Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-09-17 / 74. szám
2. oldal. Z emplén. Szeptember 17. kai; harcról csak az beszélhet, aki megküzdött velük. És sikerről pedig az, aki e közvéleményt végre meghódította. Átérzi ezt a nemzet is, a frázisok kora lejárt. fi megoldás Jelé. — A 600 ezer koronás kölcsön ügye. — Múlt számunkban már részletesen irtunk arról a meggyőző erejű beszédről, melylyel dr. Molnár Béla szállt síkra a közigazgatási bizottságban a tokaj-hegyaljai segélyakció sikere érdekében. Fel kell vennünk a a látszatok ellenében a küzdelmet és ha áldozatok árán is, de a vármegyének részt kell kérnie abból a munkából, mely elé állít a Tokaj-Hegy - alja lábraállitása munkájúnkat. Apró pénzekkel föl nem mérhető, nagy nemzetgazdasági érdekekről van szó és amikor minden vonalon annyira tudatosan aktuálissá lett a gazdasági megerősödés vágya, nem szabad hagynunk, hogy elapadjanak azok az erőforrások, melyeket a nemzet gazdasági életében a Tokaj-Hegyalja jelent. A folyton való siránkozásnál tovább kell mennünk és a vármegyének vállalnia kell azokat a kötelezettségeket, melyeket a ma adott viszonyok között a Tokaj-Hegyalja talpraállitása reá ró. Dr. Molnár Béla agilitása s az a buzgóság, melylyel a segélyezés kérdésének a mélyére mutatott, eleven cáfolat minden kicsinyes aggodalommal szemben és tiszta, világos képét adja annak, hogy mit jelent az, ha a vármegye törvényhatósága vállalja a készfizetői kezességet. A kormány a legnagyobb készséggel ajánlotta fel a folyó esztendőre a kért hatszázezer koronás segélyt és nincs okunk, de nincs is jogunk arra, hogy kétkedjünk az Ígéretének őszinteségében, melylyel jövőre 1 millió 600 ezer koronát helyezett kilátásba és tudomásunkra hozta, hogy az ag- rárkölcsön reformját is rövidesen tető alá juttatja majd. A legteljesebb jóindulattal és tudatában annak, hogy a Tokaj-Hegyalja lábraállitása nagy nemzetgazdasági érdekeket jelent, állja a kormány a kötelezettségeit és a maga részéről elment addig a határig, ameddig a törvény és más sulehet. Ahogy a legjobbnak látszik. Oláh Gábor olyan jövőt Ígért, ami a mesébe illő, álomnak is merész egy olyan szegény leánynak, mint Gálos Mária. Hogyne fogadta volna el. — Elfogadja ; eladja magát. Holnap lesz a vásár. Ott, a legszentebb helyen, az Ur oltára előtt. Hát nem bánt ez téged Mária ? Nem fáj ez neked te fehérlelkü, büszke leáDy ? Azt fogod mondani: szeretlek . . . hazudni fogsz. Csókolni fogod, megölel, tűröd a gyöngédségét; ez is hazugság. Szörnyű, csúnya vétek. Nem félsz a lelkedtől, az feltámadhat. A szivedtől, az követelőzhet. A szívnek jogai vannak. Erős, szent jogai, Mária 1 Azokat nehéz elhallgattatni. Nem képes rá a puha, selymes, kényelmes otthon, sem a négyes fogat, az ékszerek, semmi, semmi, az, ha megszólal egyszer: nincs olyan hatalom a földön, amely el tudná hallgattatni. Vigyázz Mária! most kezdődik a harc, az igazi csata. A szived fog vívni a becsületeddel. Hát nem jobb lett volna az a másik ? A nyugodt, csöndes, szerelmes, igaz boldogság? Ha várni is kellett. Lett volna miért várni. A boldogságért. Azért küzdeni, fáradni, dolgozni nem nehéz. A véres verejték sem. Semmi, semmi. De lemondani róla: vétek. Rátaposni annak a szerelmes embernek a szivére, összetépni a lelkét és a saját magadét is, nem szabad lett volna tenned Mária í lyos kötelezettségeinek a szemmel- tartása