Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-04-06 / 28. szám

2. oldal.

ZEjMPLÉN.

Április 6.

Modern humanizmus.

Irta: Boncaik Iréné.

III.

Eddig azt hitte a szegény laikus ember, hogy logikus gondolkozás szerint az öntudatos szabad elhatározó képesség, mint a normális lélek bizonyítéka, természetszerűen maga után vonja az öntudatos szabad cselekvést is s ha ott talán lehet is szó a cselekvő szabadság korlátoltságáról, ahol valaki pl. azt, arait elhatároz, energia s erős akarat hiányában halogatja, vagy kivitelét el is ejti, de hogy ott is lehessen erre hivatkozni, ahol az egyén az elhatározott dolgot szándékához híven s következetesen végre is hajtja, ilyen mcdern és magas disztinkciót az egyszerű józan észnek befogadni nem könnyű feladat.

Valamint nehéz megérteni azt is, hogy amikor a bűnös nem minden ok nélkül: tehát öntudatlanul, hanem tudatosan: valamely cél, vagy érzés által vezetve gyilkol, hogy lehet még is beszámíthatatlan és terheltnek tartani ? Vagy ha magát a gonosz szándékot, a gonosz szándékra való hajlamot tartja az orvos1 tudomány terheltségnek, akkor mi célja lehet az igazságszolgáltatásnak, amikor nincs bűnös, hanem csak beteg ember.

Ez esetben azonban e beteg embereket nem szabadon bocsátani, hanem a Lombrosó nézetéhez képest, orvosi kezelésre bízni kellene; és pedig legcélszerűbben azokra az orvos szakértőkre, akik róluk ezt a diagnózist megállapították s mindenesetre oly föltétellel, hogy ha kigyógyitani nem tudják, akkor egy újabb bűnénél e betegeknek, őket — akik diagnózisokkal szabadalmat adtak nekik rá — szintén felelősségre vonják. Ez esetben remélhetőleg kevesebb gonosztevő áldaná, de viszont a társadalom hálásabb lenne az orvos szakértőknek.

Hiszen az igazságszolgáltatás túl humánus törvényei úgyis eléggé megvédelmezik a gonosztevőket és kiszolgáltatják a társadalmot nekik. Jelenkori törvényeink mellett, amikor a vádlott — tagadása esetén — kézzelfogható bizonyíték hiányában el nem ítélhető, amikor védője még bűnösségének tudatában is teljes fölmentó- sére törekszik s még vallomására is kitanithatja s amikor a vallomások megtagadása, visszavonása, megváltoztatása megengedve, sőt még egyöntetűségük is lehetővé van téve, igazán könnyű a vádlott és nehéz a bírák helyzete.

Pedig hiszen talán nem az a célja az igazságszolgáltatásnak s nem az az érdeke a társadalomnak, hogy a bűnös mindenáron megmeneküljön s a bűntett megtorlatlan maradjon, hanem hogy az igazság kétségtelenül kiderüljön, a bűnös megérdemelt igazságos büntetésben részesüljön s az érvényesült igazságszolgáltatásban a megsértett erkölcsi jogrend és társadalom elégtételt kapjon.

S váljon nem könnyebb és biztosabb lehetne-e az igazság kiderítése, ha a törvény a föntebb említetteket nem engedné meg a vádlottaknak s a védők szerepét is korlátozva, leginkább csak az enyhítő körülmények feltüntetésére szorítaná? Hiszen ha véletlenül ártatlan ember kerül a bírák elé, az nem szorul rá az ügyvéd védelmére, mert az ártatlanság védők nélkül is könnyen, a bűn ellenben védőkkel még nehezebben derül ki.

