Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-09-17 / 74. szám
Sátoraljaujhely, 19Í0. Szeptember Í7. 74. (4985.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenbint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Közéleti frazeológiánk. — szept. 17. (s.) A mai kormányzó párt annak köszöni népszerűsége nagy részét, hogy a frázisok politikájával szakítani tudott. Mindennemű frázist ki kell most már irtanunk. Mi is jó magyar emberek vagyunk, az ország érdekeit féltő, érette dolgozni s ha kell küzdeni is kész polgárai, de hazafias frázisoknak nem vagyunk hívei. A megfontolás és az igazmondás a mi nemzeti érzésünkkel nem ellenkezik. Mi is hivei vagyunk a haladásnak, a korszerű reformoknak s a mi ideálunk is egy modern Magyarország, de a demokratikus frázisoknak sem vagyunk hivei. Modernnek óhajtjuk ezt az országot, de magyarnak és jól tudjuk, hogy a mi változás, az még nem mindig haladás. Sem a hazafias, sem a demokratikus frázisokat nem kulti- váljuk — éppen a hazafias és demokratikus irányzat érdekében. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy az érdekek harmóniája az egyedüli mód, amely célhoz vezet. Összhangot kell teremteni egyúttal a nemzet minden osztályai között. A koalició politikájának bukása megmutatta, hogy az érdekellentét felszitásával a nemzeti irányzat nem boldogulhat. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Esküvő előtt. A .Zemplén* számára irta: Főnyi Ilonka. Elhozták a menyasszoriyi ruhát. Selyemből volt, vékony csipkékkel, szalagokkal és myrtuszágakkal díszítve. Olyan volt, mint egy ragyogó fehér felhő, mint egy bájos költemény. Érintetlen, puha, hófehér. A koszorú is ott volt mellette, meg a hosszú fehér fátyol. Aztán a keztyü, csipkés batiszt zsebkendő és egy pár parányi fehérselyem cipő. Az egész menyasszonyi toilette. Fehér lett tőle a kis szoba; a kopott, divatjátmult bútorral telerakott alacsony szoba. Egész feldíszítette. Más szint kölcsönzött neki. Jobb módról beszélt a suhogó selyem; kényelmes jövőről, a szegénység eltűnéséről. Holnap .. . Holnap ... egyre erről beszéltek a fehér holmik, de Mária nem hallgatott rá- jok, elfordult tőlük, az ablakhoz ment. Kint tavasz volt és a nagy vadgesztenyefák tele voltak rózsaszínű virággal. Meg hófehérrel. Vegyesen. Azt nézte, melyiken van több virág, a rózsaszinün-e, vagy a hófehéren? Mindkettő egyformán pompázott. A szellő néha meg megérintette a lóvékét s ilyenkor megmozdultak a fürSaját kárunkcm tanulva értsük meg végre, hogy a belpolitikában sem lehet az osztályok közötti érdekellentét felszitásával diadalra vezetni a haladási irányt. És mind a két esetben szükséges a megfontolás, agitációs érdekből erőnket túlozni egyikben sem szabad és az igazmondás mindkét esetben nélkülözhetetlen. Becsületesség a legjobb politika. A teljes Őszinteség politikáját kell azzal kiegészítenünk, hogy közéleti frazeológiánkban kerüljük el minden kérdésben a nagy szavakat, melyek tévútra vezetnek, mert a valóságnak meg nem felelő szinben tüntetik fel a jelent. Alig van vissza- tetszőbb — és sokszor nevetségesebb — mint az a nagyhangú stilus, amelylyel közéletünkben és sajtónkban a legkisebbrendü politikai eset tárgyalásánál találkozunk. A „harc“ a „küzdelem“ szava egyes parlamenti Don Quizsottjaink