Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-25 / 42. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Májüs 25.

drágább és gyengébb fegyverzettel látna el bennünket, mint aminő a mai, pedig már a mai is annyi áldozatunkba kerül, hogy alig bírjuk el azokat és a mai véderőnk is a minimuma annak, amire szükségünk van veszélyeztetett geográfiái pozíciónkban.

..mbár ez a nézetem a perszonális unióról, nem annyira erre a nézetemre alapítom azon állításomat, hogy egy újabb negyvennyolcas többség káros volna.

A dinasztia mindenkoron azon az állásponton volt, hogy hatalmi érdekeivel, sőt létérdekeivel ellentétben van a perszonális unió. Amik az utóbbi években Svédországban és Norvégiában történtek, ahol a perszonális unió a végleges elszakadáshoz vezetett, azok csak megerősíthették ebbeli álláspontját, úgy, hogy csak nagy küzdelmek után volna képzelhető, hogy az uralkodó a hadsereg és a diplomácia kettéválasztásába és a valódi perszonális unióba belenyugodjék.

Már pedig az egész magyar történelem bizonyítja, hogy támadó célú harcok sikerhez nem vezettek. A jelenlegi generáció pedig nem heroikus. Nagy küzdelmeket legkönnyebben akkor vív és akkor tart ki a társadalom, midőn vagy még szegény és kevés a szükséglete, vagy szilárd gazdasági viszonyok között él. Az első esetben nem érzi a harcok kárát, a második esetben elbírja azokat. Jelenleg Magyarország átmeneti stádiumban van, amelyben a társadalom már sokat veszthet, de nem elég erős arra, hogy nagy áldozatokat elbírhasson.

A magyar történelemben az offenzív harcoknál az úgy is szokásos széthúzás különös erővel érvényesült mindig. Elmaradnak a harctól, akik a célt nem helyeslik, elmaradnak azok, akik a célt helyeslik ugyan.de a kockázatot nagynak tartják, amely- lyel a küzdelem jár, elmaradnak az opportunisták ős gyávák úgy, hogy csak egy kisebbség, a nemzetnek egy töredéke szokta az ilyen harcokat végigvívni.

Az ország teljes függetlenitését nem fogja a magyar offenzive létesíthetni. Az csak akkor valósulna meg, ha akadna egy uralkodó, aki a létező jogokat tiszteletben nem tartva, a nemzet ellen törne. Csak az ilyen defenzív harc, szemben egy 6aját érdekeiről és kötelességeiről megfeledkezett uralkodóval, csak az lenne képes a nemzetet egy táborba hozni, csak az ingerelhetné olyan harcra, amelynek eredményeként azután előállhatna a teljes függetlenités.

Á perszoális unió programmjának megvalósításáért megindított küzdelem tehát nem a függetlenitéshez, hanem igenis az ország nagy katasztrófájához vezetne.

A függetlenségi vezérek.

Különben érzik is ezt a függetlenségi vezérférfiak. Még maga Justh Gyula is, aki magát néha a kuruc szellem megtestesítésének tartja, érezvén az előbbiek igazságát, midőn arról volt szó, hogy esetleg a hatalomhoz jut, kész volt minden izében hat- vanhetes alapon kormányozni és kijelentette, hogy amennyiben az önálló bankot megkapná, a perszonális unió megvalósításának feladatát a jövő generációra bízná. Ez azt jelenti más szavakkal, hogy róla lemondott. Mert aminek megvalósításáért egy párt harcolni nem akar, hanem annak megvalósítását a jövő generációra bízza, az mint gyakorlati politikai Programm nem számit többé, az fel van adva.

Kossuth Ferenc szintén érezvén azt a nagy felelősséget, amelylyel járna a programmjáért való komoly harc megindítása, hasonlóan kész volt függetlenségi kabinetet hatvanhetes alapon alakítani és azt az elméletet állította fel, hogy ő teljes programraját csak akkor hirdeti, midőn kisebbségben van, amint azonban többséghez jutna, más lenne a kötelessége és megelégednék 67-es alappal megegyező koncessziókkal. Ez megint

csak annyit jelent, hogy ő is feladta a perszonális uniót, mint gyakorlati politikai programmot. Azon pontok sorozata ugyanis, amelyeket csak addig követel valamely párt, amig kisebbségben van, nem tekinthető a párt programmjának, hanem az a feladott pontok sorozatát képezi. Gyakorlati Programm csak azon követelések ösz- szege, amelyet valamely párt többségre és a kormányra jutás esetében meg akar valósítani. Minden más lehet előszeretete egy egyénnek, lehet szive vágyódása egy pártnak, de politikai programmja nem lehet.

