Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-05-11 / 38. szám
Május 11. ZEMPLÉN 3. oldal. telve, a magunk meggyőződése utján. És ha a nemzeti akarat mi mellettünk nyilvánul, ha a választó közönség nekünk adja a többséget, a többséggel a hatalmat, a hatalommal a jogot és kötelességet, (Úgy van), akkor nem abcugolással, hanem a tettek terén bánjunk el mindenkivel, aki a nemzeti akaratnak útjában áll. (Éljenzés és taps.) Hát mondom, uraim, kénytelen vagyok többet foglalkozni ezekkel az urakkal, mint amennyire talán kedvem, vagy Ízlésem kívánná. En a magam részéről kötelességemnek tartom, hogy ha ón egy hazámra nézve veszélyes irányzatot látok, hogy mindent elkövessek arra, hogy ennek az irányzatnak állításait, érveléseit, ténykedéseit a nemzeti közvélemény előtt helyes világításba állítsam. Én, uraim, erős kifejezésekhez ezekkel az urakkal szemben csak egyszer folyamodtam, akkor, amikor az ő képviselőházi merényletükről kellett beszélnem. (Gyalázat!) Nem tehetek róla, erről a gyáva merényletről, amelyet egy összebeszélt tömeg intézett kötelességet teljesítő védtelen egyes emberek ellen, erről a gyáva merényletről máskép, mint erős kifejezésekkel nem lehet szólni. De ettől az egy kérdéstől eltekintve kerülni akartam és kerülni akarom az erős kifejezéseket, hiszen amikor utoljára beszéltem ezekről az urakról, gondolom szatmári beszédemben, akkor megmondtam azt, hogy én állításokkal lépek elő. Cáfoljanak meg, akkor felesleges bárminő erős kifejezés, akkor meg vagyok verve, ha pedig meg nem cáfolnak, akkor hiába használok bárminő erős kifejezéseket, ezzel csak saját álláspontoknak gyengeségét igyekeznek jól-rosszul leplezni. (Úgy van.) Azóta a Justh-párt vezére nyilatkozott az ón szatmári beszédemről és az ő kolozsvári beszédében az egyszerű letagadásnak olcsó fegyveréhez folyamodott. Hát hiszen az nagyon régi elv: si fecisti, nega — ha megtetted, tagadd. Ős idők óta ezt az elvet követik dicséretes következetességgel mindazok, akiknek nincsen okuk cselekedeteikkel dicsekedni. De uraim, nézzük meg azokat az állításokat, amelyeket ők fel hoznak. Azt mondja Justh Gyula: hogy én az ón bizonyítványomat az ón pártom sajtójából vettem, hát ő arra nem ad semmit, ő azt egyszerűen nem létezőnek tekinti. Hát kérem, bocsánatot kérek, ez egyszerűen nem igaz. Én állítottam azt, hogy a képviselőházban azon a bizonyos gyűlésen Holló Lajos védelmezte a merénylet elkövetőit. Ezt nem a pártom sajtójából vettem, hanem az országgyűlési jegyzetekből, a minden lapban megjelent országgyűlési szövegből. Állítottam azt, hogy azon az estén a Justh-párli körben a nagy többség helyeselte a merényletet. Tessék az ellenzéki lapokat megnézni 1 Én ellenzéki lapokból vettem. És aztán vettem számos cáfolatot Justh Gyula azon előadásából, amelyben őfelsége előtti kihallgatásáról beszámolt. Hát uraim, beszédemnek ennél a részénél a Pester Lloydot használtam, meg is mondom mindjárt, hogy miért. Az én cáfolatom legnagyobb része benne volt minden ellenzéki lapban, tehát bátran vehettem volna más lapot is. Az egyetlen egy Pester Lloyd volt az, amely közölte azt a passzust, amelyre hivatkozni akartam, miszerint Justh Gyulának őfelsége azt mondotta, hogy ő előtte van egy más memorandum is, amelyről tudnak azok, akik társai az ő pártja vezetésében. Hát kérem, ez csak a Pester Lloydban volt benne. Ez az egy kérdés az, melylyel Justh meg foglalkozik. Ebben a kérdéses szövegben azt mondta Justh, hogy ő erre elcsudál- kozott, és még jobban elcsodálkozott, mikor megtudta, hogy ebben a másik memorandumban az ő követeléseinél sokkal kevesebb van, de ő nem szólt semmit. Erre azt mondja Justh: „Azt mondja Tisza, hogy amikor ő felsége azt mondta, hogy előtte egy másik elaboratum is fekszik, amelyben sokkal kevesebb van, mint amit én követelek, hogy én erre nem mondtam semmit és aki engem ismer, az tudhatja, hogy megmondtam őszintén véleményemet a koronával szemben is.