Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-03-05 / 19. szám
9. oldal. ZEMPLÉN. Március 5. a közjogi posszibilitást a függet- ségi zászlót lobogtatva. Hogy a bankkérdésben maradtak függetlenségiek ? Ugyan, van-e csak egy olyan szavazójoggal megáldott vasúti bakter, aki ma még bankterminusos Ígéretet komolyan vesz ? Nem is arra utalnak, hogy a Justh-párti szózat már megpedzi gyengéd fuvolahangon azt a lehetőséget is, hogy 1911-re az önálló bankot esetleg mégsem kapják meg. — Ebben az esetben ők „tovább küz- denének“ — nyilván az 1917-es számmal terminusért, vagy talán 1921-esért? Inkább hiszünk a huszonegyesben, mert ez jobban illik a hazárdjátékhoz, amelyben már egyszer bemondták a fucs- csot. De most nem erre utalunk, hanem csupán azokra a meleg napokra, amikor már minden államtitkárjelöltjüknek uj állam- titkári lakása is be volt rendezve — 191 l es bankterminus nélkül. Bizony nem volna számukra akadály a bankterminus, csak akadjon egy újabb csonka kabinet, amely kiegészítésre vár. Ezért jöttek rá ők is a „lépésről-lépésre“ haladó programmra. De úgy látszik az uj szózat költői is érezték, hogy a mindent lehengerelő szélsőségek után ez kortesprogrammnak éppen nem elég. Kerestek tehát tromfot: az általános és egyenlő választójogot. Bécsben, igaz, sok fülnek, amely már a múltban is hallott arról a vidékről édes suttogást, nem kellemetlen hangzású az egyenlő választójog jelszava. — Mindenesetre kevésbbé kellemetlen, mint a cserébe kikapcsolt perszonál-unió. De itthon, azt hisszük, rosszul fog festeni a számadásuk. A szocialisták talán kölcsön adják nekik az utcát, sőt talán feléjük fordul a nemzetiségiek szive is, mert az ellenzéki konkurrensek közül Kos- suthék nem engednek a választójog nemzeti szempontjaiból, a kormány kezét pedig Tisza állásturbékol a Szent-Márkus téri kedvesen szerelmes galambcsoport. Elzárom boldogságom mindenki előtt, csak neked súgom meg, mert megérted kicsapongó szilajságát olyan szívnek, mely eddig árva, bánatosan gyászos volt. Zándoki eláraszt figyelmével. Engedd, hogy rengeteg ajándékit veled megosszam. Augusztus 25. Ha láttad volna Tincsim a mély tiszteletet, a meleg érdeklődést a publikum részéről esküvőmön 1 Mintha mind a világ, széles világ boldogságomnak örült volna. Vagy boldogságtól fátyolozott szemeim láttak mindent oly szép színben ? Jól esett a méltánylás, a tisztelet, a szeretet meleg kifejezése ismerőseimtől. Legjobban Zándoki imádattali, hosszú csókja és a te forrón áldó, üdvözlő táviratod. Itt a szépségek országában, a szerelmeket búgó tenger partján, a szerelem karjaiban, a boldogság hullámiban ringatva magam, Velence üdítő kék ege alatt, a gyönyör ölében is hőn gondol reád Magdád. Október 3. Hetek múltak, gyönyörök múltak, mámorok elúsztak. Miért Tincsim ? Ki tudDá a megmagyarázhafoglalása ugyanilyen irányban köti meg. A magyar választók közül azonban csak a legavatatlanabb rétegeket lehet ezzel a jelszóval megnyerni, mert a hazafias közvélemény nagytöbbsége tisztában van a játék frivolitásával. Nem vagyunk hajlandók azt hinni, hogy Justhék ezzel a jelszóval a nemzetiségiekkel is akarnak kacérkodni, de hogy ez a taktikájuk hamarosan a nyakukba zúdíthatja Vládék barátságát, az kétségtelen. Mert ezzel azt az irányzatot erősítik, amely a választójogi reformban a nemzeti célzatot reakciósnak tünteti fel, az ország térképének és nem zetiségi állapotának parancsoló igazságait pedig szemfényvesztésnek mondja. Justhék egyenlő választójogot követelnek azon a címen, hogy az „a nemzeti állam legszilárdabb támasza.