Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-15 / 100. szám
Sátoraljaújhely, 1909. December Í5. loo. (4908.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza, ltjiltlőrben minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kot negyedévre 2.50 korona. ■— Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. itóniMiállitás Sátoraljaújhelyben. — dec. 15. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, — mint annak idején .erről már értesítést adtunk — az 1906. évben oly fényes eredménynyel végződött vándorkiállítást a jövő 1910. évben is megismétli. A festészet e vidéki vándorkiállításai művészetünk decentralizációjának megvalósítását célozzák s a magyar vidéki intelligencia zömének bevonásával a vidéket akarják előkészíteni arra, hogy közművelődési életünk egyik rendkívül fontos ágát: a festészetet — melyet neves művészgárdánk külföldön s a fővárosban olyan szépen reprezentál — a vidéken is érdeme szerint honorálják. (Balogh Bertalan, művészetünk e lelkes irodalmi munkásának, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által elfogadott s realizált terve: a vidéki vándorkiállítások hivatása az, hogy a vidéki városokban központosult müveit közönséget úgy saját érdekében, mint a művészetünkben rejlő nemzeti kincsnek kihasználása, fejlesztése és értékesítése érdekében megnyerje a művészeti decentralizáció megteremtésére irányult akciónak. Megtisztelő minden város közönségére, ha ennek az akciónak részese lehet, és ha reá a szép terv megvalósításánál, — értékelve közönsége művészi in telligenciáját — számítanak. — Zemplén vármegye közönségét is méltán töltheti el a büszkeség, hogy újból részese lesz a művészi tekintetben jelentős eseménynek, mely szivébe: Sátoraljaújhelybe, a megyei székházba olyan templomot hoz, melyben a a közönség méltó áldozatot mutathat be a magyar festészeti művészetnek. A vándorkiállítások ugyanis a jövő évben is úgy, mint 1906- ban: Egerben, Miskolczon, Kassán, Sátoraljaújhelyben, Debre- czenben és Gyöngyösön fognak rendeztetni s igy vármegyénk közönsége ismét méltó részét veheti ki majd a munkából, melynek elvégzésében intéző helyen számitnak reá, de a saját érdeke is inti, hogy abban tevékeny részt vegyen. Abból az alkalomból, hogy a magyar művészeti törekvések e hullámverése, a vándorkiállításnak városunkban is leendő rendezésével, ide újból eljut: gr. Andrássy Gyula az Orsz. Magy. Képzőművészeti Társulat elnöke egy nagyfontosságu levelet irt Meczner Gyula főispánhoz, melyben említést tesz arról is, hogy a vándorkiállítások s egy létesítendő Zemplénvármegyei Képtár esetleg Muzeum érdekei miként kapcsolhatók össze mindkét intézmény előnyére. A nagyfontosságu levelet a következőkben egész terjedelmében adjuk : Méltóságos Főispán ur! Társulatunk folyó évi október hó 28-án tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy az 1906-ban oly fényes eredménynyel végződött vándorkiállítást a jövő 1910. évben megismétli, mégpedig ugyanazon városokban, mint 1906-ban, tehát: Egerben, Miskolczon, Kassán, Eperjesen, Sátoraljaújhelyben, Debreczenben és Gyöngyösön. Midőn ezt méltóságodnak nagybecsű tudomására hozzuk, tesszük ezt legkivált azért, hogy a nagyfontosságu s művészeti kultúránkra mérv- adóan kiható vállalkozásunkhoz Méltóságod jóakaratát és támogatását kikérjük. Méltóságod figyelmét fel kell hívnunk azon örvendetes s ma már az egész müveit világ által is elismert tényre, hogy művészetünk alig öt évtizedes pályafutásában immár abba a magasságba emelkedik, hová a többi nemzetek művészete hosszú évszázadok küzdelme alatt jutott el, sőt nyugodtan