Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-25 / 77. szám
Sátoraljaujhely, 1909. Szeptember 25. 77. (4885.) Harminchetedik évfolyam. Mcgjelen heten kint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóliiTatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA. MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botiiknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A tizenkettedik órában. — szept. 25. Három nap múlva nevezetes dátum következik be Magyar- ország politikai életében. A hosz- szább időn szünetelő parlament összeül, hogy a nemzet javára megkezdje munkálkodását. Ezt az ülésszakot azonban nehéz idők előzték meg, a kibontakozás lehetősége ma sincsen megállapítva, mutatja, hogy a legutóbbi minisztertanács azon elhatározással ért véget, hogy a kormány haladéktalanul beadja lemondását és kéri azonnali felmentését, illetve az uj kormánynak az őszi ülésszak megnyitásáig való kinevezését. Mindez nem jelenthet egyebet, minthogy a Wekerle kormány kibontakozási terve nem számíthat a király jóváhagyására, tehát távozik s átadja helyét az uj minisztereknek. Hogy ez az állapot mit fog eredményezni, az beláthatlan. Bécs agyarkodik ellenünk, lehetetlen követelései vannak : a túlzott hadügyi követelések, az annexiós kiadások, már pedig a jelenlegi kormány ezekre, minden ellenszolgáltatás nélkül nem vállalkozhatik és ha mi itthon a helyett, hogy összetartva az osztrák tulkövetelések ellen iparkodnánk védekezni, önmagunk közt is meghasonlunk, ha a parlamenti pártok a megértés poÁ ZEMPLÉN TÄRCÄJÄ. Vallomás. Nem fáj az, hogy az ifjúságom, Mely épített ezernyi várat: Maholnap elrepül felettem S sugára, hogy setétre bágyad, Nem fáj az, hogy tavaszkoromnak, Ma már fakó emléke van csak, S mi éltetőn melengetett meg, A régi nyár már őszbe hamvad, Nem fáj, hogy meddő álmaimnak, A sors valósulást nem adhat S hogy tüske sarjad dal nyomába S tövise vág a cserfagalynak : Mert tudom, hogy a dal, mely őrte Szivem, melyet rimého’ láncolt, Nem élt meddőn, nem élt hiába És nem hiába élt s világolt. Mindazt, mit véle el nem értem, Mindazt, mit érte elvesztettem, A dal egy szívben visszaadta, Mely mindenért kárpótol engem. litikája helyett a szertehuzást kultiválják, akkor kevés biztató kilátásaink lehetnek a jövőre nézve. Szomorú kilátással nézünk az országgyűlés megnyitása elé, de nem reménytelenül, mert a dolgok mai állása szerint a kibontakozás kérdését csak a mostani kormány lesz hivatva megoldani. A nemzet ma is illetékes vezéreiben bízva várja a fejleményeket, meglévén arról győződve, hogy Kossuth, Andrássy és Ap- ponyi lesznek azok, akik a zsákutcába jutott politikai helyzetből megtalálják a kivezető utat. Az osztrák erőszakoskodása, túlzó követelései, Magyarországnak válság elé állítására való törekvése sem nem uj, sem nem ismeretlen fogalmak. Ők készek akár Lukácsot, akár Khuent a nyakunkra ültetni, akár újabb Fabriciusok vezényletével saját hadseregünk fegyvereit fordit- tatni ellenünk. De az utolsó órában aki az ilyen törekvéseket az egyenetlenség szitásával előmozdítani hajlandó: az ne vallja magát magyar embernek, még ha egetverő hangon követeli is a bank önállóságát. Elsőrendű nemzeti érdekünk ma a nyugodt és eredményes parlamenti munkálkodás lehetőségének biztosítása, melynek nyomán fakad az uj választási törvény, ebből pedig támad az a népképviselet, mely hivatva Lantom nem szerzett hírvirágot, Rangot s mint másnak : úri módot, Csak egy szivet, mely drága, érző S mely ha nálam van : úgy a boldog. Németh Pál. Akkor és most. A .Zemplén* számára irta: S. Lőw Róza. Szeptemberi hüs alkony borult tájra, házra. Az utolsó gulyakolomp is elhangzott és merengő hangulat szállott a levegőnek párájában. Künn még el-elpiszmogott olyik elkésett cselédember, benn már világosságot, tüzet gyújtott a házi cseléd. Az alkonyt teljesen felölelő szobában sugár gyertyaszál imbolygó lángjánál kottát forgatnak fehér, puha ujjak. Becéző, cirógató mozdulattal. Kedves hanghullámok csapnak fel könnyed nyomására, ütésére muzsikát gyakorló kéznek. Lágyan, melodikusán, harmonikusan. Merengő mesét mond, majd szilaj indulatot fejez ki, mig végül panaszokban sírja zokogását a nóta, a dal, ez örökös tolmácsa hallgatag sziveknek, elnémult bánatoknak. A fehér zongora — hátán a kottákkal — mint egy óriási megrakott lesz a függő kérdések felett, a nemzeti közvélemény megkérdezésével s annak utasításai alapján határozni. Nagyon nehéz idők előtt állunk ; ismételhetjük, hogy ma értékesebb a nemzetre nézve a mély megfontoltság, mint bármilyen csalogató és nagyhangú frázisok özöne. VÁRMEGYE ÉS VAROS. Közdolgok a fórumon. A város rendkívüli közgyűlése. — szept. 