Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-08-18 / 66. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 18. is a legszélesebb körben közzétettük idevonatkozó felhívásainkat. A fuvarozás biztosítása körüli vergődésünket, eredménytelen kísér­leteinket és a Valter Józseffel kötött szerződést is megtekintheti hivata­lomban bárki és azt is olvashatja eb­ben a szerződésben, hogy Valter Jó­zsefet és fuvaros társait elsősorban is a város tulajdonát képező Pán­cél hegyi bánya termékeinek a kifu­varozására kötöttem le. Mert tudni kell azt is, hogy a Páncél hegyről legnehezebb terhes szekérrel a köz­lekedés, ugyanazért ide legnehezebb fuvaros embert kapni. Hogy miért fáj tehát „Sárospa­tak köztiszteletben álló polgárának“ a Valter Józseffel kötött szerződés, igazán nem tudom. Még kevésbbé nem tudom, hogy miért engem vádol az a köztisztelet­ben álló polgár azért, hogy a vashid építéséhez nem városi követ vásárol­tak. Hiszen az egész Sárospatak tudja, hogy a vashidat vállalkozó építteti. A Gregersen J. és fia budapesti cég. Az szerzi be a követ, onnan ahonnan akarja. Ebbe az építészeti hivatalnak semmi beleszólása nincs. Még a vá­ros külön kérelmére 27027/909. ke­reskedelmi miniszteri rendelettel épí­tés vezetőül kirendelt Czakó kir. mér­nök és az ellenőrzésével megbízott Nagy Sándor miniszteri o. t., főmérnök is legfeljebb a kő minősége ellen tehet kifogást, de a kő származására észre­vétele nem lehet. íme ezt mutatja az a panoráma, melyben a sárospataki tisztelt polgár a dolgok okait sejti. Tessék jól kö­rültekinteni és megkeresni benne, hogy micsoda érdekszálak kötnek en­gem Grünbergerhez. A Sátoraljaújhely szerkesztőjét különben megbízott ügyvédem utján felszólítottam, hogy vegyen magá­nak fáradságot, tekintse meg a szel­lőztetett kőszállitások aktáit és az igazsághoz híven rektifikálja gyanú­sító pletykáit. Ha nem tesz eleget oö-JtŐpPrt indítok ellene. Kiváló tisztelettel; Sátoraljaújhely, 1909. aug. 17. Hönsch Dezső, műszaki főtanácsos. * Oecsei Jenő, az őt kötelesség- mulasztással vádoló „Felsőmagyar­országi Hírlap“ vádjaira a nyilvá­nosság előtt ezeket mondja: Tekintetes szerkesztőség! A „Felsőmagyarországi Hírlap“ folyó évi aug. hó 14-iki 65. számá­ban megjelent „Kijátszott adófizetők“ ciraü közleményre válaszolnom kell, mert annak éle ellenem irányul s a tájékozatlan közönségnek alkalmat adhat arra, hogy elhigyje, miszerint az adózó közönség felebbezhetési joga tényleg kijátszatott. A dolog azonban nem igy áll. Ugyanis az általános jövedelmi pót­adó kivetési lajstromnak közszemlére tétele 3322/909. sz. alatt folyó évi jul. hó 30-án elrendeltetett, azt a polgár- mester ur julius hó 31-én alá is irta, de én aznap a hivatalban beteg let­tem s 3 napig be sem jöhettem. így történt, hogy a holyi lapok hirdet­mény példányainak kellő időben való elküldését nem ellenőrizhettem. A hirdetmény a hirdetési táblákon azon­ban kellő időben függesztetett ki. Megjegyzem azonban, hogy a hírlapi közzétételt az adóügyi törvé­nyek és szabályok elő nem Írják, — ezt Ujhelyben én honosítottam meg nem „kötelességből“, hanem jószán­tamból, a közönség iránt minden irányban előzékeny és figyelmes óhajt­ván lenni. Ha