vallhatjuk azt is, hogy művészetünkkel, szinte óvről-évre fokozódó eredmánynyel nyomulunk a legelsők közé. Nincs kétségem az iránt és nem teszek le a reményről, hogy a szellemi élet terén még úttörők, vezetők leszünk s művészetünk a maga ifjú erejének teljességében rövid idő alatt az egész müveit világ hódolatát fogja megszerezni nemzetünknek, aminek nemzeti ügyünkre való kiszámíthatatlan fontossága mindnyájunk előtt nyilvánvaló. Bizonyos gondviselés- szerűséget kell látnunk művészetünknek az európai metropolisokban év- ről-évre mindnagyobb lendülettel aratott sikereiben, szükségszerűen azonban azt is észre kellett vennünk, hogy nemzeti érvényesülésünk e fontos eszközére a kellő gondot nem fordítottuk. Helyesebben: művészeti kultúránk fejlesztésére minden figyelmünket a fővárosra központosítottuk s mig itt nagylendületü művészetet és művészi életet sikerül teremtenünk, addig a vidéknek, tehát a magyar intelligencia zöméaek bevonása iránt csak sporadikusan kísérleteztünk. így történt, hogy időközben a főváros közönsége művészetünk dús termésének learatására már kevésnek bizonyult, viszont a vidék még máig sincs előkészítve arra, hogy közművelődési életünk e rendkívül fontos s nagy eredményekkel biztató ágát kellőképen honorálni tudná. Bizonyos, hogy ezért a vidéki közönséget nem okolhatjuk, hiszen művészetünk adminisztrációja ennek a közönségnek még arra is, hogy művészetünkkel megismerkedjék, csak elvétve adott alkalmat, a művészeti neveléssel pedig napjainkig alig tő- | rődött. Szükséges volt tehát, sőt égetően szükséges, hogy a vidéki városokban központosult müveit közönséget úgy saját érdekében — hiszen a müizlés és annak fejlesztése mindnyájunknak érdeke, — de különösen a művészetünkben rejlő s kiszámíthatatlanul fontos nemzeti kincsünk kihasználása és fejlesztése, valamint nemzeti ügyünkre való értékesítése érdekében akcióra megnyerjük. Ekkor kaptuk Balogh Bertalan úrtól, művészetünk lelkes irodalmi munkásától a vándor- kiállítások gondolatát, mely az elérni remélt célra már-már sikerre vezetőnek bizonyult. Balogh Bertalan ur művészetünk decentralizációjára vonatkozó eszméit előbb egy könyvben hozta nyilvánosságra, majd Társulatunkhoz is fordult s részletes javaslatokat tett azok megvalósítására s midőn Társulatunk a vándorkiállítások gondolatát elvileg elfogadta, ő teljesen önzetlenül vállalta a nagy és felelősségteljes munkát s azt 1906—1907-ben senki által nem remélt sikerrel és a legvérme- sebb reményeket is messze túlhaladó eredménynyel végre is hajtotta. E nagy siker, melyért szerzőjének a művészet minden igaz barátja, de különösen Társulatunk a nagyon megérdemelt elismeréssel adózott, arra indította Társulatunkat, hogy Balogh Bertalan urnák a vándorkiállításokra vonatkozó idáját teljes egészében kipróbáljuk s hogy ezek után azt országosan szervezzük. Ezekre való figyelemmel Társulatunk, mint jeleztem, elhatározta, hogy az eger—gyöngyösi 1906. évi vándorkiállítást az imént vázolt célzattal a jövő év őszén megismétli s annak igazgatására újólag Balog Bertalan urat kéri fel. Örömmel hozzuk Méltóságod nagybecsű tudomására, hogy Balogh Bertalan ur kérésünknek eleget tett s hogy igazgatói minőségében felkérésünk folytán Méltóságodnál, az ügyek megbeszélése végett, a közeli napokban tiszteletét fogja tenni. Ami ezen ügyeket illeti, kétirány- ban kérjük Méltóságod jóakaratát és közbenjárását. A kiállításoknak ugyanis teljes anyagi és erkölcsi sikerük volna kívánatos, sőt garanciákat óhajtanánk szerezni a jövőre nézve az irányban is, hogy a kiállítások rendezése úgy az adminisztráció, mint az