Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-03-26 / 25. szám
Sátoraljaújhely, 1910. Március 26. 25 (4936 ) Negyvenegyedik évfolyam. XvX'wv Megjelen hetentint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njiltlórben minden garmond sor 80 fill. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög oentim. után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. 9 feltámadás ünnepén. Áhitatok szárnyán, a kora ta- | vasz fiatalos, acélos erejével köszönt ránk a holnap. És zsolozsmák fogadják és zengő szavú himnus. Egy csudálatos harmónia fogja össze milliók szive dobbanását és bensőséges áhítattal, valami szent, szeplőtlen lerendezéssel megyünk elébe a holnapnak. A feltámadás ünnepének. És ahogy leírja az ember ezt a pár szót, valami keserű érzés vonaglik végig rajta. Elébe visz- szük ennek az illatos márciusi napnak minden ujongásuDkat és mintha pompázó rózsákat szórnánk, úgy szórjuk elébe — frissen, megtépetlenül — az áhítatunkat. És hol az a nap, mely meghozza ennek az ezeresztendős nemzetnek a feltámadás napját ? Azt az annyit áhított diadalmas napot, mely letörli majd a szempillánkról a kőnyüt és beheggeszti az ezernyi, mélyen a húsúnkba hasított, vérző, sajgó sebet? S itt, ahogy elébünk feketéinek a gondok, lesiklik a toll és nem Írja tovább az ünnepi, az ájtatos szókat. Belékap a keserűség és úgy rázza és úgy ci- bálja, hogy keserves kétségbeesés minden, mi mondatokba ömlik alóla. Felszakadtak sok százados sebek és megújult az a nagy, az az irtózatos fájdalom, mely ott gyötrődik — mintha a csórét vájta volna forró emberhúsba egy nagy fekete madár — milliók és milliók szivén. És elapadnak a zengő himnuszok és bizony szomorúak, fájdalmasak a mondatok, mik elébünk merednek ezen a csodaszép, legendás napon: a feltámadás napján. A régi diadaloknak ma már csak az emlékezete jár vissza. Minden örökségünk a magyar história. Az a könyben meg vérben ázott múlt, mely ott izzik, ott ég minden magyar szívben. És káprázatosán, valami nagyszerű varázszsal élnek a lelkekben az elsuhant százesztendők: a mult. S küzdelmes, meddő, agyongyötrött a jelen. — Ezer sebbel vérzik a testünk, keserves kínlódásokban sorvad az erőnk. Várjuk hát szivünk minden áhítatával, hivjuk, idézzük, mint valami szentséges álmot, a jövendőt. A jövőt, melynek diadalmasnak és nagy, becsületes elhatározások tüzében életre keltnek kell majd lennie .. . * A politikai husvét! ? Ez éven talán nincs is. Csak az előkészületek napjai a húsvéti napok. A feltámadás ezután jöhet valamivel később, mint a kalendáriumi husvét. Nagy halottja van a nemzetnek. A munkaképtelenné vált, végelgyengülésben kimúlt parlamentet helyezte sírboltba március 22-én. Most várja a feltámadását, előkészületeket tesz a resurrectió áhított, vágyva várt ünnepére. Az előkészületek napjaival lázas izgalmak szántanak végig a nemzeten, a várakozás erőt vesz mindeneken, vájjon meg- dicsőülten támad-e föl sírjából a magyar parlament, az igazság glóriája fon e dicskoszorut homloka köré, vagy a kényszer helyzet emel-e ki egy nem életképes kadavert a temető hely üregéből. Akár igy, akár amúgy alakuljanak a viszonyok, a feltámadás napja benne van a kalendáriumban, a nemzet politikai életében, annak elmaradnia nem lehet, nem szabad, eseményeit meg kell érnie a nemzetnek. S ezt a napot késziti elő most a feltámadás ünnepe, a husvét idején, mely husvét tehát politikai tekintetben most csak paraszceve, előkészületi ünnep. Abban az esetben, ha a magyar parlaraentárizmus dicsfénytől övezve támad föl sírjából, elfoglalja helyét e sok megpróbáltatáson átesett nemzet életében az igazság, a közjóra irányuló tevékenység, a haza javát előmozdító szorgalmas munka, mely nincs pártkeretek közé szorítva, amely majd önmaga alkotja meg azon keretet, amelyen belül tevékenységét ki kell s ki akarja fejteni. Abban az