Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-11 / 38. szám

2. oldal.

Z EM P L É N.

Május 11.

fenn és lenn egyaránt. Kétszínűnek látszott egész politikai eljárásuk és mindjobban, szinte elemi erővel kitört az egész magyar közvéleményben a kívánság végre-valahára egy talán brutálisan őszinte szó iránt, a kívánság olyanok iránt, akik teljesen leplezetlenül megmondják, amit helyesnek tartanak, nem törődve azzal, tetszik-e vagy nem a pillanatnyi hangulatnak. Lejárta magát a koalíciós kormány. Nincs joga szemrehányást tenni a mainak és azoknak az uraknak, akik a koalíció politikáját intézték, nincs joguk arra sem, hogy a lemondás politikájának nevezzék a mi politikánkat. Nem azért szállunk szembe a külön vámterület és az önálló bank jelszavával, hogy lemondjunk valami olyanról, ami üdvös volna, hanem az a meggyőződésünk, hogy a mostani viszonyok között egy megfelelő megegyezés Ausztriával, úgy a vám-, mint a bankügyek terén, kedvezőbb és erősebb az országra a külön banknál és az önálló vámterületnél.

Á lemondás csak a katonai kérdésekre vonatkozhatik, mert elvünk, hogy a nemzet és a dinasztia összhangját kell kiemelni. A hadseregnek mindig harcképesnek kell lennie. A hadsereg harcképessége pedig a hadsereg egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét megkívánja. Világos tehát, hogy a magyar nemzet érdeke, hogy a hadsereg katonai szempontból egységes tényező maradjon. Ami a nyelvkérdést illeti, természetesen az volna katonai szempontból a legnagyobb érdek, hogy egy nyelven lehessen az egész hadsereget szervezni, vezetni, kiképezni és háborúba vonni. De ha ez lehetetlen, aminthogy az, akkor arra kell törekedni, hogy a hadseregben lehetőleg kevés legyen a nyelvbeli zűrzavar. Az a nyelv pedig, amelylyel ezt Ausztriában lehet tenni, a német, amelyikkel Magyarországon meg lehet csinálni, a magyar. Azután nemcsak a magyar nemzet érdeke, hanem háborúban egyenesen katonai érdek, hogy a magyar hadseregben a magyar legyen az érintkezés nyelve. Mindent összevetve, a fontos katonai érdek egész sorozata kívánja, hogy a magyar ezredek magyar tisztekkel legyenek ellátva, hogy továbbá a magyar ezredek egész legénysége, a nem magyar nyelvűek is, tudjon magyarul, hogy tisztjeivel megértethesse magát. Mindez megvalósítható a kilences bizottsági programm alapján. Áttérve a Justh-pártra, megállapítja Tisza, hogy ez akadályozta meg a parlamentáris munkát Magyarországon. Ez apagyilkos kezet emelt a képviselőházra. Ez nem folytat negyvennyolcas politikát. A magyar közélet most bolondóraként lüktet. Most a fordulópontnál ne hallgassanak káprázatos ígéretekre, hanem jöjjenek előre, utánunk. (Zajos éljenzés.)

Patak ünnepe.

Windischgraetz Lajos herceg mondott ezután köszönetét Tisza István grófnak szavaiért. Utána ifjabb Molnár Viktor dr., a választókerület nemzeti munkapárti képviselőjelöltje mondott nagyhatású beszédet, amelyben a nemzeti munkapárt és a kormány törhetetlen hívének vallotta magát s a kormánynak a parlamenti rend és az ország nyugalmának helyreállítására való törekvését s e törekvés sikerét az ország elmaradhatatlan érdekének mondotta. Illyefalvy Vitéz Géza jogakadémiai tanár és Molnár János volt főbíró a polgárság nevében mondottak köszenetet Tisza grófnak. Windischgraetz Lajos herceg a közönség zajos éljenzése zárta be a gyűlést.