A függetlenségi vezérek ezen — elismeréssel emelem ki — hazafias önmérséklete nagyban enyhíti ugyan a 48-as párt győzelmével járó hátrányokat, de éppenséggel nem szüntetné meg azokat.

Ha az ember olvassa a sok 48-as programmbeszédet, bennök a vezérek által hangoztatott korlátozást nem találja meg. Mindenikben csak azt látjuk, hogy az illető jelölt esküszik a 48 as programmra, a perszonális unióra. Sőt Justh Gyula is nem egyszer megfeledkezik választói előtt annak megemlítéséről, hogy a programmjának megvalósítását, amelyhez köti magát, esetleg a jövő generációra is hajlandó hagyni. Utolsó nyilatkozataiban expressis verbis fenntart mindent, amit a párt valaha követelt. Ha tehát egymaga többséghez jutna a függetlenségi párt és a választók azt látnák, amint látnák is, hogy amint a párt megvalósíthatná programmját, erre kísérletet sem tesz; ha azt látnák, hogy mást Ígért a párt és mást tesz, akkor a választók elvesztenék bizalmukat a politikai élet komolysága iránt.

67-es alapon.

A magyar politikai erkölcsök és a politikai becsület egészséges fejlődése azt kívánják, hogy ha 67-es politikát kell folytatni, ezt 67-es többség tegye, ne pedig 48-as, amely csak a függetlenségi érzésnek felébresztésével, csak a függetlenség jelszavaival juthat hatalomhoz és azért minden lépésnél nyilatkozataival és Ígéreteivel ellenmondásba keveredik.

Nagy szerencsétlenség, ha egy nemzet nem bízik többé politikai vezéreiben és pártjaiban s különösen nagy szerencsétlenség volna ez Magyarországon, ahol a rossz politika annyit árthat.

Nagyon hátrányos volna a 48-as többség azért is, mert hátráltatná a nemzeti haladást a közös intézmények körében. Hátráltatná, mert azokat az egyes követeléseket, amelyeket támaszt, Magyarország határain kívül mindenütt nem objektive, önmaguk belső értéke szerint mérlegelnék, hanem mindenütt a függetlenségi politika megvalósítása első lépésének tekintenék. A függetlenségi többség kénytelen is a fokozatos fejlődés elméletét felállítva, azt mondani, hogy csak azért elégszik meg kisebb lépé sekkel, mert azokat fogja majd követni más és hogy azok megindítják a fejlődést, amely nem fog megállni a végleges különválásig. Ettől az elszakadástól fél a dinasztia. Ettől az elszakadástól fél Ausztria. Ettől az elszakadástól fél, mondhatni, az egész Európa közvéleménye, mely Európa egyensúlyát, a status quot félti Ausztria és Magyarországnak ujalb viszályaitól.

Mindezen tényezők a legkisebb reformot nemzeti irányban gyanús szemmel nézik, ha azt kell hinniök, hogy az az első előkészítő lépés a teljes függetlenitéshez.

A nemzeti irányú fejlődésnek a közös intézményekben sine qua non-ja, hogy hatvanhetes többség legyen, a mely egyes reformokat követelhet a nélkül, hogy a létező alapokat veszélyeztesse és a nélkül, hogy bizalmatlanságot keltsen mindenfelé. — Nem tartanám előnyösnek a negyvennyolcasok többségre jutását azért sem, mert az önálló bank felállítását a mai körülmények között a nemzet érdekében levőnek nem tartom, hanem helyesebbnek tartom a készpénzfizetések felvételével kapcsolatosan a közös bank szabadalmának meghosszabbítását. Nem akarom e meggyzőződé- semet indokolni. Beszédem úgyis tul- hosszu s azért elég, ha reámutatok azokra az érvekre, amelyeket Tisza István gr. mostani körutjában olyan gyakran és olyan meggyőzően fejtett ki; elég reámutatnom arra, hogy a valóban nagy szaktekintélyek mind azt mondják, hogy jelenlegi gazdasági viszonyaink között előnyösebb a közös bank, mint a külön bank.

