Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-01-29 / 9. szám
Sátoraljaújhely, 19Í0. Január 29. 9. (4920.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetentint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Syilttérben minden garmond sor 30 AU. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEBT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2,50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellótott hír. detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. ifi polgármester lemondásához. — jan. 29. Sátoraljaújhely város ma-holnap országos hirre jut polgár- mester válságai révén. Este lefekszik az újhelyi cívis ama boldog tudatban, hogy virraszt fölötte a város legjobb atyja, a polgármester — és reggel ama keserű hirre ébred: hogy nincs polgármester. Vagy másfél évig volt is, nem is polgármester. Mert a helyettes, az csak h. polgármester. Most már volt polgármester, ki is tartott állásában egy egész hónapig és ma ismét ott vagyunk, hogy nincs polgármester. Különös egy város ez, ahol a díszes polgármesteri állás nem tud állandó emberre találni. De ennek oka, úgy mondják, abban rejlik, hogy aki már megkóstolta a polgármesterség örömeit, az minden áron menekülni akar abból a székből. Elhisszük, hogy ez igy van, sót megjósoljuk, hogy még 2 évig igy is lesz, mert a polgár- mester egyedüli támasza : a képviselőtestület , mai alakulásában olyan, hogy az nem adja meg azt a megdönthetien, hatalmas alapot, melyen a polgármester a saját tervei szerint építhet s a város közjavára munkálhat. Már szinte a régmúltak emlékéhez tartozik amaz idő, midőn a sátoraljaújhelyi képviselő- testületben nyugodtan, eredméA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Miklós mester. (Adalékul Zemplén vármegye művelődéstörténetéhez.) — A Zemplén eredeti tárcája. — Felsőmagyarország képzőművészeti- és műemlékekben különben elég gazdag vidékén csak igen kevés szobrászati és festőmüvei találkozunk. Az ötvösművek terén a hajdankorban a kassai ismert céh vezeteti, mi jutott azonban ezekből a müvekből Zemplénbe, nem igen tudhatni. A szobrászati emlékek maradványait egyes épületrészeken, a templomokon és kastélyokon találjuk, van továbbá nehány (mint pl. a te- rebesi, sárospataki, gálszécsi) domborműves sírkövünk és faragott címerünk. Kik készítették e müveket, kik voltak régi stylszerü várkastélyaink és templomaink építőmesterei és művészei, nem tudjuk*) s igy minden *) Zemplén vármegye monográfiája egyetlen művészt sem tud felsorolni. (1. Borovszky: Zemplén vármegye 1906.) Miklós mestert Szirmay (Not. Com. Zemp.) sem emliti. nyesen lehetett tárgyalni. Az idők nagyot változtak. Ma egymás érveinek meghallgatása már nem divat, mert 2—3 monopo- liumos szónok viszi a hangot, elkívánva, hogy őket a többi, — — mint orákulumot — vakon kövesse s engedjen nekik kizárólagos intézkedési jogot, mert hát saját felfogásuk szerint a bölcseség kizárólag az ő birtokukban van s a város közjavát egyedül ők képesek előmozdítani. E privilegizált városatyák : — természetesen, első sorban a polgármesterrel iparkodnak mindezeket elhitetni, aki exponált állásában, főleg ha az erélyesség nem nagy mértékben tulajdona, meg is adja magát s ellenvetéseket sem mer tenni. Az ilyen elhibázott lépéseknek a következményeivel mégis a polgár mesternek kell számolnia s végeredményében azután nem talál arra a támogatásra, mely csak akkor értékes a közügyekben, ha osztatlan és egyetértelmü. A következmények súlya mindenkor a polgármester nyakába szakad, ő már hiába beszél, ha egyszer azok karjaiba borult, akik vezetni akarják. Erkölcsi erejének vége, — a lemondás marad fenn egyedül. Reichard Salamon dr. is annak esett áldozatul, hogy erólyes- sége nem volt oly magas fokú, miszerint a privilegizált szónokok hatalmával megbirt volna. így legkisebb adat, mely a zempléni képzőművészetre vonatkozik, jelentős művelődéstörténeti fontossággal bir. Ilyenek mindenesetre a Miklós mesterre vonatkozó adatok is, melyre a XVI. század aktáiban találunk. A hazai képzőművészetek története még nincs megírva, Miklós mesterre tehát legfeljebb egyes lexikális müvek nyújthatnának felvilágosítást, ha ugyan ilyet tartalmaznának. Csupán egy nagyobb bünper irataiból ismerjük Felső- Zemplén e művészét. Innen tudjuk, hogy Miklós mester a homonnai Dru- geth grófok szolgálatában állott. Nevét, származását nem ismerjük. Nem tudják magyar honos, vagy külföldi származású ember volt-e ? A fennmaradt hiteles adatok csak anuyit mondanak Miklós mesterről, hogy szobrász, festész és ötvösművész volt egy személyben s mivel 1551-ben halt meg mint javakorban levő férfi, valószínű, hogy a XVI. század elején született. A ránk maradt Írott források szerint Miklós mester a tudományt és művészetet külföldön tanulta, nevezetesen az ötvösséget Velencében, a képírást és szobrászatot Nómetországaztán elkezdett panaszkodni, hogy a képviselőtestület főleg a bizottságok kiegészítése alkalmával nem támogatta eléggé, tehát