A gyűlés után a hercegi várban Tisza gróf és kísérete ebédhez ültek, onnan pedig gyalog mentek ki három órakor a pályaudvarra s különvonaton, több száz főnyi közönségtől kisérve Sátoraljaújhelybe utaztak. Sárospataki időzése alatt több küldöttség járt Tisza Istvánnál. Megjelent előtte dr. Molnár Béla képviselőjelölt vezetésével a megyaszói kerület küldöttsége és törhetetlen ragaszkodását fejezte ki. A

bizalom kifejezését Tisza szívélyes szavakkal köszönte meg. Nagyobb küldöttségek járultak Tisza elébe a mádi kerületből, Beregből és a nyir- bogdányi választókerületből százötven tagú küldöttség jelent meg, amely Elek László jelöltségéhez kérte Tisza István támogatását s kifejezést adott Tisza István gróf iránt való ragaszkodásának.

Sátoraljaújhelyben.

Vasárnap már kora reggeli órákban szokatlan mozgalmasság verte föl az utcák csöndjét. A város zászló- diszbe öltözött és sűrű sorban lengette a szél a munkapárt zászlóit. — A munkapárt intéző bizottsága nóp- gyülésre szóló több ezer belépőjegyet adott ki és az érdeklődés olyan nagyfokú volt, hegy arra kevés számmal akadhat Sátoraljaújhely történetében példa. Közvetlen egymásutánban érkeztek meg a szomszédos vármegyék küldöttségei. Abaujvármegyéből Szik- lay főispán vezetésével száztagú küldöttség jött Ujhelybe, a miskolci munkapárt képviseletében a város 30 előkelő férfia jelent meg Lichtenstein József vezetésével, az ungi küldöttséget Kende Péter cs. és kir. kamarás, a beregvármegyeit meg Erdőhegyi Ferenc szolgabiró vezette s nagy számmal veitek részt az ünnepségen Zempíónvármegye vidéki munkapártjainak katonái. A rend fentar- tásáról Schmidt Lajos rendőrkapitány vezetésével a rendőrség és Rozsnyay csendőrszázados és Vaszatij csendőrfőhadnagy vezetésével 150 gyalogos s 20 lovas csendőr gondoskodott.

A fogadtatás.

Délután három órára hatalmas, öt-hat ezer főnyi tömegekben lepte el a pályaudvar környékét a közönség. Ember-ember hátán tolongott s az izgalmak olyan fokra hágtak, hogy csak a legnagyobb erőlködéssel volt a rend fenntartható. És ez a fekete, félelmetes erdő amint meg-megmoraj- lott, hatalmas erővel zúgott föl az ováció és nyomban elnyelte azt a néhány vékony éljent, melyet az utszó- leken meghúzódó inasgyerekek próbáltak Búza Barnára köszönteni.

Egetverő éljenzés csapott föl, a mikor 4 óra körül berobogott a pályaudvarra a vonat. Percekig dörgött az ováció, a tömeg keresztül törte a kordonokat, kitódult a pályatestre és egy mámoros, éljenző sokaság fogta körül gróf Tisza Istvánt és kíséretét. Valósággal életveszélyes volt a tolongás, az emberek könyökkel törtek maguknak utat, úgy hogy felbomlott minden rend és az orkánszerü, egész az eksztázisig fokozott lelkesedés elsöpörte az ünnepélyes fogadtatás minden szavát. Az éljenzés folytonosan zúgott, az ováció egy percre sem akart elakadni, úgy, hogy a köszöntő beszédeket csak a közvetlen közeli en állók hallhatták. Dr. Reichard Salamon polgármester és dr. Kovaliczky Elek köszöntötték gróf Tiszát, aki szives szavakkal válaszolt az üdvözlésre.

S most hatalmas, messzire feke- téllő rajban megindult a menet. A vasúti állomás előtt, a két szélen a vidéki választók óriási tömege, zászlóval kezükben, álltak sorfalat. Maga Tisza is meg volt lepetve a gyönyörű panorámától, melyet a sok zászlós ember képe nyújtott. Mindenütt leírhatatlan lelkesedés, tomboló éljenzés, zászlólobogtatás. A járdákon óriási publikum szorongott, magába olvasztva egy sereg suhancot, akiknek abcugjait elementáris erővel nyomta el a folytonosan zugó ováció. Az ablakok, erkélyek sorra megteltek közönséggel s az az abcug, ami itt-ott akadt, sokkal gyöngébb és kevesebb volt, semhogy nagyobb sulylyal hathatott volna. — S amint a menet a Kossuth Lajos utcán és a főtéren elvonulva, a Molnár István utcára kanyarodott le, az erkélyekről sürü egymásutánban virágeső hullt Tisza István elé és folytonos kendőlobogtatás