mellett csak mehetett. A segélyakció kérdése néhány nap múltával újból a törvényhatóság elé kerül majd és a törvényhatóságon fordul meg, hogy kiván-e élni azzal a jóindulattal, melylyel a kormány a tokaj-hegyaljai érdekek egészséges szellemben való reorganizációját óhajtja. A készfizetői kezesség vállalása annyit jelenthet csak, hogy a vármegye az idei 600 ezer és a jövő évi 1 millió 200 ezer korona fedezetéül a még szabad 7* százalékos pótadót köti le és ezzel az áldozattal megadja a lehetőségét annak, hogy az annyi pokoli hányattatáson keresztül ment és annyi keserűséget megért Tokaj-Hegyalja lábra állhasson. (A szőlészeti szakosztály előtt.) A zemplénvármegyei gazdasági egyesület szőlészeti szakosztálya csütörtökön foglalkozott újólag a segélyakció ügyével. A közgyűlésen Thu- ránszky László elnökölt és az alapos, minden részletet felölelő tanácskozás egy hosszú vita során meritette ki a kérdés lényegét. JA segélyakció újból való tárgyalására a közigazgatási bizottság ismeretes határozata szolgáltatott okot. A közigazgatási bizottság ugyanis átirt a gazdasági egyesülethez, hogy a szőlészeti szakosztály a közigazgatási bizottsághoz hasonlóan intézzen előterjesztést Zem- plénvármegye törvényhatósági bizottságához, hogy megváltoztatva a folyó év aug. hó 2-án hozott határozatát, vállalja el a kormány által már megszavazott kamatmentes kölcsönért a készfizető kezességet. Á tanácskozás során dr. Molnár Béla fejtette ki azokat az argumentumokat, melyek a hatszázezer koronával kapcsolatban a készfizetői kezesség elvállalása mellett szólnak. Ha kellő gondossággal lesz a munkálta- tási kölcsön kiosztva, akkor legnagyobb részt visszatérül, de ha némi része el is veszne, az a vármegyére nézve alig néhány ezer korona évi áldozatot jelentene csak. Nem hiszi hát, hogy a vármegye törvényhatósága nehány ezer koronányi rizikó miatt elüsse a Tokaj-Hegyalját attól, hogy az idén 600 ezer, jövőre meg 1 millió 600 ezer korona kamatmentes kölcsönhöz juthasson. Á szőlészeti szakosztály tekintettel arra, hogy Csúnya, rossz, feketelelkü, hazug leány vagy Mária. Mária elfordult az ablaktól. Kint lassankint beborult s cseppegni kezdett az eső. Alkonyodott. Aztán egészen besötétedett. Nem látszottak többé a vadgesztenyefa rózsaszín virágai. Sem a hófehérek. Csak a su- sogásuk hallatszott még egyre. S a nagy, haragos zöld lombok verődtek olykor az ablakhoz. Mintha kopogtattak volna. Olyan rémes volt, olyan kinos volt hallgatni. Bezárta az ablakot, még a füg- günyt is leeresztette, aztán hidegen, gúnyosan felkacagott. Tapogatva ment az ágyhoz. Ott volt kiterítve a menyasszonyi ruha. Végigsimogatta. Többször egymásután. Milyen nehéz selyem, hogy fog majd suhogni. Megkereste a koszorút is, az apró myr- tuszvirágból készült koszorút. A fejére tette. Milyen jól illik majd dús, barna hajához. És a formás, apró kis selyemcipő. A keztyü, zsebkendő, egy egész vagyon. És ez csak a kezdet. A többi, az igazi még csak ezután fog jönni. És ő rossz, feketelelkü, hazug leány ? Nem, egyik sem, csak okos. Az okosság pedig nem bűn: az egy nagy hatalom, aki okos, annak minden van. Künn az ablakot zörgethette a vadgesztenyefa haragos zöld lombja, susoghattak a fehér s rózsaszínű virágok, rájok sem hallgatott többet. elutasító határozatával kétségesssé tehetné az agrárkölcsönök 25 évre való kitolását is, magáévá tette dr. Molnár Béla felszólalását s egy hosszabb előterjesztéssel járul a törvényhatósági bizottság szeptember havi közgyűlése elé (Az előterjesztés.) Az előterjesztés részletesen szól a Tokaj-Hegyalját ért anyagi válságról és első részben odakonkludál, hogy a törvényhatóság kérje föl a földmi- velésügyi minisztert, hogy a jövő 1911. évi munkáltatásra holdanként kért 400 kor. kamatmentes államsegély iránt kifejezett kérelmét lehető.