Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-03-12 / 21. szám
Sátorai] aujhely, 19Í0. Március 12. 21. (4932.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljanjhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. ~ Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Márciusi napok. — márc. 12. Odakünn az utcán aranyos szikrázással locsolja szét a maga erejét a nap. Ott ég, ott reszket a levegőben a tavaszeleji verőfény és friss, egészséges áradások ömölnek végig az utcaköveken. Beléifjodik a város a tavaszba és a hegyek mögül, illatokat cipel magával a kósza, huucut márciusi szél. E$ lira minden és könnyű hevületü, finom hangulat. A napsütés végig szikrázik az utcán és ahogy loholunk a magunk dolga után, ott úszik előttünk a város meleg, aranyos verőfényben. És elfelejtjük azt a sok fekete, keserves gondolatot, amikkel nap-nap után meg kell birkóznunk és mosolygósarccal, könnyelműen megyünk tovább. Valami csudálatos varázsa van a márciusnak : a fiatalság erejével hat és ahogy ott ég, ott izzik az arcunkon a melege, egy pillanatra elmarad mö göttüuk az élet. Ez a keserves, csontos öklü valami. Furcsa kontraszt, hogy amig csupa lira a március és csupa fiatalos hevület, a legjelentősebb világhistóriai elhatározások a márciusban foggantak meg. — A március erejéből históriai fejezetek ömlöttek ki és a márciusi A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Ecft zemplénmegyei nő. ) Irta : Matolay Ida. Sokan zarándokolnak el, közelről és távolról, Széphalomra Kazinczy Ferenc sírjához. Kegyeletesen nézik végig a mauzóleumba összegyűjtött ereklyéket; megnézik az Orlay-Petrics által festett képet is; el is olvassák, hogy a Kazinczy Ferenc találkozását ábrázolja az Kisfaludy Károllyal. De aztán a többi személy, aki azon a képen van megörökítve, nem igen kelti fel a látogatók érdeklődését. Pedig egytől egyig nevezetes szerepet játszottak azon korszakban, a múlt század 30-as és 40-es éveiben, amelyben éltek és munkálkodtak. Most a házi asszonyról, akinek a társalgó szobájában az a társaság találkozott, Bártfaynéról, mint Zemplénmegye leányáról, akarok megemlékezni. Zemplénmegyében, Alsóhrabóczon (most Alsógyertyán) magyar nemes családban született Mauks Jozefin, Bártfay Lászlóné. Anyja egy száműzött lengyel gróf leánya volt. És bár további élete Pesten folyt le, mindég zempléninek *) *) Az „ Adalékok“ legközelebb megjelenő számából vesszük át ezt a nagyértékü dolgozatot, mely történeti vonatkozásai kapcsán, igényt formálhat a legteljesebb nyilvánosságra. napok uj, egészséges raesgyét hasítottak a történelemnek. Messiási a küldetésük ezeknek a napoknak és a messzi, legendás ködökön át is, ahogy elébünk tör az emlékezetük: komoly, férfias elhatározásokra szólítanak a márciusi napok. Ennek a fekete, áldott magyar földnek a reneszánszát jelenti a március és amikor hivjuk, idézzük a jobb jövendőt, komoly, véresen komoly tanulságokat tárnak elénk a márciusi napok. Rohan, őrült iramban száguld előre az élet. Végiggázol mind- annyiunkon és derékon tört vágyak adják egy-egy stációját annak a gyors, lélek nélkül való iramnak. Csupa keserves küz- ködés az élet és feketén, kínos bizonytalansággal mered elénk a holnap. És ezt nem a lemondás, a rezignáció láttatja igy, de ez a puszta valóság, mely elől nem szabad elfednünk a tekintetünket. Odakivül, idegen világok lázas