Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-25 / 42. szám

Május 25. ZEMPLÉN 3. oldal. a községi elöljárókat és ijjesztő me­sékkel akar reájuk hatni. Ahol hang akad, mely nem Búza Barnára kiált éljent, nyomban fölharsan a fenyege­tés és nemcsak kiátkozza őket min­den üdvösségből Búza Barna, de bör­tönt emleget és úgy akar hatni reá­juk. Ez már a legkétségtelenebb de- moralizáció útja és minden erőnkkel igyekeznünk kell azon, hogy leszo­ruljon erről az ösvényről a fiskális ur. Ha mindjárt nem is lesz képvi­selő. Buzáék piszkos fegyverei. Dr. Grosz Desző a következő nyilatko zat közétételére kért fel minket: A kormánypárti zsidó választó- polgárok pártgyülésén Kazy József képviselőjelöltünk beszéde után én is intéztem nehány szót választó pol­gártársaimhoz és hitrokonaimhoz. Ezen beszédemet elferdítve úgy ismertette a Felsőmagyarországi Hír­lap ma egy heti száma, mintha én felekezeti gyülölséget szítottam volna, vagy pláne katholikus polgártársaimat támadtam volna meg. Tudva azt, hogy a Fm. Hírlap normális viszonyok között is irtózik az igazmondástól, most a választások idején pedig teljesen a kortes-hazug­ságok fegyverzetében küzd, elégsé­gesnek tartottam, hogy beszédemre vonatkozó hazug állításaik a Zemplén múlt számában cáfoltassanak meg. Minthogy azonban akadt naiv olvasója, ki annak a hazug referádá- nak hitelt adott, sőt tudomásomra jutott, hogy maga Búza Barna ur is kortescélra igyekszik kihasználni azt az értesítést, kötelességemnek ismerem e helyütt kijelenteni, hogy szemen- szedett hazugság az, mintha én fele­kezeti viszályt szító szavakat hasz­náltam volna, mintha katholikus pol­gártársaimat támadtam volna, avagy egyáltalában olyasmit mondtam volna, ami bármely vallásfelekezetü polgár­társamat sérthetné. Hivatkozom Kazy Józsefre, dr. Kovaliczky Elek, dr. Ad­riányi Béla, dr. Isépy Tihamér s több katholikus vallásu polgártársaimra, kik beszédemet hallgatták s akik bi­zonyíthatják, hogy a nekem imputált kijelentéseket nem tettem, sőt ezen urak is melegen gratuláltak beszé­demhez. Már pedig, ha vallásukat sértettem volna, aligha üdvözöltek volna, mert vannak oly jó katholiku- sok, mint Landesman Miksa avagy Lánczi (ezelőtt: Landesman) Aladár, kedves hitrokonaim. A választási küzdelem tomboló áradata szennyes hullámaival sok piszkot vet fel, de az még se enged­hető meg, hogy egyesek működését teljesen hazugmegvilágitásbahelyezze. Ilyen fegyverekhez csak azok nyúlnak, kik a legpiszkosabb eszközöktől sem riadnak vissza, hogy sülyedő hajóju­kat megmenthessék. De gustibus non est disputandum. Dr. Orosz Dezső. Bagolymadár éjjel jár ki... Nem mondunk újságot: az or­szágban szinte példátlan az a mű­vészi fregoliskodás, melyet Búza Barna a községekben viszen végbe. Justh- párti ott, ahol kiadós a Justh Gyu­lával való kérkedés, de nyomban Kossuth Ferencet vallja a vezérének, ha úgy szólnak az információk, hogy a polgárság inkább hajlik Kossuth, mint Justh felé. És szives előszere­tettel lesz néppártivá, ha szükségét látja. Borsiban legutóbb azzal biztatta a magyarokat, hogy nemcsak a korcs­mából, de a templomokból is zsina­góga lesz, ha Kazyra szavaznak. És hogy egymás ellen uszíthassa a kü­lönböző felekezetek papjait, Czékén meg azzal állt elő és ezt a katholikus papok címére adresszálta, hogy „ő buzgó katholikus s inkább meghal, semmint a vallása ellen tegyen va­lamit; jóllehet a református papok megígérték neki a támogatásukat, ha követelni fogja a szekuralizációt.