“ Hát ha ő állítja, hogy „nem, semmit se“ mondott, de őfelségének megmondta a véleményét, akkor én tartozom elhinni neki. De nem ezen van a dolog súly pontja. Ebben egy nagy beismerés van, beismeri hitelesen, hogy igen is, Őfelsége figyelmeztette őt arra, hogy barátom, a te társaid a hátad megett beadtak egy memorandumot s a bank kérdésben más álláspontra helyezkedtek. S lehet, hogy Justh megmondta a véleményét, de a barátainak vagy meg se mondta, vagy csak négy szem közt mondta meg a véleményét, mert tény, hogy ezen incidens után ép oly vígan együtt vezeti pártját barátaival, mint azelőtt. Ez a közérdekű tény, a fontos, amit tudni akartam, amire kiváncsi voltam s amit Justh beismerése alapján konstatáltam. Justh verte a mellét, hogy az önálló bankból nem enged. És Justhnak vezetésében társai és legközelebbi barátai egy memorandumban más álláspontra helyezkedtek a király előtt. Justh ezt a királytól tudja meg, az ő barátai ezt előtte eltitkolják s ő ezután pártját tovább vezeti hűségesen azokkal, akik el akarták a bank kérdést árulni. Azt hiszem, ennek a konstatálása után talán mégis bizonyos gyenge mosolylyal fogadhatjuk Justhnak az ő elvüségük melletti oly igen erőteljes megnyilatkozásait Most hosszasan a bankkérdósben elfoglalt álláspontjáról s a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontjáról beszél nagy hatással. Majd igy folytatja: Hatvanhetes alapon. Hát, tisztelt uraim 1 akárhova nézünk, nem látunk egyebet, mint játékot a szókkal, játékot régen letűnt és üresnek bizonyult jelszavakkal, elővételét újból a politikai élet lomtárából azoknak az ámító és izgató szereknek, amelyeket használhattak egy bizonyos jóhiszeműséggel az urak 1905. és annak következményei előtt, de nem használhatnak jóhiszemüleg azóta, amióta a függetlenségi párt többsége kormányra jutott és megpróbálta a hatalom polcán elveit keresztül vinni. Uraim, ma már a közel múlt tanulságai után párt külömbség nélkül egyet kell értenünk abban mindnyájunknak, hogy nekünk a létező alapokra kell helyezkedni, hogy nekünk a 67-es alapra kell helyezkedni, hogy ott szikla szilárdan megállva azt a magyar nemzet, miDt egy ember védelmezze meg annak összes ellenségei ellen. Hiszen ezek az ellenségek megvannak, ezek az ellenségek újra felléptek, újra felütötték fejüket mind az országban, mind az ország határain kívül, amint maga a magyar nemzet botorul elhagyni látszott az ő jólétének, az ő függetlenségének, az ő alkotmányos életének ezt az egyedül biztos talaját s a mint meginogni látszott a nemzet és a király közötti egyetértés. Hát, uraim, ha meg akarjuk tartani a nemzetet sikeres munkálkodás, a nyugodt alkotmányos élet, a nyugodt boldogság, előre haladás, a valódi függetlenség utján, akkor nekünk vissza kell nyílt sisasakka térni a 67-es alapra és meg kel mondani, hogy ezt az alapot elhagyni nem akarjuk, de ezt alapot bántani nem engedhetjük. Ezt az alapot, amii; a magyar király és a magyar