esetben pedig, ha egy egészségtelen, nem életképes félhalott kél majd elő a sírboltból, akkor ismét az enyészet következik, kikerülhetlen végleges halála a magyar parla- mentárizmusnak. Évszázadok óta nem volt a magyar nemzet súlyosabb hely- | zetben, mint most. Zápolya és Ferdinánd korában is ádáz gyűlölettel állt szemben magyar a magyarral, testvér a testvérrel. De e súlyos időkben ott volt a közös ellenség, a török, ennek rémhatalma tartotta féken a pár- toskodókat annyira, hogy torzsalkodásuk inkább csak látszólagos volt, mint tényleges, mert a nemzet megrontását mind a két fél kerülte, de a közös ellenség gyűlöletében egyetértett s a békés megegyezésre való törekvés nem szünetelt. Ma azonban, midőn közös ellenség nincs, ádáz gyűlölettel néz a magyar a magyarra, testvér a teatvérre. Egyik pláne kizárólagos honmentőnek tartja magát s bélyeges hazaárulónak a másikat. Ilyen elkeseredett, sőt elfajult küzdelem még nem dúlt e nemzet életében. Az ellenséget egyik rész a bécsi politikában látja, a másik nem lát ebben olyan ellenséget, melynek fegyverzetét helyes taktikával el nem vehetné. Égyik számot vet az adott helyzettel s az ellenséget tisztességes békére akarja kényszeriteni, a másik kockára teszi a nemzet exisztenciáját s élet halál harcot hirdet. Ha a józan okosság nem jut diadalra, ha a magyar parlament nem az igazság dicsfényétől övezve kel ki temetöbelyé- ről: úgy e nemzet valóban a végtelen nyomor és szenvedés örvényéhez jutott már. Nem az a célunk, hogy a nemzeti feltámadásban, a politikai husvét elérkeztében egyik vagy másik párt diadalát keressük s attól tegyük függővé a jövőt, hogy milyen politikai hitvallás győz a nemzet Ítélete alapján. De az az óhajtásunk: hogy az az irányzat kerüljön többségre, az a közjogi párt támadjon fel az igazság glóriájával, amelyiknek politikája életképesnek Ígérkezik s munkabíró és munkára kész organizmusában a magyar haza fejlődését, felvirágzását előmozdítani képes lángoló lélek lakik. Nincs vidám husvétunk a ka- lendárimi pirosbetüs napokon. Akkor fogjuk a feltámadás ünnepét Örvendve megülni, amikor egy életerős, alkotásokra képes uj parlamentnek feltámadását látjuk majd a most lezárult sírboltból diadalmasan kikelni. Akkor lesz husvét a politikában. * És holnap békességes, ujjongó áhitat fogadja a nagy napot. Aranyos szikrázással ömöl majd ránk a tavaszi ferőfény és zsolozsmák szárnyán száll, ujoűg majd a lelkünk. Az indulatok elpihennek, a szenvedélyek viharozása elcsittul és ájtatos lélekkel, zengő, diadalmas himnusszal az ajkunkon fogadjuk a feltámadás ünnepét. Mert él bennünk — megin- gathatlanul, a lelkűnkbe gyöke- redzve — a hit, hogy régi diadalmas erejében újjá támad majd egykoron a magyar. Csupa hősi elhatározás, csupa nagyszerű, tüzes indulat a históriánk. És vér és könny tapad ehhez a földhöz és ezer esztendőnek minden keserves küzködése; akármilyen meddő és akármilyen sivár hát a jelen, annak a győzelmes jövendőnek el kell jönnie. Hiszünk a nemzet erejében, mely keményen dacolt ezer esztendő minden viharával és hiszünk azokban az egészséges életösztönökben, mikkel meg kell s meg is fogja találni a nemzet a továbbfejlődés ösvényét. Rá kell akadnunk a józan előrehaladás útjára és bölcs mérséklettel, számot vetve az erőnkkel és az elébünk meredő nehézségekkel, ki kell építenünk — nagygyá és hatalmassá — a magyar államiságot. — Ne izgassanak minket hazug fantomok és ne dobjuk oda a tudatunkat hiú illúzióknak; józan, lépésről-lépésre való haladással kell beérnünk a mindannyiunk imájában áhított jobb jövendőt. S megújulnak majd a régi legendák, az a husvét életre szólítja majd minden győzelmes, hősi ragyogásában a régi magyar históriát. S lelkeket rázó erővel szárnyal majd a himnusz és zúgja, zengi majd a zsolozsma a Magyarok Istenének mérhetlen dicsőségét. Lapunk u*ai száma 12 «ldal.