- leg sürgősen kegyeskedjék tárgyalás alá venni, minden esetre úgy azonban, hogy az arra utalt szőlőbirtokos azt már a jövő 1911. évi március hó 1-én, a mikor a szőlő munkáltatás mindenütt kezdetét veszi legalább részben kézhez kaphassa. Majd utal az előterjesztés arra, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága időközben a folyó évi szept. hó 12 ón megtartott ülésében urra az álláspontra helyezkedett, hogy ameny- nyiben a községek sem vállalnák a kívánt jótállásokat, nehogy ezek hiányában az egész segélyakció és ezzel a Tokaj-Hegyalja pusztulásnak indult nagyrészénak megmentése dugába dőljön, a törvényhatósági bizottságot felkéri, hogy a segélyzés ügyét ismét tárgyalás alá véve, tegye megfontolás tárgyává ama körülményt, hogy minő kiszámíthatatlan következményekkel járna az jövőben a Hegyaljára, ha a jégkárosult szőlőbirtokos- ság e kilátásba helyezett munkálta- tási segélyben a kívánt jótállás hiányában nem részesülhetne — és hasonló előterjesztés megtételére a gad. egyesület szőlészeti szakosztályát is felszólította. Habár a magunk részéről méltányosabbnak és igazságosabbnak találjuk a tvhat. bizottságnak folyó évi aug. 2-án megtartott rendkívüli közgyűlésében elfoglalt ama álláspontját, hogy a munkáltatási segély az illető ingatlanra való betáb- lázással adassák és erre az elsőbbségi jog törvényhozás utján kieszközöltessék, tekintettel azonban arra, hogy a vármegye törvényhatóságának azon kiváló bizottsága ajánlja a kérdés újabb megfontolását, amelybe a vármegye és az állami hivatalok legfőbb tisztviselőin kívül a vármegye biz. tagjainak a vármegye minden részéből, méltán mondhatni, a legkiválóbb- jai vannak beválasztva s ezáltal a bizottságban majdnem minden járás képviselőtestületéről gondoskodva van, a szőlészeti szakosztály erkölcsi felelősségének teljes tudatában nem zár- kózhatik el az elől, hogy az előterjesztéshez a maga részéről is ne csatlakozzék. (Az agrárkölosön reformja.) Ismételve kérje továbbá a tvhat. bizottság a szőlőket terhelő agrárkölcsönök és azok hátralékos annuitásának az 1913. évi ápr. hó 1-től kezdődő 25 évre való kamatmentes kitolása iránti törvényjavaslatnak mielőbb a törvényhozás elé való terjesztését és törvényerőre való emeltetését s ezzel kapcsolatosan mindaddig, amíg a pénzügyminisztérium illetékes osztályában már készen lévié törvényjavaslat törvényerőre emeltetnék, az agrár annuitásoknak nov. hó 1-ére kitűzött behajtását megszüntetni, nehogy a több éven át károsult szőlőbirtokosok ez által is zaklattassanak s folytonos kórvényezgetésekre legyenek kényszerülve. Kérje a törvény- hatósági bizottság az ez iránt való intézkedés haladéktalan kiadását, mert november 1-je mihamar elkövetkezik, a behajtásokat folyamatba teszik, pedig ott, ahol a munkáltatásra nem tellik, még kevésbbó van miből a tetemesen nagy agrár annuitást kifizetni s igy a bekövetkező árverések utján a legtöbb agrárkölcsönnel terhelt szőlő, vevők teljes