“ Vládék ugyanezt követelik avval az érveléssel, hogy a magyar nemzet ebben az országban csak bitorló, tehát nemzetiségieket kell a reformmal nyeregbe ültetni. És ezt az uj szózat költői függetlenségi politikának keresztelik el. Mélyen elszomorító csalódások juttatták oda ezt a nemzetet, hogy ma már nem hisz semmiféle programmnak. Mért higyjen Justhék böjti programmjának, a mikor sokkal érthetőbb volt az a másik, amelyet annak idején Lukács László közvetített Bécsben. Hogy ma böjti programmot kénytelenek hirdetni, arról nem ők tehetnek, hanem a bécsi rövidlátás, amely nem ismerte fel a vásár előnyeit. Pedig 67-es bárányokat kapott volna 48-as oroszlánbőrben. Pedig cserébe nem kellett volna a belügyi tár cán kívül egyéb, csak a bank „előkészítése", ami németre fordítva a közös bank szabadalmának meghosszabbítása és magyarul mégis kuruczosan hangzik. De ezt Lukács nem tudta megértetni Bécsben és igy hiába értették meg Budapesten. így botatlant megmagyarázni ? Biztosan minden kedves dolog, édes boldogság közelében ott ólálkodik az elmúlás. Azért maradt meg boldog pillanatnak az elnevezése. Miért nem mondják a bánatra, hogy percekig tart ? Abban van módja az emberi léleknek. Azt fenékig kóstolhatja, nem oson el előle. Csak az öröm, a gyönyör az, melynek pillangó szárnya szeszélyesen repked tova szivből-szivbe, hogy sehol meg ne melegedjen ; mindenütt hódítson, bolondilson. Miért nem kedvezett nekem a szerencse ? Éietem legszebb, legboldogabb percében ott rongálta, törte össze szivemet a csalódás. Nem érdemeltem meg, nem szolgáltam rá Tincsim. Mily végtelen ön- feláldozással, rajongással tudok szeretni ! De nem úgy kell Tincsim. Nevetségessé válunk azzal. Bensőnk lehet üres, dőre. Otthonunk ragyogjon fénytől, sikktől, csíny és kényelemtől. Mi lehetünk belül fakók, nehézkesek, csalódottan öregek, csak meg ne lássák rajtunk. De tu.l szellemesek se legyünk, inkább jobb gazd- asszonyok. Szellemességünk barátnő korunkban volt becses, most sok egyéb fontosabb. (Vége köv.) rult fel azután a bankos alvezé- rek nemes paklija az első szembesítésnél és azért hirdetik újra a bankterminust először, másodszor, harmadszor. — Nem rajtuk múlik, ha végül sem csaphatnak vásárt — akár a kikiáltási áron alul is.“ — máro. 5. Az olvasóközönséghez. A mai nappal beléptem a „Zemplén“ szerkesztőségébe és ennek kebelében a felelős szerkesztői állást fogom betölteni. Fölöslegesnek találom, hogy részletes programmot adjak ezúttal. Azon a mesgyén akarok haladni, mit 41 esztendei munkássággal tört magának a „Zemplén“. És programmnak ez teljesen elég. Kérem e törekvésemhez a „Zemplén“ t. olvasóközönségének nagybecsű jóindulatát. Dr. Adriányi Béla. Szólj igazat, betirih a fejed. Irta: Dr. Grosz Dezső. — márc. 4. „A hazafiak“ cimü vezércikkem alig képzelt riadalmat okozott az ellenség soraiban. Azokra a súlyos, de igaz vádakra, amelyeket a függetlenségi párt négy éves kormányzása ellen felsorakoztattam s amelyekkel hazafias szólamaik tartalmat- lanságát, Ígéreteik megbizhatlan- ságát kimutattam, cáfolatot nem adtak, hanem a helyett meggyanúsítanak, kigunyolnak, lekicsinyelnek, csak azért, hogy a lényegről elterelve a figyelmet, szavaim súlyát enyhítsék. Érvek helyett Lengyel Zoltánnak azóta cserben hagyott zi lahi programmbeszédéből kapunk elkoptatott szemelvényeket, a végrehajtási törvénynek a mindenkori adósok képzeletét állandóan izgató intézkedéseiből spiritusztelt képeket, a függetlenségi kör előkelő szolgájától — bárha ferdítésekkel telt, valótlanságoktól hemzsegő — de legalább élvezhető beszéd és értelemgyakorlatot. Cikkem tartalmának igazságát, a vádak súlyosságát legjobban bizonyítja az, hogy szükségesnek tartották ellene harcba küldeni a függetlenségi kör előkelőségeit : a kör szolgáját és — dr. Szirmay Istvánt. Komoly politikai munkának, tárgyilagos érvelésnek lévén csupán barátja, üres szellemeskedésre, rossz viccekre nem reflektálok, hamis állításokkal nem foglalkozom, azonban van dr. Szirmay István cikkében egy mondat: „Nü nán“ „Bozogány", amelyet szó nélkül hagyni azért nem akarok, mivel ezzel, mintegy kétségbe van vonva a zsidó vallásu magyar honpolgároknak a magyar nemzet történeti hagyományaihoz szerzett joga. Az ilyen zsidóskodó, utálatos vásári gúnyolódás a nemzeti hagyományok kizárólagos tulajdonát a fakó nemesi oklevél részére látszik vindikálni. Aki a hazafias magyar zsidóságot ily sértéssel meri illetni, nem állít ki jó bizonyitványt a függetlenségi párt különben is obskúrus liberalizmusáról, az nem jó kortese a függetlenségi pártnak, mert bizony az ily csúfolódásokkal bajos lesz zsidó hitfele- kezetü polgártársainkat a „Barna“ párt zászlaja alá csábítani s az ily antiszemitáskodó hangtól sem lehet remélni, hogy uralomra jutása esetén, tőle kapjanak a zsidók a megyei bálra meghívót. A felkinálkozás vádja ellen megvédelmez engem minden elfogulatlan szemlélő előtt eddigi közéleti szereplésem. De e vád fegyverét még politikai ellenfeleim kezéből is ki fogja ütni jövendő működésem, mert én menten minden érdektől, önzéstől, egyedül hazafias meggyőződésemtől vezéreltetve kívánok a köz érdek harcos katonája lenni; annál is inkább, mert arról vagyok meggyőződve, hogy erélyes, önzetlen meggyőződéstől áthatott férfiaknak kell itt fellépni, hogy működésűkkel, hitvallásukkal bizonyságot tegyenek arról, hogy a 67-es politika hazafiasság tekintetében nem marad a 48-as mögött. Ha bátor fellépéssel, a meggyőződés erejével eloszlatjuk a rágalom, a terror ama ködét, amelybe a függetlenségiek a 67-es politikai hit tisztaságát, önzetlenségét, hazafias voltát burkolják, ha meggyőzzük még politikai ellenfeleinket is, hogy az 1867. évi XII. t.-c.-ben mindazok a pillérek le vannak fektetve, melyekre a magyar haza függetlensége, önállósága, gazdasági, kulturális és szociális jóléte felépíthető, ha politikai működésűnkkel bebizonyítjuk, hogy nekünk ép annyira hazafias célunk a nemzeti önállóság felé való haladás, a nemzeti jólét megteremtése, mint nekik s csupán a tempóban, a módban van közöttünk különbség, akkor kicsavartuk a kezükből legerősebb fegyverüket, a népbolonditás hangzatos frázisainak használati jogát. Ezzel egyszersmind felszabadítjuk a nyomasztó terror alól mindazon politikai elvtársainkat, kik az 1867. évi XII. t.-c., a kiegyezési törvény hazafias intézkedéseinek hiányos ismerete miatt politikai meggyőződésüket nyíltan hirdetni, legszentebb polgári jogaikat ezen politika érvényesülése érdekében felemelt fővel gyakorolni a hazaárulás vádja miatt nem merik. Nevelni, szervezni kell a 67 es politika öntudatos, önérzetes hívőinek táborát. A személyeskedő, jelszavas függetlenségi politikával szemben szóval, Írásban, mindenütt ismertetni, megértetni kell az 1867. évi XII. t.-c.-ket. Fel kell tárni mindenki előtt e bölcs törvény intézkedéseit, melyeknek egészéből minden gondolkodó előtt világosan fog álRAKOVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily színre, női ruhaszövetet guvliroz zzz: jutányos áron. ___