s kalaplengetés közben köszöntötte a közönség. Sokkal őszintébb és hatalmasabb volt az ováció, semhogy az erején apró incidensek ronthattak volna. Az ellenzékiek ahol megszállhattak egy-egy erkélyt vagy ablakot, seregestől tódultak oda és úgy próbáltak tüntetni. Itt-ott tojás és kő is akadt, egyik-másik ablakból fekete kendőt lobogtattak a Búza Barna hívei, ezek az apró és ostoba ötletek azonban minden erejüket vesztve törtek meg azon a hatalmas ováción, melylyel a több ezer főnyire rugó közönség kisérte le folytonos éljenzés közben Tisza Istvánt és Kazy Józsefet a népgyülés színhelyére, a színház kertbe.

Kazy programmbeszóde.

Fél öt órára a színház kert zsúfolásig megtelt közönséggel és amint Tisza István férfias alakja látható lett, percekig zúgott a taps. Dr. Kovaliczky Elek pártelnök formás s rövid beszéddel nyitotta meg a népgyülést, majd Kazy József mondotta t i nagy hatással s őszinte lelkesedést keltve a programmbeszédét.

Köszönetét mondott a jelölésért, amelyet örömmel fogad el. Nagy megtiszteltetés számba megy, hogy gróf Tisza István is elfáradt a népgyü- lésre. Nem akar ez alkalommal, amikor Magyarország legnagyobb politikusa van jelen, politikai nyilatkozatokat tenni, ezt a maga részéről szerénytelenségnek tartja és annál inkább mellőzi, mert ugyanazokat a nézeteket vallja, amelyeket vezére. (Lelkes éljenzés.) A munkapártnak testestől lelkestől odaadó hive, mert Magyarország felvirágzását és boldogulását csakis az őszinte, becsületes és tisztességes munkában látja. Ne kívánják tőlem — mondotta — hogy frázisokat használjak és üres Ígéreteket tegyek. Mindig a serény munka szerény embere voltam, az vagyok és az is akarok maradni. (Lelkes éljenzés.) Eddig ugyan kiváltképen a föld- müvelésügy terén működtem, de azt tartom, hogy a földművelésnek, az iparnak és a kereskedelemnek egymást ki kell egésziteniök. A földművelés megkívánja az ipar és a kereskedelem támogatását, épp úgy, mint az utóbbiak rászorulnak a földművelésre. A magyar gazda hiába termel, ha nincs kereskedelem, amely értékesíteni tudja a terményeket és viszont az ipar és kereskedelem akkor virul fel, ha a gazdának nagy termése van. Fokozni kell a föld termőképességét s ezzel a drágaságot megszüntetni. Legelőt kell adni a községeknek, hogy az állattenyésztés fejlődhessen. Fejleszteni kell a háziipart és a népkönyvtárak felállításával terjeszteni kell a kultúrát. A szőlészetet, borászatot, a bor értékesítését, a gyümölcstermelést előmozdítani és felvirágoztatni a legfontosabb állami feladatok közé tartozik. A kisipart fel kell lendíteni. Az állami alkalmazottak, különösen a vasutasok lakbér és nyugdíj kérdésének előnyös megoldása tárgyában a munkálatok már folyamatban vannak. Az újhelyi vasúti állomás bővítése, áruraktár, rakó dópart felállítása és a pályatesten keresztül való közlekedés rendezése olyan érdek, melyet felkarolni kötelesség. A Latorca szabályozása is oly állami feladat, melyet tovább odázni nem lehet. S beszólt hosszasan a kerület speciális érdekeiről, melyek mindenkoron lelkes és munkás harcosra találnak majd benne.

S amint fölcsapott Kazy beszéde után újból az ováció, úgy zúgott percekig. Yóge-hossza sem akart szakadni és a publikum folytonos tapssal köszöntötte Tiszát, ki a pódiumon előre lépett, hogy beszédét megtartsa. Hatalmas, magával ragadó erejű volt a szónoklat és minden tökélyükkel benne voltak azok az értékek, melyek a Tisza István államférfim nagyságát adják.

Tisza beszél.

Tisztelt uraim ! En eljöttem önökhöz, magammal hozva egy becsületes

magyar embernek hazafiui aggodal mait, egy becsületes magyar embernek aggodalmait, aki idestova 20 esztendeje látja tornyosulni az ország k zéletén azokat a fellegeket, amelyekből most öt esztendeje kitört a mindent el rombolással fenyegető vihar. (Halljuk, halljuk!) Egy becsületes embernek, akinek — fájdalom — nagyon is igazat adtak a múltban az események és aki most emellett a fájdalmas elégtétel mellett remegve kérdi önmagától, hogy Uram, Istenem, vájjon nem egy másik, ép ilyen fájdalmas elégtételt tartasz-e fenn számomra a jövőben ? Mert uraim, legyenek róla meggyőződve, az a vihar, amely kitöréssel fenyegetett öt esztendővel ezelőtt, nem mult el a nemzet feje felől, azok a fellegek még nem távoztak el a mi láthatárunkból, az a gyuanyag, amely akkor lángba borulással fenyegette az országot, még nincs eloltva, még nincs ártalmatlanná téve. El van odázva a veszély, az Isten különös kegyelme lehetővé tette, hogy a magyar nemzet még egyszer magába szálljon és döntsön sorsa felett. De ép úgy előttünk állanak, ép úgy fenyegetnek azok a veszélyek most, mint a közelmúltban és én, aki akkor is olyan összefacsorodó szívvel szenvedtem azoknak a veszélyeknek láttán (Éljen) ugyanazon aggodalmakat, ugyanazon szenvedést érzem át ma is, ugyanazokat a veszedelmeket ugyanazzal’a tisztán látó szemmel látom ma is és tépelődve és aggódva és remegve kérdezem magamtól: vájjon az én szavam ugyan olyan kiáltó szó lesz-e a pusztában, most, amilyen akkor volt. (Nem lehet, lehetetlen 1) Azok a polgártársaim, akik most őrzik, hogy akkor nekem volt igazam, most a kellő pillanatban, a bajok beállta előtt megteszik-e most azt, hogy most higy- jenek nekem, mielőtt nem késő, most jöjjenek erre az útra, amelyen haladva elháríthatjuk hazánkról a veszélyt.

Uraim 1 A veszélyek ugyanazok, az aggodalom ugyanaz és abban engem nem nyugtathat meg egészen az, hogy a hazafiui belátásnak örvendetes jeleivel találkozom, nem nyugtathat meg egészen, még ezután kell a magyar nemzetnek az igazi erőpróbát, a diadalmas erkölcsi erő próbáját letenni. Még ezután fog bebizonyosodni az, hogy vájjon meg van-e a magyar nemzetben ma már a hazafiui jobb belátás, az a hazafiui elhatározás, a mely a helyes gondolatokat, helyes cselekvésre tudja felváltani.

A Juath-párt kritikája.

Mert, uraim, ha ón azt látom, hogy még ma is ott áll egy elszánt tábor, amely elvakultan csak saját rögeszméit, saját céljait nézve, ma is a rombolás munkáját hirdeti, ha ón azt látom, hogy még abban az esetben is, ha a magyar közvélemény többségének józan belátása helyes irányú többséget fog küldeni az uj házba, ha ez a többség egy élethalál harc előtt állhat, egy élet-halál harc előtt, azzal a romboló szellemmel szemben, amely t'eiforgatással fenyeget mindent, ami az ő útjába áll, akkor, uraim, ón előttem még mindig ott áll tépelődőleg az a nagy kérdőjel : vájjon a magyar nemzetben meg lesz-e az az erkölcsi erő, meg lesz-e az elhatározás, az a férfiasság, amely helyt áll, amely minden eszközzel is kész elhárítani a nemzeti akarat érvényesülése utjából a vakmerőén eléje torlaszolt akadályokat. (Éljenzés.)

Ha ezt látom, ne csodálkozzanak rajta, hogy az én politikai beszédeimnek talán kelleténél nagyobb része ezzel a romboló elemmel: a Justli- párttal foglalkozik. (Abcug Justh.)

Uraim 1 Szabad legyen önökhöz egy kérést ktézni. Mi ne abcugol- junk senkit. (De ők abcugolnak!) Azok tehetik, de én nem akarok hozzájuk hasonló lenni. (Éljenzés.) Ne kövessük az ő példájukat. Mi ne ab- cugoljunk senkit, hanem menjük nyugodtan, minden más véleményt tisz-