“ És ebben az ártatlan mondatban benne van az egyes felekezeteknek az egy­más ellen való heccelése és benne van az a sivár elhatározás is, hogy ha kell, hát a felekezeti béke meg­bontása árán is, de érvényesülni fog. Különösen Bodzásujlak fáj Búza Barnának. A község rendületlenül áll meg Kazy József mellett és hiába­való minden erőlködés, a hadsoraikat nem tudják a Búza Barna emberei megbontani. Az 1904-ki tűzvész után nemes buzgósággal sietett a község segítségére és ezt a bodzásujlaki ma­gyarok nem akarják elfelejteni. Lopva, halkan mennek — éjjelenkint — a Búza kortesei Bodzásujlakra és óva­tos körültekintések, titkos kézszori- tások után, az egyik reggelre össze is jött „fristikre“ vagy tiz magyar. Eléjük állt a Buza-kortes és azzal maszlagolta a jámbor közönséget, hogy nem kell Kazyra szavazni, mert amióta a minisztériumban vaD, azóta megy ki a szegény ember Amerikába. És folyik az ámítás, no meg az ital vég nélkül. A Búza Barna pártja folyton- folyvást azon kesereg, hogy a munka­párt veszteget. És mi pozitive tudjuk, hogy Bodzásujlakon kiknél zörgettek a Búza Barna kortesei éjnek idején — nem éppen a legjámborabb szán­dékkal. Figyelmeztetjük e helyen is a híveinket, hogy legyenek éjjel is résen és kövessék mindenütt nyo­mon ezeket a sötétben bujkáló, min- denrekész kortes-baglyokat. Az ellenzék vasárnapja. holló Lajost ugyancsak szoron­gatja a fólegyházi kerületben Kazy államtitkár és hogy a félegyházi nép- tribun nem érzi magát teljes bizton­ságban odalenn, a délibábos alföl­dön, bizonyságát annak a vasárnapi nap adja. Eljött közibénk s aligha az hozta ide, hogy Búza Barna mel­lett demonstráljon, de kellemetlen­kedni akart Kazynak. A dolog nem egészen sikerült és a vasárnapi nap a munkapárt diadala volt. Olyan im­ponáló számmal maradt távol a vá­lasztópolgárság a nagy hűhóval be­harangozott és a mindannyiunk jó­indulatába ugyancsak beajánlott ak­tusról, hogy az ember — az első pil­lanatra — hinni sem akart a szemei­nek. Fehérruhás szüzek, háromtagú lovas bandérium s más ilyen válasz­tási különlegesség : az bőven volt; bámész suhancok és párjaikkal enyel­gő bakák is hihetetlen számmal akad­tak, de szavazat, ellenzéki urak, sza­vazat az nagyon kevés vala . . . Holló Lajos a legfeketébb reak­ció s minden retrográd irányzat har­cosa. Kíméletlen, nem ismer könyö- rületet és hogy minél több remény­séggel törhessen előre, beugrasztotta a jóhiszemű és szörnyen hiú Justh Gyulát a bankcsatába. Tipikus nép- tribun és nagyon megokolt, jogos az az ellenszenv, melylyel a magyar po­litikai világ Hollót kezeli. S itt kap­juk magyarázatát annak, hogy a vá­lasztópolgárság — szinte egyértel­műen és elhatározó többséggel — tért ki az ünnepség elől s otthon maradt. A publikumnak két harmadrésze meg azokból a körökből telt ki, hol egy­formán ujjongnak, akár a vásári kók­ler nyel kardot a Vörös ökör udva­rán, akár Holló Lajos „szaval“ a Dianna kertben. Lelkesedés minden­koron akad. Közben a nagy felvonulás s majd a programmbeszéd is megesett. Kö­rülbelül 2000—2500 lélek asszisztált. Búza Barnát programmbeszéde köz­ben meg-megzavarták a szociálisták és kevés hijja volt, hogy ökölre nem ment a dolog. Holló Lajos zengett, zúgott és dörgött nagyokat a Búza Barna értékeiről, Búza Barna meg elmondotta azokat a közismert mon­datokat, melyekben minden akadt. Hazafias hév, ijjesztő, lármás gesztus és mjnden színvonal nélküli humor. És figyelő, komoly szemmel néz­ve az eseményeket, mást nem igen jegyezhetünk fel az ellenzék vasár­napjáról. Hangos volt a jókedv, du­haj s rakoncátlan az indulat. S hogy nem volt szükség csendőrre, az csak annak a bizonysága, hogy a munka­párt ad még valamit az illdomosságra és kövekkel