sietséggel készülnek az élettel való csatákra és mi, kik elszigetelten, idegen népáradatoktól kö- rülgyüríizve, várjuk a régi, ezeresztendős reménységek kihajtását, kétszeresen kell, hogy lelkünkre vegyük a márciusi tanításokat. Egészséges, produktiv erő a magyar erő. Nagyszerű energiák csíráznak benne. És ezt nem a magunkban bizás mondatja igy, vallotta magát, különös pártfogásában részesítette a zempléni fiatal egyetemi hallgatókat. Ha pénzre volt szükségük, adott, ha betegek voltak, ápolásukról gondoskodott. Akkori időben még nem volt Budapesten klinika és egyetemi kórház. Hogy az a sok helyen megjelent, sokféle könyv és tárcacikk, mely a magyar szabadságharc és annak levere- tése utáni időket Írja le, s melyekben bármi csekély részt vett egyénekről hosz- szasan írnak, senki sem tesz említést Bártfaynéról: annak főképp az ő rendkívüli szerénysége az oka. Ez a nemes hölgy annyira idegenkedett, hogy szinte borzadott minden ünnepeltetéstől. 1859. októberben Pesten, a muzeum dísztermében, díszes ünnepélyt tartottak Kazinczy Ferenc századik születése alkalmából. Az az olajfestmény, amely Kazinczy Ferenc találkozását ábrázolja Kisfaludy Károllyal és amely most Széphalmon a mauzóleumban van elhelyezve, azon a napon, az ünnepély alkalmából, a muzeum előcsarnokában volt kiállítva. Az akkor már gyengélkedő agg Bártfayné az én karomra támaszkodva jött az ünnepélyre. A képhez akartam vezetni és kérni, mondja meg véleményét, jól van-e a kép megfestve, el vannak-e találva a szereplők alakjai, arcvonásai ? Teljességgel nem volt rávehető, hogy a képet megtekintse. Pedig ő, mint a társaság de tanúság rá a história. És ezt az erőt közel kell vinni a nagy, az átható célokhoz. Az idő rohan- vást rohau és kopnak, elvesztik erejüket azok a problémák, melyekben századokon át olyan gazdag volt a magyar föld. És mindenen keresztül törte magát, mindent maga alá gyűrt az örökkön egy probléma: a megélhetés problémája. — Ide sarkallik minden igyekvés és minden erőlködés alázatosan, szolgai meghajlással hódol be ennek a problémának. Ez a nemzet élni, fejlődni akart és jöttek a nagy márciusi napok, hogy utat nyissanak a nemzet akaratának. Súlyos, kemény válságok előtt ál- luuk ma is, minden szem azok után az utak után kutat, melyek az egészséges, az eredményes fejlődést jelentik. Várjuk azt az uj márciust, a becsületes, a komoly elhatározások márciusát, ami diadalmason, ezer valóra vált reménységgel köszönt majd ránk. És ezt a márciust csak a tudatos, a férfias munka hozhatja meg. Egy csudálatosán, legenda san szép emlék az ősi fringia, de ágyúnak aligha lehet nekiszegezni. Az ősök vérrel termékenyítették meg ezt a földet és mi már csak verejtékkel, dolgos, munkás verejtékkel törhetjük föl. Abban a nagy és irgalom nélkül való tusakodásban, a mi körötközpontja, ül a kávés asztal mellett a képen, bár csak emlékezetből festve, mert soha sem ült se festő előtt, se le nem fényképeztette magát. Csak Kiss Ödönnek a birtokában van egy megközelítően jó arcképe, melyen aki valaha látta, azonnal ráösmer. Ezt is emlékezetből festette Zvonkovski, egy lengyel emigráns gróf. Nagy érdeklődéssel hallgatta végig az ünnepi szónoklatokat, melyek egykori jó barátját, Kazinczy Ferencet dicsőítették. Az ünnepi beszédet báró Kemény Zsigmond mondotta, Szász Károly saját alkalmi költeményét szavalta szépen, aztán Székács Ferenc