Mindezek következtében én nagy bajnak tartanám, ha újra negyven- nyolcas többség keletkeznék.

Nyílt sisakkal.

Ismervén ezen felfogásomat, vannak, akik azzal vádolnak, hogy a koalíció idejében a negyvennyolcas párt ellen működtem. Nem vagyok barátja az erős kifejezéseknek. Azt hiszem, hogy ezek rendesen többet ártanak annak, aki használja őket, mint annak, aki ellenfordittatnak. Ezért én csak azt mondom, hogy ez az állítás teljesen alaptalan és nem igaz. Én törekedtem a negyvennyolcas pártot becsületes és nyílt m gegyezés alapján egy hatvanhetes kormányzati programmhoz kötni és azután törekedtem a vezérekkel való, szintén teljesen nyílt, tárgyalások során előkészíteni azt, hogy alakuljon egy olyan uj párt, amely a negyvennyolcasok és a hatvanhetesek soraiból keletkezett volna s amely nem vette volna fel programmjába a perszonális uniót, hanem bizonyos pozitív eredményekkel, bizonyos nemzeti irányú haladással megelégedett volna. Semmi mást nem tettem, sem a hatalmi eszközöket a negyvennyolcasok ellen nem használtam, sem intrikát ellenök nem folytattam, mert a politikai becsületbe ütközőnek tartottam volna, hogy a hatalmat, melyet tőlük is kaptam, ellenük használjam föl.

A finálé.

A katonai kérdéseknek hosszasan és meggyőző erővel való fejtegetésével fejezte be gr. Andrássy hatalmas s őszinte hatást keltő beszédét, melyért Wiczmándy Ödön mondott köszönetét. Szkurkay Lénárd esperes meg tót nyelven tolmácsolta az elhangzott beszédeket. Majd Szterényi József mondott nagysikerű, tartalmas beszédet és azt mutatta ki, hogy az Andrássy hívei mennyi jelentőséggel értékelik a kisipar súlyát és minden erejükkel igyekeznek azon, hogy az iparos Magyarország minél nagyobb és minél hatalmasabb legyen.

Délben gróf Andrássy tiszteletére az Aranybika szálloda nagytermében bankett volt, mely a leglelkesebb hangulatban folyt le.

A lakomán gr. Sztáray Sándor felköszöntőjére Andrássy Gyula beszédet mondott, amely komoly hangú intelmet tartalmaz a nemzethez, a pártoskodás és osztály- és felekezeti gyűlölet veszélyétől óvja. — Amig másutt úgy van, hogy az igazi liberalizmus, az igazi türelem csak azokat hatotta át, akik vallásnélküliek, nálunk mindig az volt a jellemvonása politikai életünknek, hogy a legvaliásosabbak tudtak szabadelvűek, tudtak türelmesek lenni. így volt ez a múltban, legyen igy a jövőben s ne engedjük soha, hogy a vallási ellentétek, felekezeti ellentétek vegyenek erőt rajtunk. (Nagy taps.) Másik nagy veszélyt a nemzetiségi kérdés rejt magában és sajnos, hogy Justh Gyula ebben a kérdésben nem követi a magyar pártok felfogását. Magyar- országnak — úgymond — csak akkor van igazán jövője, hogyha le tudja győzni a szenvedélyek és a pártszellemek túlzásait, ha le tudja győzni a felekezeti ellentéteket és közösiteni tudja egy magasabb harmóniában, az össznemzet iránti szeretetben : hogy mindig az egységes magyar állam és a nemzet nagy érdekei domináljanak.

Hatalmas taps fogadta a beszédet. S gazdag érben ömlöttek tovább a tosztok. És a hétfői nap nagyszerű tanúságot tett amellett, hogy a nagy- mihályi kerület választópolgársága egyértelmű lelkesedéssel viszi majd diadalra gr. Andrássy Gyula nevével a hatvanhetes zászlót.