lemondott. Érdekes, gyakorlati tanulságot lehet levonni a dr. Reichard Salamon lemondásából. Mit is irt a „Zemplén“ f. évi 2. számában ? :\zt a többek közt, hogy a polgármesteri álláshoz a képviselő- testület osztatlan bizalma a legfőbb kellék. A polgármester bármily tehetség és munkaerő legyen is, a képviselőtestület osztatlan és egyértelmű bizalma nélkül eredményes tevékenységet soha sem fejthet ki. Megmondtuk mi előbb hivatkozott cikkünkben azt is, hogy a most lemondott polgármester esküjének letétele előtt bizonyára számot vetett önmagával; szellemi, erkölcsi és fizikai erejével s csak miután számadását önmagával rendbenlevőnek találta: járulhatott az eskü letételéhez. — Hát e téren tévedtünk. — Dr. Reichard Salamon nem számolt minden körülménnyel s rövid 4 hét alatt bekellett látnia, hogy a polgármesteri állás lelkiismeretes betöltése az ő munkaerejét túlhaladja s azt hisszük, hogy ebbeli becsületes meggyőződése szintén egyik indító oka volt lemondásának. De bármiként álljon a dolog, a tény, hogy dr. Reichard Salamon tévedett, de tévedését iparkodott sürgősen helyrehozni. Ez ban. Tehát tanult ember volt s igy saját korának bizonyára jelesebb művészeihez tartozott. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy Perényi Péter gr. nádor és volt erdélyi vajdának, a sárospataki várurnak síremlékét (1548) ő készítette, tehát talán előbb a gróf Perényi család szolgálatában állott. Utóbb mint Drugeth Gábor grófnak, Homonna, Jeszenő és Kővár urának szolgálatába szegődött, amely minőségben bizonyára nem egy művészi müvet alkothatott. Drugeth Gábor, korának hatalmas oligarchája, Miklós mestert nemcsak mint festőt és szobrászt, hanem mint ötvöst alkalmazta, mert a grófnak nagy ezüst és arany gyűjteménye volt, amelyhez főleg a török hódítás elől menekülő egyházak, káptalanok vagy családok révén jutott. A török hódítás folytán menekülő egyházi és világi emberek ugyanis vagyont érő kincseiket és egyházi edényeiket jobbára az ország felvidékén levő kulcsos városokba és várakba szállították, részben pedig egyes váruraknál letétbe helyezték. Ilymódon került a gr. Drugeth Bálint tulajdonát képező Jeszenő várába Buda, Székesfehérvár és több más menti ugyan tévedését némileg, de azért a közvélemény azt mondja, hogy minek vállalt ő olyan megbízatást, mely erejét túl haladja s minek vitte bele a várost ismét egy kínos, bizonytalan, stagnáló helyzetbe ? — jan. 29. Alkotmánytalanság. Váratlan fordulat történt tegnap a képviselőházban. A pártok vezérei belátták a kormány bemutatkozása feletti meddő vitatkozás nevetségességét és véget vetettek a további felszólalásoknak. Az ülés végén pedig a ház nagy többsége bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. Ezután jött a meglepetés. Khuen-Héderváry királyi kéziratot mutatott föl, mely a Házat 2 hónapra elnapolja. Exlexes állapotban, a legnagyobb zavarok közepeit, ujoncozás előtt, akkor, midőn a parlamenten kívüli kormány öt napon át folyton azt hangoztatta, hogy bár nincs is pártja, de az alkotmányosság útjáról letérni semmi körülmények közt nem fog: e váratlan elnapolás olyan esemény, mely az országot rendkívül érzékenyen sújtja, de egyben a Khuen kormány sorsát végleg meg is pecsételte. — Az első megdöbbenés és általános elképedés azonban nem tartott sokáig. A Justh párt azonnal indítványt tett, hogy az elnapolás tartamára a kormány til- tassék el minden kormányzati ténykedéstől s a kormányzat eszközeinek igénybevételétől. A ház többsége el is fogadta e javaslatot. helyek egyházi kincseinek óriási gyűjteménye, melyet a várur eleinte híven megőrzött, utóbb azonban, midőn a folytonos háborúk következtében a Drugethek pénze is elfogyóban volt, a rájuk bízott kincseket Lengyel- és Németországba szállítva kezdték eladogatni. Mivel azonban az arany és ezüst kincseknek nem volt nagy ára, hazai főuraink közül többen arra üasznál- ták fel a kincseket, hogy azokból pénzt verettek. Báthory György, Rákóczi János, Dobó Ferenc, Bánffy Boldizsár és homonnai Drugeth Bálint is verettek pénzt s midőn az országgyűlés a pénzveréstől őket ismételten eltiltotta, azzal védekeztek I. Ferdinánd királylyal szemben, hogy ha adna a király az országnak jó pénzt, ők nem veretnének hamisat. A XVI. század pénzverő főurai eleinte aranyból és ezüstből verették az akkor forgalomba levő Mátyás-, Lajos-, Ulászló- és Ferdinánd-féle pénzeket, Drugeth Gábor azonban midőn kincsei fogyóban voltak, Jeszenő várában és más rejtett helyeken az általa felfogadott ötvösök utján ólomból csináltatott aranypénzt, azonNAGYMIHÁLYI SÚR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. El»ő rangú modernül berendezett hasai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó sört. WtF" Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca Zemplénvármegyei képviseleteink: Mezőlaboroz, Sstropkó, Homonna, Varannó, Gálazóos, Királyhelmecz, Perbenylk és Szerencsen ■—.■.in— állandóan friss és zamatos sört szállítanak. .n........ —........ Lapunk mai usiua 8 oldal.