cikkíró ur a támadó közle­mény helyett erre figyelmeztet, rövid utón módját találtam volna annak, hogy a kebelbeli kiadó mulasztása helyrehozassék. De ha még e cikk helyett a hirdetményt teszi közzé, figyelmessé lehetett volna a közön­ség arra, hogy az általános jövedelmi pótadó lajstrom augusztus 10-ig volt ugyan közszemlén, de ellene aug. 25-ig lehet felszólamlani. Ezzel min­denesetre nagyobb szolgálatot tesz vala a közönségnek, mint a személyes élű közlemény megszerkesztésével. Azt különben, hogy a hírlapi táma­dásra okot nem szolgáltattam s a törvényben előirt kötelességem, tehát a „rend“ ellen sem vétettem s hogy ekként megtámadtatásom igazságta­lan, dr. Búza Barna orszgy. képvi­selő ur, a lap szellemi vezére is el­ismeri. Jóllehet, hogy az általános jöv. pótadó lajstrom ellen közszemlén léte idején felszólamlás még soha nem adatott be s ebből folyólag a közön­ségre jogsérelem sem háramolhatik, mert a vélt sérelmet, ha alapos, bárki később is sikerrel orvosolhatja, de úgy igen tisztelt polgármesterünk, mint csekély magam előzékenységünk je­léül, ezen lajstromot folyó évi aug. hó 21 tői 29-ig ismét közszemlére tesszük. Felszólamlások azon adózók részéről, kik ezen adónemmel már a múltban is meg voltak róva, szept. 13-ig, azon adózók részéről pedig, kik ezen adónemmel most első ízben ro­vattak meg, az adónak adókönyvecs- kéjükbe történt előírását követő 15 nap alatt adhatók be. Egyéb mondani valóm nincs, mert a cikk hátsó gondolataival se nem foglalkozom, se nem törődöm. Sátoraljaújhely, 1909. aug. hó 17. Gecsei Jenő, v. adóügyosztály vezető. Riadalom a táncteremben. VagDalkozó őrmester. A Véres katonakard. — aug. 18. Folyó hó 15-ikén, vasárnap este háromnegyed tiz óra tájban nagy bot­rány játszódott le a „Magyar Király“ szálloda udvarán elhelyezett táncte­remben, hol Bleier Pál tánetanitó tartotta meg táncvizsgáját nyilvános bál keretében. A botrányt honvéd katonák in- scenirozták, köztük egy honvéd őrmes­ter a sátoraljaújhelyi honvédzászlóalj­tól, ki arra vetemedett, hogy kardjá­val súlyos sebet ejtett egy nőn : Ser- föző János helybeli ács feleségén, a 62 éves Tomi Erzsébeten. A botrányt, mielőtt súlyosabb természetű, általános verekedés fej­lődhetett volna ki belőle, a rendőr­ség, illetve azok a katonatisztek foj­tották el, kiket egyik közeli kávé­házból előhívtak s akik elhatározó, erélyes fellépésükkel megakadályoz­tak minden további komoly fordu­latot. A vagdalkozó őrmestert Fehér Pált, ki a miskolci 10. honvédgyalog­ezred itt állomásozó 3. zászlóaljánál szolgál, áldozata: Serfőző Jánosné fel­jelentette a büntető törvényszéken, a rendőrség pedig a maga részéről hi­vatalos jelentést tett a lejátszódott botrányról az állomás parancsnokság­nak, mely szigorú eljárást indított. Az esetről rendőri tudósításunk alapján a következőkben számo­lunk be: Folyó hó 15-én, vasárnap este Bleier Pál tánetanitó nyilvános mu­latság keretében táncvizsgát rende­zett. A táncvizsga nagy érdeklődés mellett folyt le s a mulatozásban résztvettek katonák is, közöttük Fe­hér Pál honvódőrmester is. Este fél tiz óra tájban Ser főző János sátoraljaújhelyi ácsmester fele­sége bement a terembe, hogy haza­hívja fiát, ki