait természetben is bemutatják. Gazdag és tanulságos a kiállítás kertészeti osztálya és a mezőgazdasági gépek kiállítása is. A szarvasmarha-, ló-, sertés- és juhki- állitásra különösen a szabolcsmegyei nagybirtokosok küldtek nagy számmal állatpéldányokat. — A kiállítás szeptember 17-étől 28-áig tart.

VÁRMEGYE és VÁROS.

)( A megyegyülés elhalasztása Dókus Gyula alispán körlevél utján értesítette a vármegye törvényhatósági bizottsági tagjait, hogy a törvényhatóság bizottságának f. hó 27-ik napjára kitűzött rendes közgyűlését — azért, mert a gör. kath. hitfeleke- zetnek e napon vallási nagy ünnepe lesz — elhalasztja s azt f. évi szept. hó 29-ik napjának d. e. 10 órájára tűzi ki. Egyben ugyancsak körlevél utján hozza nyilvánosságra az alispán, hogy az állandó választmányi ülés nem 26lkán, hanem 28-án lesz megtartva.

)( Pályázat a városi irnoki állásra. Dókus Gyula alispán a Sátoraljaújhely r. t. városnál elhalálozás folytán megüresedett s 1000 korona töizsfizetéssel, 360 kor. lakbérrel és 5 évenkint 5 százalékos korpótlékkal javadalmazott II. oszt. irnoki állásra pályázatot hirdet. A pályázni óhajtók képzettségüket, esetleg eddigi működésűket igazoló okmányaikkal felszerelt pályázati kérvényeiket folyó évi szept. hó 25-ig tartoznak a vármegye alispánjához benyújtani.

A FÓRUMRÓL.

Jegyzők egymás közt.

A jegyzői egylet kebelében — úgy látszik — gyökeret vert harcnak egy újabb fejezetét adjuk itt. Bálint János mádi főjegyző válaszol Szoták István butkai körjegyzőnek, a jegyzői egylet elnökének és a válasz szószerinti szövegében a következőket mondja :

A „Sátoraljaújhely“ legutóbbi számában közölt s személyemmel foglalkozó cikket szó nélkül nem hagyhatom. Először is egyenesen visszautasítom azt a durva gyanúsítást, mintha én magamat bárkinek eszközül dobtam volna oda. Tisztességes gondolkozásu ember, aki engem ismer, ilyet fel nem tételez s annál ke- vésbbé hisz el. Én a magam lábán járok, tisztelt elnök ur, nem úgy mint ön, aki vak eszközévé lett egy nálánál okosabb embernek. Annak a fejével gondolkozik s annak a tollával ir. Megtesz engem a jegyzői egyesület ellenségévé. Szép! Hát már aki másként mer gondolkozni, mint Szoták István ur, az már ellensége az egyesületnek ? A közel jövő majd be fogja bizonyítani, hogy hol kell az ellenségeket keresni.

Csak rohanjon tovább a megkezdett utón t. elnök ur. Sok szerencsét kívánok.

Én azonban olyan elnök vezetése alatt álló egyesületnek, ki hírlapi cikkeiben az ellenkezőjét állítja annak, amit a zsebemben levő magánlevelében megirt, aki tagtársát oktalan és durva gyanúsításokkal illeti s aki nem tud a saját lábán járni, egy percig sem akarok tagja lenni s ezennel kijelentem, hogy az egyesületből kilépek.

Hogy pedig a „Zemplénében leközölt két levelem mennyire jó szándékkal és mennyire jóindulattal íródott s hogy azok mennyi igazságot foglalnak magukban, tegyenek tanúbizonyságot azon kartársaim, kikkel az utóbbi időben sorsom összehozott s kik valamennyien az én álláspontomra helyezkedtek.