De még ha ki is derül a bún s ha elitélik is a bűnöst, lehet*e azt a legtöbb esetben igazságos büntetésnek tekinteni ? Hiszen egy ilyen menthetetlen gyilkosságnál, mint pl. a dánosi volt, még az egyszerű halál- büntetés sem lehet elegendő s az abszolút igazságos bünhődés az volna, ha a gyilkos nem pár percnyi fájdalmat, de mindazt végig szenvedné, a mit ő ártatlan áldozataival végig szenvedtetett. (Ezt a törvényt még az állatkínzásra is kiterjeszteném.) Igen, ha most is középkori börtöneink volnának, ahol örök sötétségben a falhoz

láncolva, kenyér és vizen tengődve szenvednék át a kárhozat összes kínjait, ez rettenetesebb bünhődés volna a legirtózatosabb halálnál is, de a mai túl humánus büntető intézmények s fogház viszonyok mellett az alsóbb osztályok bűnöseinek legtöbbje valóságos jólétbe csöppen bele, a cigányokról nem is szólva, akiknek életmódja szükségszerűen maga után vonja a nélkülözést s akik szélben, viharban sátor vagy rozzant viskókban laknak, rongyokban járnak s táplálkozásuk — a hullott állatok nem kis szerepével — nagyon bizonytalan alapokra fektetve, a legjobb esetben is az „egyszer hopp, másszor kopp“ rendszerén nyugszik — s a kik ennélfogva a mesebeli „Eldórá- dóban“ érezhetik magukat modern fogházainkban, ahol védett hajlékok, tiszta ruha és rendes eledelük s ehhez elszórakoztató munkájuk — s bár korlátolt — szabadmozgásuk is van.

Amily rettenetes, szinte az emberi érzést kizáró túlzásokra ragadta a kor szelleme az igazságszolgáltatást a letűnt századokban, épp oly túlzásban : a túlzott humanizmusban nyilvánul meg a kor szelleme a mai igazságszolgáltatás terén is. Pedig a mily szörnyű volt az egyik, épp oly helytelen, észszerütlen, a célon messze innen maradó, vagy még inkább túllövő a másik.

Vagy van talán valami üdvös eredménye humánus törvényeink, intézményeink és teóriánknak ? Jobbak lettek talán az emberek s meg gyérültek a bűnesetek ? Szó sincs róla 1 Mindennek inkább az ellenkezőjét tapasztalhatjuk.

Már magában a föltétien tagadás hasznának s a nem egészen józan állapotban vagy többesben elkövetett bűntény enyhe elbírálása és még enyhébb büntetésének tapasztalása is káros hatással van a köz erkölcsökre, mert tájékozást nyújt a bűn legve- szélytelenebb módjára nézve, de hogy még ennél is mennyivel károsabb hatású az a köztudatba ment meggyőződés, hogy az esküdt bíróság mindenkit felment, amiben már a nép is tartózkodás nélkül reménykedik, az legjobban megítélhető abból a sajnálatos körülményből, hogy még eddig inkább csak a műveletlen alsóbb osztályokból kerültek ki a gonosztevők, most az intelligens társadalom tagjai sem riadnak vissza a bűnténytől, biztosan számítva az esküdtek fölmentő verdiktjére, sőt — az eddig szintén elrettentő meghurcoltatás helyett — az idétlenül hülye ünneplésre.

Túlzás nélkül mondhatni tehát, hogy a modern álhumanizmus által s az esküdtszéki intézmény hathatós közreműködésével, az állam maga neveli magának a gonosztevőket. S ha a túlzott humanizmus ösvényére tévedt igazságszolgáltatás még ideje korán nem lesz vissza terelve a helyes középutra, ebben az irányban haladva, hova tovább szomorúbb útjelzőket fog maga után hátrahagyni.

VÁRMEGYE ÉS VAROS

)( A közig, bizottság ülése. Ápr. havi rendes ülését f. hó 11-én, d. e. 9 órakor tartja meg vármegyénk köz- igazgatási bizottsága Meczner Gyula főispán elnöklésével a vármegyeház nagytermében.

)( A mádi adójegyzöség. Oál Mózes mádi adóügyi jegyző állásáról lemondván, a szerencsi járás főszolgabírója ez állásra Sinkovicb László mádi segédjegyzőt helyettesítette. A hivatal átadást Lantos tb. főszolgabíró és Pajkosy számvevő vezették, kik a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak Gál működéséről. Sinkovich László helyettesítésével Oortvay Aladár főszolgabíró közóhajnak tett eleget. Sinkovich évek óta működik Mádon a legnagyobb megelégedésre és számíthat arra, hogy az állás végleges betöltésénél valószínűleg egyhangúan nyilatkozik majd meg mellette a bizalom.

