Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-03-05 / 19. szám

Sátoraljaujhely, 19Í0. Március 5. 19. (4930.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttérben minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Szózat után kortesut. — máre. 5. Justh Gyula kiadta szózatát február 27-én „a nemzet igaz fiaihoz.“ Azután körútra indult az országban. Megjelent itt nálunk is, kifejtette politikai nézeteit, ismertette az ő táborának állás­pontját. Justh pártja, mely ketté sza­kította a hatalmas függetlenségi pártot, testvérharcot idézett fel azok közt, kikben a nemzet bí­zott ; Justh pártja, mely különle­ges és érthetetlen taktikázásával a bomlási processzus megindítója volt a koalícióban ; Justh pártja, mely ma az általános és egyenlő választójogért szónokol népgyü- léseken, de e jogra vonatkozó törvény megalkotását lehetet­lenné tette a parlamentben ; Justh pártja, mely exlexbe, gazdasági­lag nyomorúságba vitte az orszá­got, pangásba vetette az ipari és kereskedelmi életet: most szó­zatot ad ki, melyet csakugyan joggal nevezett a magyar köz­vélemény „böjti szózatának. Mi nem vagyunk hivatottak a nagy politikát irányítani. Ne­künk csak kritikai észrevételeink lehetnek ahhoz. Az országban dúló pártharcok s a helyzet meg­világítása céljából azért egy te­kintélyes orgánumnak, a párto­kon kívül álló „Magyar Hirlap“- nak március 1-i számában meg­jelent vezércikkét idézzük itt, hogy a mi szükebb körű olvasó­A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levelek Tincsihez. A .Zemplén* számára irta: Aniáno. (Folytatás.) Apr. 25. Férjem, a hires ügyvéd, jó kri- minalista, képzelem, mily ügyesen védi majd saját ügyét. Tudom, a rö- videbbet fogom bűzni. De nembánom- sággal várom a végét. Mintha fel­fordult volna a világ. Pedig semmi sem történt, csak Málnai válik nejé­től. Mégis, ba egész éjszakai s nap­pali gyötrődéseim után kijövök az utca zajába elkinzott fejemet kiszel­lőzni, asszony ismerőseim gúnyosan néznek el mellettem, a férfiak zavar­tan, tétovázva nyúlnak kalapjaikhoz. Mii jelent ez.? Hát a férjemmeli in­tim, vagy rossz viszonyaink jogotadnak arra, hogy nyilvánosan mellőzzenek, lenézzenek ? Hát minden váló asszony becstelen ? Csak nem tud az egész világ a születésnapi lugasbani „tété á-tét“-ről? És ba? Oly intimitáso­kat rásütbetnék valamennyi barát­nőmre, kik szeretik férjüket s nincs közönségünk ebből Ítélje meg a Justhék politikai értékét. íme a Magyar Hírlap közleménye: „Justhék visszatértek a „nem­zetihez „A nemzet minden igaz fiához,“ szól a Justh-párt a vá­lasztási szózatában. Minő válto­zás. Alig pár hét előtt a maguk külön klubja volt a „nemzet.“ Aki azon kívül volt — kivéve Lukács Lászlót és a csonka ka­binetet, amelyet ők lettek volna hivatva egészszé varázsolni — az nem volt „nemzet.