beszélt. Volt-e még több szónoklat is, arra már igazán nem emlékezem. Ammt már emlitém, borzadott minden ünnepeltetéstől. És én mégis láttam egy, a maga nemében páratlan ünnepel- tetését, amely igen nagy, őszinte örömöt szerzett neki. 1862. március 19-ike volt, József napja, az ö nevenapja, mert Jozefinának hívták. Özvegyi téli lakásán két olyan szoba volt, melyek mindegyikének volt az előszobára nyiló ajtaja, úgyhogy a kisebb szobán be- menve, a nagyobb szobán jött ki a tisztelgő. Ebben a szobában, a pamlagon ült az ünnepelt, már akkor beteges, gyenge nemes hölgy. Arca sugárzott az örömtől, boldog volt, hogy oly sokan róják le szeretetük adóját nevenapján. Az asztalon délelőtt hegyaljai asszútünk folyik, csak produktiv, egészséges nemzet állhatja meg a helyét. Aki fantomokat kerget és messziről ködlő, elérhetlen álmok után szalad, azon végig gázol az élet. Ki kell seprüzni a fórumról a nagy hangot, véget kell szakítani a torok kultuszának, melyből csak üres szó ömlik. Ne apró és meddő vitákon tagozódjék szét a nemzet ereje, vegyen erőt mindenen az egymás megértése és ha összefogva s a nagy nemzeti ideálok kultuszában összeforrva, egy cél fogja előre vinni minden munkabírásunkat : a maga káprázataival visszatér majd a história és dacosan, férfias keménységgel vállalhatjuk a harcot. Ma lerongyolta^ erőnkben összetörtén, meg fogyatkozva várjuk, áhitjuk az uj márciust. És az áhitatunk értesse meg, hogy elég volt a cifra szavakból. Torkig vagyunk az üres komédiákkal, melyekben teli tüdővel harsognak a hazug mondatok. És a megtisztult, minden infekciótól megfosztott levegőben, ha a komoly munka fog csak üdvöziteni és az emberi értékek csak az eredményes, az egészséges előrehaladást szolgálhatják majd, az a március győzelmes ragyogásában méltó mása lesz a legendásan szép, régi márciusnak. bor és sütemény, délután folyton frissen felhordott ozsonna volt, melyből a jobb ismerősöknek okvetlen részesülniük kellett. Azt már el nem engedte. Nyolc napig tartott az a bucsujárás. Az akkori Pestnek, Budának legelőkelőbb hölgyei és urai jöttek el szerencse- kivánataikat elmondani, mert tudták, hogy ezzel boldoggá teszik és sok jó és nemes tettéért más jutalmat nem is vár. Egy ablakmélyedésben meghúzódva ültem s néztem a páratlan felvonulást, mely némely órákban szinte tolongásnak illett be. Az ország első családai, hölgyei díszes öltözetben, ékszerekkel jöttek, mert tudták, hogy ez által szerény, gyermeteg lelkének örömöt szereznek. De eljött a sok szegény, részben majdnem rongyos nép is, aztán a sok fiatal ember, akiket pártfogása által kenyérhez, keresethez, hivatalhoz juttatott és a sok nevelőnő, akikről anyaként gondoskodott. Minden szenvedőn igyekezett segíteni. Nem volt a szenvedésnek az a neme, mely nem indította volna arra, hogy fáradhatatlan igyekezettel azonnal segítsen. Gyermekei nem voltak, egész életét az emberszeretetnek szentelte. Nagyon vallásos volt. Korán kelt s télen-nyáron minden reggel 6 órakor misét hallgatott a Ferencrendiek templomában. Hazajőve férjével s nevelt leányával megreggelizett, házi dolgait elrendezte, aztán elindult jót tenni. Akkoriban csak egy nőegyesület volt még Pesten, ennek ő, mint legtevékenyebb RAKOVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily színre, női ruhaszövetet guvliroz ----- jutányos áron. ,zzz: I,apuul« unai szftma 8 oldal.
