Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-21 / 58. szám
Sátoraljaujhely, 1909. Julius 2í. 58. (4866.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fül. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Szőlőink veszedelme. — jul. 21. Ama szomorú helyzetben, melyet az idei rendellenes időjárás zúdított reánk, egy olyan csapás is érte Hegyaljánkat, melyet nehéz viszonyokkal küzdő szőlő- birtokos osztályunk ismét érzékenyen fog megsinyleni. Még jószerint csak a kezdet stádiumában van a hegyaljai szőlők termőképességének visszaállta ; még milliókat kitevő teher nehezedik a zöldelő hegyoldalakra; még a telepítés céljaira igénybe vett agrár kölcsönök s másféle terhek jószerint mind fedezetlenül állanak, még az esztendők során teljesített fáradságos munkának ellenértékéből semmi sem térült meg s már is újabb csapás zudult a nagy küzdelmek árán rendbehozott hegyaljai szőlőkre. Az 1909-ik esztendő valósággal üldözés tárgyává tette a szőlőket. Fakadásuktól kezdve folyton jégverések, felhőszakadások ostromolják hegyeink ültetvényeit, rongálva tőkét és talajt egyaránt, de a viharok után is még megmaradt termés részt most meg a peronospora tűzte ki pusztításának tárgyául oly mérvben, minőt e kártékony szőlő ellenség a Hegyalján eddig még soha nem vitt végbe. A kár különösen nagy itt a mi vidékünkön, hol a zivatarok után felmaradt minimális termésnek legalább 70—80 százalékát, rZEMPLÉN TÁRCÁJA. Fodor Böske. A .Zemplén* számára irta : Főnyi Ilonka. II. Dónesfalvi Dénes Ödön cs. és kir. kamarás, tartalékos huszárhadnagy, miniszteri fogalmazó, unottan nézett körül a szobájában. Amint a szépen kivasalt frakkot, vadonatúj lakkcipőt, keztyüt s kis csokor nyakkendőt meglátta, gúnyosan félre húzta a száját. Egy apró kis vázában még virág is volt, szép, fehér kamélia. Mindenről van gondoskodva s jóleső érzés járta át egész valóját. De a másik pillanatban ismét gúnyos lett az arca ; mindez az inasa müve, az inasáé, a kinek kötelessége ez, mert megfizet érte. Hát minden csak pénzért, azért a hitvány, nyomorult pénzért, amit ő annyira gyűlöl. Aminek előtte semmi becse és amiért neki mégis futnia kell. Álnok, hazug utón, a boldogsága, nyugalma árán, de mégis pénzt kell szereznie; sok, sok pénzt, mert különben elpusztul az ősi kastély, birtok. Az utolsó dénesfalvi Dénesnek pedig ezt nem szabad engednie. És lassan, unottan öltözni kezd. a Hegyalja alsó vidékein pedig szintén 20—40 százalékát pusztítja el végleg a peronospora, úgy hogy ez éven a Hegyalja hozama nemcsak a zérussal lesz egyenlő, de tetemes ráfizetést igényelnek a szőlők, mert jövedelem nyújtásról már egyáltalán szó sem lehet. Végtelenül elkeserítette ez a helyzet főleg a kisebb szőlőbirtokos osztályt, mely még jó termés mellett is alig képes a befektetés terheit törleszteni, majd a tulmagas hordó árakat viselni s most ennek az osztálynak, melynek exisztenciális alapja a szőlők termése, — szószerint véve a dolgot — kiesett a kenyér a kezéből. Minthogy azonban a peronospora pusztításai, főleg ha azok oly túlzott s eddig nem tapasztalt mérvben lépnek fel mint jelenleg, nemcsak egy esztendei termésre bírnak kártékony hatással, de utókövetkezményük is van: el kell követnie mindent a hegyaljai szőlőbirtokosságnak, hogy ez ádáz ellenséggel szemben