erkölcsi siker tekintetében hosszú időre biztosittassék, végül, hogy a kiállítások által maradandó, sőt fejlődő feltételeit szerezzük meg művészeti kultúránk haladásának. Ezekre nézve részletes kéréseink a következők : Társintézetünk és a szintén vezetésem alatt álló Nemzeti Szalon, a maga vidéki kiállításai alkalmával azon városoktól, melyekben azokat rendezi bizonyos összegű anyagi támogatást szokott kérni. Kétségtelenül jogosan teszi ezt, hiszen egy képzőművészeti kiállítás megjelenése a városokban reájuk nézve mindenkor megbecsülhetetlen kultúrái nyereséget jelent, s e városok a maguk erejéből ily kiállítást rendezni alig volnának képesek s mindenesetre aránytalanul nagyobb költséggel. Társulatunk szintén kénytelen a városok hozzájárulását kérni, azonban leginkább természetbeni hozzájárulást remél. Nevezetesen kérünk a kiállítás részére díjmentes termet, melyet igazgatónk fog kiszemelni. Kérjük e terem dijmentes világítását, fűtését és takarítását, kiállításunk őrzését és pénzeinek kezelését, felelősség mellett; végül bútor- kocsink és egyéb küldeményeink vasúti szállítását Eperjestől Sátoraljaújhelyig, majd ezen butorkocsinak az ottani állomásról való be és kiállítását, valamint a kiszállítás fel és leszerelése alkalmával szolgáink segítségéül a szükséges segédmunkásokat. Meg kell jegyeznünk, hogy bu- torkocsink vasúti szállításáért a kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól nyerendő kedvezmény folytán csak fél dijat fognak az államvasutak számítani, s hogy a kért hozzájárulások együtt nem rúgnak olyan összegre, mint amennyit eddig a gyakorlat szerint a városok általában kiállításaik támogatására fordítottak. Ami az erkölcsi sikert, tehát a vásárlás mérvét illeti, Méltóságod nagyon lekötelezné Társulatunkat, ha a kezdeményező lépéseket ugyancsak vállalni szives volna. E tekintetben arra hívjuk fel Méltóságod figyelmét, mint ez már előbb is kiemeltük, hogy művészetünk adminiszfratiója egészen napjainkig az ifjúság művészeti nevelésével alig törődött. Ma végre szőnyegen van kulturális fejlődésünk e fontos kérdése s nincs okom kételkedni abban, hogy előbb-utóbb kedvező megoldást fog nyerni. Sajnos a legkedvezőbb megoldás sem kecsegtethet eredmény- nyel, ha nem gondoskodunk arról, hogy az ifjúság, mely művészeti leckékben fog részesülni, lássa is a művészetet. Magukat az iskolákat az anyagi eszközök hijján a királyi kormány belátható időben nem lesz képes művészeti gyűjteményekkel felszerelni. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdés szerencsés megoldásában a társadalom áldozatkészségének kell megnyilatkoznia, véleményem szerint legelsősorban a városok és megyék közönségének, a kulturális és társadalmi egyesületeknek, nemkülönben — mint ez a külföldön is történik — a részvénytársasági vállalatoknak. Mily szép, mily biztató s a pól- daadásban az ország összes városai és megyéi előtt mily hatásos volna, ha a vándorkiállítás városai és megyéi a jövő évre kisebb-nagyobb összeget szavaznának meg avégből, hogy azokon a vándorkiállítás anyagából a megalapítandó Zemplénvármegyei Képtár gyarapítása és fejlesztése céljaira műtárgyak vásároltassanak s különösen, ha e testületek azt is kiPÁSZTOR LIPÓT vízvezeték és villanyszerelési vállalkozó Sátoraljaújhely, Rákóczi-utcza 48. szám. Ajánlkozók házi vízvezeték és villany-csengők berendezésére. Házak jó karban tartása évi számlára (pauschale) jutányosán számíttatnak. Minden előforduló javítások olcsón és pontosan végeztetnek.-----Vidéki megrendelések levelezőlapon esközölhetők és kívánatra rögtön odautazom. Lapunk mai uáma 6 oldal.