ÜTKÖZET ELŐTT.

Azt hittük, hogy a terror határt fog ismerni és mértéket tart majd a túlsó oldal, amikor az indulatokat bujtogatja s a polgárság nyugalma ellen lázit. Hittünk mindmáig abban, hogy a józanság elvégre csak felülkerekedik a szenvedélyeken és az ellenzékben lesz annyi becsületérzés, hogy ne dobja oda a közbékét a féktelen s a leglelketlenebb terror jegyében való izgatásoknak. S ma fájdalmasan kell konstatálnunk: egyre szenvedélyesebb és egyre garázdább lesz a választási harc és a túlsó oldal minden erejével igyekszik azon, hogy ha kell, hát a legsivárabb anarchia vegyen erőt a közállapotainkon és úgy épüljön fel a Búza Barna mandátuma.

Ha valótlan és hitvány hírekkel meg lehet választási harcokat vívni, akkor klasszikus példát ad erre a Búza Barna tábora. Kezdték — a Búza Barna legfőbb vezérletével — azon, hogy Kazy antiszemita s majd nagyhirtelen elővontatták a másik ágyút, hogy Békéscsabán agrárszo- ciálista programmal lép fel. Es amikor csütörtököt mond a két ostoba trükk, Búza Barna megiratta a lapjában, hogy Kazy — csendőr fedezet alatt — véresre vert egy választót, amiért nem őt, de Búza Barnát éltette. És a játék itt már vérre megy. Nem érvet vonultatnak fel a politikus ellen, de brutális rágalmakkal akarják befeketíteni Kazyban az embert. Lelketlenül, gonosz cinizmussal viszik nap-nap után a nyilvánosság elé, hogy a munkapárt pressziónál és veszteget és sehol semmi pozitív adat, amivel támogathatnák a hadjárataikat. Folyik a bujtogatás, a tömeg indulatait neki tüzelik minden törvényes rendnek és lázitnak és izgatnak: és mindez csak arra jó, hogy Búza Barna újból bele kerülhessen a képviselőházba.

Ezekhez a fegyverekhez volt már szerencsénk. Akkor is arról volt szó, hogy Búza Barna kikönyörögje magának az újhelyi mandátumot. E3 megnyergelve a tömegszenvedélyeket és ámítva és képtelen mesékkel hitegetve a polgárságot, akkoron sikerült neki a dolog. Belegázolt minden érdembe és kíméletlenül, mámoros nekihevüléssel rontott minden közéleti tevékenységre: a cél az volt, hogy képviselő lehessen. S most újból reászorult a polgárság jóindulatára, előszedi hát a régi fegyvereket és végig vereszik egy példátlanul indulatos választási hadjáratot. Mi hiszünk a polgárság józanságában és bízunk abban, hogy a Búza Barna mesterkedései most csütörtököt fognak mondani. És nem lesz kapható arra a polgárság, hogy a mindany- nyiunk békés nyugalmát áldozatul dobja oda egyik-másik fiskális mértéket nem ismerő és brutális előre igyekvésének.

A demoralizáció utján.

Olykor-olykor humorban is dolgozik a Fm. Hírlap. Szombaton azzal a szenzációval állt elő, hogy Őfelsége megneheztelt a főispánra és a választások lezajlása után azonnal fel fogja menteni a tisztsége alól. S a humoros irás alól kilóg a célzat. Nem az első és hitet teszünk rá, nem is az utolsó írásuk, melyben a főispán ellen támadnak. Minden eszközzel és rá se hederitve az igazságra, törnek a főispán ellen, inszinuációkkal és már a kiindulási pontjukban is hazug föltevésekkel hadakoznak és minden erőlködésük odairányul, hogy a főis- páni tekintélyt járassák le. Mesék, amelyek mértfölduyire esnek az igazságtól és rágalmak, melyeknek mélyén ott húzódik meg a szennyes célzat, kerülnek ki a tolláik alól és azért van csak ez a nagy háborgás, mert Meczner Gyula nem állt a hívek seregébe és nem fújja velük együtt a Búza Barna nagyságát.

És ugyanez a nóta járja a falvakban is. Megfenyegeti Búza Barna