nem hajlandó megdo­bálni az ellenfeleit. S a Búza Barna hívei ugyanezt nem mondhatják el magukról. Csendélet Garanyban. Garanyban esett meg a Búza Barna egyik legjellemzőbb bravúrja, öttkinn járt — pünkösd első napján — és maga köré gyűjtve egynéhány jám­bor falusi polgárt, szörnyű hevesen szónokolt a nagy politikáról. Kivere- sedett az arca és nagyon haragosak voltak a gesztusai. A bodzásujlaki református lelkész épp akkor ment temetni Garanyba. Amidőn Szabó Mihály háza előtt hajtatott el, észre­vette Búza Barna és a következő szó­noklattal fordult a hívekhez : Nó lát­ják emberek. Itt megy a tisztelendő ur. Ivott a Kazy pezsgőjéből, azért szavaz rá. Pedig neki oda kell sza­vazni, ahova maguk fognak, mert őt maguk fizetik és neki nem szabad a néppel szembekerülni. És ez a bravúr, melylyel Garany­ban gyarapította Búza Barna a maga apró mesterkedéseit, legkevésbbé sem uj. A hívőket bujtogatja a papjuk ellen és nem rest, csakhogy közelebb érjen a maga céljaihoz, hát megza­varja a község békéjét és egymásnak uszítja az emberi indulatokat. Foly­tonosan azon sir és hullajtja a köny- nyeit, hogy a munkapárt pressziónál és ő a falu népét a papja ellen buj­togatja, csak azért, mert az a pap nem hajlandó a szavazatával a Búza Barna jóvoltát segíteni elő. Garany­ban azonban nem éppen úgy sikerült a dolog, ahogy Búza Barna szerette volna. A garanyi református nép ja­varésze szereti a papot és éppen en­nek a brutális inzultusnak a hatása alatt, Búza Barna ellen fordult. De ez már csak konzekvenciája a dolog­nak. A szomorú tény az, hogy a köz­ség békéje meg van zavarva és egy csomó becsületes magyar ember nyu­galma azon törött meg, hogy Búza Barna mandátumhoz akar jutni és ebbeli igyekezetében fütyül akár egy egész község nyugalmára is. HÍREK. — Űrnapja. Holnap ünnepli a róm. kath. egyház legnagyobb és leg­szebb ünnepét, Űrnapját. A plébánia templomban d. e. 9 órakor ünnepi nagymise lesz, mely után a körmenet a város főtéren négy helyen zöld lombsál or alatt felállított oltárokhoz vonul. Egyik oltárnál, a szabadban lesz a szentbeszéd. A helyi honvéd- zászlóalj egy diszszázada is kivonul a körmenetre s üdvlövésekkel emeli az ünnep fényét. — Kinevezés. A m. kir. igazság­ügyminiszter Ungváry Szabó Béla sátoraljaújhelyi kir. törvényszéki Ír­nokot a királyhelmeci kir. járásbíró­sághoz telekkönyvvezetővé; —a kas­sai kir. ítélőtábla elnöke Bányay Gyula sátoraljaújhelyi lakost díjas joggyakornokká nevezte ki. — Szürke tárgysor. Sátoralja­újhely r. t. város képviselőtestülete hétfőn délután ülést tartott. Hiába, nyár van. A képviselőtestület tagjai nagyon kevés számmal vettek részt a közgyűlésen és egykedvűen mor­zsolták le a tárgysort, mely csak ap­róbb jelentőségű és érdektelen ügye­ket vetett telszinre. — Évzáró ünnepély. A sátoralja­újhelyi róm. kath. főgimnázium ifjú­sága folyó hó 22-én tartotta meg az évzáró ünnepélyt. Délelőtt fél 10 óra­kor mise volt a kegyesrendiek tem­plomában, majd a tornacsarnokba vo­nult az ifjúság és tanári kar, hol az ünnepélyre díszes és előkelő közön­ség gyűlt egybe. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar által előadott dal vezette be, mely után Révész György „Czinka Pannát“ szavalta nagy ha­tással. A zenekar játéka után az ifjú­ság nevében Krafcsik János VIII. o. t. gyönyörű beszédet mondott, mely­ben megköszönve a tanári kar taní­tási és nevelésügyi fáradozását, bú­csút vett az intézettől. Igen sikerült volt egy dal quartett, melyre a szom­széd terem akusztikája remekül adta a visszhangot. Beszámolt még az ön­képzőkör működéséről az ifjúság, mely kör Majtényi Géza tanár ügybuzgó vezetése alatt igen szép eredménnyel működött. Jutalmak kiosztása után a zenekar indulója zárta be a szép ünnepélyt, melyről általán meg kell említenünk, hogy az ifjúság ének- és zenekara igazi művészeti színvonalon áll, hova Kucsera Rezső tanár nagy szakértelme és buzgó vezetése emelte. — A S. A. C. tennisz-pályáinab megnyitása. A S. A. C. által a régi torna-csarnok téren létesített tenisz­pályák teljesen elkészülvén, a club a pályákat Űrnapján d. u. 7 órakor, a S. A. C.