sikeres küzdelmet vívhasson. A szőlők valóban elrémitö látványt nyújtanak. Üde zöld lombok helyett elsárgult, perga- mentszerüvé vált nedvnélküli, átlyuggatott leveleket találunk a venyigéken s e silány levelek is úgy néznek ki, mintha liszttel hintették volna be őket. Ez a külső sokakat meg is tévesztett, mert a kisebb veszedelmet okozó lisztharmat jelenlétét s nem a Amikor a nagy tükör előtt meg- állott, hogy gomblyukába illessze a fehér kaméliát; megelégedetten mosolygott. Szép, délceg férfi nézett rá vissza a tükörből. Igazi férfiszépség, hatalmas, erős alak, asszonyok ideálja ; a bohó leányok félve néznek fel rá, de ez a félelem sejtelmes vágy- gyal teli. Nézi, soká nézi azt a mosolygó képet s azt gondolja, a leggazdagabb, legszebb leánynak is méltó párja lehetne. Hirtelen elborul az arca. És az az igénytelen parvenü leány, Fodor Böske mégis azt mondta neki, hogy nem tartja férfinak, csak dróton rángatható bábunak. Hát jó, meg fogja neki mutatni, hogy nem volt igaza. Hogy nem adja el magát, hogy a szive szerint fog választani. Igen, igen, a mai estélyen ott lesz a kis Szentimrey Kató is. Vele fog mulatni, vele táncol egész este. Rá nem néz a másikra, arra a hideg, gúnyos leányra. Kató tetszik neki: nem valami különös szépség ugyan, inkább bájos, kedves naiv kis leány, de neki tetszik, igeD, tetszik, erősítette saját magának. Neki ő a legszebb. Csak nyilatkoznia kell, százszor is tudtára adták, hogy óhajtják ezt a házasságot. A leány elpirul, ha látja; vidám, ha mellette van, boldog, ha foglalkozik vele, biztos a siker. peronospora nagymérvű pusztítását konstatálták, tehát az előbbi ellen védekeztek s természetesen sikertelenül. A baj azonban napról-napra nagyobb mérveket öltvén, a panaszok mind hangosabbakká válván, a zemplénvármegyei gazdasági egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya az itteni szakemberek véleményét megerősítendő, felküldött a fővárosi szakintézethez egyes venyige szálakat levelestől s rajtuk megmaradt fürtöstől együtt megvizsgálás s a pusztító anyag tudományos megállapítása és a helyes védekezés módozatainak megjelölése végett. Budapesten kiváló szaktudósok kétségtelen bizonyossággal a peronospora jelenlétét konstatálták s rámutatva a veszély nagyságára, útmutatást adtak a védekezést illetően is. Szükséges, hogy ez a védekezés a szőlők jövendője érdekében mentői intenzivebb legyen, azért figyelmébe ajánljuk Hegyaljánk szőlő- birtokosainak a szőlészeti és borászati szakosztály alább közölt részletes felhívását; teljesítsék az abban foglaltakat a legnagyobb gonddal és pontossággal, mert nehéz küzdelmek árán s nagy anyagi áldozatokkal megszerzett vagyonuk fenntartásáról van szó. Ez pedig bár elsősorban magának a birtokos osztálynak érdeke, de másodsorban közérdek is, mert olyan vagyon vó Nem halasztja tovább. Eddig érthetetlen módon ballogatta, de ma este, a Szomory báróné estélyén azt fogja neki mondani, hogy: szereti. Es becsengette az inasát, hogy adja fel rá a téli kabátot. * A villanyfényes, különféle parfümtől illatos szalonban már együtt volt a . meghívott társaság, amikor Dénes Ödön belépett. Két leánynak dobbant meg egyszerre a szive, amikor a szép férfit meglátta. Az egyik, az arany hajú, barna arcú, szerelmes kis leány; Szentimrey Kató, a másik: Fodor Böske, a hideg, gúnyos parvenü lány. Egymás mellett; ültek s egy ba- jusztalan kis kadét fecsegését hallgatták, aki a hódításait mesélte el. Szentimrey Kató érdekkel hallgatta s közben elismerésének adott kifejezést a kadét szellemessége felett. Fodor Böske pedig sokszor húzta félre a száját, ami nála a lekicsinylés jele volt. Amikor Dénes Ödönt meglátták, egyikök sem hallgatott többé a kadétra, pedig az épen a legérdekesebb résznél tartott, egy asszonyt akart megszöktetni, de a két leány hálátlan hallgató lett s a kadét nagyfokú aprehenzióval hagyta ott őket egy pár udvaris közhely elmondása után. delméről van szó, mely százezrek megélhetésére szolgál alapul. A gazdasági egyesület felhívása a következő: Felhívás peronospora elleni védekezésre. Á hosszú ideig tartott nedves időjárás az oly szépnek és bőnek ígérkező idei szőlőtermés nagyobb részét immár elpusztította, ha azonban a szükséges óvintézkedések erélyesen nem folytattatnak, az egész termés teljesen elpusztul. Most, a jobb idő beálltával kötelességünknek tartjuk a t. szőlősgazdák figyelmét a végelpusztulással fenyegető veszélyre ismételten felhívni és figyelmeztetni, hogy a baj továbbterjedése csakis szorgalmas rózkén- porozással akadályozható meg. Á porozás azonban most már, mikor a lombozat sürü és a növekedni kezdő bogyókat legnagyobbrészt levelek takarják, egyszerű módon nem végezhető elég sikerrel, mert a kifuvott por nem juthat a fürtökhöz az azokat elfödő levelek miatt. Ez okból a porozás legcélszerűbben akként volna végzendő, hogy a porozó munkás előtt egy nagyobb gyerek egy villa alakú, de hosszabb uyelü rúddal, (hogy a villát kezelő gyerek a porfelhőn kívül állhasson) a beporozandó tőke leveleit félrehaj- litja s igy a porozás közvetlenül a tőke azon részén történhetik, ahol a fürtök el vannak helyezve. A teljesített porozással azonban még nincs elég téve, még az esetben sem, ha a baj terjedése látszólag szünetelne, mert a betegség csirája ott lappang a fürtben s a fürt körül a növekvő bogyókat nagy előszeretettel fertőzi meg. Ezért a porozást gyakrabban ismételni kell, nehogy a szépen fejlődő bogyók később, julius végén, vagy augusztus elején a közben jelentkező — Magát keresem Kató 1 már- már azt kezdtem hinni, nem jött el. — Hogy gondolhatott ilyet — kacagott boldogan a leány — na, üljön ide hozzám, de előbb bemutatom. — Dónesfalvi Dénes Ödön, akiről olyan sokat beszéltem neked Böske. Fodor Böske rá sem nézett a férfira, úgy nyújtotta neki a kezét. Egy szóval sem árulta el, hogy ismeri, mintha most látná életében először. — Milyen késő jött — duzzogott Kató — ha nem a kis kadét, ugyancsak egyedül lehettünk volna. De ő mulattatott. Érdekes fiú s jó előadási tehetsége van. Ugye Böske ? — Sokat olvasott a gyerek s kitűnő memóriája van. — Na ez jó tulajdonság, sajnos, én ezzel nem dicsekedhetem. Olyan embereket, akikkel hetekig együtt voltam, úgy elfelejtek, hogy ha ösz- szetalálkozunk ; idegenként állok vele szemben. Fodor Böske az ajkába harapott s érezte, hogy minden vére az arcába szökik. — Na, ha olyan feledékeny, szerencse, hogy a mai estélyt el nem feledte. — Ha magáról van szó Kató; ez lehetetlen. S tudtam, hogy itt lesz. A kis leány szerelmesen nézett a férfira s boldogan mosolygott. Lapunk mai azilum 4 oldal.