Negyven esztendő.

— Moldoványi Géza jubileuma. —

— ápr. 3.

Valóban olyan embert ünnepelt 40 éves állami szolgálatának évfordulója alkalmából Zemplénvármegye társadalma, aki tökéletes és igaz férfiú, jellemében, becsületességében tisztább az aranynál, amelyből száz milliók fordultak meg kezén 40 évi szolgálata alatt.

Moldoványi Géza sátoraljaújhelyi m. kir. adótárnok, itteni birtokos, 40 évvel ezelőtt lépett államszolgálatba. Tehetsége, szorgalma s példás becsületessége aránylag rövid idő alatt eljuttatták a legmagasabb polcra, mely szolgálati körében elérhető volt. Már régóta I. oszt. adótárnok, a legmagasabb fizetési osztályban van, mit adótárnok elnyerhet. E 40 év terhe- gondja alatt folyton változatlanul, híven, becsületesen teljesítette kötelességét. Emlékezetes tény életéből, hogy midőn egy falusi biró adópénzt fizetett be a rácsos ablaknál, az adótárnok asztalán több százezer forintnyi uj bankóhalmaz feküdt, melyet Moldoványi Géza akkor rendezett be a kasszába. A biró meglátva a rengeteg kincset, mosolyogva kérdezte a tárnoktól: Ugyan tekintetes Uram, nem esik kísérteibe ennyi kincs között? — „Nem kincs ez barátom, — felelt Moldoványi, — ezek én előttem nem bankók, csak elintézetlen akták.u

Társadalmi és közélete nyitott könyv mindnyájunk előtt. Lekötelező szívélyes modorával, végtelen szerénységével nyerte meg mindenkinek szeretőiét és nagyrabecsülését, amely oly fényesen nyilatkozott meg az ápr. 2-án este, a városi színházban megtartott banketten.

A 170 terítéket valóban a vármegye és város előkelőségei foglalták le. Ilyen illusztris társaságot ritkán látunk együtt. — 2-án este 8 órakor dr. Kvirsfeld László pénzügyi titkár vezetésével 5 tagú küldöttség jelent meg Moldoványi Géza lakásán, meg- hiva őt a tiszteletére rendezett társasvacsorára. A színházba megérkeztekor viharos éljenzés fogadta az ünnepeltet s a jelenlevők szívélyes szavakkal siettek üdvözlésére. A vidék is impozánsan volt képviselve. Az összes kir. adóhivatalok, a sárospataki főiskola, az ugyanottani ügyvédi kar és a községi képviselőtestület küldöttségein kívül igen sokan jelentek meg a jegyzői kar tagjai közül is. Helyi notabilitásaink köréből ott voltak : Meczner Gyula főispán, Dókus Gyula alispán, Thuránszky László főjegyző, Pintér István árvaszéki elnök, Lengyel Manó ny. ezredes, Ber- náth Aladár, Isépy Zoltán tb. főjegyzők, Fornszek Béla kir. tszéki elnök, Eiserth István kir. főügyész helyettes és velük együtt az egész bírói és ügyészi kar. Ott voltak: Reichard Salamon polgármester, Farkas Andor, Pataky Miklós, Schmidt Lajos városi főtisztviselők, Hönsch Dezső műszaki főtanácsos vezetése alatt a kir. állam- épitészeti hivatal mérnöki kara, Dános Miklóssal élén a kulturmémökség, kir. folyammérnökség stb. hivatalok. A jubiláns felettes hatóságát képező kir. pénzügyigazgatóság tisztikara Ei- szenman Oszkár kir. tanácsos, pénzügyigazgatóval és Nagy Támás igazgató helyettessel élén, úgy szintén a számvevőség és adóhivatal tiszti kara kivétel nélkül, teljes számban megjelent. Az orvosi karból szintén számosán, az ügyvédi karból vagy 25-en, a kereskedők, iparosok, pénzintézetek köréből szintén tekintélyes számmal jöttek a jubiláris ünnepélyre.