gyári munkás. Serfőző Gyula azonban nem akart a mulatság befejezése előtt hazamenni s ezt ki­jelentvén anyjának, közöttük szóvál­tás is támadt. A vita hevében Ser­főző Gyula meglökte anyját, ki kissé meginogva Fehér Pál honvódőrmes- terhez ütődött. Erre két katona: Outh Mátyás és Hudák Sándor Serfőző Gyulára ro­hantak s ütni Kezdték. Serfőzőné ekkor segítségért kiabált, hogy fiát ne en­gedjék megverni. Ebben a lármában és tumultusban felemelkedett azután Fehér Pál honvódőrmester is s kardot ragadva, azzal Serfőzőné felé tartott s lesújtott reá. A 62 éves asszony a kardcsapás következtében, mely fején 8 cm. hosz- szuságu, mély sebet ejtett, lezuhant a padlóra, a jelenvoltak pedig közbe­léptek s erélyes fellépésüknek sikerüli is a vérengzést megszüntetni s úgy az őrmestert, mint a katonákat lehe tétlenné tenni. A táncmulatságon jelenvolt rond- őrőrszem azonnal értesítést küldött a rendőrségre, honnan az egész ké­szültség kivonult s a kaszárnyába, honnan a készenlét vonult ki a vé­rengzés színhelyére. Közben értesül­tek a tisztek is az eseményről s a botrány színhelyén megjelenve, sike­rült az addig fogva tartott Fehér Pált a rendőrségre kísértetni. A rendőrség azután a vérengző katonát átadta a készültség vezetőjének, Faragó Sán­dor őrmesternek, hogy kisérjék a ka­szárnyába. Az ittas őrmester szánandó ál­dozatát felszállitották az „Erzsébet“ közkórházba orvosi ápolás céljából, hol sebét súlyosnak találták, mely gondos orvosi kezelést igényel. A sú­lyosan sérült asszonyt a közkórház­ban hallgatta ki a rendőrség megha­talmazottja, dr. Keiner Győző tb. rendőrtollnok s a kihallgatásáról föl­vett jegyzőkönyvet áttette a hivatalos jelentéssel együtt a katonai parancs­noksághoz, mely ez ügyben szigorú eljárást indít mog. HÍREK. Szent István. — aug. 18. Valósággal a magyar nemzet ün­nepi ciklusának nevezhető ez a hét. Augusztus 15-én Nagy boldogasszony napját ünnepelte a kath. egyház, a moly ünnepnap nemcsak legnagyobb a Mária kultusz napjai közölt, de ki­magasló azért is, mert Mária szerepe a magyar nemzetnél ezeréves hagyo­mányokon alapul mint nemzetünk védasszonyáé, kinek tiszteletére leg­kiválóbb költőink müveinek reprodu­kálásával oly sok, magasztosan szép ének hangzik el e számtalan keserű megpróbáltatáson átesett magyar nép ajakáról. Zászlóinkat az ő képe dí­szíti, első szent királyunk az ő égi pártfogásába ajánlotta Magyarorszá­got, midőn ez alkotmányos életének még csak kezdetén volt. A szent ki­rálynak 1038, augusztus lő ón el­hangzott végső fohásza áldássá is vált e nemzet fölött, mert bár száz­féle külellen s ezerféle belviszály tört sebet testén untalan: erőt mégsem vehetett rajta az enyészet s nem is fog mindaddig, mig a magyar hü ma­rad jámbor őseinek szent hagyomá­nyaihoz. Holnapután, aug. 20-ikán ennek az első szent királyunknak emléke­zetét üljük meg gyermeki hódolattal. Szent István emlékezetét méltó is, hogy minden kitelhető fény és pompa keretében ünnepeljük, mert a tulaj­donképpeni Magyarországnak ő volt a megalapítója. Ő rendezte politikai viszonyainkat a külállamokkal szem­ben, ő iktatta be Magyarországot a keresztény vallás behozatala által a civilizált s létjogosultsággal biró euró­pai