-K. A. C. football mérkőzés után nyitja meg és bocsájtja tagjainak rendelkezésére. — Vizsgabiztos. A kultuszminisz­ter a homonnai állami felsőkereske­delmi iskola érettségi vizsgálataihoz Lekly Gyula kir. tanácsos, kassai igazgatót miniszteri biztossá nevezte ki. — Tűz a petróleumgyárban. Szom­baton délután tűz pusztított a sátor­aljaújhelyi petroleum finomító gyár­ban. A pároló kazán — a nagy fokú hevítés közben — lyukat kapott és a kiömlő olaj irtózatos lángolással égni kezdett. A tűz színhelyén nyom­ban megjelent a tűzoltóság és ember- feletti erővel igyekezett azon, hogy a tűz bele ne kapjon a közelben lévő benzin tartályokba. Közel 3 órai munka után sikerült is a tüzet lokalizálni. A kár 16 ezer koronára rúg. — Breth Gyula temetése. Folyó hó 22-én délután temették el a sá­toraljaújhelyi kerület esperését, Breth Gyula bodrogkereszturi plébánost. A végtisztességen Kassáról is számos pap jelent meg, azonkívül az esperesi kerület papsága teljes számban s mintegy 5—6 ezer főnyi nép a vidék­ről, mely igaz részvéttel kísérte utolsó útjára a kiváló papot. A temetési szertartást nagy egyházi pompával s számos pap segédletével Bessenyei István apát végezte. —, Kassaiak és újhelyiek mérkő­zése. Érdekes és valóban élvezetes mérkőzés színhelye lesz e hó 26-án, Űrnapján a Sátoraljaújhelyi Athletikai Club pályája. Az ország legerősebb vidéki csapatát, az északmagyarországi kerület bajnokságának győztesét látja ez alkalommal vendégül a S. A. C., hogy vele az 1910. évi bajnokságért erejét összemérje. A K. A. C. egyike a vidék legrégibb csapatainak s ki­váló játékával a múlt évben már Magyarország football-bajnokságának döntőjébe került, sorban legyőzvén a vidéki bajnokságok győzteseit. A folyó évben is kitűnő formában van s leg­utóbb pünkösdkor a kolozsváriak ser­legét hozta haza egyesületének. A S. A. C. csapatának nagyon erős küzdelemben lesz része, hogy színeit méltóan képviselje, de tekintve a S. A. C.-nak legutóbbi sikeres szerep­lését és erős ambícióját, amelylyel az őszi fordulón Kassán szenvedett vere­séget helyrepótolni óhajtja, minden­esetre erős és valóban élvezetes mér­kőzésnek leszünk tanúi. A mérkőzés a rendes belépődíjak mellett d. u. 5 órakor kezdődik. — A nagy nap epilógusa. A rendőrkapitány Juhász István sáros­pataki nyomdász segédet, a miért f. hó 8-án Tisza István és kíséretének be­vonulása alkalmával tojásokat dobott, testi épség elleni kihágásért 100 kor. pénzbüntetésre ítélte. A többi kinyo­mozott dobálók ügyében az eljárás folyamatban van. — Vigyázatlan gólya. Pár nap előtt egy vidéki tót menyecske Ho- monnára ment bevásárolni. Amint a városba ért, leszállt hozzá a gólya s a szegény idegen asszony egy korcsma- udvar színjébe húzódva, szülte meg gyermekét. A jószivü korcsmárosnő észrevéve az esetet, ágyba fektette a menyecskét, ápolta s üzent vidéken lakó családjáért, kik aztán hazaszál­lították anyát és újszülöttet. Felelős szerkesztő * Dr. Adriányi Béla. Főmunkatárs: Majtényi Géza. Helyettes szerkesztő: Koboz Hágó. Laptulajdonos: Éhlert Gyula,

Next

/
Oldalképek
Tartalom