Nem maradt el azonban a lel- készi kar sem, melyből úgy a világi papság, mint kegyesrendi tanári kar előkelő képviselőit láttuk az ünneplők sorában.

A lakoma harmadik fogásánál Eiszennman Oszkár kir. tanácsos, pénzügyigazgató emelkedett szólásra. Tartalmas, mélyen járó gondolatokból font gyönyörű beszédet mondott, méltatva a jnbiláns hivatali és közéleti érdemeit, becsületességét, páratlan szorgalmát, a hivatalvezetésben tanúsított kiváló tapintatát. Üdvözli őt a saját és a vezetése alatt álló kir. pőnzügyigazgatóság tisztviselői kara nevében; majd igen szép szavakkal méltatja Sátoraljaújhely város és vidéke közönségének ama nemes gondolkozását és igazságérzetét, hogy nem tekintve azt, miszerint itt csak egy egyszerű álllami tisztviselő üdvözléséről van szó, ily nagy és előkelő gyülekezetben adja meg a jubilánsnak a méltó elismerés babérjait. (Nagy éljeDzés).

Ezután dr. Reichard Salamon polgármester a város közönsége nevében üdvözölte Moldoványit nagy éljenzéssel fogadott, valóban magas színvonalú beszédben, majd dr. Búza Barna kívánta Moldoványinak, hogy legyen alkalma még a kifizetéseket magyar bankókkal teljesíteni 1

Általános figyelem közt emelt most szót Meczner Gyula főispán, ki meghatóan szép beszéddel üdvözli Moldoványit, mint a kitartó munka és vas szorgalom példaképét. Búza Barna polikai izü kiszólásait izekre szedve, kifejtette, hogy a nagy és őszinte ünneplés, melylyel a társadalom körülveszi Moldoványi Gézát, bizonyítéka annak, hogy csak a munka üdvözít. Ha komolyan és tudatosan fogunk dolgozni, akkor megérjük még, hogy Moldoványi magyar bankókkal fizethessen. De addig hiába rázzuk a fát, arról csak éretlen gyümölcsök fognak lehullani. A munka embereinek s igy neki is az a végcéljuk, hogy a nemzeti eszmék és törekvések, a magyar nemzeti állam jogos igényei s igy a gazdasági függetlenség is mielőbb diadalmoskodjanak Ez pedig kitartó és céltudatos, lépósről-lépésre haladó munkával érhető el csupán. (Viharos éljenzés.)

Szép toasztokat mondottak még: Dókus Gyula alispán Moldoványi Géza nejére, (ki a díszes hölgyközön- ség által megtöltött emeleti páholyok egyikében foglalt helyet), majd dr. Szabó Sándor jogtanár a sárospataki főiskola nevében a jubilánsra.

Ezután az ünnepelt emelt poharat s mély meghatottsággal köszönte meg az iránta megnyilvánult kitüntető figyelmet. Kiemelte beszédében,hogy a hosszú hivatali pályán mindig a szorgalom, becsületesség, a közönség érdekei iránti figyelem, a felsőbbsóg iránti feltétlen engedelmesség voltak vezérelvei. Kéri úgy lisztársait, mint összes jóakaróit, hogy mivel most már rövid időn belül megválik hivatali állásától, hagyjanak azért az ő számára szivükben csekélyke helyet, őrizzék meg szeretetteljes jó emlékezetben. (Viharos éljenzés.)

Beszéltek még Búza Barna újból, azután dr. Grósz Dezső, Haraszthy Vince körjegyző és Matolai Etele, valamennyien a jubilánst éltették.

A banketten terítékre került kitűnő ételek és italok özv. Kovacsita Ignácnó vendéglőjéből kerültek ki, a szervirozás és kiszolgálás is kifogástalan volt.

Az előkelő, minden tekintetben magas színvonalán állott ünnepség a késő éjjeli órákban ért véget.

HÍREK.

— Gyümölcsoltó. Ritlr hogy egy állandó, kalen',/ tumhoz kötött tartassák meg. egyház Gv-" ünnepét lebbi ’ meg pér d

í