Ez ügyről tovább vitáznunk felesleges. Ha azonban még akadna valaki, aki kétségbe vonná állításaim igazságát, úgy egyszerűen közre fogom adni Szoták ur eredeti levelét, melyhez kommentár nem kell. Mád, 1910. szept. 17.

Bálint János,

községi főjegyző.

Azt hisszük, hogy ezzel az akkorddal le is zárul a vita. A magunk részéről teljesen kimeritettnek látjuk a dolgot és a tisztán való megvilágítás szempontjainak elég van téve. És a közérdek ennél többet ezúttal nem kívánhat.

Iparosok gyűlése.

Azok az elkeseredett harcok, melyek csak a közelmúltban szaggatták táborokra az újhelyi iparosok egyetemét, most érik be lassan-lassan a finálékat. Az uj rezsim a régi rend erős és élezett kritikájával áll elő és egészen uj mederbe kívánja szorítani a maga ipartestületi politikáját. És ennek a politikának első jellegzetesebb momentuma, hogy az ipartestület elhatározta az ipartestületi székház eladását. Az anyagi nehézségekkel okolja meg az uj rend az elhatározását és legfőbb argumentumul felhozza, hogy nem akarja újabb terhekkel sújtani a terhek alatt már különben is roskadozó iparosságot. S ez elhatározás kapcsán, a sátoralj \- ujhelyi általános ipartestület folyó hó 18-án délután tartotta rendkívüli közgyűlését Hericz Sándor elnöklete alatt. A kassai iparkamara is képviseltette magát dr. Siposs Aladár titkárral s az ipartestület tagjai szintén szép számmal jelentek meg. A Zöldi Nándor jegyző által készített és felolvasott terjedelmes elnökségi jelentés azt kívánta dokumentálni, hogy a volt vezetőség felületesen vezette az ügyeket, az ipartestület fizetés- képtelensége már-már a küszöbön áll és olyan jelentősek a leküzdhetetlen akadályok, hogy a felszaporodott terhek miatt a székház további fenntartása lehetetlen. A kamarai titkár és a testületi ügyész megnyugtató szavai után egyhangú határozatba ment, hogy miután az ipartestület a horribilis mennyiségre felszaporodott adóságokkal megküzdeni nem tud és tagjait agyonterhelni nem akarja, a székház fenntartásához többé nem ragaszkodik, azt elejti és a hitelezők kielégítésére nyujtandónak határozza. Eszerint az ipartestület alig egy pár évvel ezelőtt emelt palotája mihamar árverésre fog kerülni, az ipartestület pedig bérelt helyiségbe lesz kénytelen költözni. Á közgyűlés a legnagyobb rendben 4 óra után véget ért.

Gyilkolt a pletyka.

— Egy fiatal asszony öngyilkossága. —

— szept. 20.

A nagy Galeottó megint kerített: zavaros, átható tekintetét belefurta egy fiatal asszony kék szemeibe és rávetette magát a lelkére, hogy elki- nozza, meggyötörje és azután odadobja azt a szerencsétlen, tehetetlenül vergődő teremtést a revolver-golyó elé. Szőtte, fonta a pletyka szálait, befészkelte a gyanút a szomszédok tudatába és máról-holnapra gúnyos, gyilkos kedvű mosolygások hasadtak

— a huszonnégy esztendős fiatal asz- szony nevének hallatán — a szájak körül. És minden foly tovább a régi csapáson. A gyanú, a lopva surranó pletyka nyomán ott jártak a családi perpatvarok, veszekedéstől lett hangos a ház tája és napról-napra erősebb lett a tudat annak a fiatal asz- szonynak a lelkében, hogy csak az életével pecsételheti meg az asszonyi becsületet. És nagy Galeottó megkeritette a halálnak azt a fiatal életet- Csak a revolver ravaszának kellett még csattania és azután vége szakadt a színjátéknak. Véres, halálos vége.

(Az öngyilkosság.)