23. Sátoraljaújhely rend. tan. város képviselőtestülete folyó hó 22-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A rendkívüli közgyűlés tárgy- sorozata iránt a képviselőtestület tagjai részéről nem nyilvánult meg általános érdeklődés, mi részben abban találta okát, hogy a tárgysorozat — bár nagyon terjedelmes volt s harmincnégy ügyet ölelt fel — még sem tartalmazott olyan fontos kérdéseket, melyek az általános érdeklődés felkeltését széles körben előidézhették volna. Kisebb, közérdekre kevesebb fontossággal biró ügyek voltak napirenden s a közgyűlési termet is az ennek nyomában járó élénktelenség, álmosság uralta. Ebbe a hangulatba igazán beleveszett Miklóssy István egyik teve bontakozik ki árnyak közül, melyek mögött világitóan ragyogó képét látom kedves emlékezésnek. Szivem mind sebesebben kezdi verni az akkordot, hogy: akkor, akkor. Pedig most, most ül előttem életem álma, szerelme, imádott egyetlene. Akkor, akkor . .. Sugár, őzjárásu, fehér leány várta csuda, forró, fekete szemek perzselő tüzével lágybarna szempárnak mosolygó köszöntését, biztató kényeztetését. E hódoló és hóditó tekintetnek utolsó hunyoga- tása azt hízelegte oda a csókoló leányszemekbe : Ugye szabad ismét jönnöm ? Muszáj. Hisz te is élsz, pezsegsz, szeretsz, nem csak türelmes imádód. Á szemek ósszelobogó, ösz- szesugó titkairól az ajk mit sem tudott. Az szemen szedte gyöngyfüzérbe a legszebb beszédtárgyak''t gardedámnak füle hallatára, szeme láttára ; épületes szórakozást véve össze sok szines szavakból, melyekről a szív alig tudott. Az ott dobogott rejtőkébe hangosan, harmonikusan. És szelíd lett e kölcsönös szivdobba- nástól a hangulat, édes az együttlét. Legszebb lett volna — ha véle az illem ellen nem vétnénk — nagyot hallgatni... De ott kuksolt az őrünk és mi csak nagy ritkán tudtunk szenagy közérdeklődés keltésére hivatott, mély gondolatu indítványa az elzárt utcáknak a főútvonallal való összekötéséről. Még szerencse, hogy az indítvány újból képviselőtestület elő kerül s azzal, mint komoly megvitatásra méltóval foglalkozni kell majd : mert a felvetett nagy fontosságú eszme — útvonal nyitás a törvény- ház s gymnázium között — igazán nem érdemelné meg, hogy ne képezze egy beható, alapos vita tárgyát. Az ülésen a Führer Miklós ajánlata is elintézés alá került a Vörös ökör átépítésére vonatkozólag. Mi a magunk részéről legelső perctől fogva nem tartottuk az ajánlatot olyannak, melylyel foglalkozni érdemes. Igazolta ezt az álláspontunkat a pénzügyi bizottság s most már a képviselőtestület határozata is, melyek után az egyes oldalokról felfújt Führer ajánlat azzá válott, amivé válni kellett : hamuvá és semmivé. Ez az ügye sem keltett vitát s a képviselőtestület ellenvetés nélkül elfogadta a tanácsnak a pénzügyi bizottság javaslata alapján kialakult határozati javasla- latát, meiy szerint az ajánlat, mint komoly tárgyalásra nem méltó: uta- sittassék el. Kisebb közérdekű kérdés temérdek fordult elő, de nagyobb viták nélkül, egymás után is születtek a határozatok a többnyire adminisztratív kérdésekben s igy történt, hogy a rendkívüli közgyűlés bő tárgysora öt órára fel lett dolgozva s Kiss Ödön h. polgármester „több tárgy lévén“ az ülést berekeszthette. műnk végiből, kedvünkre, édesdeden, puszilódzva ölelkezni. A vágyunk az mindig, akár érkezése, akár távoz- takor, mohón találkozott. A valóságban nem jutott egyebünk benső kéz- szoritásnál, mely persze hordta szerte delejének tüzét az ő selymes arcából szemembe, szememből szivébe, végül lelkem fenekén fogott lángot és égett, égett, égett.. . Forró leányvér keringett a féltett bőröm alatt. Még forróbb legényvér izzott a fegyelem álorcája mögött. Csak pillanatnyi alkalom és össze- sercegett volna ifjúságnak lávája szétpattanó szikrákban. De nem nyílott alkalom. Elzárták boldogságunk lehetőségét avult fogalmak, vaselvek, melyek ellenünk szegezve tőr, avagy szurony gyanánt ijesztettek. Pedig de gyönyörű volt az álmunk, szép a szerelmünk. Szép, szép 1 Fiatal és erős. ErősI A vasnál is izmosabb, a tűznél is tüzesebb, a hitnél is tartósabb. De nem került ahhoz. Szerethettük egymást ideális rajongással. Ha beszélt: mohón lestem szavát. Ha szóltam ő itta a leheletem. Ha nézett, delejezett, ha visszanéztem, ő könyezett. Csak végig kellett húznom ujjaim citerámon, — bárha zeném fabatkát ért — csóNAGYMIHALYI SOR- ES MALATAGYAR RESZVENYTARSASAG. Első rangú modernül berendezett hasai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó sört. agUT* Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. Zemplénvármegyei képviseleteink: Mezőlaborcz, Sstropkó, Homonna, Varannó, Gálazéos, Királyhelmeoz, Perbenylk éa Szerencsen —— - állandóan friss és zamatos sört szállítanak. ■— ■ Lapunk mai isáma 8 oldal.