államok sorába. Apostola volt a katholikus vallásnak, de ugyanoly apostola volt a magyar nemzeti áí- lameszmének. Nélküle régen eifergá- csolódott volna itt Európa közepén a Hadúr hitén levő s bizony nem igen szelíd erkölcsű magyar nemzet. Fényes egyházi dísszel, törvény által elrendelt általános munkaszü­nettel üljük első szent királyunk em­lékezetét. Szükséges azonban, hogy e napon ne csak külsőségekben, de leg­bensőbb lelki világunkban emelked­jünk fel István király szent emléke­zetéhez. Kövessük az ő intelmeit, sze • ressük a hazát nem a kenyérért, me­lyet földje nyújt, de kegyeletből azért a sok drága vérért, mely Pannónia minden rögét öntözte ezer év alatt. Találjon otthont nálunk az igazi test­vériesség, egymás megértése, távozzék a torzsalkodás és egyenetlenkedós. Akkor boldog lesz ez a sokat szen­vedett ország s oljő az ideje annak, hogy népe egyértelmüleg zengheti az egyházi költővel: „Tóvedelmid megszűnőnek, Vigadozz Pannónia!* — A király születésnapja. Ma, folyó hó 18-án a király születésnap­jának 79-edik évfordulója alkalmából ünuepies istentisztelet volt a róni. kath. plébánia templomban. Délelőtt 9 órakor vette kezdetét az ünnepi szertartás s Őfelségéért Bessenyei István apátplebános tartóit fényes papi segédlettel ünnepi hálaadó isten­tiszteletet. Az ünnepies szertartáson a diszmagyarba öltözött Meczner Gyula főispánnal ólén megjelentek a vármegye, város, az állami hivatalok, katonai s polgári hatóságok. A ka­tonai diszszázad Neubauer Miksa százados vezetésével vonult ki s üdv­lövéseivel emelte az ünnepség fényét. Az évforduló alkalmából a középüle­teken s számos magánházon nemzeti lobogó lengett. — Kitüntetés. Torna István föl- diuket, ki legutóbb Ersekujvárott mint róm. kath. hitoktató működött, a budapesti Szent-Imre kollégium prefektusává választották meg. — A kiváló tehetségű fiatal pap nagy iro­dalmi tevékenységével nyerte el a díszes állást. — Emléktábla leleplezés. Abauj- szán'ón folyó hó 15-ikéu leplezték le Jászay Pál történetíró emléktábláját. Az emléktábla leleplezési ünnepélyén az Akadémia képviseletében dr. Fin- key József sárospataki akad. jogta­nár jelent meg s úgy az Akadémia mint a Történelmi Társaság díszes koszorúit ő helyezte el az emléktáblán. — Széchényi est Mádon. A Má­don vakációzó egyetemi és a közép­iskolai ifjúság gróf Széchényi István emlékének áldoz folyó hó 21-én, ami­kor is gazdag műsorral Széchényi ünnepélyt rendez. A jövő 1910. év­ben lesz Széchényi elhalálozásának 50 ik évfordulója. Széchényi emléke­zete iránt méltó is, hogy lerójja ke­gyeletét a magyar társadalom veze­tését majdan átvevő ifjú nemzedék. Az estélyt táncmulatság követi. Már eddig is nagy érdeklődés nyilvánul meg az ünnepély iránt. Eddig több mint 240 vendég tudatta a rendező­séggel megjelenését. — llirtokossági közgyűlés. A sá­toraljaújhelyi mezőgazdasági birto­kosság és mezőrendőrség szervezési szabályzatának és a rendtartási sza­bályzatnak, valamint az elkészített tervezeteknek tárgyalása céljából Kiss Ödön h. polgármester augusztus hó 29-ik napjának délelőtt 10 órájára a városháza tanácstermébe birtokossági közgyűlést hivott össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom