Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-18 / 66. szám
Sátoraljaujhely, 1909. Augusztus Í8. 66. (4874 ) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. WÍ'WWW Pg>lA5- K Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Potit betűknél nagyobb, avagy diszbetttkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Szaporodnak a gazemberek. — aug. 18. Megdöbbentő az az állapot, mely Magyarországon utóbbi időkben az élet és vagyonbiztonságot veszélyezteti. Bámulatos vakmerőséggel, a legvadabb cinizmussal elkövetett rablógyilkosságok követik egymást. Alig telik el pár hónap s az újpesti bankrablást követi a fiumei, közben — mintegy változatosság kedvéért — Eperjes legnépesebb helyén, a rendőrség tőszomszédjában rablógyilkossággal fosztanak meg egy munkás, szorgalmas nőt életétől s visznek el sok ezer korona értéket. Szintén változatosság kedvéért, székes- fehérvári s técsői, meg sok más egész sorozata fordul elő a postarablásoknak. A gazemberek túlszaporodtak már. Egész eldorádó lett rájuk nézve Magyarország s bár ritkán kerülik ki a büntető igazság megtorló kezét, de merészségük mégsem csökken, sőt mint a szomorú példák bizonyítják, még fokozódik. Egész iskolát teremtettek a vakmerőség és elszántság terén, ellenük tehát annál kevésbbé lehet védekezni, mert fellépésük olyan, hogy a védelmet teljesen kizárja. Nem használ ott semmit az egyéni bátorság, ahol puska cső mered egy váratlan pillanatban az ember orra elé s egyetlen mozdulata elég arra, hogy az elszánt gazemberek áldozataként holtan essék le a föld porába. Mutatják a legutóbbi események, annak a lélekjelenlétét el nem veszített fiumei bank- igazgatónak a szomorú esete pl. ki a telefonnál keresett védelmet s e közben orvul, hátulról roncsolta szét agyát a gazember fegyverének golyója. — A técsői postakocsis jószivvel vette kocsijára a fáradt utast s ez hálából orvul, hátulról lőtte le jótevőjét. Még némi megkönnyebbülés reánk nézve, ha e gazemberek viselt dolgai felett gondolkodva oda jutunk, hogy a legnagyobb és legvakmerőbb gazságokat nem magyar emberek követik el, de egy valóságos orosz maffiával van dolgunk, mely eddigi működése után ítélve már behálózta az egész országot. Az újpesti, fiumei és eperjesi rablógyilkosságokat oroszok követték el, a técsői postarablás akasztófára került értelmi szerzője sem volt magyar ember, a székesfehérvári azonban a mi nemzetünkhöz tartozott, de mintha a magyarnak nem volna szerencséje, mintha nem született volna a gazságra: ezt agyon is verték ott a helyszínén. Óvakodnunk tehát legelső sorban a bevándorolt idegen csavargóktól kell. Ezek a hazátlan rablók mindenre elvannak szánva s nem törődnek a saját életükkel sem, vakmerőségük a legszélsőbb határig megy, melyet csak elszántságuk múl felül. Nálunk a közbiztonság szempontjából eléggé jó és körültekintő intézkedések vannak. — Csendőrségünk nemcsak hivatása magaslatán áll, de szolgálati buz- góság tekintetében a világ bármely államának hason természetű intézményével kiállja a versenyt. Határrendőrségünk kitünően van szervezve, ambiciózus erőkből áll s az említett szervezeteknek nagyon sokat köszönhetünk vagyon és életbiz- to^ági tekintetben. De amint látszik, még folyton fokozódó tevékenységet kell kifejteniök, hogy a rablógyilkosok elszaporodásának gátat vethessenek s a betolakodó és itt eldorádót képzelő bitangokat kellő időben lefülelhessék. Oda jutottunk ma már, hogy a bank-tisztviselők úgy fognak kinézni, mint a jeruzsálemi templom építők. Egyik kezükben a toll lesz, másikban a revolver. Kérdés azonban, hogy lehete hasznát venni a revolvernek, mert hiszen néhány év előtt Szabolcsvármegye egyik nagy- birtokosának házában a vadászatról vissza tért s jól felfegyverkezett 8 vadász társalgóit, midőn két elszánt zsivány lépett be s mig az egyik lövésre készen tartotta fegyverét, addig a másik teljesen kifosztotta a 8 vadászt. Egyik vendég, egy ref. pap hozzányúlt a puskát tartó zsivány fegyveréhez s nyomban halva bukott a padlóra. Ezt utánozzák ezek a betörők minden ily vakmerő támadásoknál, mert előttük az emberélet nem számit. Nekik pénz kell s ezért feláldozzák a saját életüket is. Ha igy haladnak a viszonyok továbbra, akkor már a kir. adóhivatalokra kerül a sor s a szegény, becsületes állami tisztviselő minden pillanatban ellehet rá készülve, hogy a közvagyon védelmében élete esik áldozatul. Nem mondjuk, hogy segíteni kell a bajon, mert ez szinte lehetetlennek látszik. De annyit mondhatunk, hogy a mind jobban terjedő veszedelem elhárítására védekeznünk kell. Megelőző intézkedéseket kell tenni. És e tekintetben főleg a határrendőrségre és a csendőrségre hárul a legszebb feladat. Itt a határszélen vigyázniok kell a beözönlő csavargókra, kiket ártalmatlanná tehetnek, még mielőtt az újpestiek és fiumeiek iskolájában szerzett tapasztalataikat magyar emberek életének a rovására érvényesíthetnék. j/Iuöiatur et altera pars! — Levelek a szerkesztőhöz. — — aug. 18. Lapunk mai számára