Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-03-05 / 19. szám
Sátoraljaujhely, 19Í0. Március 5. 19. (4930.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttérben minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Szózat után kortesut. — máre. 5. Justh Gyula kiadta szózatát február 27-én „a nemzet igaz fiaihoz.“ Azután körútra indult az országban. Megjelent itt nálunk is, kifejtette politikai nézeteit, ismertette az ő táborának álláspontját. Justh pártja, mely ketté szakította a hatalmas függetlenségi pártot, testvérharcot idézett fel azok közt, kikben a nemzet bízott ; Justh pártja, mely különleges és érthetetlen taktikázásával a bomlási processzus megindítója volt a koalícióban ; Justh pártja, mely ma az általános és egyenlő választójogért szónokol népgyü- léseken, de e jogra vonatkozó törvény megalkotását lehetetlenné tette a parlamentben ; Justh pártja, mely exlexbe, gazdaságilag nyomorúságba vitte az országot, pangásba vetette az ipari és kereskedelmi életet: most szózatot ad ki, melyet csakugyan joggal nevezett a magyar közvélemény „böjti szózatának. Mi nem vagyunk hivatottak a nagy politikát irányítani. Nekünk csak kritikai észrevételeink lehetnek ahhoz. Az országban dúló pártharcok s a helyzet megvilágítása céljából azért egy tekintélyes orgánumnak, a pártokon kívül álló „Magyar Hirlap“- nak március 1-i számában megjelent vezércikkét idézzük itt, hogy a mi szükebb körű olvasóA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levelek Tincsihez. A .Zemplén* számára irta: Aniáno. (Folytatás.) Apr. 25. Férjem, a hires ügyvéd, jó kri- minalista, képzelem, mily ügyesen védi majd saját ügyét. Tudom, a rö- videbbet fogom bűzni. De nembánom- sággal várom a végét. Mintha felfordult volna a világ. Pedig semmi sem történt, csak Málnai válik nejétől. Mégis, ba egész éjszakai s nappali gyötrődéseim után kijövök az utca zajába elkinzott fejemet kiszellőzni, asszony ismerőseim gúnyosan néznek el mellettem, a férfiak zavartan, tétovázva nyúlnak kalapjaikhoz. Mii jelent ez.? Hát a férjemmeli intim, vagy rossz viszonyaink jogotadnak arra, hogy nyilvánosan mellőzzenek, lenézzenek ? Hát minden váló asszony becstelen ? Csak nem tud az egész világ a születésnapi lugasbani „tété á-tét“-ről? És ba? Oly intimitásokat rásütbetnék valamennyi barátnőmre, kik szeretik férjüket s nincs közönségünk ebből Ítélje meg a Justhék politikai értékét. íme a Magyar Hírlap közleménye: „Justhék visszatértek a „nemzetihez „A nemzet minden igaz fiához,“ szól a Justh-párt a választási szózatában. Minő változás. Alig pár hét előtt a maguk külön klubja volt a „nemzet.“ Aki azon kívül volt — kivéve Lukács Lászlót és a csonka kabinetet, amelyet ők lettek volna hivatva egészszé varázsolni — az nem volt „nemzet.“ Az igaz, hogy akkor nem a mandátumokról volt szó, hanem miniszteri tárcákról, államtitkárságokról, fő- ispánságokról. Ehhez pedig a felére olvadt Royal-klubban magában is volt háromszorannyi pályázó, mint ahány helyet Lukács László nekik Ígérhetett. Mi szükségük lett volna tehát akkor a nemzetre. Az osztozkodás — forró reményeivel telitett — napjaiban mindenki gyanús és gyűlöletes, aki él. Ilyenkor mindenkiben vetélytársat sejtenek. De ma, amikor a szép mese véget ért és közeledik a választás, ma a nemzettel kell törődni. Lukács László palotájának küszöbét hiába koptatnák most esengő oroszlánok, mert ma már lement az oroszlánbőr ázsiója a bécsi piacon. Nem keressük a maliciát, mert igazán csak őszinte szomorúsággal lehet arról szólni, hogy ebben az országban nincs már szándékuk válni. Azokat köszöntik, mert kulisszájuk mögül nem hallatszik ki csókjuk csattanása. Május 30. Már tudom Tincsim, mit jelent ismerőseim tüntetőén mellőző sértegetése. Jó fiskális ám Málnai 1 Rám sütött, rám bizonyított képtelen dolgokat, melyek hamarább szabadítják meg tőlem. Tönkre tesz anyagilag, erkölcsileg és nem védekezhetem ellene. Kárba vész minden igyekvesem. Van tanúja, esze, furfangja hozzá. Se baj Tincsim! Ne sírj, ne félj. Nem bomlok meg. Nem balok bele. Abba bizonnyal nem, hogy mint élek meg. Elmegyek messze, messze, óda, hol narancsok virítanak. Inkább azon sírom fájósra szemeim, hogy Zándoki nem ir, nem jön, hogy megvigasztaljon. Gyáva, önző ő is ? itt hagy tes- pedni szó, biztatás nélkül. Jól teszi. Kijózanít és végre megtalálom talán nyugalmam. Ha nem az életben, vezeklő szerepemben. Megszoktam utóbbi időben emberek mellőzését, lelketlen bánásmódjukat. De a gondolat, hogy e tömeggel tart Zándoki is, az fáj Tincsim. Már csak egyszer kell megjelennem hivatalban és megszabadulok attól, kit oly tehernek, nyűgnek hitele semmiféle programmnak. Amióta innen heteken át izen- gették