nemzet közös egyetértéssel alkotott, magyar király és magyar nemzet meg őgja tudni minden kül és belellen- ség ellen diadallal védeni. És uraim hogy ezen az alapon azután folytassuk az építő politikát, ehetnek tovább is nézeteltérések aizötíünk, vélemény különbségek fontos politikai kérdések felett. Én nem élek abban az illúzióban, hogy az egy akol és egy pásztor ábrándját lehessen magyar közéletünkben is megvalósítani, de azoknak is, kik ebben a becsületetes munkában a kiegyezés által szabott külön utakon haladunk, azoknak is tisztelnünk kell egymás meggyőződését, tisztelni kell egymás tisztességes hazafiaságát, tisztelni kell egymás polititikai eljárását, egymás becsületét és mindenek előtt tisztelni kell a magyar nemzetnek jogait, a magyar nemzetnek törvényeit, a nemzetnek törvényes rendjét, a nemzetnek szabad alkotmányos intézményeit, azoknak becsületét, azoknak jó hírnevét, azoknak szabad munkaképességét. Tisztelt uraim! Ha mi méltó utódai akarunk apáinknak lenni, azoknak az őseinknek és apáinknak, akik annyi ellenség között ezer éven át megvédték e nemzetet s a kik 48-ban és a 48-at megkoronázó 67-ben lerakták ennek a boldog nemzedéknek a számára az eredményes, nyugodt, alkotmányos propuktiv munkálkodásnak oiztos alapjait, akkor nekünk teljes erővel őrködni kell ezek felett az alapok felett, akkor nekünk szem előtt tartanunk, hogy minden magyar emberre, aki részt akar venni hazája ügyeinek intézésében, mint szent örökség van reá bizva a magyar nemzet ezer éves alkotmányának védelme, a magyar törvények, a magyar képviselőház jogainak s becsületének és munka képességének védelme. S akkor, uraim hogy ha akár hazafiui elvakultság okozza is, akkor is, mint az ország veszedelmes ellenségével kell szembe szállni minden oly törekvéssel, amely bármi okból bármi ürügyek alatt, bármi jelszavak alatt bárminő célzatokból ellene szegül az alkotmányos többség akaratának s a magyar parlamentbe a nihilizmusnak, a rombolásnak, az anarchizmusnak szellemét akarja be hozni. A munka Üdvözítsen. Tisztelt uraim! Ezek az urak is akarhatják tálán a legjobbat, hiszen én nem tudok és nem is akarok a szivekbe és vesékbe látni, de bármit akarnak, ha elvakultságból erre az útra mennek, rombolják ennek a nemzetnek szentélyét, ennek a nemzetnek citadelláját s azoknak malmára hajtják a vizei, akik lesben állnak, kárörömmel nézik, hogy rontja magyar ember a magyar emberek munkáját s azután ha meggyöngi- tette, tehetetlenségre kárhoztatta, züllésbe vitte a pártviszály és szenvedély, akkor ráüssenek a nemzet romjaira és olcsó diadalt arassanak felette. Tisztelt uraim 1 Ez nem a függetlenség útja, ez az elvakultság szerencsétlen tévútja, amely a nemzetet a belső rombolás, rothadás, a züllés, a legsiralmasabb vég felé vezeti, a felé, a melyet magunk okoztunk magunknak s az öngyilkosra nézve nincs feltámadás. Itt vagyunk, az utolsó percben, az utolsó órában, most módjában van a nemzetnek megállítani a pusztulás romboló munkáját, most módja van ártalmatlanná tenni őket, oly képviselőket választásával, akik a helyes, az eredményes munka, (Éljen Kazy !) az anyagi és szellemi előre haladás, erő fejlesztés, felvilágosodás, boldogulás céljaira vezetnek. Mert, tisztelt uraim, ezek a nemes jelszavak megvalósítására irányuló helyes politika van ami pártunk zászlajára felírva s Uraim, az önök jelöltjében azt a zászlót olyan ‘érfi vette kezébe, aki egész életét tisztességes, becsületes, hazafias