szájából mindegyre hallható és sajtónk híven ismétli a középkori nagyzolás e kitételeit. Hallottuk s olvastuk elégszer az elmúlt időkben — s gúny nélkül hallanunk és olvasnunk nem lehetett — hogy az önálló bankért, az általános választói- jogért (és sok egyéb mindenért) Justh Gyula „harcolni“ és „küzdeni“ fog. Érdeklődéssel vártuk a harcot s küzdelmet, mert a tös virágok. Bólogattak, hajlongtak s mintha susogtak volna. Mária kihajolt az ablakon s úgy hallgatta a susogásokat. A rózsaszín virágok kezdték: — Hát elhozták a fehérselyem ruhát ? A“koszorut, a fátyolt, hát meg lesz az esküvő ? Hát mégis csak meg lesz ? Rágondoltad magad Mária ? Nem sokáig tartott az ellenkezés. Te lettél a gyengébb. Te vesztettél. Azaz, hogy nyertél; hát nem nyereség e az Oláh Gábor sok, sok pénze, tenger gazdagsága ? Erős, nagy hatalom ; elnyomta a Kelemen Jenő iránti szerelmedet, elfeledtette veled. A fehér virágok közbe szóltak : — Nem egészen igy volt. Sok kinos éjszakát virrasztott át sírva, keserű könyek közt Mária. Csak a csipkés párnák tudnák elmondani. Hallani sem akart Oláh Gáborról. Azt a másikat szerette, arra gondolt mindig ; de az anyja . . . — Könnyű most ráfogni, amikor már meg van. Maga is úgy akarta. Oláh Gábor gazdag, kényelmes élete lesz mellette. Mindene lesz. Gyönyörű lakása, egy egész kis kastély. Négyes fogat, inas, komorna. Szórhatja a pénzt. Amit eddig a fogához kellett verni. Sokat nélkülözött. Úgy szólván mindent. Nem volt egy jószabásu ruhája, egy drága kalapja, finom, vékony francia-sarkú kis cipője. Mindenből romantika iránti érzékünk éber s eleven s az életben nyilatkozó humorban mindig gyönyörködni tudunk. Véres harcoktól hiszen nem féltünk, hulla-hegyektől borított csatamezőket aggodalomtól lázas álmainkban nem láttunk. Egy második uj Zrinyiászt sem vártuk Justh Gyulától — írni tudás kell ahoz és zsenialitás — hanem érdeklődéssel és figyelemmel vártuk a nagy napot, midőn a kormánypárt érvelő, okos, indokoló és szakszerű beszédeivel szemben, a polgári munka és szürke polgári okoskodás embereivel szemben egyszerre fegyverbe áll a haza és a háború zord és vérszomjas férfiai. Kissé középkorinak véltük e hangot a munka mai korszakában s hittük, hogy az vissza fog tetszeni, de a középkori lovag megjelenését a porondon élénk figyelemmel vártuk. Kiváncsiak voltunk. Mi az, ami feledtethet minden más kvalitást; mi az, ami mögött tehetségnek s tudásnak el kell törpülnie ; mi az, ami által valaki — igazi hős ? Miben rejlik az a nagy hősiesség ? miben áll az a nagy „harc“ és „küzdelem“? Figyelemmel kisértük Justh Gyulát s az önálló bankért „bátran“ „vivott“ „harcait.“ Bátorságot, vívást, harcot — sehol sem találtunk. Mikor utolsó audenciájáról csak a legolcsóbb. Hát megunta már a nélkülözést. Takargatni ezt a nyomorúságos szegénységet. Megtartani a látszatot mindenáron. Csakhogy meg ne tudják a valót. Mert Gálos Mária a szegényeknek abból a fajtájából való volt, akiknek el kell titkolni a szegénységüket. Á nemesi előnévhez s címeres ezüsthöz sehogy sem illik a nélkülözés. Hát titkolták is amennyire lehetett. A látszat megmaradt. Mert Gálos Mária olcsó ruháiban, a formátlan, alacsony sarkú cipőkben s hatszor kitisztított fehérbőr keztyüiben is elegáns, szép leány volt. Feltűnő szép. Észre