Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-04-23 / 33. szám
Április 23. ZßMPLEjN 3. oMnl. Még mindig a 67 és 48 között történik a politikai mérkőzés, pedig a függetlenségi párt teljesen eljátszotta jogát ahhoz, hogy a már egyszer félredobott politikai elveinek, — habár csekély töredékét is, — újra előszedje s azzal induljon a választási harcba. A koalícióban ugyanis a függetlenségi párt eddig hangoztatott elveit elsikkasztotta; elsikkasztotta különösen azt az erősen hangoztatott közjogi alapelvét, hogy a 67-es kiegyezés s annak alapján létrejött alkotmány a magyar nemzetnek kárára, veszedelmére van s mint ilyen mellőzendő. Mert hiszen tudjuk, hogy a függetlenségi párt nagynevű vezérei: egy Kossuth, egy Apponyi s velük együtt az egész párt elfogadták a 67 es alapot, midőn a koalícióban kormányra vállalkoztak s belehelyezkedtek a parlamenti bársonyszékekbe. Nemcsak vállalkoztak pedig 67-es alapon a kormányzás vitelére, de ki is mondták nyíltan, legkivált mikor a nép elveik beváltását követelte tőlük, hogy a függetlenségi elvek csak lassan, fokozatosan valósíthatók meg, még pedig a fennálló törvény és alkotmány erejénél fogva. Mi más ez, mint a 67-es alapnak elismerése ? Elveszítette tehát a függetlenségi párt létezésének jogi alapját akkor, midőn a hatalomra jutással s annak élvezésével behódolt 67-nek; félredobta tele torokkal hirdetett olveit s ugyancsak rászedte az őt pártoló, benne bizó választó közönséget. A kettős politikai elvnek és meggyőződésnek hirdetése pedig, — amivel tovább akar élni ez a magát teljesen lejárt párt, — nemcsak félreértésekre vezet, de a legrutabb visszaélés a választók bizalmával s hazafi- ságával szemben. Mert miben áll ugyanis ezzel a kettős politikai elv hirdetésével való szédelgés ? Abban, hogy a t. párt s vezérei kettős politikai elvet tartanak raktáron. Egyik akkorra való, mikor kormányra jutnak, a másik pedig az ellenzékiségnek tesz szolgálatot. Mig ellezéken van a párt, szabad hirdetni mindent, ami a célnak megfelel; fel lehet csigázni a legmagasabb fokra a nép vágyait; szertelen ígéreteket hangoztatni előtte s ködfátyol képet rajzolgatni szeme elé, hogy a valóságot valahogy fel ne ismerhesse. Mikor pedig ily lelkiismeretlen, könnyelmű eljárással megnyerte a nép bizalmát a párt s belehelyezkedett a hatalomba, akkor óva int mindenkit a túlzástól, a vérmes remények ápolásától s azzal akarja leinteni a felcsigázott közvéleményt s várakozásokat, hogy lassan lehet előre haladni s egyszerre minden meg nem nyerhető, meg nem valósítható, nem kell tehát nyugtalankodni. Hát ez bizony a leglelkiismeretlenebb politikai csatározás; hijjával van minden politikai tisztességnek és erkölcsnek, rászedése a népnek, a legvakmerőbb félrevezetés és visszaélés, amit ki kell küszöbölni a magyar nemzet társadalmi s politikai életéből. Azon lehet csudálkozni csak, hogy akadnak müveit emberek, akik pártolni képesek még most is annyi csalás, ámítás és félrevezetés után e kétféle elvű és meggyőződésű politikusokat s rabjai az ezek által hirdetett politikai szédelgésnek. Ily félrevezetés és ámítás a Justh- párt eljárása is, midőn most, a választások előtt, félredobott elveiből csupán kettővel korteskedik, t. i. az önálló bankkal s a radikális választó joggal. Hangoztatja, követeli