munkában s polgári társainak faj, vallás- és felekezeti külömbség nélküli megbecsülésében és minden magyar embernek az önzetlen és mellékcélt és felekezeti szempontot nem ismerő szolgálatában töltötte el. En azzal a nyugodt meggyőződéssel ajánlom Önöknek pártunk zászlóját és az azt tartó jelöltünket, hogy ha utánna mennek s őt és a rábízott ügyet diadalra vezetik, azzal tesznek hazafias szolgálatot a magyar nemzeti függetlenség ügyének, azzal lesznek méltó utódai a 48-as nagyidők nagy férfi- ainak. (Hosszantartó éljenzés). A hatalmas, klasszikus veretű beszéd a szó szoros értelmében gyújtott. Frenetikus tapsvihar járt a nyomában, az ováció olyan erővel tombolt, hogy jóllehet Kovaliczky pártelnök néhány szóval már bezárta a népgyülést, a közönség együtt maradt és úgy éljenezte Tiszát. A főispán házánál. A népgyülés után gróf Tisza István s Kazy József, valamint a kíséretükben levő notabilitások a főispán vendégei voltak. Ott fogadta Tisza a Sziklay Ede főispán vezetése mellett megjelent választókat s Sziklay főispán előadta, hogy Kassának munkapárti jelöltje dr. Blanár Béla lesz s kérte Tiszát, hogy a párt központi végrehajtó bizottságának is adja ezt értésére. Tisza István örömmel vette tudomásul az uj fordulatot. Majd a mezőkászonyi kerület küldöttsége tisztelgett Tisza előtt és előadták, hogy eljöttek tanúságot tenni amellett, hogy Kazy József, mint a hegyvidéki akció vezetője, pártatlanul járt el minden felekezettel szemben. Tisza és társasága közel egy .óráig időztek a főispán vendégszerető házánál és onnan mentek le a közönség folytonos éljenzése közben a bankettre. bankett. Este 7 órakor a szinkázban 600 teritékü bankett volt, melyen a vá- lasztóközönség szine-java részt vett. A páholyokat ragyogó hölgyközönség töltötte meg, szikrázó elegancia és csupa festői szin adta meg a miliőt. És szakadatlan s őszinte lelkesedéssel ünnepelte a közönség gróf Tisza Istvánt és Kazy Józsefet. Riadó taps fogadja a vendégeket, amint a terembe lépnek. Az éljenzés percekig zug és egy kedves, megkapó intermezzo vezeti be az ünnepséget. Két bájos urleány, Nyomárkay An- nuska gróf Tiszát és Reichard Ilonka Kazy Józsefet köszönti néhány szives szóyal és hatalmas virágcsokorral kedveskednek. Közben a páholyokból megered a virágeső, a taps, az éljenzés folytonosan zug és Tisza és Kazy hajlongva, megindultan köszönik meg a páratlan varázsu ovációt. Az első tósztot dr. Kovaliczky Elek mondta és a vendégeket, a 67 es alap munkás, elszánt harcosait köszöntötte, utána dr. Molnár Béla beszélt frappáns hatással. A vervve), tüzesen elmondott beszédet itt adjuk: Tisza köszöntése. Uraim 1 Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a mai jelentős napon, midőn szükebb hazánk, Zem- plénvármegye területén Tisza István hatalmas szavát két helyen is felemelte, őt itt mindnyájunk nevében üdvözöljem. Üdvözöljem azok nevében, akik Őt a kezdetek kezdetétől, mint hü katonái mindeneken keresztül követtük, — azok nevében, akikkel ma immár egy pártban vállvetve dolgozunk a kibontakozás nehéz munkáján, de üdvözöljem őt, ami különös örömemre szolgál azok nevében is, 11 SAVOY“ NAGYSZÁLLODA. Budapest VIII,, József-körut 16. a Nemzeti Színház közvetlen közelében. A főváros legszebb és legmodernebb szállodája, — 120 szoba és szalon. Központi gőzfűtés, villanyvilágítás. — Lift. Hideg és melegvíz minden szobában. Szobák 3 koronától feljebb. —- Elsőrangú étterem.