“ Az igaz, hogy akkor nem a mandátumok­ról volt szó, hanem miniszteri tárcákról, államtitkárságokról, fő- ispánságokról. Ehhez pedig a fe­lére olvadt Royal-klubban magá­ban is volt háromszorannyi pá­lyázó, mint ahány helyet Lukács László nekik Ígérhetett. Mi szük­ségük lett volna tehát akkor a nemzetre. Az osztozkodás — forró reményeivel telitett — napjaiban mindenki gyanús és gyűlöletes, aki él. Ilyenkor min­denkiben vetélytársat sejtenek. De ma, amikor a szép mese véget ért és közeledik a válasz­tás, ma a nemzettel kell törődni. Lukács László palotájának kü­szöbét hiába koptatnák most esengő oroszlánok, mert ma már lement az oroszlánbőr ázsiója a bécsi piacon. Nem keressük a maliciát, mert igazán csak őszinte szomo­rúsággal lehet arról szólni, hogy ebben az országban nincs már szándékuk válni. Azokat köszöntik, mert kulisszájuk mögül nem hallat­szik ki csókjuk csattanása. Május 30. Már tudom Tincsim, mit jelent ismerőseim tüntetőén mellőző sérte­getése. Jó fiskális ám Málnai 1 Rám sütött, rám bizonyított képtelen dol­gokat, melyek hamarább szabadítják meg tőlem. Tönkre tesz anyagilag, erkölcsileg és nem védekezhetem el­lene. Kárba vész minden igyekvesem. Van tanúja, esze, furfangja hozzá. Se baj Tincsim! Ne sírj, ne félj. Nem bomlok meg. Nem balok bele. Abba bizonnyal nem, hogy mint élek meg. Elmegyek messze, messze, óda, hol narancsok virítanak. Inkább azon sí­rom fájósra szemeim, hogy Zándoki nem ir, nem jön, hogy megvigasztal­jon. Gyáva, önző ő is ? itt hagy tes- pedni szó, biztatás nélkül. Jól teszi. Kijózanít és végre megtalálom talán nyugalmam. Ha nem az életben, ve­zeklő szerepemben. Megszoktam utóbbi időben emberek mellőzését, lelketlen bánásmódjukat. De a gondolat, hogy e tömeggel tart Zándoki is, az fáj Tincsim. Már csak egyszer kell meg­jelennem hivatalban és megszabadu­lok attól, kit oly tehernek, nyűgnek hitele semmiféle programmnak. Amióta innen heteken át izen- gették Bécsbe a legféktelenebb oroszlánok, hogy ők csak addig harapósak, amig az ellenzékiség kietlen sivatagában kénytelenek kóborolni, — amióta itt a bank­terminussal nemzeti álláspontju­kért vertek fejbe jó hazafiakat olyan hősök, akik maguk ugyan­ekkor terminus és minden nél­kül „az önálló bank elkészíté­sének“ ürügyével — sőt a fő- és egy-két alvezértől eltekintve, még anélkül is — puszta kézzel kínálkoztak a hatalom átvételére, azóta itt fanyar keserűség tá­madt minden józan magyar em­ber szivében, ha a bankos urnák függetlenségi szózatokat bal • latnak. Hogy Justhék maguknak fog­lalják le a kizárólagos függet­lenségi pártiságot, azt igazítsa el velük Kossuth Ferenc. Mi nem szólunk bele az illetékességi perbe. Nagyobb határsértés volt az, amikor a „nemzet“ nevében taktikáztak és meghiusitották minden nemzeti álláspont érvé­nyesülését. Ma már beérik azzal, hogy nem az egész, a klubjukon kívül eső nemzetet tagadják le, hanem csak Kossuthot, Apponyit és a többieket, akik alatt a füg­getlenségi párt — az Andrássy és más komoly politikusok fegy­verbarátsága által győzelemre se­gített küzdelemben a többséget elnyerte. És most azt hirdetik, hogy ők a függetlenségi párt, véltem. De nem örülök a szabadság­nak, mit oly szépen énekelnek meg a költők. Juuius 10. A sok izgalomtól, lelki hányat­tatástól kimerülve rogytam össze. Úgy vitt ki néném falura. íme itt vagyok magányban. Mintha bódulás, vagy nyugalomféle vonulna végig lelkemen e némaságban. Restellem e szorgoskodó munkás nép előtt lustál­kodásom. Minden emberi lény elől elzárva, pihenő oázist nyújt nekem e