ugyanis e párt az önálló bankot? Minek lenne az, ha a hitel megdrágítására s az ország elszegényedésére vezetne ? Nem függetlenséget, szabadságot eredményezne igy, hanem alásülyedést és szolgaságot. Hangoztatja, követeli e párt az álta’ános, egyenlő, titkos választói jogot ? Minek lenne az, ha a magyarság szupremáciájának megsemmisítésére s a magyar nemzeti állam fen- maradására válnék végzetessé ? Ily vágyak és törekvések csakis a választó közönség félrevezetésére valók; semmi reális alappal nem bírnak ma még s várnia kell az országnak addig, mig a fokozott fejlődés utján ezek megvalósításának is elérkezik az ideje. Elég volt a négy évi ámításból és félreértésből, amiknek gyászos emlékei ott sajognak minden igaz magyar ember szivében, a letűnt koalíciós kormányzás végzetes hagyatéka- kép. Törvényen kívüli állapot, az orBzág hitelének megromlása, elszegényedés, a törvénybe s alkotmányba vetett bizalom megrendülése, csalódás az emberekben és megbízhatóságukban, félreértés a politikai felfogásban s a hazafias kötelességek fölismerésében s teljesítésében : mind oly eredmények, melyek kemény ítéletet foglalnak magukban a letűnt koalíciós regime felett s e bajokat a Justh-párt támogatásával újra fölidézni annyi volna, mint végzetes szerencsétlenségbe sodorni a nemzetet. No a félreértés, hanem a tiszta belátás uralkodjék hát a politikai felfogásban I Az vezérelje a választókat hazafias kötelességeik teljesítésében ! Íme, a nemzeti munkapárt s annak kiváló vezérei hazafias bölcseség- gel kijelölik a választópolgárok számára a leghelyesebben követhető politikai irányt, amely a viszonyok és körülmények számbavételével célhoz vezet s biztosítja a nemzetnek a haladás, a boldogulás útját. Ne hallgasson azért a közönség az ámításokra, ne legyen rabja a félreértéseknek, hanem karolja fel bizalommal a nemzeti munkapártot; támogassa annak kormányát, erősítse szavazatával s mutassa már meg egyszer, hogy hazafiságával, bizalmával nem lehet visszaélni büntetlenül s a régi ámitók, félrevezetők és népcsalók politikai jutalma nem lehet a választó közönség részéről egyéb, mint a mellőzés, a magukrahagyatás. Eg-y választó polgár. CSATASORBAN. — Ifj. Molnár Viktor jelölése — — épr. 23. Az olaszliszkai választókerület egyesült 67-es pártjai csütörtök délután Sárospatakon értekezletre jöttek össze és a kerület képviselőjelöltjévé ifj. dr. Molnár Viktor miniszteri fogalmazót, néhai Molnár István főispán unokáját kiáltották ki. Ifj. Molnár Viktor lelkes, harcrakész katonája a nemzeti munkapártnak és az a lelkesedés, melynek jegyében folyt le a jelölése, biztosíték arra, hogy a küzdelmet győzelmesen fogja végigvívni. Súlyt, jelentőséget adott a pataki értekezletnek hg. Windischgrätz Lajos beszéde, melyben nemes hazafisággal hívta fel a polgárságot a 67-es alap érdekében való tömörülésre. A jelölő-értekezlet lefolyásáról sárospataki tudósítónk az alábbiakban számol be: Az olaszliszkai választókerület egyesült 67-es pártjai folyó hó 21-én, csütörtökön d. u. 5 órakor tartották meg képviselőjelölő értekezletüket, s az értekezlet színhelye — a nagyvendéglő étterme — a nagyszámban megjelent választóközönség befogadására szűknek bizonyult. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy a választópolgárság egy része az udvarra és az utcára szorult ki. Az értekezleten legelsőnek Szinynyei Gerzson nyug. akadémiai tanár, kir. tanácsos szólalt fel, ki mint a liszkai kerület régi 67 es pártjának volt elnöke, elsősorban is szívélyesen üdvözli a szép számban egybegyült elvtársakat és előadja, hogy a 67-esek egyesült pártja elérkezettnek látja az időt arra, hogy a küszöbön lévő képviselőválasztásokra tömörüljön és szervezkedjék. — Meleg hangon indítványozza hát, hogy válassza meg az értekezlet elnökéül hg. Windischgätz Lajost, kinek egyéni kiválósága, rátermettsége a legnagyobb garancia arra, hogy a 67-es elvek a kerületben diadalra jussanak. Egyben indítványozza, hogy az elnököt tisztének elfogadására egy bizottság kérje fel. Az értekezlet az indítványt egyhangú lelkesedéssel és éljenzéssel fogadván el, az immár megválasztott elnök meghívására Gruska Lajos pápai kamarás vezetése alatt egy küldöttséget delegált. Pár perc elteltével a kiküldött bizottsággal együtt s gr. Wolkenstein Oswald, v. b. t. t. kíséretében megjelent hg. Windischgrätz Lajos, ki az elnöki széket elfogadván, szűnni nem akaró éljenzés közepette emelkedett szólásra: Köszönöm a kitüntető bizalmat, — úgymond — melylyel megtiszteltek és büszke örömmel fogadom el azt; egyben engedőimet kérek arra, hogy meggyőződésemet, politikai hitvallásomat röviden kifejthessem. Én a jelenlegi kormány embere nem vagyok! De különben is nem az a lényeges, hogy valaki a kormány embere vagy sem, hanem az, hogy mindnyájan magyarok, önzetlen hazafiak legyünk és hogy hazánk érdekeit dűlőre vigyük. Pártoskodással, széthúzással nem érünk el semmi eredményt. Ha a mai szomorú viszonyokon segíteni akarunk, azt csak úgy tehetjük, ha komolyan munkálkodunk minden egyéni érdek és pártoskodás sutbavetésével. A mai függetlenségi párt elhagyta azokat a komoly, magasztos eszméket, melyeket zászlajára irt. Ez már nem a régi, igazi függetlenségi párt, mely eszmékért küzdött. Ma a függetlenséginek nevezett pártot is személyes érdek vezeti és éppen ennek lelt áldozata: kettészakadt. Mi 67-esek nem személyes érdekekért akarunk harcolni, de a már megkezdett 67-es alapon akarunk építeni, továbbhaladni, hogy azok a nagy eszmék, melyeket Deák Ferenc és gr. Andrássy Gyula elhintettek, diadalra jussanak. Az osztatlan lelkesedéssel és hatalmas, percekig zugó éljenzéssel fogadott beszéd után az elnök az értekezlet tulajdonképeni tárgyára tér át: nevezetesen a képviselőjelölés meg- ejtésére és gr. Tisza István május hó 8-án leendő fogadtatásának megállapítására. A tárgysorozat kitűzése után Szinnyei Gerzson emelkedik újból szólásra és ajánlatba hozza, hogy az olaszliszkai kerület 67-es pártja ifj. dr. Molnár Viktort kiáltsa ki képviselőjelöltjéül. Az indítványt zugó helyesléssel, egyhangúlag fogadta el az értekezlet s egyben elhatározta, hogy sürgönyileg üdvözli dr. Molnár Viktort, mint a kerület képviselőjelöltjét, kérvén őt egyúttal a jelölés elfogadására. Az értekezlet második tárgyát: gr. Tisza Istvánnak fogadtatását illetőleg pedig azt határozta az értekezlet, hogy a fogadtatás módozatainak megállapítását és kivitelét az elnökre és egy később megalkotandó intéző-bizottságra bízza. Felkérte továbbá az elnököt, hogy az értekezlet nevében üdvözölje gr. Tisza Istvánt s fejezze ki a párt köszönetét azon szives s nagyértókü készségéért, melylyel Sárospatakra való jövetelét kilátásba helyezte. Az értekezlet az elnök lelkes éljenzésével ért véget. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Iparhatósági megbízottak választása. Az 1910. évi iparhatósági megbízottakat választók névjegyzéke megállapittatván, a tanács, mint első fokú iparhatóság az iparhatósági megbízottak választásának határidejét f. évi április hó 28. napjának d. e. 9 órájára a városháza nagytermében tűzette ki, melyre a sátoraljaújhelyi összes választó iparosokat és kereskedők t ez utón is meghívja. Választási elnök Pataky Miklós főjegyző. Megválasztandó lesz: a város tanácsa és a helybeli szolgabirói hivatal, mint I-ső fokú iparhatóság mellé 20—20, összesen 40 rendes és 5—5, összesen 10 póttag. — Nem szabad sorozni. A honvédelmi miniszter értesítette a városok hatóságait, hogy az eksz-leksz ideje alatt ujoDcozni nem szabad. Még az vönként jelentkező, valamint az egyéves önkéntesi joggal bírókat sem szabad sorozás alá bocsátani. Kivételt csak a nem magyar honosságú jelentkezőkkel szabad tenni; ezekkel is csak abban az esetben, ha az önként jelentkező külföldi honos illetőségi hatósága a sorozás dolgában külön megkeresi a város hatóságát. A HARCTÉRRŐL: Doronggal hadakoznak. A Fm. Hírlap — Búza Barna vezetése mellett — szerdán megint epével dolgozott. Belegázol minden tisztességbe és kész lehóhérolni mindenkit, aki nem áll a kórusba, hogy a Búza Barna nagyságát fújja. Az első betűtől az utolsóig mást sem tesz, minthogy kétségbe vonja és sárral hajigálja meg a munkapárt tisztességét. Ez az állandó hangnem és Qbbeli igyekezetükben kiáltozzák rekedtre magukat a jó urak. Az első oldalon arról zeng — kenetteljes hangon — Búza Barna, hogy „Ujhelyben minden állami hivatal élén olyan kifogástalan tisztességü, korrekt úri emberek állanak, hogy olyan hitványságra, mint az alárendeltek szavazatának erőszakolása, egyikük se fog vállalkozni.“ Helyes, szóról-szóra aláírjuk. De a második oldalon — garmond betűvel — már azt is Írja a Fm. Hírlap, hogy „akadt egy pár hivatalfőnök, aki gyenge volt és vállalta a kerítő szerepét.“ Nem értjük a dolgot. Az első oldaltól a másodikig már elsikkadt a következetesség? Vagy a cicerós cikk himnusznak volt szánva, mig a garmondos írás csak fenyegetésnek készült? Van azonban egy passzusuk, melyet olvasva, ökölbe szorul az ember keze. Le merik Írni ezt a mondatot és utat mernek nyitni a legbrutálisabb gyanúnak ezzel a mondattal: „Kell jönni egy tisztességes emberekből álló kormánynak.“ Szóról-szóra igy. S az ember álmólkodva kérdi, hát Búza Barna az egyetlen tisztességes ember ebben az országban? Hát mindenki más, mert nem egy hitet vall velők, becstelen gazember, akit unos-uutalan kipellengérezhet akármelyik szószátyár penna? Basa Barna és a hála. Ez a pár sor, amit ide Írunk, egészen szubjektív természetű, de szükség van rájuk, hogy minél jellegzetesebb megvilágításban kapjuk a Búza Barna fotográfiáját. Elöljáróban utalunk arra a harsányhangu, lármás lelkesedésre, melylyel Búza Barna a Kossuth Ferenc vezérségét hirdette. RAKOVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztító Sátoraljaújhely, Bercsónyi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily színre, női ruhaszövetet guvliroz ---- jutányos áron. ....