két olyan levelet hozott a posta, melyeket köz- tisztviselők írtak, kiket Hírlapi utón vádoltak meg kötelességmulasztással. Az egyiket Hönsch Dezső műszaki főtanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke küldötte be válaszo- szólag a Sátoraljaújhely e. lap legutóbbi számában őt hivatalos működésében támadó közleményre, a másikat Gecsei Jenő, a városi adóügy- osztály vezetője, kit a „Felsőmagyarországi Hírlap“ legutóbbi számának egyik cikke vádol meg kötelesség- mulasztással. Ha a köatioatvioclők ellen lilrlit- pilag emelt vádak tisztázására egy lap teret enged : ez mindenesetre a közérdek szolgálatát jelenti s ennek szolgálata vezet minket is, mikor a megvádolt köztisztviselők a helyzetet megvilágositó közleményeit közreadjuk. Másrészt azonban a leközlés- sel módot akarunk nyújtani a nyilatkozóknak arra is, hogy a nyilvánosan emelt vádakat a nagy nyilvánosság előtt tisztázhassák, hogy a nagy- közönségnek — mielőtt ítéletet mondana — legyen alkalma meghallgatni a másik felet is a cikkünk felé irt cim elvét szem előtt tartva. Hönsch Dezső közleménye a következőkben válaszol a „Sátoraljaújhely“ állításaira: Tisztelt szerkesztő ur 1 A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülése óta ismételve olvastam újság közleményeket, melyek személyemmel és az említett bizottsági ülésen ellenem felhozott vádakkal foglalkoztak. A „Zemplén“ is hozott tudósítást a bizottságban elhangzott felszólalásokról, azért kötelességemnek tartom ezen újság olvasóinak szives tudomására hozni, hogy magam is fel- terjesztést intéztem a kereskedelmi kormányhoz és kértem, hogy a vezetésem alatt álló államépitészeti hivatalnak úgy a karád—sárospataki ut építésénél, mint általában a bodrogközi utaknál és a királyhelmeoi állami iskola építésénél követett eljárása a legszigorúbb vizsgálat alá vétessék. A közig, bizottság ülésén ugyanis az államépitészeti hivatal működése ezekkel a tárgyakkal kapcsolatban tétetett kritika tárgyává. Természetes, hogy mindaddig, mig a részemről is szorgalmazott vizsgálat befejezést nem nyer s az erre hivatott felettes hatóság ítéletet nem mond, a többször említett bizottsági ülésen felhozottakkal a nyilvánosság előtt foglalkozni nem fogok. Foglalkoznom kell azonban a Sátoraljaújhely cimü lapnak e hó 16-ikán megjelent 33-ik számában ugyanerről a tárgyról leadott közleményével. Ez a közlemény, mely „A bodrogközi mágnások Hönsch Dezső ellen“ címet viseli homlokán, nem áll meg a közig, bizottság ülésén történteknél, hanem állítólag „egy Sárospatakon köztiszteletben álló polgár“ háta mögül olyan gyanúsításokkal illet, melyek az egyéni és hivatali tisztességet is érintik, azért kénytelen vagyok e közleményt röviden helyreigazítani. Azt mondja ugyanis a Sátoraljaújhely a bodrogközi mágnásokhoz dörgölődző sárospataki polgár szájával, hogy bizonyos Grünberger Ábrahám kedvéért, „aki valósággal nélkülözhetetlen az államépitészeti hivatalra“, egyszerűen elállottam attól az egyezségtől, melyet Sárospatak városával a karádi útra szükséges fed- anyag szállítására nézve kötöttem és Valter József sárospataki lakossal szerződtem, még pedig akként, hogy Grünberger Ábrahám hercegkuti bányájából lesz a kő szállítandó, persze drágábban, mint a városi kő, jóllehet Grünberger köve használható- aágra uczvto meg sem fcözonti a varos páncélhegyi bányájának kövét. Hát ez nem igaz. En a várossal kötött kőszállítási egyezséget fel nem bontottam. Miután azonban a város nem volt képes elegendő követ kitermelni és szállítás alá bocsátani, hát vettem követ mástól is, Grünber- gertől is, Molnár Jánostól, Szendrei Andrástól is, Szalai, Szebenyi, Ka- rajz, Tóth, Mészáros, Szabó hercegkuti gazdáktól, vittem a bodrogszer- dahelyi és nagykövesdi bányákból, szóval vettem mindenütt, ahol csak kaphattam, mert a kő kellett, Sárospatak érdemes bírája pedig nem tudott nekem elég követ adni. A Sárospatak várossal kötött egyezséget azonban továbbra is állottam és átvettem a várostól 1908. óv folyamán a páucélhegyi kőbányából 3652 m*, a cinegei bányából pedig 143 m8 követ. Többet nem, mert nem volt. (Grünbergertől mindössze 2379 m3.) Ebben az évben pedig, amelyben a kőszállitások voltaképen csak mostanában kedődtek, Sárospatak várostól azért nem szállítottak a karádi útra követ, mert az épitéstvezető Czakó Ignác mérnök kezeim között levő nyilatkozata szerint Sárospatak bírája határozott mennyiségű kő előállítására kötelezettséget nem akart vállalni. Minderről a bánya és kőtulajdonosokkal kötött szerződésekből bárki meggyőződhet. Valter Józseffel pedig nem kő- szállitás (liferálás), hanem a külöm- böző szerződésekkel megszerzett kőanyag kifuvarozására nézve szerződtem. Sajnos ugyanis, hogy mindaddig, mig Valter Józseffel szóba nem állottam, nem bírtam az ut céljaira megszerzett kőanyag kifuvarozását biztosítani, bár ugyancsak buzgólko- dott ennek érdekében Sárospatak érdemes főbírája is és bár úgy a vármegye alispánja, mint én jómagam Lapunk mai száma 4 oldal.