sűrű erdő, zöld mező, nagy végtelen, szinte hangos csend. • Junius 12. Tincsim, Tincsim, drága Tincsim ! Olvasd az én levelecském 1 Zándoki itt volt. Élképzelheted-e örömizgal-. mám, végtelen gyönyörűségem ? Ér­zem, most nyílnak meg jövöm meny­országának kapui. Néma imádattal borultam nyakába s hogy végig él­vezőm egy boldog óra gyönyörét, ölelő karja éltető melegét, lelkes ajka méz­édes csókjait, végig hallgattam a leg­szebb muzsikát; forró szive hangos dobbanását, óh mily boldog voltam 1 Zokogva szakadtam le ajkairól, nya­káról. Emlékszel-e még Tincsim, mint vibráltak idegeid hasonló alkalmak­az ő szózatuk: a függetlenségi Programm. Hogy Justhék a „lépésről- lépésre haladást“ hirdetik a köz­jogi ellenkezésig programmpont- jaikban, azt legkevésbbé Ítéljük el mi, akik a függetlenségi poli­tika egyedül idvezitő voltának dogmáját eddig se hirdettük. Andrássy azt hirdette, hogy a nyugodt kormányzás alapja csak olyan programm lehet, amely a nemzet és a király szempontjait összeegyeztetve nyíltan tisztáz minden lényeges kérdést. Ez nem a lemondás, hanem az őszinte megegyezés egészséges politikája lett volna. De ez a politikai meghiúsult, mert Justhék, hogy a válság tüzében a maguk gesz­tenyéjét süthessék meg: „a lé- pésről-lépésre“ való haladás po­litikáját, ami a Deák-féle 1867, csak úgy fogadják el, ha elne­vezhetik függetlenségi programm­nak. Mert ba bevallanák, hogy az 67-es programm, mi jogon hazaárulózhatnának le más hat­vanheteseket, vagy mi jogon obstruálhatnának más 67-esek ellen a nagyjánosutcai békekötés biztató reményében. Mert ők ta­lán mégsem érvelhetnének azzal a külön katvanhetességük mellett, hogy nekik a kormány politikája nem eléggé Deákista hatvanhe- tesség, mert akkor rájuk cáfolna a nyári flörtölés édes titkaival Lukács László, akitől nem kér­ték számon se Deák Ferencet se Kosuth Lajost. Tehát hirdetik nál ? Idézd vissza emlékeid és tudni fogod, mily boldog volt Magdád. Julius 15. Boldogságomban hiú, önző let­tem. Nem, nem tudok csak ő reá gondolni. Ha közben reád is gondo­lod, csak azért esik meg, mert róla beszélgetnék — veled. Megbocsátasz, hogy kiszorít szivemből? Tudtad — mondod — hogy nem csodálhatom, mert jól megválasztottam, kit szeres­sek. A férfiak tökélyét, gyöngyét. Úgy van Tincsim. A boldogság, a gyönyörűség tündér tavában, aranyos napsugarában fürösztöm ujjongó, újjá­született lelkem. A nemesek legne- mesebbike ő. Kevés azt szeretni, imádni, bálványozni muszáj. Szépsé­ges, bohó álomként telnek napjaim. Apropos! Menyasszonyságom élem Zándokival. Egy hót múlva egybe­kelünk s itt hagyjuk e szörnyű rideg, józan, unalmas világot. Megyünk az örökösen szép, viruló Olaszországba. A szerelem, a tavasz hazájába 1 Szép Velencébe 1 Oda, oda illenek sziveink, hangulatunk, örömünk, boldogságunk. Ott velünk ujjong napfénytől ragyogó ege. Velünk suttog az Adria sötét hulláma. Minket cirógat narancsfáit csókoló esti szellője. Velünk zokog, Legjobb és legdivatosabb kalapok, fehérnemüek, nyakkendők stb. úridivat különlegességek Szenes Iiípót nriflivai iízIsMbii Sáioraljaijlielyen. == Finom férfi czipők. — . ===== Angol sport sapkák. =

Next

/
Oldalképek
Tartalom