Esztendőkön át a legjobb egyetértésben élt Senviczky Béla állam- vasúti mozdonyvezető a feleségével, Balázs Máriával. Csinos, takaros teremtés volt az asszony és egymáshoz való szeretetük csak mélyült azzal a rajongással, melylyel apró gyerekük, a három éves Béla körül foglalatoskodtak. A régi csend, a megértő harmónia helyébe néhány hónappal ezelőtt azonban lármás perpatvarok léptek és a Dohány-utca 2. szám alatti apró lakásban állandó lett a lárma. Hogy — hogy nem, hire kelt, hogy a fiatal asszony viszonyt folytat egy régebbi jóismerősével. Előbb csöndben, megbújva surrant tovább a pletyka, a szomszédok nevettek csak össze, ha szó esett Senviczky Bóláné- ról. Majd hangosabban s egyre hangosabban dolgozott a gyanú, úgy, hogy néhány héttel ezelőtt a férj is tudomást szerzett róla. Egymást követték a lármás, kíméletlen jelenetek és hiába erőtsitgette a fiatal asszony, hogy ártatlan, mélyen befészkelte magát a férfi szivébe a gyanú. — Vasárnapra azután megelégelte az asszony a keserűséget, belefáradt a sok küzdelembe, melyet a láthatatlan rém: a pletyka ellenében vívott s rábízta a maga fiatal, szomorúra fordult életét a revolvergolyóra.

A férj utón volt vasárnap, Senviczky Béláné hát munkához látott. Kisfiával elment a katholikus templomba, imádkozott ott és azután elvitte az apró emberkét egy régi ismerős családhoz azzal, hogy majd délután érte jön. Megcsókolta a kis fiút, a köny tán már ott bujkált a szeme szögletében és a sóhaj csak akkorára törhetett elő a melle mögül, mikor az utcára ért. Az ismerősei szomorúnak, levertnek találták és a folytonos perpatvarokkal magyarázták a lehangoltságát. Azután hazament, rendbehozta a szobát, becsukta az ajtót és leült asztalhoz, hogy leveleket Írjon. Mikor elkészült az írással, előkereste a férje állandóan töltött bul- dogg-revolverét, a tükör elé állt és kétszer magára lőtt. Először a szájpadlásának irányította a revolver csövét, a nagy izgatottságtól azonban annyira remegett a keze, hogy amint elsütötte a fegyvert, a golyó az egyik fogát verte csak ki, véresre sebezte a felső ajkát és azután a plafonba fúródott. Mire újból magára fordította a revolvert, a halántékához szorította és úgy sütötte el. A golyó most alaposan elvégezte a szerepét. A huszonnégy éves fiatal asszony élettelenül terült el a földön. A sebből szivárgott vér apró tócsákba állt a halálos fehér, szép asszonyarcon és azután lassan-lassan megalvadt.

(A véres finálé.)

Délután három órakor jött haza a férj. Az ajtót zárva találta, előbb dörömbölt s csak később — valami kínos sejtelemtől meggyötörve, törte be vékony faajtót. Ott feküdt holtan, halálosra dermedve a fiatal asszony a földön. A férj kétségbeesetten lármázta össze a szomszédokat, majd őrtesitettók az öngyilkosságról a rendőrséget. Keiner Sámuel alkapitány és dr. Stern Ármin városi alorvos mentek ki a helyszínére és az orvosrendőri szemle jegyzőkönyvbe vette, hogy kétségtelenül öngyilkosság történt és megállapította azt, hogy a halál a második lövés után nyomban bekövetkezett.

A maga huszonnégy fiatal esztendejével kellett hát Senviczky Bé- lánénak elhallgattatni a pletykát, a mely most újból ölt. Négy levelet hagyott hátra és mind a négy levél szomorú, fájdalmas dokumentum arról, hogy milyen elkeseredetten vívta a maga csatáit az a fiatal asszony a gyanú ellen. Az első levél a férjének szól és esküvel erősiti benne, hogy