Bécsbe a legféktelenebb oroszlánok, hogy ők csak addig harapósak, amig az ellenzékiség kietlen sivatagában kénytelenek kóborolni, — amióta itt a bankterminussal nemzeti álláspontjukért vertek fejbe jó hazafiakat olyan hősök, akik maguk ugyanekkor terminus és minden nélkül „az önálló bank elkészítésének“ ürügyével — sőt a fő- és egy-két alvezértől eltekintve, még anélkül is — puszta kézzel kínálkoztak a hatalom átvételére, azóta itt fanyar keserűség támadt minden józan magyar ember szivében, ha a bankos urnák függetlenségi szózatokat bal • latnak. Hogy Justhék maguknak foglalják le a kizárólagos függetlenségi pártiságot, azt igazítsa el velük Kossuth Ferenc. Mi nem szólunk bele az illetékességi perbe. Nagyobb határsértés volt az, amikor a „nemzet“ nevében taktikáztak és meghiusitották minden nemzeti álláspont érvényesülését. Ma már beérik azzal, hogy nem az egész, a klubjukon kívül eső nemzetet tagadják le, hanem csak Kossuthot, Apponyit és a többieket, akik alatt a függetlenségi párt — az Andrássy és más komoly politikusok fegyverbarátsága által győzelemre segített küzdelemben a többséget elnyerte. És most azt hirdetik, hogy ők a függetlenségi párt, véltem. De nem örülök a szabadságnak, mit oly szépen énekelnek meg a költők. Juuius 10. A sok izgalomtól, lelki hányattatástól kimerülve rogytam össze. Úgy vitt ki néném falura. íme itt vagyok magányban. Mintha bódulás, vagy nyugalomféle vonulna végig lelkemen e némaságban. Restellem e szorgoskodó munkás nép előtt lustálkodásom. Minden emberi lény elől elzárva, pihenő oázist nyújt nekem e sűrű erdő, zöld mező, nagy végtelen, szinte hangos csend. • Junius 12. Tincsim, Tincsim, drága Tincsim ! Olvasd az én levelecském 1 Zándoki itt volt. Élképzelheted-e örömizgal-. mám, végtelen gyönyörűségem ? Érzem, most nyílnak meg jövöm menyországának kapui. Néma imádattal borultam nyakába s hogy végig élvezőm egy boldog óra gyönyörét, ölelő karja éltető melegét, lelkes ajka mézédes csókjait, végig hallgattam a legszebb muzsikát; forró szive hangos dobbanását, óh mily boldog voltam 1 Zokogva szakadtam le ajkairól, nyakáról. Emlékszel-e még Tincsim, mint vibráltak idegeid hasonló alkalmakaz ő szózatuk: a függetlenségi Programm. Hogy Justhék a „lépésről- lépésre haladást“ hirdetik a közjogi ellenkezésig programmpont- jaikban, azt legkevésbbé Ítéljük el mi, akik a függetlenségi politika egyedül idvezitő voltának dogmáját eddig se hirdettük. Andrássy azt hirdette, hogy a nyugodt kormányzás alapja csak olyan programm lehet, amely a nemzet és a király szempontjait összeegyeztetve nyíltan tisztáz minden lényeges kérdést. Ez nem a lemondás, hanem az őszinte megegyezés egészséges politikája lett volna. De ez a politikai meghiúsult, mert Justhék, hogy a válság tüzében a maguk gesztenyéjét süthessék meg: „a lé- pésről-lépésre“ való haladás politikáját, ami a Deák-féle 1867, csak úgy fogadják el, ha elnevezhetik függetlenségi programmnak. Mert ba bevallanák, hogy az 67-es programm, mi jogon hazaárulózhatnának le más hatvanheteseket, vagy mi jogon obstruálhatnának más 67-esek ellen a nagyjánosutcai békekötés biztató reményében. Mert ők talán mégsem érvelhetnének azzal a külön katvanhetességük mellett, hogy nekik a kormány politikája nem eléggé Deákista hatvanhe- tesség, mert akkor rájuk cáfolna a nyári flörtölés édes titkaival Lukács László, akitől nem kérték számon se Deák Ferencet se Kosuth Lajost. Tehát hirdetik nál ? Idézd vissza emlékeid és tudni fogod, mily boldog volt Magdád. Julius 15. Boldogságomban hiú, önző lettem. Nem, nem tudok csak ő reá gondolni. Ha közben reád is gondolod, csak azért esik meg, mert róla beszélgetnék — veled. Megbocsátasz, hogy kiszorít szivemből? Tudtad — mondod — hogy nem csodálhatom, mert jól megválasztottam, kit szeressek. A férfiak tökélyét, gyöngyét. Úgy van Tincsim. A boldogság, a gyönyörűség tündér tavában, aranyos napsugarában fürösztöm ujjongó, újjászületett lelkem. A nemesek legne- mesebbike ő. Kevés azt szeretni, imádni, bálványozni muszáj. Szépséges, bohó álomként telnek napjaim. Apropos! Menyasszonyságom élem Zándokival. Egy hót múlva egybekelünk s itt hagyjuk e szörnyű rideg, józan, unalmas világot. Megyünk az örökösen szép, viruló Olaszországba. A szerelem, a tavasz hazájába 1 Szép Velencébe 1 Oda, oda illenek sziveink, hangulatunk, örömünk, boldogságunk. Ott velünk ujjong napfénytől ragyogó ege. Velünk suttog az Adria sötét hulláma. Minket cirógat narancsfáit csókoló esti szellője. Velünk zokog, Legjobb és legdivatosabb kalapok, fehérnemüek, nyakkendők stb. úridivat különlegességek Szenes Iiípót nriflivai iízIsMbii Sáioraljaijlielyen. == Finom férfi czipők. — . ===== Angol sport sapkák. =