sem vették olcsó ruháit, egyszerű kalapját, vagy talán széppé tette azt is ragyogó szépsége, üde fiatalsága. Es szellemes, okos, kedves teremtés volt. Ilyennek találta Kelemen Jenő is a szegény kis kezdő ügyvéd. Megszerette. Meg is mondta neki. Azt is megmondta: egyelőre várniok kell. Mert az iroda még keveset jövedelmez. De egy pár év múlva, lehet különben, hogy addig sem kell majd várni, csak egy néhány jó ügy, ahol érvényesíthesse tudását s kész a jó hir. Ha pedig ez meg van, a többi magától jön. Csak addig kell várni. Nem lesz az hosszú idő. Es akkor Mária is azt mondta: nem lesz sok ; várni fog — szereti .. És alig egy félév múlva az Oláh Gábor menyasszonya lett. Az Oláh Gáboré. hazajött Justh Gyula — büszkén, hogy egy ősz uralkodó előtt ki tudta fejteni álláspontját — az önálló bankért való „harcot“ azonnal megkezdette. Fölment a függetlenségi pártkörbe s kijelentette, hogy az önálló banknak továbbra is hive. Megéljenezték. Elmondta ugyanezt a parlamentben is, hol pártja lezugott minden ellenvéleményt. Zajos éljeneket kapott. Elmondta ugyanoly szürke, érv, lendület és tartalom nélküli beszédben választói előtt. Megéljenezték érte. — Körüljárta az országot s ahol voltak hivei azoknak, ugyanezt ismét elmondotta. Ünneplést, tapsot, éljenzést aratott. Hol van itt a „harc,* a „vivás“ és a „küzdelem“ ? Bátorság is csupán egy tekintetben nyilatkozott. Oly tartalmatlan szaktudásban s indokolásban oly gyönge volt min- denik beszéd, hogy azokat senki Justh Gyulán kívül nem merte volna egy politikailag érett nemzet figyelő közvéleménye előtt elmondani. Ez is, amihez valóban bátorság kellett. Legyünk hát őszinték s kerüljük a nagy szavakat. Ellen- zékieskedni nem nagy hősiesség; futni a népszerűség után nem nagy önzetlenség; úszni az árral nem nagy veszedelem. Bátorságról csak az beszélhet, aki szem- beszállott a népszerű áramlatokazé a mindent megunt öregedő Jdus- gazdag emberé. És ezért el tudta hagyni azt, a kit szeretett, aki igazán nagyon szerette. Azt az ábrándos kókszemü, ideális szőke szép fiút. Ezért az elhízott, csúf kopaszodó, vénülő emberért. El tudta hagyni. Pedig hogy szerette. Hogy összeillettek. Hogy megértették egymást. Sokszor nem is szóltak, csak egymásra néztek és tudták mit gondolnak. Ha véletlenül összeért a kezök, hogy megreszkettek mind a ketten. Ha séta közben néha összesimultak egy pillanatra, milyen zsibbasztó, édes melegség vette körül őket; szólani sem tudtak. És egy este, egy szép holdvilágos este, amikor egyszer, egyetlenegyszer összeért az ajkuk, a menyország üdvösségét élték át, belepillantottak a jövő boldogságba és elképzelhetetlenül nagynak, végtelennek látták, ami ezután fog jönni. De nem jön már semmi, eldobta, vége. A rózsaszín virágok haragosan bólogottak. Elfordultak a halványarcu álmodozó leánytól, de a fehérek engesztelőn szóltak: — Nem egészen igy volt. Nagy volt a szükség. Fogyatékán a pénz. Kérni sem volt már kitől. Kiapadt minden segélyforrás. Hát elvégre is, élni csak kell. Valahogy. Úgy, ahogy ..........= T7"aon. önnek rrrár t-md.02an.s1sa, a,rról, Irogry — a legszebb fényképek az „ELITE“ fényirdában készülnek? BF olcsó árak! th Sátoraljaújhely, petőfi-uicza 14. sz. (az állami iskolával szemben.) iBrMüvészikivitelim Lapunk mai száma 8 oldal.