hiányában előreláthatólag az államkincstár kezére fog jutni. Hangsulyoztatni kérjük a feliratban, hogy az agrárkölcsönökből felmaradt tőkékhez csatolandó eddigi már hátralékos és ezután még az elkészített törvényjavaslat törvényerőre emelkedéséig esedékessé váló annuitások után ott, ahol ezek nem az illető kölcsönvevő önhibájából, de azért maradtak hátralékban, mert a különböző csapások miatt évek óta mondhatni semmi termése nem volt a kölcsönvevőnek, késedelmi kamatok hozzászámitása nélkül csatoltassanak tőkésítésként a hátralékos tőke maradványhoz, mivel a Tokaj-Hegyaljá- nak legnagyobb részén már második éve semmi termés nincsen, de van sok olyan községe, ahol már negyedik esztendeje nincsen termés. (Kazy államtitkár nyilatkozata.) A ránk szakadt Ínség, a Tokaj- Hegyalja válságos sorsa sürgősen követelik, hogy mielőbb dűlőre jusson a segélyakció dolga. Nem kétolkedünk egy percig sem abban, hogy a vármegye törvényhatósága vállalni fogja a kézfizetői kezességet és ilyenmódon utat nyit a kölcsön mielőbb való folyósítása elé. Jellemzően világítják meg a kérdést, fölöttébb érdekesek azok az észrevételek, melyeket a jótállás megtagadása alkalmából tett Kazy József földmivelésügyi államtitkár egy újságíró előtt. Árról, hogy a kölcsönt — mondotta az államtitkár — kik és milyen arányban óhajtják igénybo venni s hogy a községek vállalják-o az anyagi felelősséget, — nem kaptam jelentést. Azt azonban különösnek találtam, hogy Zemplónvár- megye nem vállalta a kölcsönért az anyagi felelősséget, Arra még nem volt eset, hogy az állam be- pörölt volna valamely vármegyét. Itt se került volna erre sor. Hanem az kétségtelen, hogy ha a vármegye is obligóban van, akkor a vármegye sokkal intenzivebben szorgalmazza a behajtást. Ugyanez áll a községekre is. Az nem történhetik meg, hogy az állam valamelyik községét csődbe kergesse, hanem az bizonyos, ha a község elöljárósága anyagilag érdekelve van, akkor az állam künlevősége sokkal pontosabban befolyik. Á kérdés szeptember 27-én kerül újólag a törvényhatóság elé és valószínű — a mindenfelől megnyilvánuló hangulatból legalább is ez tetszik ki — hogy a vármegye törvényhatósága a készfizetői kezességget vállalni fogja. Ünnepel a város. — Közgyűlés a városházán. — Dókus Gyula jubileuma. — A város megemlékezése. — — szept. 17. Osztatlan s őszinte szeretettel ünnepli az egész vármegye társadalma a jubiláló alispánt. Mindenfelé lelkes értékelését kapjuk annak a hosszú negyven esztendőnek, melylyel olyan eredményesen és fáradhatatlan buz- gósággal szolgálja — immár egy emberöltő óta — Dókus Gyula a vármegye fejlődését. A megbecsülés és a polgárerények előtt való meghajlás karakterizálja mindenhol az arra a negyven esztendőre való emlékezés ünnepét és valami nemes, szeplőtlen harmónia fogja át a lelkeket, mikor arról van szó, hogy ünneplésre járuljon elébe a vármegye társadalma. — Spontán s Őszinte lelkesedéssel jön mindenfelölről az ünneplés ős ez a tény nagyszerű bizonysága annak, ISílffMfiSwfl I őszi téli szezonra való bevásárlásaimról visszatérve szives tudomásukra hozom, lURlm ■ h°gy fáradságot nem kiméivé, női kalap divatáru üzletemet a szezon légiimig Joliim ■ szebb és legdivatosabb kalapjaival láttam el. Szives pártfogásukat kérve maradtam ^\nAC7 I “T [— | | a petÓPI-TJTCZ a 1- SZ teljes tisztelettel l\ I / ■ L. L, r\ a Schön és Barna céggel szemben.
